Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-03-26 / 21. szám

I. évfolyam. Pápa, 1919 március 16. 75. szám. MUNKÁS ÚJSÁG Politikai lap ej A pápai és czelldömölki szociáldemokrata pártszervezetek hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Kossuth Lajos-utca 13. szám. E címre küldendők a lap szellemi, valamint anyagi részét illető küldemények. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Vasárnap délután 3 órakor népgyűlés lesz a Fő-téren! Kiadja a pápai szociáldemokrata párt. Megjelenik minden szerdán és vasárnap. Előfizetési Ar: Egész évre 20 kor., fél évre 10 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket jutányos áron felvesz a kiadóhivatal. ségünket mérlegbe vetjük, mi mindenünket odaadjuk es ha rendelkezéseink úgy lesznek végrehajtva, ahogy mi azt gondoljuk, amilyen céllal mi azt tervezzük, akkor egy boldog világnak, egy szerencsés irányzatnak kell kisarjazni! Jertek közénk ti is közalkalmazottak, tartsátok ti is zászlónkat, álljon az szilárdan viharban, zivatarban, amint a vörös élet torkán harsogja: „Világ proletárjai egyesüljetek!" „. m. Furcsa és mégsem furcsa! Ugy-e, kedves burzsoá, furcsa, hogy már öt napja proletárdiktatúrában élünk és a föld még mindig ugyanabban az irányban forog keserű levében, mint öt nappal ezelőtt. A nap éppen olyan időben kel fel, mint tavaly ilyenkor. A világegyetem éppen azon törvények szerint funkciónál, mint. előbb. A földalatti tüzek megfékezetten meghúzódnak eddigi helyükön, nem törtek elő lángnyelvek a föld méhéből. A kialudt vulkánok tovább alszanak, éppen úgy, mint sok ezer burzsoá. A hegyek, völgyek, erdők, az erdők vadjai, a sivatag oroszlánjai mind megmaradtak helyükön, pedig nem ártana, ha a néhány óriási hegy lecsuszamlott és az új rend sok ezer megcsontosodott ellenfelét maga alá temette volna. A burzsoá bámuló szemmel látja, hogy Magyarországban sem fordult fel a világ. Ha a szokott időben végigmegy a pápai sétatéren és piacokon, csodálkozva kell konstatálnia, hogy a házak még naindig a régi helyükön állnak és unatkoznak, egyiknek a teteje sincs alul és alapja felül, belső fala kivül és külseje belül. A házak előtt, a sétatereken ugyanazon szép és nem szép nők sétálnak, ugyanazon csinos és nem csinos, de egyaránt nagyértékü fiatal emberek társaságában, ugyanazon arszlánok flörtölnek ugyanazon hölgyekkel, mint a proletárdiktatúra kikiáltása alatt. A piacon is ugyanazon kofák árdrágítanak és ugyanazok Mvh>' * Polgár ! Te, ki ellen az öntudatos munkásság évtizedes harca irányult, — te, ki eddig csak gyűlölni tudtál, ha e szót hallottad „proletár", — te, ki az októbervégi őszirózsás forradalmat is vissza szeretted volna táncolni, te most megérted azt, hogy proletárdiktatúra van. Az utcákon sápadt arccal és lecsüggesztett fejjel jársz, mint aki gyilkolt, rabolt egész életén keresztül és most végre odakerült az ítélőbíró rettenthetetlen ítélőszéke elé. Reszketsz egész testedben, mintha most a gyilkosok után rablók kerültek volna uralomra. Pedig te tévedsz, Polgár! Akik most diktatúrát csinálnak, nem gyilkosok, nem rablók azok, hanem öntudatos, szervezett munkások, akiket te egy emberöltön keresztül csak gyűlöltél, csak kizsaroltál, de sohasem ismertél. Akik most neked parancsolnak, akik most tetőled el fogják venni a nagy szorgalommal összeharácsolt nagy vagyonodat, azok a köznek' igazságos emberei, a munkának becsületes harcosai és azok mindenek felett testvéri szeleteitől áthatott emberek. Nem lesz itt rablás, vagy fosztogatás, polgár! Igazság lesz itt, melynek áldásai minden dolgozó munkásra egyformán fognak kiterjeszkedni. Igazság, amely előtt neked is meg kell hajolni ha akarsz, ha nem. Piszkos és önző érdekek ne vezéreljenek többé, mert akkor nem lesz bűnbocsánat! Légy te is munkás és hasznos tagja a társadalomnak és akkor nem lesz okod megbánni azt, hogy elérkezett a világot megváltó proletárforradalom. Osztálytudatos munkás csak munkáslapot vesz, olvas, terjeszt. És megmozdultak y a proletártömegek. A kiváltságos világnak, a tőke uralmának, a kizsákmányolás jogának utolsó szikrája is kialudt Új láng lobog, új tüzek sisteregnek, új fény derült fel, amely hamú alá volt rejtve, de keleti szellő leseperte róla a leplet és most szabadon lángol és röpíti a zsarátnokot a trónok és a kiváltságok zugai felé! A karhatalom, a tőke visszaszáll egyedüli jogos tulajdonosához: a proletárhoz. De a proletárhatalom célja nem az uralkodás, hanem a népek összességének a boldogítása. Minden, ami ez országban van, csak eszköz ennek megvalósítására. Most, amikor a mi kezünkben van a közigazgatás is, amikor minden rendelkezés csak a mi tudtunkkal történhetik, de a teher súlya is a mi vállunkra nehezedik, újból a közalkalmazottakhoz fordulunk. Hozzájuk szólunk elsősorban, de hangunk nem a parancsolás szava, beszédünk nem is az uralkodó rendelkezése: kérésünk van hozzájuk. Ne legyenek ők is csak eszközeink, mi nem vak fegyelmet kívánunk tőlük, hanem segítségüket kérjük. Értsék meg végre, hogy ők proletárok, ők a régi rendszer kaputos jobbágyai voltak. Mi még mindig nem mondunk le róluk, várjuk őket, számítunk rájuk is! Még magasabbra emeljük zászlónkat, meglobogtatjuk fejünk fölött és mikor újból elharsogjuk: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" és francia, angol, orosz, szerb, cseh proletártestvéreinket várjuk körünkbe, -kell, hogy a hozzánk legközelebb álló véreink, saját szülőföldünk gyermekei is meghallják! Nemcsak az felelős az eseményekért, aki azokat közvetlenül előidézte, hanem az is, aki — belátva annak helytelenségét — nem igyekezett azt irányítani. Közalkalmazottak, ti, akik a város, járás, megye egy ország érdekeit kell, hogy sziveteken viseljétek, titeket ér a vád minden mulasztásért! Mi minden erőnket latba vetjük, mi minden tehetZongora Cimbalom xk Gramofon és Etofű

n vx Hegedű és a létező összes zenekari» és miilíedvelő-hanííszerek I hangszergyár: Budapest, Rákóczi-út 60. sz. saját palotájában. STERNBERG-