Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-08-12 / 16. szám

Mindenkit érdeklő fontos nyilatkozata az elhagyott javak kormánybiztosának Ismeretes, hogy a kormány elrendelte az elhagyott javak bejelentési kötelezettségét és ezzel párhuzamosan a javak kezelését és konzer­válását stb. Minthogy ez a kérdés városunk igen tekintélyes számú lakosát közelebbről is érdekli, szükségesnek tartottuk ez ügyben fel­keresni az elhagyott javak pápai kormánybiztosi megbizottját, Tábori Nándort, az országosan ismert közgazdász újságírót, kit Pápa gazda­sági életének tényezői már évek hosszú sora óta ismernek. Tábori Nándor a következőkben nyilatko­zott: Az elhagyott javak a nemzeti vagyonnak egy igen tekintélyes hányadát képezik. Termé­iszetes, hogy a kormánynak nemcsak kötelessége, hanem feladata is volt, hogy ez a vagyon jogo­sulatlanok kezébe ne menjenek. Azok elsősor­ban jogos tulajdonosukat illeti meg, vagy azok hiányában a nemzetet. Ezért a kormány elren­delte mindenki részére a bejelentési kötele­zettséget. Tehát mindenki, személy, község, ha­tóságok, intézmények, avagy a megbízottak stb. kötelesek bejelenteni a birtokukban lévő, vagy intézkedéseik folytán mások birtokába juttatott, vagy elhagyott javakat. Figyelmeztetek tehát mindenkit, hogy akármilyen utón-módon is ju­tott birtokába elhagyottaknak tekinthető javak­nak, vagy ha azokat bárhol is már bejelentették, a rendelet értelmében az elhagyott jaVak kor­mány b i zt o s s á g á n;í 1 Pápán, Fő-tér 16. sz. alatt saját érdekében, ha elkésve is, sürgősen jelent­sék be. Aki ennek nem tesz eleget, cselekménye lopásnak, sikkasztásnak minősül, törvény szigo­rával büntetve lesz. Minden esetben internálás­nak is helye van. Ezen bejelentési kötelezetti­ségnek Pápán és a falvakban még sokan nem tettek leget. Nyomozóink is megkezdték már működésüket és ha ezen figyelmeztetésemi ered­ménytelen maradna, úgy Budapestről kérek egy nagyobbszámú speciálisan kiképzett nyomozó különítményt, melyet eddig csak a város nyu­galma miatt nem kértem, remélem nem is lesz szükség reá; A nagyfontosságú nyilatkozatot azzal hoz­zuk nyilvánosságra, hogy ezt mindenki szív­lelje meg, bejelentési kötelezettségének a köz és saját érdekében tegyen eleget. Nem szabad odáig engedni a fejleményeket, hogy Pápa az ország szégyenére váljék. „pillanatfelvétel" Nemrégen városunk egyik közkedvelt pol­gára egy kedélyes összejövetelt rendezett, melyre egynéhány egyszerű munkásember is meghívást kapott. Vacsora idején asztalhoz ült a társaság, természetesen a legjobb hangulatban. Ami annál is természetesebb, mert a figyelmes házigazda mindennel szolgált, ami szemnek, szájnak ked­ves. Midőn a rántottcsirke uborkasalátával és idei burgonyával, sült tészták fel lettek tálalva, vörösbor és likőrök kíséretében, mindnyájan mohón nyúltak a régen nélkülözött ínyenc fala­tokhoz. Már nagyban folyt a lakmározás, ami­kor az egyik tagja a társaságnak figyelmes lett arra, hogy valaki nem nyúl a ritka jó elede­lekhez, aki az egyszerű munkások közül való volt. " \ Sajnálkozással érdeklődtek, mi a baja, nin­csen étvágya? Beteg talán? S ezen egyszerű munkás szerényen vála­szolta: »Nem, nem vagyok beteg, de ameddig többszáz munkástársam a városban éhesen tér nyugovóra családjával együtt, mert jövedelmük­ből nem telik, még idei burgonyára sem, addig én sem vagyok képes ilyen luxusvacsorán részt­venni«. i Gyönyörű példája ez a munkásszolidaritás­nak, mert a szolidaritás a teljes egyetértést és együttérzést jelenti. Az egysége az összefogás­nak, összetartásnak, cselekedetnek és akaratnak. Sokan tanulhatunk és követhetjük pél­dáját! Plechmann József. Nemzeti segély Nem kétséges, hogy a. felszabadító orosz hadsereg tizenkettedik órában ragadta ki a nácizmus fojtogató öleléséből