Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-07-01 / 10. szám

Milyen lesz Pápa? Ezzel a kérdéssel állítja meg néhány napja a járókelőket a Kossuth Lajos-utca egyik kirakata. A választ néhány városrendezési terv adja meg, melyek a város vezetőségének megbízásából készültek, részben a földreformmal kapcsolatos házhelykiosztás, részben pedig már régebben tervbevett utcanyitások és utcaszabályozások előkészítésére. A tervezés során több olyan probléma merült fel, melyek közelről érintik a város egész lakosságát, ez indokolja a tervek közszemlére tételét. Ahhoz azonban, hogy a közzététel hozzászólások formájában gyümölcsöző is lehessen, szükségesnek látjuk néhány nem közismert városrendezési szempont rövid ismertetését. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az 1938ban hatálybalépett 1937.VI. tc. a városrendezésről és építésügyről a városrendezés és építésügy legt'őbb kérdéseit már szabályozta. E törvény értelmében a váro;sfejliésztési 'és az általános rendezési tervnek már a mult évben készen kellett volna lennie. A felszabadulás után egész más szempontok kerültek előtérbe. Most a földreform rendelet egész új városrészek keletkezését teszi lehetővé, hiányoznak a jól átgondolt, a város egészére kiterjedő tervek. Nem kell hosszabban kitérnünk arra, hogy ezen a téren a tervszerűségnek az egész városi közösség jövője szempontjából milyen óriási a jelentősége. Nagy hiba volna ezért kellő átgondolás nélkül részletmegoldásokat kivitelezni, melyek a/tán később igen kellemetlen megkötöttséget eredményeznének. Éppen ezért szükségesnek látjuk, hogy a fentebb említett városfejlesztési és általános rendezési terv a sürgősségnek megfelelő leegyszerűsített kivitelben még a részletes tervek' elkészítése előtt megvalósuljon. A már elkészült terveket ezért csak részben szántuk végleges megoldásoknak (utcanyitások és szabályozások), de pl. a várkert felosztására készült terv csak általános elgondolás parkvárosrész létesítésére. Lássuk már most, hogy mit kell tartalmaznia a városfejlesztési tervnek. A törvény értelmében meg kell határoznia a váro'sír'endeziqs elveit és a település irányát, figyelemmel a családi lakótelep létesítésének szükségességére. Weg kell ezen felül jelölni azokat a feladatokat, ainelyek a lakásszükséglet kielégítése, a gazdasági élet, a kereskedelem és közlekedés szükségr letei, a közegészség, a közbiztonság, a munkásvédelem szempontjából, továbbá a vallásos élet és közművelődés előmozdítása, természetnyujtotta előnyök kellő érvényesítése, történeti és műemlékek védelme, továbbá az idegenforgar lom fokozása végett kell megvalósítani. A városfejlesztési tervnek elsősorban a városias kialakításra szánt területet kell megr határoznia, tehát el kell különítenie a végeleges városi fejlődés célját szolgáló és a véglegesen mezőgazdasági rendeltetésű területeket. A városias kialakításra szánt területen belül ki kell jelölni a beépített, illetőleg beépíthatő részt, meg kelf határozni a beépítési módot (zártsorú, szabadonálló, előkertes, vagy más rendszerű), továbbá az utak, közterek, füves terek, vasutak, ipari üzemek, gyógy- és üdülőhelyek, sporttelepek és egyéb nagyobb közcélú intézmények helyét. E felsorolásból látható, hogy milyen sokirányú körültekintést igényel ez „a munka. A tervnek a város messze jövőben megoldható feladatait is magában kell foglalnia. Készíté^ sénél a város mai gazdasági nehézségeit nem szabad ugyan irányadónak tekinteni, de a tervnek azért reálisnak kell maradnia. Ahhoz, hogy az általános rendezési terv sürgősen és mégis az ismertetett részletességgel elkészülhessen, a város közintézményeinek és az egyeseknek igazi demokratikus összefogására volna szükség. Ha a terv nem készül el idejében és nélküle kell a részletes terveket kidolgozni, az a város későbbi fejlődésénél egész biztosan megbosszúlja magát. Még egy igen lényeges körülményre szeretnénk rámutatni a városias kialakítással és a vele együttjáró közmű létesítéssel kapcsoflatban. A közművek terén vidéki városaink általában meglehetősen elmaradottak. Helyzetüket már az 193'2-ben tartott az »Országrendezés feladatai mérnöki