Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-03-29 / 22. szám

2. oldal. MUNKÁS ÚJ

SÁG 19Í9 március 23. tt rést ne engedjünk a magunk sorában sem vágni, sem diadalmi mámort követő elernyedés aiatt ' keletkezni. Ébren lenni, figyelni és mindenki tartsa szivét, eszét tisztán, keményen. Nincs még diadal. Csak az eszközök vannak meg, hogy a diadalt teljessé tegyük és ezeket az eszközöket kell józan ésszel és erős akaratból fakadó fegyelemmel használni. Talán még jönnek megpróbáltatások, szenvedések reánk. Ne zúgolódjunk, viseljük erős férfiszivvel és a mi aszszonyaink, leányaink azzal az odaadó béketűréssel, amelyet a háború hosszú szenvedései alatt tanúsítottak. Testvérek! Most legyünk mind „egy ember!" És hogyha az imperiáiizínus arra kényszerít minket, hogy kiverjük országunk elfoglalt területéről — mely nekünk életerőnk — a haramiákat, akkor jól vigyázzunk. Olyan elemi erővel, olyan határozott erkölcsi fölénnyel és önfeláldozással vívjuk meg az első, mindjárt az elő ütközetet, hogy ennek a felséges forradalmi második stációnak a keretébe teljesen méltóan beleilleszkedjék. Minden az első sikerektől függ. Az táplálja a mi lelkesedésünket és izmainkat és az ad szárnyat az ellenség futó lábának. Az első siker, az minden ma! Ez is lepje meg az egész világot; mint minden eddigi vivmány és fordulat. A meglepő, határozott fordulat és cselekedet, az isteni erőnek mennydörgésszerű elő-törése a józanság és akarat fékén az felénk varázsolja a világ tiszteletét, a még sötétségben sinylődő Testvérek szivében bátorságot kelt, lángot gyújt, az ellenségek kebelében kétséget támaszt és barátaink számát csak szaporíthatja, ellenségeinknek pedig kiveszi öldöklő fegyverét a kezéből. Testvérek, minden lépésünk fegyelmezett, egyöntetű, határozott meg-nem alkuvó és ha kell, földetrengető legyen. Soha úgy nem kellett erre vigyázni, mint most. Emeljétek fel lelkeiteket Testvérek, most vagyunk az úton a teljes diadal szentelt csarnokai felé. Minél erélyesebben, minél nagyobb tömegben és minél egyöntetűbben, — összefprrottan — törtetünk előre ezen áz úton, annál hamarább és annál kevesebb szenvedések árán érjük el a szentelt csarnokot. Előre nézz és ne hátra! A vezérek elől vezetnek. A proletárdiktatúra és a vidéki parasztok. öröm, megelégedés, lelkesedés mindenütt. Mintha a megváltó csöppent volna a földre és minthogy áldás kisérte az apostolokat hittérítő utjukon, úgy derűs arcok követik propaganda bizottságunkat. A meggyőző beszédöntudatra rázza, önbizalmat önt paraszt testvéreinkbe. „Minden-minden a tiétek, a szép mező, az árnyas fa, a kalász a réten, a buza a magtárban. Nektek dalol a pacsirta a levegőben. Nektek adja tejét a Riska tehén, a ti jószágtokon fütyöl a gőzeke, a ti kenyereteket őrli a malom. Amit látsz, ami körülötted, minden-minden csak a tiéd. Csak te parancsolsz mindenhol és mindenütt/" Villámot lövel a szem, kiegyenesedik a termet, most lövik szét a rozsdaette bilincseket, most zúzták porrá a mázsás jármokat! Ökölbe szorul a kéz, fogja, szorítja ami az övé, kirázza fejéből az álmot, felébredt, ébren van, nem enged már: „Vissza! Idevele! Vége a játéknak, kezembe az enyémet!" Friss élet, új élet! Sudár termet, erélyes arc, józan fej, villogó szem: a régi kunok! Most foglalnak országot, most foglalnak földet! „ Ne kábítson el a tudat, hogy szabad vagy, nem élhetsz meg szabad levegőből! Ne veszítsd el megint gondolkodásodat! Vigyázz, nehogy megint lesülyedjél! Dolgozzál! Emberfia nem parancsol többé neked! Egy urad van csak: a Föld. A-földet kell szolgálnod, a földet művelned kell, ápold a földet, szeresd a földet/" Folyik a munka, lázasan, szakadatlanul, csillog az ásó, a kapa, az eke. Minden munkában, apraja-nagyja. A fáradt tekintet rásiklik az igás jószágra, az ő állatjára, szeretettel simogatja végig, feledve fáradság, édes a verejték, könnyű a munka! Nem lesz itt többé éhség, nem könyörgünk már kenyérért, éhségtörté könnyes szem ne vádoljon ezentúl, gyermek ne sirjon ezentúl! Munkástestvéreink! Nem kell már gyomrotok korgását jajgató könyörgéssel túlkiabálnotok! A rombolás munkáját befejeztük. Romboltunk, de