Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-08-12 / 16. szám

hető szamár, aki ahelyett, hogy tisztelné és becsülné a saját származása miatt is a parasztságot, holmi fensőbbségét éreztet maga iránt. Ha jól megfigyeljük, az ilyen egyén általában nem helytálló és a legnagyobb biciklis. Lefelé tipor, felfelé hajlong. x Nagyon könnyű leküzdeni ezeket, ki kell őket a társadalomból taszítani és egyszerű felelettel őket félreállítani: »ha neked nem tetszik a parasztság, ne edd meg a kenyerét«. Krizsanits József. Elszomorító... hogy Pápán oly sokan még mindig húzódnak, városunk jövőjéért és az egész lakosság javáért folyó rohammunkától. A munkások és munkásnők százai 40—50 főnyi csoportokban vonulnak fel naponta a munkahelyekre és önként dolgoznak. ők elvégzik a rohammunkát, annak dacára, hogy a napi 8 órát már hivatásbeli munkahelyükön produktív munkával ledolgozták. Ezek között sok többgyermekes asszony is van, kiknek odahaza főzni és varrni is kell a háztartás sok száz más munkája mellett. Minden huza-vona nélkül .menetelnek és dolgoznak a közért, abban a felismerésben, hogy ennek így kell lenni és így van jól. Milyen elszomorító, hogy Pápán napközben nagyon sok. »fiatal és még fiatalabb hölgy« selyemharisnyásan, tartós-hullámosítottan és feltűnő eleganciával öltözötten, sétálgat boldog semmittevésben, legfeljebb egy apró találka, avagy egy mégapróbb feketeüzletecske lebonyolítása érdekében! A legszégyenteljesebb azonban, hogy sohasem láthatók és találhatók ott, ahof önkéntes, a köz érdekeiért munkát teljesítenek. Ugyanez vonatkozik városunk ^nagyjaira^ mely urak hivatalukban szellemeiket árasztják, és hiányoznak azokról a helyekről, ahol a rom eltakarítás" és építő munka folyik, ahol fáradt agyukat az üde levegőn egy kis edző izommunka mellett kiszellőztethetnék, és idegeiket megnyugtathatnák. Városunk vezető urai megjelenésükkel kitüntették ugyan a dolgozók csoportjait, de ez nem elég! Legbarátságosabban meghívjuk ezen urakat a rohammunkára és egynéhány tégla elhordására. Lefogadunk, ha ezt megteszik, azért hivataluk nem fog csődbe jutni, hanem ez lesz az első jó példája annak, hogy felfogták az értelmét a modern demokriciának. Városunk közismert kereskedő urai és kereskedő úrnői részére, kik érdekünkben szerény 50.000—70.000 pengős jövedelemmel tevékenykednek, külön' meghívással kedveskedünk az egész munkásság nevében! Pápa munkássága már türelmetlenül várja következő számunkat, melyben hírlapi úton, mint hajdan, nagy polgári bálok lezajlásai után közzé tétetett, hogy itt és itt, ezen a rohammunkán megjelentek és téglákat hordtak a következők: X. X. igazgató úr és úrnő. X. Y. professzor egész családjával, K. K. dr. úr nejével és leányaival, résztvettek még: N. N. közhivatali urak családjaikkal együtt, továbbá nagyszámban nagy- és kiskereskedők, valamint feketekereskedő urak, fiatal és még fiatalabb hölgyek, urak, végűi a városi tanács is teljes létszámmal. Cikkünk végére egy jó tanács a semmittevő hölgyek részére! Ne okozzon nékik gondot manikűrözött körmöcskéik és ápolt kacsóik, húzzanak rá öreg kesztyűt és ujjaik nem fognak semmi kárt szenvedni. Még mindig jobb, ha Ök a hőség dacára egyszer kesztyűt húznak, mintha a munkásság, aki sohasem felejt, egyszer leveti j a kesztyűjét. Tlechtmtnn József. — Beoltották a város lakosságát. A városban mutatkozó járványbetegség, a tífusz megakadályozására a hatóságok erélyes intézkedést foganatosítottak. Mindenkinek elsőrendű i kötelessége, hogy a veszedelmes betegség leküzdhető legyen, ezért kellett minden embert felnőttet, kicsinyt beoltani, hogy ezáltal tartsuk távol magunktól a járványt, melynek elterjedése szörnyű kihatással lenne a városra. Aktuális kérdés Tekintettel arra, hogy az ember bárhová megy a városban, bárkivel beszél, mindenütt , és minden alkalommal