Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-01-12 / 2. szám

JCéthly jlntia : Vigyázzunk a inert vele demokráciára élünk vagy halunk egyénileg és nemzeti!eg is Vasárrjap délután a £e/]cés gimnázium tornaterméberj ha­talmas tömeg előtt a munkásosztály régi harcosa Xéthly JJnna nemzetgyűlési képviselő tartott átfogó politikai beszámolót. £éldy elnök üdvözlő szavai után felkérte Xéthly JJrjnát, hogy a köz­pont gyakrabbarj küldjön Pápára neves előadókat a rjagy érdek­lődésre való tekintettel. J{éthly elvtárs rj ő válaszában kihang­súlyozta, hogy az a sokrétű muqka, ami a megrqaradt vezetődre hárul és egyéb nehézségek miatt csak meghatározott időben tud­nak előadókat /(üldeni. jYlajd előadását következőképen folytatta: „A demokrácia nem jelent egy intézményt, vagy egy olyan rendszert, arait csak felülről kell diktálni. A demokrácia nemcsak életformát, magatartást, hanem egy közösségi élnitudást jelent és ebben az országban, ahol hozzászoktatták az embereket, hogy mindent felülről intézze­nek, nagy eredmény az érdek­lődés. A demokráciát nemcsak intézményeiben, de szellemében is vállalni kell. A felszabadu­lásnak leglényegesebb ténye, hogy felnőttekké tett minket és megteremtette a történelemben először annak a lehetőségét, hogy önálló, szabad életet él­jünk. Saját magunk intézhetjük sorsunkat, felnőtt emberekhez méltóan és ezt nem tudjuk eléggé meghálálni a felszaba­dító orosz hadseregnek. De a háborúért sajnos fizetni kell anyagiakban, szellemiekben és erkölcsileg is. Mindezt a háború előkészítése idején, mint a há­ború alatt és utána, a dolgozók tömegének kell megfizetni. A háború által előidézett szellemi rombolást nehezebb felépíteni, mint az anyagi pusztulást, ezért van az, hogy sokan oly nehezen, vagy egyáltalán nem értik meg a demokráciát. Pedig, ha nem lenne más értéke a demokráciának, mint csu­pán az, liogy soha többé háborút, hanem örök békét akar, ez magában elegendő ok lenne arra, hogy tíz körömmel védjük eredmé­nyeit, intézményét. Ha az emberek nem döbbennek idejében arra, hogy ez az élet­forma, amely embernek méltó életet ad és amely egyedül hivatott arra, hogy értelmet adjon életünknek, akkor a tech­nika mai állása mellett, az atom­bomba korszakában eljönne a végítélet. A technika és a tudomány mai állása mellett biztosítani tudná az emberiség jobb életét és még ma is milliók élnek primitív életkörülmények között. Hogy ez így van : a mult bűne, mert olyan tudatlanságban tar­tották a népet, mint az kitűnik Mikszáth egyik regényéből is, amelyben a tanítót megkérdez­ték, hogy sok munkája van-e? Ő azt felelte, hogy nem sok, mert az utasítás szerint elég, ha csak annyit tanít, hogy a pa­raszt tisztelni tudja az nrat és az adóját meg tndja fizetni. Ez a szellem, amit évtizedeken ke­resztül el akartak hitetni a dol­gozókkal, hogy ne foglalkozza­nak a társadalom kérdéseivel, ma már nem állhat fenn. Ugyan egyeseknék ma is az a céljuk, hogy azoknak adják át az or­szág vezetését, akik ezer éven át csinálták; ma már meddő kísérlet. Felnőttünk. Tudjuk, a magunk mnnkáját kell elvégeznünk, mert akik eddig csinálták, sok bajt és szenvedést hoztak csak, Mindnyájunknak érdeke, hogy a demokrácia megerősödjön, először is az^rt, mert a dolgozó nép békéjét jelenti, megvédését mindannak, amit a dolgozó nép vérével felépített, A demokrácia nem kényszerít, hanem mindannyiunk felelős­sége, hogy a magunk sorsa ki­alakításának érdekében, azt épít­sük. Ebben a felelősségben dol­gozott a felszabadulás óta a Szociáldemokrata Párt minden intézményében, de az elnyoma­tás 25 éve alatt is. És ennek köszönhető, hogy a felszaba­dulás után léteztek demokrati­kus erők, akik szembe tudtak szállni a sötétséggel és a fel­szabadulás után pedig hozzá­tudtak látni a szétrombolt ország felépítéséhez és megakadályoz­ták, hogy az országot sötét erők polgárháborúba sodorják. Munkánk első szakaszán a stabilizáció megteremtésével túl­jutottunk. Ez volt az a korszak, amikor a dolgozóknak a semmi­ből kellett felépíteni az orszá­got. Megfizették ezt éhezéssel és a meglévő jószágaik eladá­sával és ha valaki ma a demo­krácia hibáit és hiányosságait kritizálja, mutassuk meg neki, hogy honnan indaltnnk el és ha nem is teremtettünk para­dicsomot. de elindultunk a fel­emelkedés útján. Ebben az országban két