Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-01-12 / 2. szám

Mfit Isívá/XE a magyar demokratikus köztársaság a pedagógusoktól? Irta: Bodolay Jenő ip. isk. igazgató. Sokan azt mondják bizonyára, hogy fordítsuk meg a tételt. Mit kíván a pedagógus a demokra­tikus köztársaságtól? Könnyebb volna az én feladatom is, mert igen hamar megértenénk egymást. Valamennyien nyomorgunk ós nem segíthet más rajtunk, csak a demokratikus köztársaság. De ahogy az akkord munkásnak is előbb jól el kell végeznie mun­káját és csak akkor kapja meg az érte járó többlet bért. Ugyan­úgy nekünk is először jó mun­kát kell végezni az ifjúság neve­lése terén és akkor kérhetjük, sőt egész biztosan meg is kap­juk munkánk ellenértékét. Megpróbálok itt egy pár utat megmutatni, melyen ha haladunk, azt hiszem jó munkát végzünk demokratikus köztársaságunk ér­dekében. Utunk, melyen halad­nunk kell, a reális nevelés útja. Ez két felé ágazik. Egyik a demokratikus nevelés, a másik magyarrá való nevelés. 2—3 évvel ezelőtt utam bevitt egyik iskolánkba és ott a főhe­lyen megpillantottam egy képet mely alá Ottó királyfi neve volt irva. Megvallom, ha az a kép valami értékes portrait lett volna, melyet valamelyik kiváló festő­művészünk készített, akkor mint művészi alkotást vettem volna tudomásul éa nap:?^dre__tértem Ina felette. Ez a kép azonban münyomat volt szép rámában, így hát nem mint muzeális érték került a tanterem falára, hanem mint propaganda a Habsburg ház mellett. Aki a képet a falra akasztotta ép oly jól tudta mint ón, hogy 1918. november 13-án megszűnt a Habsburgok királyi hatalma Magyarországon. Ezt azonban voltak akik nem akar­ták tudomásul venni, sőt talán még ma fs akadnak ilyenek. Pe­dig örülhetnénk, hogy négyszáz éves harc után végre a magyar nép visszakapta önrendelkezési jogát ós szabadon választhatott államformát. A világ legdemo­kratikusabban választott nemzet­gyűlése a magyar nemzetgyűlés elvetette a királyságot, mint el­avult államformát ós kikiáltotta a magyarság érdekeinek legjob­ban megfelelő Magyar Köztár­saságot, mely már a III. magyar köztávsaságnak is mondható. Az 1946. évi I. tc. a követke­zőket mondja: „magyarországon 1918. november 13-án megszűnt a királyi hatalom gyakorlása. A nemzet visszanyerte önrendel­kezési jogát. Négyszáz esztendős harc, az ónodi gyűlés az 1849-es debreceni határozat, két forra­dalmi kísérlete ós az ezt követő elnyomatás után a magyar nép űjra szabadon határozhat állam­formájáról. Az általáuos, egyenlő, közvet­len ós titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyülésmost a magyar nép nevében ós a magyar nép megbízásából meg­alkotta azt az államformát, amely a nemzet akaratának és érdekei­nek legjobban megfelel: a ma­gyar köztársaságot. A köztársaság polgárai részére biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait, a magyar nép számára a rende­zett együttélést s a más népek­kel való békés együttműködést. Az állampolgárok természetes ós elidegeníthetetlen jogai külö­nösen : a személyes szabadság, jog ós elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás sza­bad gyakorlása, az egyesülési ós gyülekezési jog, a tulajdon­hoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi meg­élhetéshez, a szabad művelődés­hez való jog s részvétel joga az állam és önkormányzatok életé­nek irányításában. Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fogható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam vala­mennyi polgárának minden­irányu megkülönböztetés nélkül a demokratikus államrend kere­tein belül egyformán és egyenlő mértekben biztosítja. Ezeket tudva, nem sajnálhat­juk azt a királyi hatalmat, amely a köztársaság kikiáltásával eltűnt ós melyhez négyszáz éves magyar tragédiánk fűződik. Itt tanítha­tunk mindjárt realitást, ha meg­mondjuk őszintén, hogy azért volt a négyszáz év a magyar­ságra szenvedések láncolata, mert a Habsburg házból származó ki­rályok sohasem voltak magyarok, de mégcsak magyar érzelműek sem. Kimondhatjuk, hogy el­nyomói, ellenségei voltak a ma­gyaroknak a ttól a pillanattól kezdve, amikor a mohácsi vész után az esztergomi érsek Szapo­lyai János megkoronázása után megkoronázza I. Ferdinándot, az akkori leghatalma sabb. de egy­ben a legreakciósabb uralkodó­ház tagját. Ettől kezdve az ország szinte állandó hadszíntér lesz. Eddigi történelem tanításunk ezt úgy tüntette fel, hogy Európa védő­bástyája voltunk. Magyarázzuk meg tanulóinknak és rajtuk ke­resztül vigyük be a köztudatba, hogy nem voltunk mi soha Eu­rópa védőbástyái. Védenünk kel­lett a minden