Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-07-01 / 10. szám

lyet foglalnak el az ország összes társadalmi szervezeteiben, a szakszervezetekben, a pártban, a kommunista ifjúsági szervezetekben. Kilencmilliónál több a női szakszervezeti tagok száma és köztük 428.570 nő a központi, köztársasági, vidéki, körzeti plénuinainak, elríökségeintikJ ellenőrzőbizottságainak választott tagja. A bolsevikok pártjának tagjai között körülbelül 29 százalék nő. A sztálini ötéves tervek idejében a Szovjetunió népgazdaságában rohamosan nőtt a női munkások és hivatalnokok száma. 1932-ben az egész népgazdaságban körülbelül 6 millió nő dolgozott, vagyis a dolgozók 27.4 százaléka. A harmadik sztálini ötéves terv kezdetén a dolgozó nők száma 9 millió 357 ezerre, vagyis 35.4 százalékra emelkedett, és 1939-ben már 10 millió 773 ezer nő dolgozott, azaz 37.4 százalék. Emellett százezernél több nő dolgozik az iparban, mint mérnök és technikus. Nagyon sok nő végez tudományos munkát. A vezető állami és pártfunkcionáriusoknak több mint 20o/o-a nő. Ott látjuk a nők között a Bjelorussz Szocialista Szovjetköztársaság Legfelsőbb Tanácsának képviselőjét, Grékovát, ott van diplomáciai munkán- Kolontáj. A Szovjetunióban láttunk nő; népbiztosokat, gyárak, üzemek és egyéb vállá latok igazgatón, akadémiák tagjait, főiskolák igazgatónőit. Ismerünk híres repülőket, amilyen Grizodubova, Oszipenko, Raszkova, sőt repülőosztagok vesznek részt a szocialista haza védelmében. Ott látjuk a nőt a légelhárító védelemnél. Nőket láttunk a Vörös Hadseregben, mint parancsnokokat, összekötőket és egészségügyi alkalmazottakat. Láttunk női mozdonyvezetőket és vasúiigazgatókai (Zinaida Troickája). 1940ben 23.000 nő végzett tanfolyamokat a vasúti közlekedés küiönböző szakmáiban, 107 nő dolgozott mint mozdonyvezető, 3675 nő mint segédmozdonyvezető. A nagy honvédő háború óriási hazafias lendületet váltott ki a nők között. A nők a gyár\ rakba mentek, a munkapad mellé. Öregek és fiatalok elkezdtek dolgozni a mezőgazdaságban, beléptek a Vörös Hadseneg soraiba, a partizáncsapatokba. És mindenütt a legnagyobb öntudatosságról tettek tanulságot, a fegyelmezettség példáit adták, a hősies, álhatatos Sztachanov-munka, a legnagyobbszerü bátorság, vakmerőség, eltökéltség példáit. Az olyan lányok, mint a vértanúhalált halt Zoja Koszmogyem jánszkája, mint Liza Csájkina és ínég sok más, dicsőséggel övezték a szovjet nőt a honvédő háborúban. Különösen fontos az, hogy vezető állásokban és közkatonaként, a társadalmi, a politikai és gazdasági életben nagy számban vesznejk részt a nők a keleti vidékeken, ahol a cárizmus alatt a legjogfosztottabbak és legelnyomottabbak voltak. Ezeket a nőket az Októberi Szocialista Forradalom szabadította fel és széles utat nyitott számukra. Itt látjuk Azerbajdzsán sztár chanovista nőjét — Baszti-Maszim-Kizi Bagjrovát. Itt van Georgia érdemes kolhózpa!i:aszt

L asszonya — A'alo Szagadasvili, Örményország érdemes munkásnője — Jugaber Kanepetovna Avetiszján. Az érdemes turkmén nő — Ogul Marad Szejd Kulijeva. Az érdemes tádzsik nő — Kalima Amenkulova. Az ezerlány távolkeletre való utazása nagy mozgalmának kezdíe<ményezője — Valentina Szemjónovna Hetagarova. Tucatjával nevezhetünk meg nagyszerű énekesnőket, színésznőket, táncosnőket a Szovjetiunióban, köztük sokat tüntettek ki érdemrendekkel és Sztálin-díjjal. Százával nevezhetünk meg érdemes kolhózparasztasszonyokat, falusi szovjetek elnökeit, mint amilyen Praszkovja Niki\ticsna Angelina és Praszkovja Ivanovna Kovardák. A szovjet állam kolhózrendje igen sokat adott a parasztasszonynak. A család és a társadalom egyenrangú tagjává emelte, felszabadította, lehetővé tette számára, hogy a legnagyobb mértékben résztvegyen a társadalmi életben. Sztálin a gyűlésen, ahol a párt és kormány vezetői fogadták a cukorrépaföldek rohammunkás kolhózparasztasszonyait, 1935 novemberében ezt mondta: »/ti nem közönséges nők szavát hallottuk, mondfwtnám, a munka hősnői beszéltek, mert •csak a munka hősnői érhettek el olyan sikereket, mint amilyeneket ezek a nők elértek. Azelőtt nem voltak nálunk ilyen asszonyok. Én 56 éves vagyok, sokat láttam, sok dolgozó férjit és hőt láttam. De ilyen asszonyokkal nem találkoztam. Ezek egészen újjajta emberek. Csak a szabad tnujika, a kolhózmunka szülhette a jaluban a munkának ilyen hősnőit.« Dolores Ibarruri, a spanyol nép felszabadító háborújának dicső harcosa, ezt írta a háború elején »A szovjet nőkhöz: írt gyönyörű felhívásában: »A jorradalom, a polgárháború és az intervenció viharos és nehéz napjaiban a szovjet nők dicső sorokat írtak a népek szabadságáéit vívott harc történetébe, megmutatták, hogy odaadó és állhatatos hazafiak és hősiesen harcolnak népük ügyéért. A vadállati Hitler-hordák támadása a szovjet ország ellen újra ugyanazt a hazafias lelkesedést lobbantja fel a szovjet nőkben. A nők hazájuk iránti lángoló lelkesedéssel eltelve, újra fegyvert ragadnak, hogy férjükkel és fivéFarkas Mihály elvtárs, a Magyar Kommunista Párt Központi vezetőségi tagja a Párt megbízásából hat napig Bukarestben tartózko,dott, ahol az ottani központi vezetőség vendége volt. Farkas elvtárs romániai útjáról való beszámolójában elmondta, hogy a magyar demokrácia számíthat a román demokrácia támogaltására. Groza miniszterelnök kijelentette, hogy a román-magyar barátság kiépítése és továbbfejlesztése politikai tevékenységének egyik legfontosabb feladata. »Ismerjük Magyarország gazdasági nehézségeit, és azon leszünk, hogy Magyarország ha

r marosan kiheverje háborús sérüléseit« — mondta Groza. A román főváros legnagyobb sportcsarnokkában, a román—magyar barátság megszilárdítására nagygyűlést hívtak e^gybe. A buk^esti utcákon a román és a szövetséges nemzíatek lobogóján kívül mindenütt ott pompázott a piros-fehér-zöld lobogó is. Ez a román történelemben most fordult elő először. Magyar és román népviseletbe 'öltözött leányok. Román és magyar feliratú táblákat vittek, ezekkel a felírásokkal: »Éljen a románmagyar barátság/« »Le a magyar és román sovir Termel|iink jobban és többet. * A földreform lehetővé tette, hogy mindenki a.maga földjén gazdálkodjék. Valószínű, nemes versengés indul a több és jobb termelés elérésére. Sok nehézséggel kell majd az új gazdának megbirkóznia, különösen a szerszámok és az igásállatok hiánya miatt. A jobb és több termelést főként más termelési ágak bekapcsolásával érheti el. Tanuljon a bolgár kertészektől. Különösen a városok közelében fokozottabban termeljen burgonyát, hüvelyeseket és egyéb főzelékféléket. Fásítsa be az erre alkalmas területeket az ottani időjárás; és talajviszonyoknak megfelelőbb gyümölcse fákkal. Tartson az új gazda minél több fajtiszta kis állatot (baromfit, nyulat, kecskét). Az ország szarvasmarhaállománya mélypontra süllyedt és hosszú időbe telik, amíg megfelelő tenyészr anyag kiválasztása után újra kellő mennyiségű vágómarha kerülhet piacra. Az elmúlt rendszer rablógazdálkodása sertésállományunkat is í\gyszólván teljesen elpusztította. Az utóbbi pótlájsára nem is kell annyi idő, mint a szarvasmarha,* -állomány felfrissítésére, mégis lesz egy-két nehéz év. A 'kisállattartás — és az esetleges későbbi tenyésztés — igen kifizetendő termelési ág, különösen ott, ahol gazdasági, kerti és könyv hai hulladékok nagyobb mennyiségben akad^ nak. Az említett kisállatok mindegyike közisfrmerten igénytelen és ha megvannak a takarmányozási lehetőségek, eltartásuk úgyszólván semmibe sem kerül. Szívleljék meg ezt az új, de a régi gaza&k is. Veteményes-, gyümölcsöskert és minél több kisállat legyen a gazdaságukban. Ragadják meg a lehetőséget: termeljenek többet és jobban. reikkel együtt megvédjék a szovjet jöldet és gyermekeik életét, akiket a horogkereszt véres hóhérbandói fenyegeinek.'