Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-06-10 / 7. szám

tek nemzeti függetlenségi harcával és kora társadalmi mozgalmaival. Hercen 1853-ban Londonban kereste fel Kossuthot. Azután többször találkoztak és 1855-ben egy angol nyaralóhelyen egy hónapot töltöttek együtt. Az a jellemzés, amelyet Hercen Kossuthról ad, nyilván több részletes beszélgetés összegezésének eredménye. Hogyan látta Hercen Kossuthot? A magyar reakciós történetírás Kossuth Lajost tudvalevőleg mint valami idealista rajongót szokta ábrázolni, aki nem tudta ideáljait válósággal összeegyeztetni s ezért »elvesztette lába alól a talajt«. Egészen másként látta Kossuthot Hercen. Kossuth — ezt hangsúlyozza Hercen különös nyomatékkal — nem romanti;tikus. Nem rajongó hazafi-forradalmár, mint az olasz Mazzini,. nem utópikus szociálisai. Kossuth a magyar úgy specialistája. Ebben rejlik ereje, ez szabja meg korlátait is. Realisztikusan látja a dolgokat. Nem vár hazájában máról-holnapra forradalmat, mint Mazzini. Földjének, hazájának mély ismerője. Nagyszerűen ismeri Délkelet-Európa kérdéseit is. Oroszország társadalmi viszonyait sokkal kevésbbé ismeri, mint politikai és katonai helyzieitét.« De ezen nincs mit csodálkozni. Hiszen errőlj, mondja Hercen, akárhány orosz államférfi sem tud néhány általánosságnál és összefüggéstelevi részletnél többet. Kossuth felhasználta az alkalmat, hogy kikérdezze Hercent az orosz faluközösségről, a földesúri hatalomról. Hercen részletesen informálta Kossuthot Oroszország szociális viszonyairól. Hercen,, a lengyel nemzet egyik nagy barátja, rendkívül elismerőleg nyilatkozik Kossuth beszédeiről, amelyeket Angliában 1855-ben Lengyelország érdekében tartott. »Kossuth beszédei úgy formai, mint tartalmi tekintetben rendkívül elismerésre méltók.« Hercen figyelmét azonban egyáltálán nen? kerüli el az a tény, hogy Kossuthot Lengyel-r ország ügye, mint a többi nemzetközi kérdéisí is, voltaképpen csak Magyarországra való kihatásában érdekli. »Amikor Kossuthtól távoztam, ezt kérdeztem magamtól: azonkívülj hogy hazájának függetlenségét szívén viseli, van-e még valami, ami közös Kossuth és társai között? Mazzini arról álmodozott, hogy Olaszországgal együtt az egész emberiséget felszabadítja. Ledru-Rollin Párizs felszabaadítása után az egész világ szabadságát akarta szigorú rendeletekkel elérni. Kos^ suthnak aligha voltak gondjai az egész emberiséget illetőleg és úgy látszott, nem nagyon érdekelte, hogy hamarosan kikiáltják-e Lisszabonban a köztársaságot...« v Azt hiszem, felesleges iskolás kommentárt írni Hercen szavaihoz. Hercen véleménye az volt, hogy egy nemzet függetlenségi harca annál sikeresebb, mennél jobban tudja ez a nemzet a maga ügyét összekapcsolni más nemzetek függetlenségi harcával és az egész emberiség harcával a demokratikus események győzelméért. Ebben áll Hercen szavainak aktualitása a magyar demokrácia számára. Fogarasi Béla. lgazoló= vagy védőbizottság? Még alig pár napja csak, hogy az igazolások megkezdődjek, de minden lelkiismeret furdalás nélkül kijelenthetjük: nem vagyunk megelégedve a működésükkel. Az első igazolásokat hatálytalanították, mert akkor még nem volt itt a t\gndelet

% tehát nem volt szabályos. Most itt a rendelet, most meg egyáltalán nem veszik figyelembe. Az első. amit meg kell említenünk az, hogy nem volt sehol- kiffüggesztve a városházi igazolandók névsora — mi legalább is nem láttuk sehol, pedig jónéhányszor jártunk a városházán. Erre vonatkozólag pedig elég világosan ad utasítást a rendelet. Mondjuk ki kereken: az igazolóbizottság vagy nem tudja, hogy mi a feladata, vagy készakarva végzi rosszul azt. ezt pedig szabotázsnak hívják másképen. Azt gondolják, mi elhisszük, hogy a lapzártáig leigazolt 32 embernek nincs semmi bűne? Szerintünk bűn az is, ha valaki köztudomásúan németbarát, jobboldali érzelmű voáj, vagy ha színt nem vallva, óvatos duhajként