oldalról ostromlott habsburgi nagyhatalmat. Ennek a szegény fajnak véreznie kellett. Ennek köszönhetjük, hogy kö­zépkori műemlékeink elpusztul­tak és a német politika mindig úgy intézte — akár csak nap­jainkban —, hogy a háború Magyarország területén follyon. A mi falvainkat, városainkat tel lehet dúlni, hidainkat felrobban­tani, a fontos csak az volt, hogy Bécs ós Ausztria ne szenvedjen. (Folytatjuk.) Bakonyszentiyánról Panaszos levelet kapott szer­kesztőségünk Bakonyszentiván­ról. A panaszosok: uj telepesek, akik ellen a panasz szól a Föld­igónyló Bizottság ós a Nemzeti Bizottság elnöke: Karvas Lajos. A népi szervek e — jogtalan el­nöklője — a levél szerint — volksbuudista svábokat támo­gatja a telepesekkel szemben. Könnyelmű, léha módon él „ba­rátjával" a telepvezetővel együtt rendezgeti boros dáridóit. Dik­tatórikus módon szipolyozza a telepeseket, aminek eredménye­képen, eddig 11 család települt vissza a ^községből. A telepesek csak azt nem ér­tik, hogy az elnök úr miből mulat? Ugylátszik a földalap Ápritott tűzifa bármilyen mennyiségben kapható házhoz szállítva hatósági áron Előjegyzéseket KAKA $ FERENC •• tüzelő és építőanyag nagykereskedő •• Pápa, Pozsonyi-út 8. sxám» nagyon gazdag, hisz most is el­adtak egy tehenet, amit egy szegény ujtelepes keserves mun­kával saját költségén ápolt, ete­tett és hozott rendbe. Költsé­geit persze nem térítették vissza, az árából pedig egy jót koccin­tott Karvas ur barátjával. „Reméljük rövidesen eljön az idő, amikor ezeket az urakat le­rázzák nyakukról a szegények és az államot sem lesz módjukba becsapni" — fejezik be négy aláírással levelüket a bakony­szentiváni telepesek. Megjegyzésül csak annyit : vizsgálják felül az ilyen „elnö­kök" ténykedését, mert mérhe­tetlen kárt és fájdalmat okoznak az ujtelepeseknek, épen úgy, mint magának a községnek. Hirdetmény A Kereskedelem- ós Szövetke­zotügyi Miniszter 50.200|1946. K. Sz. M. számú rendelete a cukorkaüzletek nyitvatartási ide­jének szabályozása tárgyában. Az üzleti zárórákról szóló 1942. évi VI. tc. 11. §-ának 4-ik be­kezdésében, valamint az ipari munkának vasárnapi szünetelé­séről szóló 1891. XIII. tc. 3. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a belügy- és földmíve­lésügyi miniszterrel egyetértés­ben a következőket rendelem: 1. §. (1) A kizáróan cukorkát árusító üzleteket az ország egész területén mindennap a vasárna­pokat és egyéb munkaszüneti napokat is beleértve, reggel 9 órától egyfolytában este 8 óráig szabad nyitvatartani. (2) Azokat a cukorkaüzleteket, amelyekben a cukorkán kívül egyéb élelmi­szert is árusítanak, a 22.000|1946. K. Sz. M. számú rendelet (Ma­gyar Közlöny 1945. szám:) 1. §-ának (1) bekezdésében megha­tározott időben, vagyis közna­pokon röggel 8 órától délután 1 óráig ós délután 2 órától 5 óráig szabad nyitvatartani. (3.) A vasúti pályaudvarok és hajó­állomások területén cukorkát mind köznapokon, mind munka­szüneti napokon egész napon át lehet árusítani. 2. §. (1) Az 1. § ában foglaltak nem érintik az alkalmazottaknak a kollektív szerződés alapján a munkaidő, valamint a munkaszüneti napo­kon végzett munka díjazása te­kintetében biztosított jogait. Ebből következik, hogy napi 8, illetőleg heti 48 órán túl alkal­mazottat foglalkoztatni a cnkor­kaüzletekben sem szabad, a mun­kaszüneti napokon végzett munka pedig a kollektív szerződés sze­rint díjazandó. (2) Január 1, február 1, március 15, április 4, május 1, augusztus 20 ós no­vember 1 napján; toválJbá kará­csony, húsvét és pünkösd első napján az említett üzletekben alkalmazgttat foglalkoztatni nem szabad. 3. §. A jelen rendelet nem érinti az üzleti zéróráról szóló 1942. VI. tc. végrehajtása tárgyában kiadott 134.800] 1942. K. K. V. számú rendelet (R. T. 3375. oldal:) 18. §-ának 2. be­kezdésének, továbbá a 19, 20 ós 22. §-ainak rendelkezéseit. 4. §. A jelen rendelet rendelkezései­nek vagy tilalmainak megszegé­sével, vagy kijátszásával elköve­tett kihágások tekintetében az 1942. VI. tc. 9. §-ában, illetőleg az 1891. YIII. tc. 6. §-ában foglaltak szerint kell eljárni. 5. §. A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg a eukorkaüzletek nyitvatartása tárgyában kiadott valamennyi rendelkezés hatályát veszti. Rónai Sándor s. k. keresk. és szövetk. m Sezlon, rekamiér, fotelok vsagy vlasgfékban, olcsó rban, áialakííások, javítások kedvező részletfizetésre. Paplanok készítéséi és átdolgozását vállalom. Heimlich Sándor"S^;,,* PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 9. SZÁM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom