Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.
1946-12-29 / 52. szám
j Karácsony i g ondolafok Ilii! INIIIIIIIIIIIIIIIM^ 0 I Közel kétezer éve ragyogott fel a Szeretet világra jövetelét hirdető csillaga. Barmok szállásán, jászolban, szegény egyszerű ácsmunkás fiának született. Ártatlan gyenge gyermek, kit a zsarnok hatalom és a gőgös gazdagság már születésekor halálra keresett. Az Örökkévaló akaratából elvetett minden magoknál kisebb mustármag, minden íiivek közt legnagyobbnak növekedve hatalmas faként terebélyesedik, hogy a vigasztalásra vágyó emberiség reményei, mint égi madarak rászálljanak ós fészket rakjanak ágain. Az Örökkévaló akaratából közel kétezer éve adatott a kovász az emberi lelkeknek, hogy azokat erjesztve lágyítsa és a szeretet befogadására alkalmassá tegye. Közel kétezer éve erjeszt és lágyít már a kovász, de még változatlanul igaz a mondás: „E nemzetség én hozzám csak szájjal közelgett és ajkaival tisztel engemet: az ö szivők pedig én tőlem távol vagyon". „Mert az isten, Szeretet" és az ő parancsa: ,.Szeresd felebarátodat, rrj/nt tenmagadat 1" ebből következik a többi parancsolat „€s amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azonképen cselekedjetek azokkaljYe gyűjtsetek kincset a földön .. . gyűjtsetek magatoknak kincset a mennyországban. Jtfert ahol a ti kincsetek vagyyor., ott le szeri a ti szivetek, is." Elvek és világnézetek óriási küzdelme idején, amikor a kapitalizmus elöregedett törzsét a fejlődés kérlelhetetlen törvényszerűségével döntögeti a népi demokráciák fiatal erővel teljes szele, a Szeretet ünnepén és annak fénye mellett vizsgáljuk meg, vájjon az eltűnő kapitalista, vagy a kialakuló népi demokratikus társadalmi rend szolgálja-e tökéletesebben a Szeretetet, mely után minden nép egyaránt vágyik, melytől mulandó életünk* békés boldogságát várjuk ós melyet szolgálni óhajtjuk. Az Idő rostáján elmulóban lévő, kizsákmányoló világnézet szívesen keresi a szálkát áz őt elkerülhetetlenül felváltó Szocializmus szemében. Az emberi gyarlóságra számít, mikor a Szépség és Jóság után örökké sóvárgó, az istenség titkait kutató ós lelkébe írt — némely kiválasztottak által világosan, mások által csak homályosan érzett — természeti törvényeket követni akaró emberek elé, odaveti a vádat: a Szocializmus nem keresztény! A betlehemi-csillag dicsfénye alatt, szegény, egyszerű munkásgyermekének született, vallásalapító papjainak volna a méltósága visszautasítani az igaztalan vádat, mert nekik kell tudni legjobban, hogy a zsugori fösvénységből, hamis kalmárkodásból, a munkás megszolgált bérének visszatartásából és mások verejtékéből szerzett gazdagságról és kincsekről mint vélekedik az írás, melynek alapján ők a kereszténység világuralomra jogosultságát vallják és vitatják. Bizony az egyszerű ácsmunkás fia azt mondta a tökéletességre törekvő gazdagnak: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj el, add el minden marhádat ós osztogasd a szegényeknek, így kincsed lÓ3zen a menyországban." Ez pedig a földi kincsek és gazdagság összehalmozására alkalmat és módot adó kapitalista világnézettel szemben, a földi javak arányosabb és igazságosabb elosztására törekvő Szocializmus napnál fényesebb igazolása. Mert ugyan betartja-e a