^ A szovjet nők ebben a harcban megmutatják szocialista hazájuk iránti lángoló szereter tüket és mélységes gyűlöletüket a szovjet nép ellenségeivel szemben. Szovjetország asszonyai tudják, hogy miért harcolnak. Az egész szovjet néppel együtt védik és mindig meg fogják védeni szocialista hazájukat, ahol először egyer nesítették ki a dolgozó nők milliói görnyedt hátukat, először nyílt tág tér minden erfe'jük kifejlesztésére. A Szovjetunió asszonyai megerősödve, a szovjet hatalommal még jobban összeforrva kerülnek ki ebből a harcból. Még nagyobb erővé válnak a szovjet állam éledtében. v • E. Jaroszlávszki. nizmussal/« »Éljen a népek baráti együttműködése.^ »Éljen a Szovjetunió, a szabadság és a népek egyenjogúságának nagy országa/« A nagygyűlés kezdetét 5 órára hirdették, de már jóval azelőtt több mint 100 ez-er v * ember gvült össze a hatalmas stadionban. Percekig tartott a magyar népet üdvözlő taps, amelynek elülte után a százezres tömeg román és magyar nyelven, a magyar demokráciát és a magyar-román barátságot ünnepelte. A nagygyűlést Vladescu Racoose elnök, a román kormány nemzeti-narasztpárti jieimieUségi minisztere nyitotta meg. Beszédében a két demokrácia összefogásának szükségességét hirdette a sovinizmussal szemben, majd hozzátette, hogy a román demokrácia győzelmét nem kis mértékben az erdélyi magyar demokratikus tömegek vívták ki. A román demokratikus pártok vezetői és a szakszervezeti tanács elnöke méltatták azután a román-magyar barátságot, majd Farkas elvtárs, mint a nagygyűlés vezérszónoka, magyarul szólt a százezres tömeghez. A moszkvai rádió péntek esti adásában üdvözölte azt a baráti összeofgást, amely kifejezésre jutott a Romániában rendezett románmagyar gyűlésen. Az ünnepség a román-magvak örök barátság, valamint a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió éltetésének jegyében állott. — Az új gazdáé a termés. A földmívelésügi miniszter 5600/945. számú rendelete intézkedik a megváltás alá került földbirtokok ezévi termése tekintetében. A rendelet értelmében a termés az új gazdáé. A megváltást szenvedőt — illetőleg, ha a földbirtok haszonbérlő kezében volt, a haszonbérlőt térítés illeti meg az általa elvégzett gazdasági munkálatokért, vetőmag fejében egy, szántás fejében fél métermázsa búza ellenértéke, egyéb kiadások fejében pedig 30 pengő katasztrális holdanként. Évelő növényeknél teljes térítésként ezévi termés fele illeti meg az előbbi tulajdonost, illetve a haszonbérlőt. Szőlő és gyümölcsös esetében a fenti összeget a megyei földbirtokrendező tanács állapítja meg. A térítési összeget a juttatottak a termés betakarítása után tartoznak megfizetni. Á Vörös Hadsereg visszaadja az igénybevett gyárakat Az országnak a Vörös Hadsereg által történt felszabadításakor az elhagyott gyárakat, nagyobb ipari üzemeket a szovjetkatonaság foglalta le hadiipari célokra. Most, a háború végeztével a Vörös Hadseregnek nincs szüksége arra, hogy saját kezelésében és irányításával folytatódjon a magyar gyárakban és ipari üzemekben a termelés. Éppen ezért valamennyi olyan gyárat és nagyobb ipari üzemet, amelyet eddig a Vörös Hadsereg vett igénybe, július l-ig visszaadják a helyi hatóságoknak, amelyek azután a jogos tulajdonosoknak bocsátják rendelkezésére. Budapesten a polgármester veszi át a gyári üzemeket. Farkas Mihály elvtárs Romániában Az új gazda