beszédtárgy Pápa leg' aktuálisabb kérdése, a lehetetlen és indokolatlan drágaság. Beszéljünk tehát itt, lapunk hasábjain is végre róla és keressük okait és próbáljunk tenni valamit ennek megfékezésére, mert már tényleg elérkezett az ideje, hogy egyszer valahára végetvessünk az emberi kapzsiság minI den szempontot mellőző határtalanságának. A ; demokrácia szabadsága nem azt jelenti, hogy í most mindent szabad, mindent lehet, tehát bünj tetlenül lehet azoknak az elemeknek a szorult j helyzetét kihasználni, akik. becsülettel kitartaI nak a mindent éltető, országfenntartó tisztes 1 munka mellett. Ma már sajnos ott tartunk, hogy akik becsületes munkával akarják megkeresni kenyerüket, azoknak felkopik az álluk, mert a mai árakat csak a feketézők, a láncolok, illegális szeszketeskedők és akik ezek mögött meghúzódnak. a múltnak levitézlett, de még mindig a zavarosban halászni szándékozó sötét lovagjai tudják megfizetni. Tudjuk, hogyan kell a mai lehetetlen helyzeten változtatni, csak akarat kell és összefogás s a lehetőség mindjárt adva van. Nem tűrhetjük tovább, hogy az emberiség parazitái lehetetlenné tegyék azoknak j az életét, akik a demokráciát úgy értelmezik, I mint egy eljövendő szebb, és igazságosabb korszakot. Kíméletlen kézzel kell az emberiségnek ezt a rákfenéjét az egészséges törzsből kioperálni, mielőtt tovább fertőzne. Vannak rá megfelelő eszközeink. Lesz az internálótáborban hely a politikai bűnösök mellett azoknak a lelkiismeretlen elemeknek is, akiktől különben becsületes munkát úgysem várhatnánk. Majd az internálótábor keretein belül megtanulnak dolgozni és gondolkodni azon, hogy becsületes módon is lehetne élni. Figyeljenek fel az illető hatóságok, az ók és a mód meg van adva, rajtuk múlik, hogy ez az égető kérdés mielőbb megoldassék. Nem várhatunk, mert ez nemcsak pusztán gazdasági probléma, hanem politikai is, mert ha a dolgok mélyére nézünk, észre fogjuk venni, hogy a drágaság előidézése mögött a reakció sötét árnya húzódik meg. Arra számítanak, hogy a tömegnyomor által okozott nehézség talajába elvethetik a reakció mérges magvait. A sötét pokol hordáival állunk tehát szemben, ennek csatlósai a láncoló, és zúgszeszkereskedő. Kíméletlenül le kell csapni reájuk, mielőbb tovább folytatnák romboló munkájukat. Nem szabad tekintettel lenni senkire és semmire, akármilyen, kapcsolatban van ennek előidézésében. El kell hogy vegye méltó büntetését, csak így tudjuk a rendet és a bizalmat helyreállítani és nyugodtan folytatni építő munkánkat. Székely. Földreform Évek hosszú sora óta hangoztatják ezt a j szót á parlament ülésein ép < úgy, mint az ekeszarva mellett. Hol itt, hol ott osztották ki a földet. De valahány földosztás -történt, mindig az kapott, akinek úgy is sok volt. Ez magától értetődött. Hisz az tudta a vételárat azonnal kifizetni. Ez rendben is lenne, Csak ne neveztek volna még a parlamenti egyes bitangok is, mindezt földreformnak, mikor ez csak egy közönséges adás-vétel volt. Azaz, hogy nem is annyira közönséges, mint igen rendkívüli. Csak egyetlen példa meggyőzhet mindenkit, hogy mennyire nem volt közönséges, hanem igen is rendkívüli. Valaki, egy uradalom 30 éves szolgája, ki a szolgálat alatt a szolgálat teljesítésében kérte a nyugdíjaztatását. Megígérték — s így január elsején elhagyta állását. Az uradalmi lakásból április 1-én kellett volna költözködni. Az uradalom tulajdonában volt egy majdnem teljesen összedűlt épület, melyet nagyon hosszú idő óta nem laktak. Kérte, hadd menjen oda lakni. A hivatalban kinevették: Oda nem lehet beköltözni, hisz az maholnap összedűl. De, ha nagyon akar, reperálh^t belőle a saját költségén össze lakást. Mivel egész életén át földet munkált, nem akart megválni a földtől. A harminc éves szolgálat alatt nem tudott egy hold földet se venni, pedig mint annyian mások, ő is tudott