Szeretet parancsait a gazdag? Szereti-e felebarátját a gyáros, vagy az a munkadó, ki alkalmazottai verejtékéből szerez vagyont? Keresztény-e a kereskedőj ki felebarátit megcsalva és megrövidítve .gazdagodik? Van-e Istene a bankárnak, ki a nála elhelyezett pénz kamatainak többszörösét veszi a kölcsönre szoruló felebarátaitól? A tőkés világrend mindezt természetesnek tartja és igazolja. De hiába rak hálószobájába imazsámolyt, hiába tölti imádkozással a vagyongyűjtésre nem fordított idejét, hiába osztogat alamizsnát a gazdag, azért képmatató farizeus, kiről megmondatott; ,,... Könnyebb a tevének által rrjeqrji a tűjokán, mirjt a gazdagnak Jsten országába menni." „Es senki sem szolgálhat két Úrnak, mert egyiket vagy gyűlöli, a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megutálja: nem szolgálhatok Istennek ós a világi gazdagságnak." A Szocializmus az emberi társadalomnak uj és szebb alapokon újjászervezése, az emberi élethez szükséges javak igazságosabb elosztása, a munka jobb megbecsülésére törekszik. Lehetetlenné tesz ós büntet minden kizsákmányolást, jogtalan gazdagságot. Ez pedig tökéletesen keresztényi felfogás: „Mert semmit nem hoztunk e világra, semmit ki sem vihetünk. Hogyha pedig eledelünk és ruházatunk vagyon, azokkal megelégedjünk.,, A kereszténység, legfőbb megalapítója, térítő utjain ós egyházalapító tevékenysége közben sátorkószítő mesterséggel kereste kenyerét. És Ő írta: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vay ruháját nem kívántam. Sőt inkább ti tudjátuk, hogy én magamnak és velemvaló\nak táplálására az én kezeimmel. munkálkodtam." A szocialisták célja is az, hogy a táplálásáért mindenki megdolgozzék. Ezért ma a Szeretet világrajövetelének ünnepén vádlóinknak nyugodt lélekkel mondhatjuk: „Tenéked hited vagyon, nékem cselekedeteim vannak: mutasd meg nékem a te hitedet, a te cselekedeteidből és én is megmutatom néked az ón cselekedeteimből az ón hitemet." A kapitalista rend magukat keresztényeknek mondó haszonélvezőinek pedig még annyit: nJm é a munkásoknak bérek, kik a ti tartományi/okai megaratták, melyet csalárdsággal megtartottatok, kiált: és azoknak kiáltások, akik arattak a Seregek Urának füleibe bément. u Szegény Xegátus, A napokban ismét az Esterházy parkban sétáltam. A park legelején, a kastély közelében, megdöbbentő kép tárult szemem elé A kis dombit borító belső fenyves t agy resze kiirtva. A tegnap még büszkén égnek meredő fenyők helyén, ma friss csonkok hirdetik az emberi vandalizmus szörnyűségét. Kissé távolabb, gyors fejszecsapások súlya alatt dőlnek jobbra-balra az egészséges sudárfák, melyek még alig egy-két hete neked és nekem, gyermekeink, mindnyájunk számára ontották magukból az Oxigént, mindannjn'unk legtontosabb éltető elemét. Bár a parkba, a letűnt feudális korszak nagyobb dicsőségére, csak kiváltságosaknak lehetett bejutni a legújabb időkig, mégis annak szétáradó üde, friss levegőjében bőségesen fürdethette meg a munkában korommal, porral telt tüdejét a fáradtan hazatérő munkás és minden polcára városunknak. Lábaim gyökeret vernek . . • Megállok . .. Egy lépést sem tudok tovább menni. Szomorúan hallgatom a zuhogó fejszecsapásokat. Mintha minden csapás, az egekbe kiáltó jajkiáltás volna. Eltűnődöm . . . íme így fizet az ember visza mindenért, ami már egyszer elmúlt, aminek előnyeit pillanatnyilag nem élvezheti ; már régen elfelejtve a rekkenő nyárban nyújtott hűvös árnyék, a pompás levegő, a madárdal, amit talán éppen ez a most összeroppanó fa nyújtott gyilkosának. Amint a látottakon elgondolkozom, gondolataim lassan, észrevétlenül messze Keletre szállnak. Hiszen ott távol tőlünk, az ázsiai népek nagy családjai, nem csupán az emberben tisztelik az élőlényt, hanem a növényben is az élőt látják. A növényekben rejlő élet megbecsülése ós tisztelete annyira megy, hogy vallási törvények tiltják tavasszal, amikor az élet zsendül, a magvak csírázni kezdenek, a természetben való felesleges járást. Buddha pedig, ebben az időszakban, még a kolostorokból való kilépést is megtiltja papjainak, nehogy egy kibontakozni készülő fiatal életet, egy szabad szemmel nem látható csírázásnak induló magot eltapossanak. Önkéntelenül is felvetődik előt<a> tem a kérdés, hát mi civilizált nyugati emberek valóban kevesebbet érünk, mint keleti testvéreink ? Mi embertársaink személyes tulajdonát, életét sem tartjuk tiszteletben, hogyan lennénk tehát tekintettel a fákra, hiszen azok nem éreznek, nem tudják fájdalmukat elpanaszolni, azoknak testébe, még életükben tetszés szerint szögeket verhetünk, vagy kivághatjuk és tűzre vethetjük, mert mi kényelemszerető emberek vagyunk, akik a hozzánk legközelebb lévő, vagy éppen útunkba eső fa tüzénél akarunk melegedni. Mi ott akarunk magunknak házakat építeni, ahol előbb az őslakókat ki kell irtani s az élők tömegét kell megsemmisíteni. A fejszecsapások egyre zuhognak, mintha minden fejszecsapás az én húsomba is belehasitott volna, elfásultan, lassan elindulok. Most már a kíváncsiság is vezet. Kik lehetnek városunk gyönyörű, évszázados iáinak gyilkos irtói ? Amint a favágókhoz közeledek, egyre sűrűbben hallom a fejszecsapásokat követő jajkiáltásokat . . . jaj . . . jaj . . . s a megcsonkult tagok ropogva hullanak porba. Nem akarok közelebb menni, de innen is jól látom, hogy a fák irtását nem csupán az arra igazán rászoruló emberek végzik. És ezek az emberek nem hallják a ták jajkiáltásait. Mintha sohasem gyönyörködtek volna az erdei madarak vidám dalában, a fészkeit sirató madarak panaszos énekében, vagy a párja mellett virrasztó fülemüle csattogásában ? Mintha sohasem hallották volna még az erdő sejtelmes suhogását, vagy Sinding csodaszép szerzeményét, a Tavaszizsongást? Nem tudtam tovább menni. Visszafordultam. Sietve hagytam el a parkot ós amint kifelé haladtam, távolodóban egyre sejtelmesebben sikoltott fülembe újra ós újra a fák megismétlődő jajkiáltása. Varga Sászló. d UBHSi WtlSií BtttHl! 11Í1 •IttitflfiSiiSllftilVra&SisSIS'^Ifj BtfffUB 1 i S 1*1 KI üSlllt^tUIMli S^ff-1 t^l jYyomtatványait Ízléses kivitelben a legrövidebb időn belül szállítja a Slíunkás^n yomda Megnyílt y Megnyílt ! A Központi-Szálloda és Étterem Télikertje Karácsonykor Ón jól akarja Magát érezni? Keresse fel a Központit. Karácsonykor (25-26) tánc. Nagy Szilveszteri-est! Tánc reggelig, cigány- és jazz zene. Kifünő éfelek, italok és polgári árai* várják vendégeinkéi. — flinta szombaí, vasárnap^ íánc. — dszíalrenaelás. Telefon: 10-8 7. KOLLÁR LÁSZLÓ szállodás és vendéglős.