t £sak szimpatizáns módon titokban támogatta a fasiszta pártokat. Az igazoló bizottság nem végzi rendben a feladatát! Ahelyett, hogy vádakat sorakoztatnának fel az Igazolandók elten, és hagynák, hogy ők maguk védekezzenek. — segítenek nekik, segítik elkenni a felmerülő vádakat, hogy aztán igazoltnak nyilvánítsák. Igazolták, és nem találtak semmi kifogást clr. Szőllössi ellen, aki kebelbarátja llojc váth fogalmazónak, nyilas-vacsorákon vett részt, a nyilasokat anyagilag is támogatta és életét fenyegető kényszer nélkül vállalta Szálasiéktól Pápa város polgármesterségét. Ez háborús bűn! Nem találták megrovandónak dr. Panngrt, a közismert németbarátot. Elhitték Ruip Jenő clajkameséit, hogy ő csak azt a vöröskatonát bántalmazta a forradalom leverése után, aki öt előzőleg megverte. Érdekes, hát Ruipnak ezt nem kell bizonyítania? Elég, ha ö maga mondja? Csak ha vádat akarunk emelni valaki ellen, akkor kellenek a hivatalos tanuk? Emlékeztetnünk kell az igazoló bizottságot egy már elhangzott figyelmeztetésünkre: »Az igazolások után ezekből egyet sem akarunk sem városi, sem más közhivatalban látni, még akkor sem, ha nincs el

renük konkrét vád'. És ebből nem engedünk! Mert értse meg az igazoló bizottság: akik ellen konkrét vád van, az Népbíróság elé kerül. Ahoz, hogy valakit ne igazoljanak, vagy legalább is megfenyítsenek. éppen elég ok azha valaki németbarát. vagy jobboldali, fasiszta szimpatizáns volt. Az igazoló bizottság csak a mentő körülményeket keresi, nem igazoltat, hanem véd! Gyanús ez a túlzott jóindulat, nagyon gyanús ... Csaba. Városi közgyűlés. Szombaton, június 2-án tartotta a város képviselőtestülete második közgyűlését élénk érdeklődés mellett. Dr. Sulyok Dezső polgármester megnyitója után elnöki bejelentések következtek. Közölte a közgyűléssel a polgármester, hogy a helyi MÁV részére újabb pénzt folyósított kölcsönképpen, melyet még ez évben visszafizet a MÁV. Ez az összeg 60.000 P, A leérkezett közigazgatási rendelet értelmében a városi tanácsot visszaállították, mely saját hatása körében dönt

s határoz, intézkedik, a várost érintő ügyekben. Bejelentette a polgármester, hogy a város tisztviselőinek és alkalmazottainak igazoltatása megkezdődött a miniszteri rendelet értelmében. A nagy létszámra való tekintettel, három bizottságot alakítottak, mely meg is kezdte munkáját. A városét kettő

p a járásét egy bizottság végzi. Az orosz katonai parancsnokságon működő Bacumenkó Kornél főmérnök, tolmács részére havi 1500 P tiszteletdíjat szavazott meg, leánya részére, aki szintén tolmácsi minőségben dolgozott, eddigi munkáját 800 pengővel honorálták. Dr. Nagy György lakáshivatali vezető lemondott állásáról, az elnöklő polgármester ezért a közgyűlés előtt köszönetet mondott neki. Szilágyi Béla, aki a Kommunista Párt részéről képviselte a várost a közgyűlésben, más beosztás miatt kilépett a képviselőtestületből és helyébe Magyar Istvánt hívták be. Oszvald Dániel, volt polgármejster emlékét megörökítő, a közgyűlés által kiküldött bizottság kidolgozott 'tervezetének végrehajtását későbbi időpontra tűzték ki. Elnöki bejelentések után gyors tempóban tárgyalták az egyes polgármesteri javaslatokat. 12 képviselő kimaradt a közgyűlésből, ezeknek her lyére az egyes pártokból küldenek be. Helyettes polgármesteri állást megszervezték. Dr. Sulyok Dezső polgármestert megerősítették állásában, úgyszintén Kerekes János h. polgármestert is, akinek értékles munkásságát méltatta a polgármester. Polgármester, illetve polgármesterhelyettes részére havi 1500 P

