Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-07-29 / 14. szám

I. évfolyam, 14. ssám. Ára: 3 pengő. 1945 július 29 NÉPLA DEMOKRATIKUS HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Szerkesztő-bizottság NÉMETH ERNíÖ LENGYEL ISTVÁN POLGÁR GYULA Magyan Kommunista Párt Szociáldemokrata Párt Nemzeti Parasztpárt Győzött a Munkáspárt! Az asagol választások fölényes győzelmet jelentettek az angol Munkáspártnak. A liberális párt kiesett, a jövőcsak aimunkáspártés konzervatív párt jinarad meg <az angol politikai életben. A király Attleet, a mumitáspárt vezérét bízta meg a kabinet alakításával. A munkáspárt teljes erővel valósíthatja meg programmját, amelyben a nagy üzemek és bányák államosításán kívül az ipar állami ellenőrzése is szerepel. JVe csüggedjünk! A fejlődés állandóan folyamatban «/an, csa& nem megy olyan gyorsan, mint azt szC' retrvénk. Ahogy a termés sem érik meg márólholnapra. Ez azonban nem >azt jelenti, hogy ölhetett kézzel nézzük az eseményeket, hanem minden akaratunkkal, tehetségünkkel nemesítsük az eljövendő termést. Nekünk van egy kedvenc melódiánk: »hej, ráérünk arra- még«, avagy kényelmesebb a készen feltálalt .ételhez odaülni, mint azt elkészíteni. Viszont megvan az eszünk is, hogy rájövünk arra, hogy ez ma már nem megy. v Vállvetve, kéz a kézben, ,szív a szívünkbe zárva, ahol csak mód és alkalom van, segítsünk egymásnak, mert ezáltal hazánknak és saját magunknak is segítünk. Vannak egyének, akik elvárják, hogy mások kaparják ki részükre a gesztenyét, az ilyeneket a saját módszerük szerint kell elintézni. Megyek az utcán, találkozom egy ismerősömmel. Csupa jajveszékelés az egész ember. »Mindenem elpusztult, nem maradt meg semmim^ Siránkozik. Hm gondolom magamban, szegény embertársam. Mindnyájan eme oktalan háború áldozata vagyunk. Járjunk elő jó példával, segítsünk rajta. A következmény meglepő. Barátunk két hét múlva elegánsan kiöltözve lejt végig az utcán, csak foghegyről köszön. Hát ez hogy lehet, kérdem magamtól? Nap-nap után más-más ruhában jár. Mindene elveszett? Dehogy! Müsírást végzett a barátunk. Na, gondolom »egyszer volt Budán kutyavásár«! Másodszor már jöhetsz hozzám barátocskám. Érdekes idők. Milyen alkalmasak arra, hogy egymást alaposan megismerjük. ,Azért nem vette el a kedvemet a tapasztalat, mert emberek vagyunk, mindnyájan hibázunk. ^Barátom ugyan rossz munkát .végzett, mert nemcsak az egyént vezette .félre, hanem a köznek is ártott, megrendítve a bizalmat, másokkal szemben is. Jöhet még idő, amikor tényleg rászorul valakire, majd akkor nem törődik vele senki. Ki miben vétkezik, abban bűnhődik. jCsak azért is folytatni a megkezdett jó, egyenes és szép munkát. Az ilyen kis események ne tereljenek el a mi célunktól. ,A talaj jó, a mag nemes, a termés nem maradhat el. Az ember egy olyan különös lény, soha sincsen megelégedve. Mindig az kellene, ami vagy még nincsen, vagy már nincsen. Ami van, azt nem becsüli meg. Csak akkor, ha már ismét elveszítette. Legtöbb ember a legnagyobb vagyonának, az egészségének sem tud örülni, pedig milyen nagy kincs, sehol sem kapható, még a feketepiacon sem. Tanuljunk meg már végre élni. A legkisebb dolognak is örülni. Bízzunk, ne lássunk minden cselekedetben rosszat és bosszút. Segíteni és adni. bármilyen kevés is legyen, nagyobb örömet jelent, mint kapni vagy valakinek ^bosszúságot okozni. Dolgozni, dolgozni nagy célért és embertársainknak segíteni. Az eredmény nem fog elmaradni, és ha babérokat nem is fogunk egyenként aratni, nyugodt álmaink lesznek,

(hogy mégis jó és szép munkát végeztünk. Szeif Gy. Demokratikus közoktatást Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvashatunk a napilapok hasábjain arról, hogy milyen legyen a jövőben a magyar közoktatás. Hogy a legutóbbi közoktatás rossz volt, abban csaknem minden cikkíró megegyezik, de sajnos a legtöbb cikkíró adós marad azzal a konkrét javaslattal, hogy milyennek szeretnénk látni az új, — a múlttól merőben eltérő, életnek megfelelő oktatást. Kritikában nincs hiány és hogy az elhangzott kritikáknak van létjoogosultsága, azt mi nevelők is érezzük és elismerjük. Annak is őszintén örülnünk kell, hogy az új rendben is kezdik elismerni a közoktatás jelentőségét. Az utóbbi időben örvendetes javulás mutatkozik e téren