ve­szély van: a fasizmus és a reakció. A fasizmust fegyvere­sen leverték, de a szelleme még itt van. A másik veszedelmesebb, a reakció, amely minden hala­dásnak alattomos ellensége. A reakció azt várta a felszabadu­lástól, hogy visszaállíthatja ural­mát. Ma be akarja fészkelni magát rákfene módjára minden­hova és bomlasztó kísérletekkel vissza szeretné szerezni zsarnoki hatalmát. Szervezkedik, rágal­maz és a tőle származó hibákat rá akarja fogni a demokráciára. Ezzel a reakcióval a lappangó, szervezkedő ellenforradalommal, amely 19l9-ből táplálkozik, szá­molni kell. Ezeknek üzenhetjük, más volt a világ 1919-ben, mint ma, Akkor az egész kapitalista világ állt szembe a forradalom­mal, míg a mai demokratikus átalakulás Európa-szerte folyik. A szocializmus gondolata elül­tetődött a világ munkásainak lelkében és azt elnyomni, vagy kiirtani többé nem lehet. Angliá­ban az államosítás ölt nagy mé­reteket, Amerika rádöbbent arra, hogy Európától távolmaradása nem oldja fel a veszélytől, Oroszország sem küzködik belső ellenforradalommal, mint a mult háború után és ma már eldön­tött tény, hogy Oroszország nélkül az Egyesült Nemzetek Szervezetében nem lehet dön­teni semilyen kérdésben. Vájjon mire épít a reakció ? Arra, amiből 1919-ben elindult, többé nem számíthat ós nekünk még azt is meg kell akadályoz­nunk, hogy ezek a gonosz lel­kek pár órára is lélekzethez jussanak, mert 1947-ben még a csecsemőknek sem kegyelmez­nének. Ezért álljunk kettősen e feladat mögé, vigyázzunk a demokráciára, mert vele éliink, vagy ha­lunk egyénileg és nemze­tileg is. A demokrácia az a rendszer, amely nemcsak a gyilkosság ellen küzd, hanem annak okait akarja kiirtani. Intézményesen akarja a munkásság életszín­vonalát emelni és meg kell minden dolgozónak érteni, hogy érdekei azonosak a demokrácia érdekeivel. Ne csüggedjünk a nehézségek láttán, hanem gon­doljunk a Marsailles gytinyürü szép szavaira : „Látjátok amott a láthatáron a jövendőnek napja kél" — fejezte be nagyhatású előadását Kéthly Anna elvtársnő. Kisgazda gyűlés = domok riiciíi ellenie lázítás Mihály házán December 30-án gyűlést tartott a Kommunista Párt, hogy megbe­széljék a falu fontos problémáit és a politikai eseményeket. A gyűlésen megjelent egy „pesti su­hanc" marhakupecnak adván ki magát, aki természetesen résztve­hetett a gyűlésen. Gondolták a mihályházi parasztok, hadd tanul­jon a „pesti". Másnap, szilveszter este a Kis­gazdapárt tartott gyűlést, hol ez­úttal a „marhakupec" a Kisgazda­párt sajtóosztály titkárának mu­tatkozott be. A gyűlés szónoka­ként — a Viáoviis, Vértessy, Fil­lér, Futó, Gyulay, stb. szellemében — csepülte a demokráciát a tő­lük. már szinte megszokott formá­ban. „Azért kell a Kisgazdapártot támogatni, mert megvédi a ma­gántulajdont. Nem lehet segíteni a drágaságon, mert nálunk nincs semmi, az oroszok mindent elvit­tek, — puffogott a frázis, lőtte a mérgezett nyilait a hontalan bi­tang a Kisgazdapárt helyi elnöke, vitéz Nádasdy úr helyeslő fejbó­logatása közben. Arról persze egy szó sem esett, hogy a német fa­siszta banditák voltak az okozói nyomorúságunknak, elesettségünk­nek. De még arról sem, hogy a munkások és dolgozó parasztok véres verejtékkel felépített de­mokráciáját tíz körmünkkel vé­deni kell. Hát hogy is várhatjuk ezt azoktól, akinek Horthy vitéz­séget adott! A vitézek és a de­mokrácia ezen ellenségei; egy családnak tagjai. Akik vitézei vol­tak annak a rendszernek, ahol érdemnek számított a gyilkosság, a népnyúzás, a paraszt sötétségbe tartása, ezek — még ha ma el­nök is, — megbízhatatlan elemek a demokrácia számára. Tehát azt sem csodáljuk, hogy az elnök úr nyakizma szinte belefájdult a nagy helyeslő bólogatásba a demokrá­ciát káromló suhanc beszéde hal­latán. De még azt sem csodáljuk, hogy a „sajtó titkár" vlgécet Mihályházán jól helyben­hagyták. Azt hisszük a tapasztaltak után, hogy a falu e hívatlan prókátora Mihályházán nem fogja mégegy­szer a demokráciát szidalmazni. IIIIIIIIIII1II!I1I!IIIIIIIIII!II!IIII|!|||IIIII!!II!IIIII!I!IIIIII!I^ A MADISz Jókai-utcai otthonában januá 14-én, kedden 7 órai kezdette nyitja meg IFJÚSÁGI SZABADEGYETEM-ét Sflég az új évben is Szövetek = ^JTÍVij UJ UUU&'il = Szövetek Selymek = r Selymek Pamutárufc MIK.A dÍVOltházban Kossuth-u 16. p«"»«táruk

Next

/
Oldalképek
Tartalom