Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-01-29 / 5. szám

2. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 február 12. Osztálytudatos munkás csak munkáslapot vesz, olvas, terjeszt. Fonák helyzet n cim alatt a „Pápai Hirlap" legutolsó számában megjelent vezércikkre visszatérve, osztom dr. K. E. cikkirónak álláspontját addig a határig, míg a választás elé készülő képviselőtestületi tagoknak újra leendő megválasztását sürgeti. Figyelmen kivül hagyja azonban dr. K. E. úr, hogy a képviselőtestület jelenleg felerészben virilistákból is áll. Ha tehát az általa kontemplált módon a képviselőtestület újjáalakíttatnék, ez csakis a jelenlegi képviselőtestületnek fele részére vonatkoznék s előállana az a fonák helyzet, hogy az új képképviseiőtesíület — a jelenlegi helyzetet figyelembe véve — ismét csak a mai összetételében maradna fele részben. Előállana tehát az a helyzet, hogy új választások esetén felerészben új emberek kerülnének be a képviselőtestületbe, a virilizmus alapján jogaikat gyakorló adófizető polgárokkai. Ott tartanánk szóval, ahol ma. Nincsen tehát értelme az előadottak alapján annak, hogy a jelenleg még érvényben levő 1886. évi XXII. t.-c. alapján új választások tartassanak és a virilizmus joga is figyelembe vétessék. A jelenlegi és a cikkíró úr által, helye§en vázolt helyzetben csak egy lehetőség van. Arra, hogy a képviselőtestület újra alakíttassák a törvényes formák betartásával. És pedig az, hogy úgy a virilis, mint pedig a választott képviselőtestületi tagok mind lemondanak. Következnék tehát az új választási törvénynek megalkotásáig egy új választás. Az ekként megalakított képviselőtestület tehát csak választott tagokból állana, jogaikat csakis ezek gyakorolnák, míg a virilista képviselők az új képviselőtestületben elállanának jogaiknak gyakorlásától. Más megoldás, szerény véleményem szerint, nincsen és az érvényben levő törvény keretében nem is lehet. R. A. MUNKÁSTÁRSAK! A Munkás Újságot minden szervezett munkásnak olvasni kell, — mert a párt -s ügyein kivül a szakszervefajjf) zetek ügyeit is benne taNSy Iáljuk meg. • —-— Á szennyes tőke és a nemes munka. A tőke és a munka évszázados harcában, a munka győzelmének hajnalára ébredtünk. A szennyes tőke ereje megingott s a nemesítő munka győzelmesen viszi keresztül hordozóit az élet diadal kapuján egy üdvösebb, egy szebb, egy szabadabb szférájába a földi paradicsomnak !... Belépünk abba a korszakba, amelyben a munka nem a munkátlanok — herék tőkéjét fogja erősbíteni. A tőkét ki fogja sajátítani a munka; vagyis a munka gyümölcse a gyümölcs termelőié, a dolgozó összeségé lesz!... Ez az Igazság törvénye! E törvény fellebbezhetetlen, kijátszani nem lehet! E törvényt a kizsákmányolók gyilkos fekete pennával — népbutítással, csendőrszuronnyal — rendőrkardlappal akarták kiverni a testileg-lelkileg agyontépázott munkásmilliók agyából. De a fegyver, fájdalmukra, visszafelé talált. Az agyak a butító munka dacára, mindjobban felvilágosodnak!... E törvényt a világos ész szentesíti. Azok a munkások, akik már egyszer öntudatra ébredtek, belátják azt, hogy annak a munkának gyümölcse, melyet ők produkálnak, őket illeti, nem pedig egyeseket, kik egy fillérnyi értéktermelő munkát sem végeznek! Ezek a minden országban meglevő munkásmilliók, e (már a felvilágosodás által szentesített) törvényt életbe léptetik !... Hiába mesterkednek a reakciósok, a népbuíítók s az elvkisajátító pártegységbontók ! Azok, akik az egységes munkásság sorait megbontani igyekszenek, azzal a jelszóval toborozva híveiket, hogy „azonnal kommunizálni akarunk", azok is a reakciósok malmára hajtják a vizet! Kommunista elvtársaink megjegyezhetnék maguknak, hogy amíg a körülőttünk levő országokban az imperiálizmus és a militárizmus rablánca szorítja a nemes érzésekkel telített munkás mellet, addig nem „kommunizálhatunk"! Ez a széthúzás, testvérek, vágás a mi testünkön, ez proletár vérbe kerül, anélkül, hogy a proletárság helyzetén javítanánk vele. E széthúzásból a munkás közösség hasznot nem Iát, csak a munkásság ellenségei! E széthúzás újra a diadalpálmáját szerezné meg a tőkének!... Józan gondolkodású munkás csak a szociáldemokrácia álláspontját helyeselheti. Aki igaz szociáldemokrata, aki proletár, az hive a kommunizmusnak, az igazi kommunizmusnak és tudásban, erőben felkészül a mi forradalmunkra, melyet aztán együttesen mint egy erős nemzetközi szervezet összetartó szabad tagjai diadallal fogunk megvívni. Akkor aztán életbeléptetjük a már szentesített törvényét az életnek és befejezzük a szennyes tőke s a nemes munka harcát!... MÁTYÁS IZSÓ. HÍREK. Dicsérik a kisgazdák előtt a kisgazda pártot. Dicsérik a keresztényszociálisok, rneg a kisgazdapárt vezéremberei is, hogy valahogyan csak ott ne hagyják a kisgazdák a róluk elnevezett pártot. Mindenféle dicséret hallgat azonban arról a fúzióról, meiyet a lapok legutóbb lehető röviden közreadtak. Alakult nemrégiben Magyarországon földmivespárt név alatt egy társaság, melynek célja, hogy a kisgazdákat az ezerholdasok vontató kötelére fűzze. Ennek a társaságnak lapja a „Barázda", melyet ugyanott szerkesztenek, nyomnak és adnak ki, ahol a „Gazdaszövetséget", „Köztelket" és egyéb bőrkabátosoknak való nyomtatványokat. A földmívespárt helyiségei is ott voltak és ott vannak ugyanabban az épületben és szobában, ahol az Omge (Országos magyar gazdaegyestllet = bőrkabátosok szakszervezete), a Köztelek és Gazdaszövetség székel. A földmívespárt vezető emberei is azok közül kerültek ki, akik eddig az Omgét és Gazdaszövetséget irányították. A földmivespárt tehát \fiyitvánvalólag nem egyéb, mint az ezerholdasok kisgazdabolonditó fióküzlete. Most már: a kisgazdapárt egyesült a földmlvespárttal. Megírta ezt a „Veszprémmegyei Egyetértés

4 is, amelyet Mohácsi úr szerkeszt, a hires kommunió- és internacionalista szakértő, a földmíves-kisgazdapárt vezérügynöke. Hozzátok fordulunk kisgazdák, a ti értelmes, józan eszetekhez. Mondjátok meg, képviselheti-e a ti érdekeiteket az a párt, amelyikben ott rejtőzik az ezerholdasok „föidmivespártja" is ? Igaz-e, hogyha farkas és bárány egy akolba kerülnek, a farkas megeszi a bárányt ? Tehát benneteket is megesznek az ezerholdasok. Erre kérjetek fölvilágosítást a vezéruraktól, a keresztényszociálisoktól épúgy, mint Mohácsiéktól. itt említjük meg, hogy Pápán viszont a keresztényszociálisok csatlakoztak a kisgazdákhoz. A „keresztény" (értsd: papzsák) maszlagnak nem akart senki felülni, hát most „kisgazdák" váltak belőlük. Lapjukat, a Pápa és Vidéke cimü, különböző katholikus szentegyleti újságot kinevezték „kisgazdapárti" lapnak, s cikkeznek róla, hogy mi kell a kisgazdának? Kérdezzétek meg tőlük — azaz ne kérdezzetek semmit. Rázzátok le maga tokról, kisgazdák, a sok élősdit! Gyűléseznek nyakra-főre, felháborodnak és egymás nyakába borulva sirják el panaszaikat a zsidó rabbi meg a plébános úr. „Ki akarják űzni a valláserköicsös oktatást a gaz szociálisták az iskolák berkeiből. Ilyen gyalázat, ilyen erkölcstelenség!" Memorandumot küldenek naponta hármat is a kormányhoz, hogy ne ám, meg ne próbálja a butaság csiráit kiirtani, mert akkor megfújják az ellenforradalom harsonáit és akkor vége a demokráciának! Hát ami azt illeti, mi már csak ezután is küzdeni fogunk a pártprogrammunk minden pontjának diadaláért. Nem tréfából kívánjuk mi a vallás igazán magánüggyé való deklarálását. Sok és nagy oka van annak. De hát erről egy egész cikkben fogunk beszélgetni.