megvilágításban*- című ankét egyik városrendező szakelőadója így jellemezte: »Mai városaink között, sajnos, alig van olyan, amely a városias jellegnek beépítésér vei, népsűrűségével és ezeknek megfelelő közműveivel is megfelelne. A csekély népsűrűség a legfontosabb közművek költségeiből oly nagy terhet hárít az egyedekre, amelyet elbírni a lehetetlenséggel határos. A ritkán és alacsony épületekkel beépített utcák .járda- és kocsiútburkolata, a vízvezeték, a csatorna, közvilágír tási berendezés, fásítás költségéi oly kevés teherviselő közt oszlanak el, hogy az egyre-egyre eső teher az ingatlan értékéhez és jövedelméhez _s a lakók számához képest aránytalanul nagy.« Ilyen viszonyok között á szakelőadó a következőkben látta a teendőket: Véget kell vetni az újabb telepek alakításának, mert ezek közműés úthiánya lakóikra igen hátrányos, ezenkívül az új települések a város régi területéről vonják el a lakosságot és így annak lakósürűségét apasztva teherviselőképességét csökkentik. Új telep létesítése csak akkor engedhető meg, ha a város már beépített területén bizonyos optimális lakósűrűség előállott. Ez okok miatt a vá;ros külterületi, extenzív fejlesz*'„se helyett inkább a belső, intenzív féjlesztesre kell áttérni, melynek eszközeit a városrendezési terv biztosítja. Ez a város beépítésre szánt területét körzetekre osztja: a belső részeken magasabb

L rendü városias berendezkedés létesülhet, nagyobb lakósűrűség mellett (emeletes épületek), a külterületek viszont falusiasak maradnak mindaddig, míg lakósűrűségük alapján el nem bírják a városias kialakítás költségeit. A fentiek általánosságban városunkra is érvényesek és bár az űj telepek létesítésétől való merev elzárkózás nem indokolt, mindenesetre törekednünk kell arra, hogy a közmüvek kényelmét minél nagyobb tömegek élvezhessék, tehát csökkentenünk kell az új lakótelepek összterüle

r tét. Különleges a helyzet Pápán a várkert esetéiben, mely a város jelenlegi területének mintegy ötödét foglalja el és akadályozza zárt egységgé alakulását. M.agától kínálkozik az a megoldás, hogy a földreformrendelet alapján ezen a területen parkvárosrészt alakítsunk ki. Az előbbiek azonban meggondolásra intenek a telekméreteket és a beépítési módokat illetően. Ma mindenkinek az a vágya, hogy saját konyhakertje legyen néhány gyümölcsfával, mert a mai árakon a beszerzés túl drága. Ez azonban nem fog így maradni és nagyon meggondolandó, hogy normális beszerzési viszonyok között, a saját konyhakert biztosít-e akkora előnyt, amekkora hátrányt a közművek teljes vagy részleges hiánya okoz. A várkert esetében fontos az- egészségügyi szempont is. Ilyen aránylag mélyen fekvő területen a lakóházak csak magasföldszintes kivitelben és igen .gondos szigetelés mellett lehetnek egészségesek. Míg az ezzel járó költségtöbblet kétlakásos egyemeletes házaknál a kétlakás tulajdonosai között megoszlik, a földszintes háznál az egyetlen építtetőt terheli. A többlakásos megoldás a lakósűrűség kedvezőbb alakulását is maga után vonná. Annak természetesen nem volna akadálya, hogy külterületen, melynek beépítése csak későbbre volna tervbevéve, az ilyen lakástulajdonosok bérletként kisebb konyhakerteket kapjanak. Nem szándékunk most gyakorlati javaslatot tenni a kérdések megoldására, célunk csak az, hogy a problémák sokrétű voltára rámutassunk és a városrendezési tervek elkészítésének fontosságára a figyelmet felhívjuk. Hozzászólásokat várunk a város lakosságának minden rétegéiből, a város vezetőségétől pedig mielőbbi intézkedést kérünk. Bodoluy Jenő oki. mérnöíí. Elfogták Bajcsy-Zsilinszky Endre bíráját A szövetséges csapatok Ausztria területén elfogták a legkegyetlenebb hadbíró-őrnagyot, Doininics Vilmost. Az illetékes hatóságok már érintkezést kerestek a Szövetségea Ellenőrző Bizottsággal, hogy a többi háborús bűnös kiadását megelőzve, először Domínics Vilmos hadbíró-őrnagyot adják át a magyar hatóságoknak. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság képviselői ígéretet tettek arra, hogy valószínűleg már a jövő héten átadják a magyar hatóságoknak Dominics Vilmost, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Jenő, Kiss János és Tarcsay Vilmos gyilkosát. Dunántúli választások Vasárnap zajlottak le Sopronban, Győrött, Székesfehérváron, Esztergomban, Szombatheilyen és Nagykanizsán a dunántúli képviselőválasztások nagygyűlései. A pártok szónokai együttesen hangsúlyozták, hogy a Dunántúl képviselőinek a Nemzetgyűlésbe való bevonulásával az országnak ez a része is részt vesz most már a magyar demokrácia politikai életében. A demokratikus pártok együttműködése kibontakozik a Dunántúlon is, védelmére a fölszabadult népnek és fegyverül az előmerészkedő reakció? val szemben. Most a választások lezajlása után teljessé válik a fölszabadult ország nemzíet^ gyűlése. < A Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok szónokai a gyűlések mindegyikén sokezer főnyi tömeg előtt kifejtették az egyetlen lehetséges programot, amit a következő néhány inonr datban foglalhatunk össze: Minden erővel küzdünk a nemzeti összefQgás programmja mellett, de nem teszünk engedményeket a reakció elleni harcban. Könyöntelenül leszámolunk a fasizmus maradványaival. Üj ország építése a munkások, parasztok és értelmiségiek segítségével. Üj külpolitika, mely a Szovjetunióval való hűséges barátságon épül fel és új belpolitika a szabadság és demokrácia szellemében, amely biztosítja, hogy a nép tudta és beleegyezése nélkül Magyarországon többé nem történhet semmi, hogy mindenkinek meglegyen a jog és szabadság mellett, szabad emberhez méltó élete, mindennapi kenyere. A választások szónokai helyesen mutattak rá, hogy noha ezek a választások nem felelnek meg formailag azoknak a feltételeknek, melyeket a demokratikus pártok szükségesnek vallanak, mégis a demokrácia szempontjából messze felette állanak a szokásos ispánok és csendőrszuronyok terrorja alatt lefolyt úgynevezett választásoknak. Kétségtelen ezeknél a választásoknál nincsenek kortesek, nincsenek egymás ellen tülekedő pártok. Nincsenek azért, mert a demokratikus pártok megértették, hogy ahelyett, hogy önző pártpolitikával az erőket szétforgácsolnák, a nemzet erejét össze kell fogni az ország újjájépítésére. A pártok és a magyar nép politikai érettségének köszönhető, hogy a magyar nép a Horthy- és Szálasi politika súlyos bűnei után is olyan eredményeket tudott már felmutatni, ame-' lyek Európaszerte a népek megbecsülését és tiszteletét váltotta ki demokratikus országunk iránt. A választások eredménye a következő: Kommunista Párt: Bandur Gyula, Döbröntei Károlyné, Domonkos László, Gábor Andor, Gyócsi Jenő, Győri István, Gyuska János, Harák Ferenc, Hegedűs András, Horváth István, Horváth János, Kiss Jenő, Losonczi Géza, Luxander Károly, Molnár János, Molnár Ferenc, Matecz János, Martsa Alajos, Németh Ernő, Olt Károly, Osztrovszki György, Petróczi János, Safrankó Emánuel, Sinkovits István, János, Safrankó Emánuel, Sinkovits István, Súlyán György, Szilágyi Béla, Szántó Zoltán, Pávits József, Goda János, Zollner József. Szociáldemokrata Párt: Afra István, Báron János, Botyánszki Pálné, Czézner Dénes, Cseri József, Cserba János, Dávid János, Dombai János, Eiler András, dr. Faragó László, dr. Farkas Zoltán, Gallai Lajos, Harustyák József, Jancsesz Imre, Jantner János, Kiss János, Kiss József, Kiss Roland, Kertész József, Klein Kálmán, Malasits Géza, Markovits László, Mikó István, Molnár Imre, Mauks Miklós, Papdi György, Pollák Ferencné, Schiffer (Pál, dr. Szakasits György, Szigeti József, Szurdi István, Török Júlia, Vati István. Nemzeti Parasztpárt: Somogy Imre, Vas Antal, Sipos Gyula, Dobi István, Deme István)Csó Sándor, Daróczi József, Varjú Ákos, Hadi Sándor, Papp István, Kanyar József, Szij Rezső, Majláth Jolán, Makay Miklós, Bodi Ferenc, Molnár István, Czéh József, Józan László, Szabó Bertalan, B. Molnár József. Független Kisgazda Párt: Dr. Pásztory István, Mándli Sándor, Bognár József, Kis Gergely, Meixner Ernő, Kováts Jenő, dr. Rab Károly, Bartófy Miklós, Doby István, dr. Csehszombathy László, Adorján József, Dancs Jórzsef, Szabó Kálmán, Augisztin Ferenc, dr. Ácsai László, dr. Mátéffy Géza, Piatrik János, Romliányi István, dr. Dénes István, Koszér Nándor, Szalai András, Hajdu-Németh Lajos,