nem épületekben, gyárakban, pusztítottunk, de nem emberi művet. Az előítéletet irtottuk ki, a régi maradi r gondolkodást semmisítettük meg. És ez volt a munkánk nehezebb része. Az építés könnyű már nekünk, csak rombolni nem tudtunk. Mert, mihelyt belátták, hogy a szabadság mindenkinek ősjoga, mert senki sem hozta magával e világra a rabláncot; és meggyőződtek róla, hogy a vallás a lelkiismeret dolga, de nem szabad, hogy eszköz legyen egy természetellenes helyzet felépítésére; s rájöttek arra, hogy csak a munkának van termelő ereje, csak a munka termelhet értéket: véget ért a pusztító munka és az új épület a mi művünk, a kommunizmus fellegvára magától jött létre. Nussbaum Miklós. Á Propaganda Bizottság munkája. Emberfeletti munkát fejt ki a Propaganda Bizottság minden egyes tagja. Kora reggeltől késő estig járják elvtársaink sorra a pusztákat, falukat és fáradhatatlanok a felvilágosításban, az agitálásban. De szívesen teszik, örömmel dolgoznak, mert van eredménye működésüknek. Elismerés nélkül, titokban dolgoztak eddig; most minden akadály ledőlt, az egész föld szabad, nyitva előttük és hálás, boldog pillantások, a kérges tenyér meleg kézszorítása az elismerés. A lelkesedés, az önbizalom a legnagyobb, szomjasan szivja magába a föld népe az új tanokat, bámulatos gyorsan belátnak a dolog mélyébe. Akik ezelőtt még a parcellázás hivei voltak, ma már tisztán belátják, hogy kisbirtokkal, ósdi gazdálkodással ma már nem lehet célt érni. A nagybirtoké, a belterjes gazdálkodásé a jövő. Csak a nagyban való gazdálkodás élvezheti a tömegbeszerzés előnyeit. Kistőke mindig drágán vásárol, drágán fizeti a szállítási költségeket. Tizhoidas földön a gőzekéve! való szántás lehetetlen, kisbirtok nem birja el a géppel való gazdálkodás terheit. Az igás állattal való gazdálkodásnál a tőke *— ami ez esetben maga az igásállat — felemészti a gyümölcsöt. Hisz két igásállat ellátása maga is lefoglal három holdat, ha most hozzászámítjuk, amit a gazdasági épületek, a majorság lefoglalnak: mi marad a kenyértermelésre, miből veszünk cipőt, ruhát? Ma már mindenki a szövetkezet hive. A termelő-szövetkezetben a kisgazda is nagybirtokos. A munkaegyesítés révén a szövetkezet tagjai oly kedvező' feltételekkel termelnek és oly eredményeket érnek el, mint a legintenzívebben megművelt nagygazdaság. A nagyfokú munkamegosztás pedig lehetővé teszi, hogy mindenki olyan alkalmazást kapjon, amely tehetségének legjobban megfelel, ami ájtal a termelés folytonosabb, egyenletesebb lesz. Több termelés csak termelőszövetkezet útján érhető el! Részletes jelentéseink a következők: Borsosgyőrön Knapp Imre elvtárs megalakította a paraszttanácsot, úgyszintén a direktóriumot. A direktórium tagjai: Dancs György, L. Szalai József, ifj. Jákli Ferenc. A paraszttanács levelezője: Tóth Mihály. Pusztagyimóton Nussbaum és Hockínger elvtársak jártak 'künn. A direktórium tagjai lettek: a) Pusztagyimóton: Szalai Béla, Fehér István, Holbok József, b) Felsőpusztán: Varga József, Horváth Lajos, Nagy János, c) A városmajori direktórium tagjai: Kiss János, László Sándor, Szalai György. Franciavágáson Gombás -és Hockínger elvtársak jártak. Kéttornyulakon Nussbaum és Hockínger elvtársak alapították meg a direktóriumot, amelynek tagjai: Mike Imre, Horváth István és Kovács József. Alsógörzsönyben is megalakult a direktórium. A szervezés munkáját Réfi István és Becsei Ferene elvtársak végezték Kiilsővaion Varga Lajos és Bolla Sándor jártak. A direktórium tagjai: Csáfordi Ferenc, Pörnyeczi István, Vida János. Békáson Szelestei János és Knapp Imre alapították meg a direktóriumot. Tagjai: Varga Mihály, Szedlmájer József, Sas Gábor. Nórápon (volt Pátkai uradalom) Nussbaum és Hockínger elvtársak végezték a szervezést. A direktórium tagjai: a) Nórápi gazdaságban: Horváth Mihály, Hoffmann József, Anios József, b) Kupi gazdaság: Szilos Ignác, Farkas Márton, Molnár Károly, c) Kovácsi határ bérgazdasága: Ábrahám Sándor, Trombitás Ferenc, Benkő István. Pápakovácsin a direktórium tagjai: Kancler István, Horváth Jenő, Keiser József. Tapolczafőn a direktórium tagjai: Cseke József, Czere István, Berki Dénes.