országunkat. Az ölelés sebhelyei még itt égnek a nemzet testén. Ha táplálék hiányában vánnyadt, vagy csontig aszott magyar gyermekekre nézel, ha meghall­gatod a haláltáborból szabadultak előadását, ha körülhordozod tekintetedet a kiégett iisz­kökön, magad alkotod meg a vádiratot a náciz­mus és bérenceik ellen. A vádiratok már készül­nek a fasizmus magyar cinkosai ellen. Sorra hurokra kerülnek az ország sírásói. Az élet azonban nem állhat meg. Az életnek lüktetnie kell tovább. Nem elég a fel­gyülemlett keserűségben öklünket ráznunk. Nem nyugodhatunk meg még akkor sein, ha az utolsó belső ellenséget is vádlottak padján tudjuk. Ne­künk cselekednünk is kell: meg kell indítani a nemzet beteg testében az egészséges vérkerin­gést. * Erre a gyógyító és újraépítő munkára • vállalkozik a Nemzeti Segély. A szövetségesek jóindulatú segítségét már ismételten tapasztal­hatta az ország. De csupán külső segítségre nem építünk. Nekünk a magyar szívekben kell napjainkban égetni »Segíts magadon, az Isten is megsegít« örökérvényű igazságát. Ezért bon­tott zászlót a nemzeti segély. A neve beszél a célkitűzéséről. Kettős jelszava van. Az egyik: Hatalmas antifasiszta tömeget toborozni a ma­gyarság kebelében. A másik: Letörölni a köny­nyeket, bekötözni a vérző sebeket a nemzet testén. Az NS simogató kéz akar lenni a fel­vérzett sebeken. Összekívánja gyűjteni ruhával, élelemmel ellátni az apró magyarokat. Nem akar többé sápadt, véftelenarcú magyar gyerme­ket látni. Orvosi kezelést nyújt nekik, gyógy­szerrel látja el és nyaraltatja őket. Gyermek­otthonokat létesít a fővárosban és vidéken. A NS gondoskodó szeretete a felnőttekre is kiterjed. Az elhurcolt náciellenes magyarq­kat felkutatja és hazasegíti őket. Az itthon­maradt hozzátartozóikat segíti. Gondoskodik ka­tonáinkról és azok szeretteiről. Röviden a NS i ott akar lenni mindenütt segítő szeretetével, ! ahol könnyet kell törölni, ahol éhes gyermek­száj van, ahol szenvedés és fájdalommal suj­tott, gyötrődő embertestvérünk van. A NS-nek ma már külön hetilapja van, »Magyar Jövő« címen. Ebben hétről-hétre beszámol a végzett munkáról. A NS faji, vallási és társadalmi különbség nélkül hív soraiba mindenkit, aki hozzáakar járulni az ország talpraállításához. Várja első­sorban a pártok, az egyházak vezetőit, a tanári kart. Vár minden igaz magyart. (A NS'-nek lehet valaki rendes, pártoló vagy tiszteletbeli tagja. A rendes tag az, aki havonta egy pengő tagdíjat fizet, pártoló tag az, aki havonta ön­ként vállal összeget, ez húsz pengőnél keve­sebb nem lehet. Végül tiszteletbeli tag, aki legalább havi 100 pengő díjat önként vállal. A NS az ország fővárosából kiindulva már a legtöbb vidéki városban megkezdte áldásos működését. Pápa semmiképpen sem maradhat ki, hisz mindenkor Dunátúl vezető városának hirdették. Végre a polgármester úr és a rendőrkapi­tány úr támogatásával helyiséget kaptunk és megkezdhetjük munkánkat. A Nemzeti Segély soraiba hívja a város közönségjét, és ezúttal is kérjük a lakosságot, hogy megbizottainkat a nemes cél érdedében szíves szeretettel fo­gadják. Révész Józsejné. Pécsi levél ff Jécs megmozdult.... Megúnta a reakció egyre szemtelenebb csipkelődéseit. Megmozdult és le fogja rázni magáról a reakciót, mint aho­gyan a leglustább ember is megúnja egyszer a pihenését zavaró legyeket és egy mozdulattal elsöpri őket... Ezzel nem azt akartam mondani, hogy Pécs (a: leglustább város, — szó sincs róla, — de azért, nem lett volna szabad hagyni, hogy ennyire kifejlődjön és ilyen konkrét formában mutatkozzon meg a reakció. A Népbíróságon tüntetnek a vádlott mellett, felmentését, szabadonbocsájtását kérik annak, laki a magyar posta titkait kiszolgáltatta a néme­teknek. (Anélkül, hogy arra kényszerítették volna!) • Streikot akarnak