volna annyira lopni, hogy fussa pár holdra. Dehát ő becsületesen teljesítette kötelességét. Nem maradt más, kért az uradlomtól pár holdat felesbe, vagy bérbe. Kapott is 10 kat. holdat bérletbe. A becsületes magyar nyugodtan várta a nyugdíj tárgyában való értesítést. Elérkezett a konvenció napja, akkor tudomására adták, nem jár nyugdíj, mert hát bérlő, stb., stb... Mint bömbölé el magát a szilaj bika, ha fejbecsapják, úgy káromkodta el magát az öreg. Azután helyreigazítva dühtől szétzilált bajúszát, egy szót sem beszélve tovább, kiment a mezőre. Megáll a föld közepén, melyet végig simít acél szemével és szól a földhöz: Becsaptak! Nem lesz vetőgép. Vége mindennek. A föld vigasztalja: Vessél be kézzel. — De nincs vetőmag. — Kérjél kölcsön. így beszélve ember és föld, a lélek egyre tüzesebbé vált s a nagy hevítéstől kicsapott a láng. Beperelem az uraságot. Meg is nyerte a pert, de el kellett volna hagyni a földet. Megint a föld... Az öreg leteszi a fejét, gondolkozik. Inkább a nyugdíj, de a földet nem hagyom. Ki is egyeztek abban, hogy élete végéig maradhat a lakásban és művelheti a földet. Ha nehéz lesz, társat is fogadhat. Mult az idő, a földreform szele ineg^ fújta az uradalmi fát, melyről egyre hul'nak a levelek. Parcellázták Igalt! Terjed a hír. Az öreg megremegett... Megveszem a földet. Bement a hivatalba. — A parcellázási ügyben jöttem. — Már vártuk, de ne féljen, a maga házát és földjét nem adják el. — Ez baj, mert meg akartam venni. — Nézze bácsi, van magának annyi pénze? — Nincs, de vennék fel kölcsönt.,..;, — Nézze, én adok magának egy tanácsot. Ne törődjön maga senkivel sem, magát onnan ki nem fogják tenni, nem is tehetik, ezt mi nem* engedjük. Meg van a maga biztos megélhetése, miért akar adósságokba kerülni. Jön egy rossz gazdasági válság és kész a krakk. Akkor aztán se pénz, se föld, se nyugdíj. Az öreg megköszönte a szívességet és hazament tovább szántani. Pedig az egész komédia csak azért volt, hogy ne kelljen tovább nyugdíjat fizetni. Egy napon aztán mentek hozzá, a ház az enyém az udvarral... Egy nyilas úr meg lekaszáltatta a rétet, mert azt ő vette meg. Az öreg meg egyik kétségbeesésből a másikba esett. Újra a hivatalbajárás sorozata. Mindenhol azt hangoztatták, hogy nem adják ki, de csinálni nem csináltak semmit. Változott az idő. Jött az orosz megszállás. Működésbe lépett a Földreform Intéző Bizottság. \ Az öreg, mint egyedüli jogosult, igényelhette a házat és földet, melyet ő 1932 október 1-től szerződésileg bérelt. Tekintet nélkül arra, hogy a mult bűnösei kinek adták el, ki vette meg, eladták vagy nem adták. A Földigénylő Bizottság 29/1945. határozatában az igénylést elfogadta és a birtokot az igénylőnek juttatja. Elérkezik a szénakaszálás, ekkor váratlanul egy harmadik személy lekaszálja a rétet. Egy negyedik személy elviszi a szénát. Az öreg, mint első személy csak néz ... Megint becsapták. A bizottságnál történt érdeklődésre »Ne féljen, nem veszik el. A közgyűlés azonban máskép határozott. A rétet elvették az öreg

,~ től. Lehet, hogy az a másik jobban rá van szorulva, de nem biztos. A telekkönyvi szemle biztos megcáfolja a szegénységi bizonyítványra való jogosultságát. A birtokán tett szemle eredményét még nem tudom. De azt megállapítom, jogos az öregnek olyan kifakadása: hol itt a demokrácia. Mert, ha hangzatos plakát azt hirdeti, hogy a föld azé, aki rá van szorulva és aki megmunkálja, akkor ne szülessen ellentétes határozat. Mert a szemlélő azt találja hinni, hogy -a tisztes bizottság kalap alatt dolgozik. Ez pedig szabotázs a felelős kormány ellen, mert közelebb áll a reakcióhoz, mint a demokráciához. Hogy lehet, hogy a Bizottság nem tudja kinek , mit ad oda? Nem tudom elhinni, hogy a Bizottság minden telekkönyvi betekintés nélkül hozzon határozatot. A demokráciát hirdetni nem elégséges.