3 illetve 1000 pengő képviseleti átalányt szavazott meg a közgyűlés június hó 1-től. Egyes ügyosztályok vezetőinek így Kerekes Kárólv műszaki hivatali vezető, Maróthy Ferenc közmunkahivatali vezető, Böröczky Lajos közellátási hivatal vezető, Ruip Jenő gazdasági hivatali vezetőjének 101 P pótilletményt és 85.50 P különmunkaátalányt, Dózsa István h. vezető, Schaub Rudolf h^. vezető és Marton Sándor h. vezető részére 84 P pótilletményt és 60 P különmunkaátalányt szavazott meg a közgyűlés. Vízdíjakat felemelték egy szoba után évi 20 P, két szoba után 25 P és így tovább. Ötszobás lakás után 50 P az évi díj. Fürdőszoba után évi 50 P> angol W. C. évi 10 P. Szemétdíjakat szintén felemelték és a várost három övezetbe osztották fel. Németh Ernő kérte a közgyűléstől, hogy ajánlatát csak három hónap időtartamra fogadják el, aztán nyújtsanak be újabb javaslatot. Mezőőri járulékok kivetési kulcsáról szóló polgármesteri javaslatot letették a napirendről. Stark Józsefné részére május 1-től havi 120 P, özv. Nádasdi Antalné részére és Rózsa részére havi 120 P kegydíjat szavazott meg. Özv. Mike Lászlóné részére özvegyi nyugdíj címén 303 P összeget állapított meg a közgyűlés. A Jókai mozgót bérbeadták 10 évre a Szociáldemokrata Pártnak. Gyepmesteri díjakat felemelték, özv. Nagy Józsefnénak május 1-től havi 120 P kegydíjat állapítottak meg. Egyes városi tisztviselők visszafogadását tartalmazó javaslatot levették a napirendről, azt a most folyó igazolások megtörténte után hozzák ismét a közgyűlés elé. Más tárgyalni való pont nem volt, a polgármester a közgyűlést bezárta. „Petőfi nem alkuszik" címmel tartotta meg első kultúrdélutánját a magyar 1. honvéd gyaloghadosztály kulturális osztálya Űrnapján délután a Jókaii-moziban. Pápa első nagyobb szellemi megmozdulás sán a »város éjs a honvédség, valamint az egyház vezetőin és egyéb előkelőségeim kívül megjelent végre a nép maga is, ezzel is bizonyítani akarván, hogy felülkerekedett már a mult slágerein, az irányított, prostituált kultúrán, s végre azt is megkapta, ami elől eddig az országot irányító agytröszt szellemi kalandorai talegnagyobb lelkiismeretlenséggel és ügybuzgósággal távoltartották. Valóban kultúrát kapott

e irányítást kapott, nem elvónt fecsegést, de utasítást a mindennapi életre, irányvonalat nemcsak a mára^ hanem a holnapok hosszú sorára is. L Ha azt a kijelentést tesszük, hogy az előadás sikerült, nem mondunk sokat, de nem mondunk keveset setn. Az előadók, a rendezők, a közönség azt kapta, amit várt. Aki csalódott.' az már a csalódást akkor is magával hozta, amikor belépett az előadóterembe. Mert! a rendezők nem szellemi inyencfalatokat akartak adni a kiváltságosak részére, nem a sztratoszférában járó kultúrhiénák számára óhajtottak csámcsognivalót adni, nem! Meg akartak mutatni Petőfi igazi arcát, amit eddig a politikai illatszerek, púderek, kendőzőeszközök hamis levegője és- arcátlan hazugságának sötétsége vett körül. Le akarták emelni Petőfit iarról a piedesztálról, amine a tőle félők klikkje oly óvatos elővigyázatossággal ültette. Le akarták venni ebből az isteni környezetből, s vissza akarták állítani oda, ahonnan elindult, a tömegek közé, a nép közé. Nem az elválasztással akarták megmutatni Petőfi kiemelkedő egyéniségét, hanem azzal, hogy idevették maguk közé, s igyekeztek megláttatni, hogy ez a közülünk való ember, milyen szellemi óriás, s mégis mennyire a mi céljainkért, imíennyire a mi egyéni eszméink érvényesüléséért küzdött. Megmutatták, hogy nem halott költő, de élő lelkiismeret, szava ma is irányít, ma is fedd, korhol, átkoz, becéz, ma is szeretettel öleli körül a szegényeket, s ma is kérlelhetetlenül csap le a hátráltatókra, a konzervatívokra, a reakciósokra. Műsoruk összeállításánál nem korlátozta a honvédeket sem (időrendi sorrend, sem a fizikai adottságok hiánya. Azt adták, amire szükség volt, azt adták, ami oly régen hiányzott már Pápának: új szemléletet a régi helyetti, új gondolatokat, új fegyvereket a régi költő szavával. Hogy ez sikerült, azt elsősorban a kitűnő közvetítőknek köszönhetjük. Az előadás rendezőjének és megteremtőjének Tarján Imre dr. aíhdgy-nak, (a hadosztály kulturális vezetőjének), az összekötő szöveg írójának, a szavalómüvészek együttesének, (kár, hogy nem mindegyikőjük tette lelkiismereti kérdéssé a versek pontos betanulását), Zoltán Pál őrm,, Andik József szkv., Molnár Tibor őrm., Pintér Lajos bdgy, Országh Ferenc és Gérő Géza őrv. jó előadásának, Tóth Lajos fhdgy szép hangjának, a zeneszerző és zongoraművész Cz^ffra György szkv. kitűnő új szerzeményértek, amely nem az értelem mikroszkópján akarta Petőfi egyéniségéhez elvinni a hallgatókat, hanem a zene akkordjain ... Ki kell emelni a kollektív művészet meg-