szítni a bányászok között, mert tudják, hogy ez nemcsak Pécs, nemcsak Dunántúl, hanem az egész ország iparát, szén­ellátását megingatná és ez az ő malmukra haj­taná a vizet. Szerencsére azonban a bányászokat nem olyan fából faragták, ők nem dőlnek be, át­látnak a szitán ... Ezt bebizonyították azzal, hogy július 28-án, mikor a város demokratikus lakossága megúnta testén ezeket a »csipős le­gyeket és tüntető felvonulást rendezett elle­nük, — a bányászok is ott voltak és kifejezésre juttatták, hogy tudomásuk van a reakció aljas szándékáról, de ők résen állnak ... Több, mint háromezer ember jött össze és vonult végig a város útain zászlókkal, kü­lönböző feliratú táblákkal, követelve a reakció­sok elleni erélyesebb fellépést. Éltették a de­mokratikus népbíróságot, de követelték a reak­ciós népbírók leváltását. Ez csak egy fegyelmezett, csendes tünte­tés volt, de remélhetőleg elég arra, hogy észre­térítse ezeket a megszédült hátráltatókat. Ha azonban nem lennének képesek felfogni ennek a tüntetésnek a jelentőségét, a nép akaratának ezt a megnyilvánulását és nem tudnak ebből le­vonni következtetéseket, * Pécs lakosságának van más módszere is ennek megmagyarázására és téved, aki azt hiszi, hogy most már bármitől is visszaretten, ha arról lesz szó, hogy ezeket a férgeket lerázza a föld felszínéről. Csaba. * Kevés a szén... A télen nem lesz mivel fűteni, mert a pécsi bányából nem hoznak fel annyi szenet, mint amennyit fel lehetne hozni. Mi ennek az oka? Az. hogy nincs elég munkás! A föld alól nem lehet munkásokat előteremteni, de fel lehet használni bányamunkára a Volchsbundistákat! A Volchsbundista internáltak pedig kere­ken kijelentették, hogy >;ők pedig nem hajlandók lemenni a bányába«. El tudjuk képzelni, hogy ha — mikor mi internálva voltunk — megtagadtunk volna bár­milyen munkát, mi lett volna a sorsunk?! Reméljük, hogy a hatóságok erre gondol­nak majd, mikor az engedelmességet megtagadó Volchsbundisták felett ítéletet mondanak. Csaba. RántoiicsirKéi ! Felháborító jelenségnek voltak tanúi az egyik nyilvános helyiségben. Nem kell kom­mentárt fűzni ahhoz, hogy a mai nehéz meg­élhetési viszonyok mellett mennyit kell küz­deni az emberiségnek, hogy az asztalra valami kerüljön. Minden család örül, ha mindennapi kenyér biztosítva van. Ha a kenyérkereső férj, vagy anya valahogy el tudja tartani gyerme­keit, ebben a szűkös világban. A válogatásnak nincs helye, pedig ez történt az egyik helyi­ségben. Három alak belép az ajtón és azt kér­dezi, hogy mit lehet kapni? Kérem, lehet kapni pirított májat, szalonnát, stb. Hát rántottcsirkét nem? Azt nem lehet — felelte a kiszolgáló. Hát miért nem lehet kapni, majd mi gondoskodunk erről, majd mi teszünk róla. Aztán így foly­tatták : — Estére legyen ám csirke, mert külön­ben ... Estére visszament a három felvágós alak és várták a rántottcsirke felszolgálását. Csaló­dott a három jómadár, mert csirkét nem kap­tak, de rántottborjúhúst igen. Ezt ímmel-ámmal elfogyasztották és elmentek bosszúsan. Tessék hozzászólni ehhez a pimaszsághoz, ehhez a megbotránkoztató magatartásához. Lesújtó vé­leményt kell mondanunk ilyen és hasonló egyé­nekről, akik valószínűleg nem tudják mi a nél­külözés, mi a szenvedés, mi az élettel való küzdelem. A rántottcsirke után sóvárgó három dicső alakot a jövőben más haangnemmel fo­gadják be és mutassák meg nekik az ajtót úgy, hogy többé ne -legyen kedvük rántottcsirkét kö­vetelni szemtelen fellépéssel. — Értesítés. Az Elhagyott Javak Kor­mánybiztossága tudatja a közönséggel, hogy ügyfeleket csak hétfőn, szerdán és pénteken fogad. Az ügyek elintézésének szóbeli sürgetése csak hátráltatja a hivatalt, így saját érdekében mindenki a szóbeli sürgetésektől tartózkodjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom