Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-07-01 / 10. szám

I. évfolyam, 10. szám. Ára: 2 pengő 1945 július 1 DEMOKRATIKUS HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP NÉMETH ERNŐ Magyar Kommunista Párt Szerkesztő-bizottság LENGYEL ISTVÁN Szociáldemokrata Párt POLGÁR GYULA Nemzeti Parasztpárt az újjáépítés. A Kommunista Párt ajánlata az újjáépítésre vonatkozólag úgy látszik nem talált nagy visszhangra a Nemzeti Bizottság elnövkénél. A Párt tizenegyedikei beadványára, melyben, a Nemzeti Bizottság összehívását kéri — és egy bizottság összeállítását javasolja, amely felvenné a kapcsolatot a vasúttal, postával, stb. — még semmi sem történt. A Nemzeti Bizottság elnökének úgy látszik nem sürgős az újjá^építés. A gyűlés tizenegyedike óta való húzásának már-már szabotázs íze van. Jó lenne ezt egy kicsit komolyabban venni. Meg kell jegyeznünk, végtelenül vissza^ te:s'ö, hogy a Nemzeti Bizott ág elnöke egyut'al a polgármester is. A Nemzeti Bizottság hivatva van a polgármester tevékenységét felülbírálni és szükség esetén kritizálni. Lehetetlen, hogy valaki egy személyben legyen polgármester és a Nemzeti Bizottság elnöke. Erre a Nemzeti Bizottság tagjai még sohasem gondoltak? Vagy nincs bátorságuk ezt megmondpiii? * A vasutasok kétségtelenül megértették a vasút helyreállításának fontosságát és őszinte lelkesedéssel láttak munkához. Pápa olyan szerencsés helyzetben van, amilyennel kevés város dic&ekedhet

v az állomás jóformán teljesen sértetlen. . A pápai osztálymérnökséghez tartozló Szany—Rábaszentandrás és Egyed—Rábacsanak között levő Sardos-hidat már javítják. Ideiglenes vágányokat raknak le, hogy az ottrekedt vasúti kocsikat Csorna felé útba indíthassák. A szükséges anyag megvan. A híd még e hó közepére elkészül. Ugyancsak július közepére várható a PápajIhászi közötti híd elkészülése is. A többi hidak rendbehozására egyelőre nincs lehetőség, mert hiányzik az anyag és nincsenek megfelelő szerszámok. Elsősorban szükség lenne 25—35 cin. átmérőjű, 7—8 m. hosszú cölöpökre. A hiányokat jelentették a budapesti igazgatóságnak. A pápa-csornai vonal helyreállítása szintén megkezdődhet a napokban. * A posta kábelszerelőket kap Budapestről., de a külső vezetéket máris készítik a Pápaszombathelyi vasútvonal mentén és az állomáson. . A magyar I. Honvéd Hadosztály műszaki alakulatai közül a híradó század egy hónap óta dolgozik a Pápa, Celldömölk, Répcelak, Jánosháza, Devecser és türjei állandó telefonvezeték rendbehozásán. A munkálatok e napokban befejezést nyernek. Az eddigi eredmény, hogy Celldömölkkel az összeköttetés már megvan. A hadosztály utász zászlóalja, ötvösre települt át, de az ottani munkák elvégzése után számíthatunk arra, hogy a környékbeli hidak felépítésénél is segédkeznek. Remélhetőleg addigra meg tudjuk szerezni a szükséges anyagokat és szerszámokat. Dunántúlon a pápai posta lesz az első, amely felépül. A hozzá való építési anyag, mész, tégla stb. rendelkezésre áll. Valószínű még e hét folyamán elkezdik az építkezést* * Ki kell emelnünk a Műtrágyagyár kimagasló teljesítményét az újjáépítés érdekében.. Komoly munkát végeztek már eddig is, pedig nehéz helyzetben voltak, mert mielőtt a fasiszta német bandák elmenekültek, rettenetes pusztítást vittek végbe. Felgyújtották a gyárat, elpusztították az élelmiszer készletet, hiába könyörögtek a munkások, hogy ne tegyék. Géppisztollyal kergették őket', pedig a rengeteg húskonzerv a munkásoknak hosszú időre elég lett volna. Mii? telt el azonban a felszabadulás után pár nap, a gyár máris működött. Mándi Pál mérnök elvtárs az áldozatkész munkásokkal egyetértésben minden lehetőt elkövetett, hogy a gyárat a lehetőségekhez képest kihasználj?! és hogy a munkásokat ne kelljen elbocsátani) a gyár központi igazgatóságától kapott utasítás dacára sem. Romokból kihalászott fél téglákkal építettek, romok közül szedték ki a szükséges kemence ajtókat. Dolgoztak jóformán ingyen, mert a gyárnak akkor még nem volt pénze és az igazgatóság bizony nem volt bőkezű. Ők igazán a semmiből kezdték. Nem nagy szavak ezek. Abból a kis épületből jóindulat, dolgozni akarás árad. A város még jóformán fel sem ocsúdott első meglepetéséből, már megjelent a Hunggária gyár első terméke: a mosópor. Romok alól szedett, pusztulásra ítélt anyagból — sémiimből. Most gipszet gyártanak. Mándy mérnök elvtársnak gyönyörű tervei vannak a gyárral kapcsolatban, szinte érthetetlen, hogy az igazgatóság nem támogatja. »A gyár — mondja — nem alkalmas műtrágya gyártására, mert nincs vizi út, amin szállítani lehetne. A vasúton való szállítás pedig olyan költséges, hogy nem érdemes vele foglalkozni, annál alkalmasabb lenne azonban olajos magvak feldolgozására. Ha megfelelő mag állna rendelkezésre, egész Dunántúlt el tudnánk látni olajjal, ami pedig — tekintetílel a nagy zsírhiányra, — óriási jelentőséggel bírna.