és éppen ez a tény teszi időszerűvé, hogy foglalkozzunk vele. Hogy milyen legyen az igazi demokratikus közoktatás, azt egy rövid újságcikk keretében kifejteni nagyon nehéz. Mielőtt ezzel kapcsolatban bármit is leszögeznénk, bármenynyire elcsépeltnek látszik is, szükségesnek tartom újra fölvetni azt a kérdési, hogy mi a demokrácia? A demokrácia népuralmat jelent és egyáltalán nem újkeletű politikai irányzat, mint ahogy azt olyan sokan hiszik. Elég tekintélyes szerepe volt már a görög; történelemben, s még nagyobb jelentőségre tett szert a rómaiaknál. Szándékosan említettem meg ennek a két ókori nagy nemzetnek a demokráciáját, meri ha összehasonlításokat teszek azok és a jelenlegi kialakulóban levő demokrácia között, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezeknek a népeknek a demokráciájuk már akkor tökéletesebb volt, rnint a mi most vajúdó demokráciánk. Ezzel csupán arra akarok rámutatni, hogy ha nem vagyunk megelégedve a jelenlegi demokráciánkkal, akkor ennek természetes folyománya, hogy nem lehet még kifogástalan ennek közoktatása sem. Az igazi népuralom még szószerinti értelmezés esetén sem azt' jelenti, hogy a nép a szellemi munkásság kikapcsolásával és félreállításával az állam vezetését az egész vonalon maga akarja kormányozni az által, hogy mindazokat az állásokat, melyeket eddig az értelmiség töltött be/ most a megfelelő képesítés megszerzése nélkül maga akarja betölteni. Jelenti azonban azt, hogy a nép becsületes és tiszta választáson beküldött választottjai útján saját maga választja ki az egyes pozíciókra legalkalmasabb egyéneket, akiket alkalmasnak tart arra, hogy ügyeit irányítsa és intézze. Az elmondottakból következik, hogy a demokratikus államnak egyik igen fontos pillére, a szellemének megfelelően irányított közoktatás. Magától értetődik, hogy ennek a 'közoktatásnak a nép érdekeit kell szolgálni, azaz olyan iskolákat kell létesíteni, melyekben a nép arra hivatott tehetséges gyermekei az egyenlő elbírálás elve alapján az igazság szellemének megfelelően készülhet elő az értelmiségi pályák betöltésére. Magyarországon a múltban igen sokfele iskolatípus működött, hogy ezek közül melyik felel meg legjobban a nép érdekeinek, azt nehéz volna hirtelenében megállapítani. Iskoláink nagyjából két csoportra oszthatók: államiak és felekezetiek. Tekintettel arra, hogy a legutóbbi időben az em.lített sajtócikkben is éppen arról vitatkoztak legtöbbet, hogy az állami iskolák mellett van-e létjogosultsága a felekezeti iskoláknak, mint közoktatási intézménynek, szükségesnek tartom röviden erre a tényre is rávilágítani. Abban, hogy a közoktatásnak legfontosabb helyei az iskolák, azt hiszem mindnyájan egyet értünk. Ha abból a két szempontból akarjuk elbírálni az említett két iskolatípust, hogy a múltban melyik felelt meg leginkább a demokratikus fogalmaknak, akkor minden részrehajlás nélkül mondhatjuk, hogy a felekezeti; de ezek között is a protestáns felekezeti iskolákat kell első helyen megemlíteni. Ezeknek az iskoláknak szervezetében és vezetésében, már évszázadokkal ezelőtt, ugyanaz a demokratikus rendszer uralkodott, amely ma is ismeretes. Tanítóit, tanárait egyházközségek tagjai választják. Az így megválasztott igazgató, vezető nem teljhatalmú parancsnoka beosztottainak, hanem: »Primus inter pares« (első az egyenlők között). A beosztott tanítók és tanárok felett, ha netalán véleményük nem egyezett volna mindenben vezetőjükkel, nem lebegett ott az áthelyezés bünteti jellegű lehetőségének Damokles kardja. Ezzel szemben az állami iskoláknak kinevezéses <£S a feltétlen behódolás megkövetelésének rideg rendszere mindennek mondható, csak éppen demokratikusnak nem. Az igazság azonban, mint mindig, úgy ebben a kérdésben is a középúton van. Ha tehát abban a kérdésben kellene dönteni, hogy milyen legyen közoktatásunk a jövőben, akkor én azt javaslom, hogy semmi esetre se ragaszkodjunk az egész vonalon való államosításhoz, hanem legyen az alsófokú, tehát elemi oktatásunk állami, közép- és felsőfokon pedig állami és felekezeti. Az elemi oktatásnál jelenleg uralkodó állapotról semmi esetre sem mondható, hogy a nép érdekeinek megfelel. Jelenleg ugyanis csaknem az egész országban az a helyzet, hogy felekezetek szerint minden községben minden fe-