Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-01-29 / 5. szám

I. évfolyam. Pápa, 1919 január 29. 5. szám. MUNKÁS ÚJSÁG POLITIKAI LAP E3 A PÁPAI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Kossuth Lajos utca 13. szám. E cirare küldendők a lap szellemi, valamint anyagi részét illető küldemények. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőseg. Szerkesztik: TORMA LAJOS és KEREKES JÁNOS Felelős szerkesztő: MOLNÁR ÁRPÁD Kiadja a pápai szociáldemokrata párt. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár: Egész évre 20 kor., fél évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket jutányos áron felvesz a kiadóhivatal. • A szakszervezetek és a szociáldemokrata párt minden tagja vasárnap d. u, 2 órakor a munkás-Otthonban legyen! A „Munkás Ujság"-ot a czelldömölkí szociáldemokrata párt hivatalos közlönyévé választotta. Hogy is állunk a „vívmányokkal?" Nem pocsékolnánk a Munkás Újság drága papirosát arra, hogy a P. és V. Csuhásának feleljünk hazug, sőt bután népbutító vezércikkére, ha nem átallana éppen a forradalom vívmányairól firkálni, melyeket, mivel azok hivatva vannak, hogy ö és társai néprontó működésének végre-valahára véget vessenek, szívből gyűlöl. Nem riad vissza a legbutább hazugságtól sem, hogy a forradalmat a gondolkodni nem tudó tömegek előtt gyűlöltté tegye,, a régi uralom összes bűnét, az általa előidézett és tökéletes összeomlással végződött háború egész szomorú nyomorúságát a forradalom nyakába varrja. Tudjuk mi is mindnyájan, hogy a munkásság rosszul táplálkozik, fázik, tele van betegséggel és bajjal, de kérdezzük a csuhástól, hogy csak a forradalom óta van-e ez így ? A Csuhás által oly nagyon visszasóvárgott korszakban talán jobb dolga volt neki, a papok és volt urak évezredes uralma és hatalma talán jó sorsot biztosított részükre? Tagadhatja-e a Csuhás, hogy a békében a rossz kereseti viszonyok, a kórházak és állami egészségügyi berendezkedések hiánya a munkás életét sok-sok évvel megrövidítette, a tüdővész pusztítása ellen gátat nem emelt, hogy minden második proletár gyermek elpusztult 6 éves kora eiőtt? A dolgozni már nem tudó idősebb munkás koldusbotot vehetett kezébe, a Csuhásék által most oly melegen körül ölelt földmunkás 5—6 hatosos napszám mellett robotolt, a főpapi birtokon is, ha volt — munka; hogy százezerszám üldözték ki színmagyar testvéreinket Amerikába hazafias bőrkabátosaink. Iskola kevés volt és abban sem volt köszönet. Az éhbéren sinylődő tanító és az óriási vagyonnal bíró főpapság jellemző kultúránkra. Természetes, hogy ily körülmények között csaknem vezetünk az irni-oivasni nem tudók százalék aránya dolgában. Vagy beszéljünk a háború alatti állapotokról, mikor azért kellett a népnek vérezni, nyomorogni, kínlódni, mert a király és a kiváltságosok hatalmukat kifelé is terjeszteni akarták, mert telhetetlenek voltak és az egész világot fel akarták falni. Csuhásnak akkor egy szava sem volt a népmészáríás ellen, akkor nem vonta felelősségre annak az okozóit. Most feljajdul, mert veszélyben látja nem — a hazát, hiszen sietett a papság behódolni a cseheknek és Szmrecsányi nemzeti védőserege kámforrá vált, még mielőtt feltűntek a csehek a láthatáron, hanem a papság uralmát. Azért fáj neki, hogy most köztársaság van és nem a régi jó király, ki bár Habsburg volt és és pereputtyával évszázadokon ült az ország nyakán, kiszipolyozta azt, meggátolta függetlenségét és kiszolgáltatta Ausztriának, de annál buzgóbban védte a papság érdekeit, fáj neki, hogy öszszeomlott a militarizmus, mely börtönőre és hóhéra volt a népnek, mely az abba belevert fegyelemnél fogva vak eszköze volt a királyi hatalomnak és az uralkodó osztálynak és ha azok parancsolták, legázolta saját testvéreit, fáj neki, hogy letűnt a feudális főurak hatalma, legjobban fáj neki, végre, hogy öntudatra jutott a nép és maga vette kezébe sorsának intézését Körülnéz a vezércikkíró és mit lát ? A munkás család asztalán fekete, ehetetlen kenyeret, hideg, barátságtalan szobákat és betegséget. Persze, mikor ezt látja Csuhás úr, égnek emeli különben mindig lesütött szemeit és örvendezve, vigan egy hála Istent mond: Csakhogy ez a forradalom vívmánya ! De nem így van, ám tisztelt Csuhás úr! Nézzünk csak a dolgok mélyére és akkor látni fogjuk, hogy amit a P. és V. a forradalom „vívmányának" kiált ki, azt nem is a forradalom csinálta, az még a bukott régi rendszer átka, még itt maradt emlékül, hogy soha el ne felejtse a munkásnép azt, hogy milyen is volt a sorsa abban az uralomban, hol az egyik főszerepet a ker. szociáiisok játszották. A mult rendszer bűneiért szenved a szegény proletár és akármit is ordít a tisztelt Csuhás úr, a hideg szobában is marad a munkásnak ideje megtanulni azt, hogy mit köszönhet az október 31-iki forradalomnak. Hogy ma nem keli a szegény katonának a lövészárkok ezer borzalmai között a halálra várni, ez nem a Csuhás úr érdeme. Hogy az édes anya nem forog minden percben abban a veszélyben, hogy egyetlen reményét, fiát elveszítheti — ez sem a Csuhás úr érdeme. Béke van, négy és fél éves háború után és ez csak a szervezett proletáriátus nagyszerű munkájának köszönhető. Gyülekezési és sajtószabadság! De kevés köze van ehhez is a Pápa és Vidékének! No meg aztán, hogy a vágóhidra terelt munkástömeg végre beleszólhat saját sorsának intézésébe az általános választói jog alapján, ez sem Csuhásék munkája ám. Ezek a forradalom vívmányai, Urak! És ezekkei ne méltóztassanak tréfálkozni ám! Sőt a munkanélküli segély sem az a pont, ahol mindent eltűr a munkás. Hangfogót a szájra . .. addig, mig nem lesz késő tisztelt, Pápa és Vidéke.