Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-06-10 / 7. szám

I. évfolyam, 7. szám. Ára: 1*60 pengő. 1945 június IO. DEMOKRATIKUS HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Szerkesztő-bizottság : NÉMETH ERNŐ I LENGYEL ISTVÁN I POLGÁR GYULA Magyar Kommunista Párt '' | " Szociáldemokrata Párt | Nemzeti Parasztpárt A. deportáLlí€ik.ért. Úgy a fővárosban, mint az ország más városaiban megmozdult a közvélemény a deportáltak mellett és mindenütt egyrészt gyűjtéseket rendeznek ruhanemüekben, ágynemüekben fehérmemüekben

v pénzben,, — másrészt a hatóságok állnak ezek mellé a betegen, leromlottan, rongyosan hazatérő szerencsétlenek mellé, akik hazatérve otthonukat kifosztva, feldúlva, esetleg elfoglalva találják. Más városokra csak egyetlen példát kívánok felhozni, egy hasonló vidéki város példáját, Gyöngyösét. Kezemben van egy gyöngyösi újság, amely azt jelenti, hogy Gyöngyös és környéke hatalmas, 5000 embert számláló népgyűlésen tett fogadalmat, hogy minden erejével megsegíti a deportálásból hazatérő, sokat szenvedett elhurcoltakat. Ennek a népgyűlésnek szónokai voltak: a város polgármesterje, a város vezetői és a keresztény felekezetek papjai. Az objektivitás kedvéért meg kell jegyeznem, hogy akik ezzel az égetően sürgős és a város lelkiismeretén fekvő kérdéssel állandóan foglalkozunk, a város vezetősége részéről kezdettől fogva a legnagyobb jóakarattal találkozzunk, de a jóakarat nem elég, meit ha ezt a pártok és a felekezetek támogatásával nem követik tettek, akkor a hazatérőkön nem ségít senki. Nem- várhatjuk, hogy a hazatérőkön a már néhány itthon levő elhurcolt fog majd segíteni, mert erre azok képtelenek. A városnaky a város közönségének, a pártoknak és a keresztény felekezeteknek kell ezt a segítést magukra vállalni és nem részvétlenül, közönyösen nézni ezeknek az elesetteknek hazatértét. Ez a kérdés minden mást megelőz, ennél előbbrevaló nincsen! Mi az oka annak, hogy egyedül Pápán táplálkoznak a deportáltak közönnyél, csak itt nem állnak melléjük, sőt sokan ellenséges szemmel nézik őket. Abban véljük ezt az okot megtalálni, hogy, sajnos, a város lakosságának igen nagy százaléka (számot itt nem akarok le,írnij vásárolt, vagy szerzett a Sztójay és Szálasi kormányok által a deportáltaktól elrabolt buto- { Hercen és Kossuth találkozása. A Szovjetunióban nemrég ünnepelték Alexander Herééül halálának 75. évfordulóját. Hercen a 19. századbeli orosz szellemi életben óriási szerepet játszott. Hercen a jobbágyfelszabadítás nagy harcosa, a szabad orosz sajtónak megalapítója. Az emigrációban kiadott lapja, a »Harang« az első cenzúrától" mentes orosz folyóirat, — a cári önkényuralom bátor ellensége. Nagy tehetségét teljesen a haladás, a szabadság, a demokrácia ügyének szolgálatába állította. Az orosz nép ma hálásan emlékszik meg -azokról a nagy szolgálatokról, melyéket Hercen hazájának tett. Hercen élete nagyrészét emigrációban töltötte. Külföldön kiadott lapjával és irataival évtizedeken át befolyásolta a haladó orosz közvéleményt. Az emigrációban Hercen élénk kapcsolatot tartott fenn a francia, olasz, lengyel és magyar szabadságmozgalmak emigrációjának vezető egyéniségeivel. Hercen, ugyanúgy mint Csernisevszkij és az orosz demokratikus mozgalom más képviselői, rendkívüli szimpátiával kísérte a 48-as magyar szabadságharcot. Emlékirataiban 1849 után megbélyegzi Görgőit, »az rokból és ruhanemüekből és nem számított arra, hogy ezek jogos tulajdonosai egyszelít még, — hacsak részben is, — visszatérhetnek és visszakövetelhetik, ami az övék volt. A pártoknak és felekezeteknek kellene ódahatniok^ hogy felébresszék a város lakosságának lelkiismeretét, adják vissza önként ezeket az ingóságokat, de ha ez nem történne meg, a legnagyobb erély sem elég nagy, amivel hozzá kelll látni azok visszaszerzéséhez és azt, aki ennek! a munkának útjába áll, bárki legyen is, el kell söpörni az útból. Lehetetlen helyzet, hogy a 3000 kirabolt deportált ingóságaiból az eddig hazatért kb. 120 személyt nem lehetett még sehogyan sem ellátni, hogy sokan ezek közül még hetek után is padlón fekszenek, vagy szívességből átengedett ágyra járnak, hogy nincs ruhájuk, fehérneműjük, élelmük. Mi történik ilyen körülmények között majd akkor, — bár tömegeikben sajnos nem számíthatunk rájuk, mert nagy részüket elnyetlék a gázkamrák, krematórinmok, — ha a deportáltak erősebb tempóban térnek haza, ha a 3000-ből csak 500-an hazajönnek. Ki fogja ezeket élelemmel, ruhával* fekvőhellyel, ágyneművel ellátni, gyógykezelni, amikor az eddig hazatért kevesek is nemcsak nincsenek ellátva,, de még váratlan helyiedről akadályokat is támasztottak, nehogy az elhurcoltak ingóságaiból ezek úgyahogy elláthatók legyenek. Pedig ez a holmi 80o/

0-ban itt van Pápán és környékén és csak vissza kell szerezni szép szóval, .ha így nem megy, eréllyel. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot! Megtetr tek a pártok, a felekezetek és a város vezetőr sége mindent a hazatérők és itthon levő eleseitek támogatására, ellátására és nyujtottak-e segítséget új életük új alapjainak lerakására? Mindent? Tettek-e a pártok és felekezetek csak valamit is? Vagy ugyanolyan közönnyel, nemtörődömséggel fogja e város közönsége nézni a kevesek hazatértét, mint ahogy nézték annakidején a sokak elhurcolását? áruló hadvezért« s gyakran visszatér »a szerencsétlen elárvult Magyaror;szág« somsára. 1849 után továbbra is állandó érdeklődéssel kísérte a magyar nép függetlenségi harcát. Az emigrációban Hercen felkereste Kossuth Lajosi. Őt Kossuth érdekelte, mint egyéniség is, — de mindenekelőtt, mint a magyar nemzet képviselőjével akart vele érintkezésbe lépni. Hercen közelebbről akart megismerkedni a magyar kérdésekkel, m<ert a magyar szabadság ügyét európai jelentőségű ügynek tekintette. Emlékirataiban Hercen egy egész fejezetet szentel Kossuthtal folytatott beszélgetéseinek s Kossuth jellemzésének: Hercen meleg szimpátiával ír Kossuthról. Védelmébe veszi sok kifogás és szemrehányás ellen, amellyel az emigrációban Kossuthot illették. Megértő szolidaritással magyarázza Kossuth nehéz helyzetét. Feltétlenül meg van győződve jóhiszeműségéről és őszinteségéről. De ez a szimpátia nem akadályozza meg Hercent abban, hogy elfogulatlanul és tárgyilagosan vizsgálja, mit nyújthat a ma^gyar emigráció a reakció és a demokrácia között folyó nemzetközi harcban mint szövetséges, milyen fokig hajlandó és képes Kossuth a magyar nemzeti függetlenség ügyét összekapcsolni és más európai nemzeJúnius 10. az Egységes Ifjúság napja. Egyszerű hír: Június 10. azijjúság napja .. s És mennyi mindent foglal magában! Ez a nap az egész fiatalság újjáéledésének szimbóluma! A magyar leány és magyar fiú számába ez az egyszerű keltezés gyújtó, lelkesítő, tetrehívó szó. Rettenetes időket éltünk át. A magyar fiatalságnak jelentős része elpusztult,ebben az igazságtalan háborúban. Különböző ürügyekkel kivitték őket Németországba, hogy ott sáncot ássanak. Sok, jelszavaktól, ígéretektől megszédült társunk ment önként is, minden felszerelés és kiképzés nélkül a fasiszta érdekekért vívott német háború poklába.. Mi akkor ökölbeszorított kézzel álltunk és vártunk, de be kell vallanunk, ezek közül az öklök közül csak nagyon kevés sújtott le akkor. Most már ne tanakodjunk azon, hogy mi volt ennek az oka. Mindegy. Tudjuk, hogy mulasztottunk — de még valamit tudunk: hogy ezt a mulasztást jóvá fogjuk tenni! Soha még ifjúságra ilyen nehéz munka nem hárult, de talán nem is látott ifjúság ilyen lelkesedéssel munkához. Kezünk még mindig kemény ököl! Vigyázzanak, akik ezt — az ifjúság, a demokrácia, az ország érdekében vívott munkánkat — meg akarják akadályozni, akik meg akarják bontani az ifjúság egységét, akik útjában állanak a demokratikus Magyarország felépítésének! Egységbe akarjuk tömöríteni a fiataísá got. Egységbe akarjuk tömöríteni azért, hogy még egyszer ne történhessen meg, amiért most is pirulnunk kell és hogy —' ha már megtörtént, — hát jóvá tudjuk tenni! Egységbe fogjuk tömöríteni a fiatalságot, le fogjuk rombolni a válaszfalat a munkások, a paraszti}jak és a diákság között, a különböző felekezetűek között, a városiak és falusiak között. Ki akarjuk nevelni a fiatalságból a kishitűséget, 'nem engedjük magunkat a régi keretek közé szorítani. Vállvetve fog harcolni az ifjúmunkás, a parasztifjú és a diák a jogokért, a megélhetésért és a tudásért. Június 10-én tegyünk hitet a mellett. hogy mindezt őszintén akarjuk és hogy nem vállaljuk a közösséget azzal az ifjúsággal, amelyikeit megtévesztett a német befolyás. Ne tüntessen senki a. távolmaradással

t mert a távolmaradás tüntetés az új rend, az új elhatározások ellen. Ez a nap, ez a június 10-e forrassza egybe az ifjúságot, ez a nap a záloga az ifjúság harcának — a demokráciáért. Egységben asz erő! £e asz egységbontókkal!