« Lehetséges, hogyha most ültetnének megfelelő mennyiségű olajos magvat, az őszig még megérne. Ebben az esetben biztosítva lenne a télre Dunántúl olajjal való ellátása. , El lehetne képzelni egy kis tejgazdaságot is a gyárban és az olajpogácsát így fel tudnák használni. A másodrendű, hulladékolajból szappant, glicerint és kozmetikai cikkeket tudnának gyártani. Érdemes lenne foszforsavas sókat készíteni, és csontenyvet, ezzel az ipart és a gyógyszerkészítést segítenénk elő. * Ezt nem lehet egy sóhajtással elintézni, hogy »de jó is lenne/« Ezt meg kell csinálni^ Reméljük, hogy a központi igazgatóság is így látja és rövid időn belül ad utasítást erre vonatkozólag. Ha azonban ez nem történne meg, akkor is meg kell találnunk a módját, hogy Mándy mérnök elvtárs terve rövidesen valóra váljon. _ i A nő a Szovjetunióban A cári Oroszországban az orosz nők tevékenyen résztvettek a forradalmi harcban már a munkáspárt létrejötte előtt is, de különösen azután. Mielőtt a munkáspárt megalakult, majdnem kizárólag a haladó intelligencia képviselői vettek részt a forradalmi mozgalomban. De a munkásmozgalom fejlődésével, a munkáspárt megjelenésével már ott látjuk a forradalmi! harcban vállvetve férfitársaival a munkásnőtOtt látjuk az Obuchov-gyár védelménél a barnikádokon, a tüntetéseken, a sztrájkokban és az 1905-ös forradalomban. Az 1917-es februári forradalomban Oroszország női sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a cári hadsereg katonái és matrózai a forradalom oldalára pártoltak. Az Októberi Szociálista Forradalom felszabadította a nőt. Lenin 1921 március 8-án megjelent: »/4 munkásnők nemzetközi napja" c. cikkében rámutatott arra, hogy a »bolsevizmusban és az Októberi forradalomban az alapvető az, hogy éppen azokat vonta a politikába, akik legjobban el voltak nyomva... De nem lehet a tömegeket bevonni a politikába, ha nem vonjuk be a politikába a nőket... A bolsevik, a szovjeíforradaloni olyan mélyen kivágja a nők elnyomásának és jogfosztottságának gyökereit, amilyen mélyen a világ egyetlen pártja, egyetlen forradalma sem merte kivágni.« A szovjethatalom hatálytalanította q nők jogtalanságát megrögzítő összes törvényeket. A forradalomig nem tekintették a nőket teljes értékű embereknek. A szovjet forradalom követ kövön nem hagyott a régi idők törvényeiből és hagyományaiból, melyek megrögzítették a nők jogtalan helyzetét. A sztálini alkotmányban ez áll: y-A nő a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségében teljesen egyenjogú a férfival a gazdasági, állami, kuliúrális, társadalmi és politikai élet minden terén. A nők é jogát biztosítja: a nőnek a jérjival való egyenlő joga a munkára, a munka díjazására, pihenésre, társadalmi művelődésre, az anya és gyermek érdekeinek állami védelme> a nőnek járó fizetett szabadság a terhesség (dejére, a szülőotthonok, bölcsődék és gyermekkertek sűrű hálózatai A Szovjetunióban semmiféle korlát és megszorítás nem állja útját annak, hogy a nők résztvegyenek a társadalmi és politikai életben, a tudományos és gazdasági életben, az állam kormányzásában. Az Októberi Szocialista Forradalom először mutatta meg, hogy milyen nagy erőt képvisel a nő a nép életében minden .területén. Egyetlen országban sem képviseli a népet a vezető állami intézményekben annyi nő. Mi több, a történelemben először vesznek részt az állam kormányzásában nők, nem királynők és cárinők. hanern a nép képviselői. Csak a Szovjetir unió Legfelsőbb Tanácsában, a szocialista parlamentben, 189 a női képviselők száma. A szövetséges és autonóm szocialista köztársaságok Legfelsőbb Tanácsába 1436, a dolgozók küldöttjeinek helyi szovjetjeiben pedig 422.279 női küldöttet választottak. Hogy ennek milyen nagy a jelentősége, azt megmutatta a honvédő háború, amelynek folyamán a nők tekintélyes helyet foglalnak el a gyárakban és üzemekben, a kolhozokban és szovhózokban, a Vörös Hadsereg egészségügyi és orvosi szolgálatában és a Vörös Hadsereg sok harcos csapatában. A Szovjetunió dolgozó női tekintélyes he: