Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-03-29 / 22. szám

I. évfolyam. Pápa, 1919 március 16. 79. szám. MUMUS UJSAG A Magyarországi Szociálista Pári pápai pártszervezetének hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Kossuth Lajos-utca 13. szám. E címre küldendők a lap szellemi, valamint anyagi részét illető küldemények. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Megjelenik minden szerdán és vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 20 kor., fél évre 10 korona. — Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket jutányos áron felvesz a kiadóhivatal. * <M% Siet £Dicsérete. . Amit mitőlünk elraboltak, '> De amit mostan visszavettünk, Köszöntöm én az Életet. Szolgái voltunk, Ura lettünk, Az Élet — most minket szeret... — Vörös, vidám nap ég felettünk— És köszöntjük az Életet. Kifosztottan rabszolga módra, Szolgáltuk azt, ami talán Csupán, a mi erőnkből termett, — Az Élet gazdag asztalán, Nekünk terítve semmisem lett, Csak vad bogáncs s szúrós csplán. Most visszavettük, ami jussunk, A tőlünk rablott Életet. És aki ellenünk csatázik, Nem ismerünk kíméletet. Egy új világ jön. Egy szebb, másik, Mely a Rossznak véget vetett. Élet, vigan köszönt hát téged: A már szabad rabszolga had, A volt uraknál bús cselédek Csapatja láncot tört: szabad, Miénk voltál s miénk vagy Élet, És virágod miénk marad! Molnár Árpád. A főiskolai nyomda szocializálása. A Forradalmi Kormányzótanács XI. számú rendelete alapján a helybeli Direktórium megbízásából pénteken délelőtt Molnár Árpád elvtárs vörös gárdisták és egy leltározással megbí­zott eivtárs társaságában megjelent a főiskolai nyomdában és a református egyházkerület képviselői előtt kijelen­tette, hogy a nyomdát minden tarto­zékaival együtt szociáüzálja és meg­bízta Nánik Pál elvtársat, a nyomda művezetőjét, aki immár 20 éve áll a vállalat szolgálatában, hogy a nyom­dát vezesse tovább. 5.: Az egyházkerület képviselői a szo­ciálizálást tudomásul vették, s az ősi főiskolai nyomda, immár mint köz­tulajdon folytatja működését Jelentős eseménye volt ez az aktus a forradalmi időknek. Tulajdonképen ez volt az első lépés városunkban a magántulajdon megszüntetéséhez, ame­lyet követni fog a többi nagy üzemek és részvénytársasági vállalatok szo­ciálizálása. És mi örömmel, proletár szivünk lelkesedésével üdvözöljük a Forradalmi Kormányzótanács ez irányú intézkedé­sét. Az üzemek, vállalatok és műhelyek munkásai, akik mint szorgos méhek gyűjtötték másoknak a vagyont, terem­tették meg a jólétet, boldogságot, megszűntek rabszolgák lenni, ezután magukért, a maguk és családjuk bol­dogságáért fognak dolgozni, munkájuk bére osztatlanul őket illeti. Új nap virradt reánk, űj korszak vette kezdetét, melyben „nem lesz elnyomó és nem lesz proletár". Amikor lapunk első száma a szociáli­zált nyomdában megjelenik, effelett való örömünknek azzal is kifejezést akartunk adni, hogy a Munkás Újság fejét a forradalom győzelmes színével, vörössel nyomattuk. Most vigyázz Testvéri A proletárforradalom második és legfontosabb, legkritikusabb állomásá­hoz érkeztünk. Jól vigyázz Testvér, a látszat most az, hogy mindent elértünk; a proletárprogramm megvalósult. Lát­szat ez csak, mert csak az eszközöket szereztük meg a programm végrehaj­tásához, de még mennyi munka, ön­fegyelmezés, szoros összetartás kell a keresztülvitelhez. Esetleg véres harcok állanak még előttünk, ném tőlünk függ; mi nem akarjuk a vért, a harcot és mindenben keressük az összes nem­zetek proletárjaival az egyetértést, együttműködést. De, akik az entente imperiálisztikus, elnyomó törekvéseinek eszközül adják oda magukat, hogy bennünket letiporjanak és elvágják életerőnket, azoknak érezniök kell a mi vasunkat, azoknak pusztulniok kell, azután tiszta lesz a levegő és a világ proletárjai kezet nyújtanak majd egy­másnak egészen közelről és így való­sul meg a népszövetség. Ez lesz az igazi, valódi, szent népszövetség, az a testvériség, mely felszabadult keb­lekből az utolsó nehéz, de szivet-lelket könnyítő sóhajt csalja ki. Az lesz a nagy ünnep Testvérek! És ezt az ünnepet, mely most még csak a meleg szobában cserépben kikelt növényhez volna hasonlítható, ezt a növényt lehelletünkkel és talán még szivünk vérével is kell ápolnunk, becéznünk, minden rezzenését lesnünk, körüle lábujjhegyen járnunk és minden ellen­ségétől már jó eleve megóvnunk, magvédenünk, hogy mihamar kinyíl­hasson, virágozzék és lelkeinket el­töltse. Az összetartás, az önfegyelmezés, a Kormányzótanács és az új biztosok rendeleteit, parancsait a betűk utolsó hajszáláig pontosan betartva, állítsuk oda a vívmányok, a forradalom második nagy fejezete eddigi eredményeinek tündérpalotája elé elszánt akaratunk hétfejű sárkányát őrzőül. Mindenki, Testvérek! .Egyszerre jött, váratlanul jött, de keményen, merészen és oly imponáló határozottsággal, hogy —úgy látszik — mindenki meghajolt előtte, — a nép­akarat ilyen elementáris hirtelenséggel és teljesen kiformált állapotban? erővel való megnyilvánulása előtt. De gon­doljatok" Testvérek arra, hogy ez az első meglepetés hatása és azután újra kezdődik a titkon rágódó szúvak őrlő munkája; gondoljatok arra, hogy odúik­ból előbújnak a sötétség baglyai és keresik az összeköttetést a külföld hasontollazatú madaraival és lesik az első rést, melyen bebújhatnak és hozzáférközhetnek a még ingadozó, esetleg a dolgukat még át nem értő lelkekhez. ilyen rés ne legyen! Ilyen Zongora aK Cimbalom CrainotYm és Etofó n Hegedű és a létező összes zenekari- és miikedvelő­hangszerek! ^ HP W T? 1VT ÍR ¥T t? € ^ hangszergyár: Budapest, k) JL JLJ! jL^I JD-Hl m\ VI" Rákóczi-út 60. sz. saját palotájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom