Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-03-26 / 21. szám

7

6. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 j

unius 3. az asszonyok szitkozódnak és mennek haza üres kosárral s üres pénztárcával. A színházak és kávéházak éppúgy megtelnek mulatni és szórakozni vágyó közönséggel, a klubokban, a Lloydban, úri kaszinóban és polgári körökben ugyanazon alakok ugyanolyan magas tétekben kártyáznak, ugyanakkora füstfelhőket eregetnek, mint ezelőtt. A kövér és sovány burzsoá egyaránt csodálkozva rázza a fejét: „Furcsa, nagyon furcsa. Arany órám zsebemben, gyürüm ujjamon, pénzem Wertheimszekrényben, házam helyén van, csak eszem nincs helyén. Ezek a proletárok néhány nap alatt megtanulták, amit mi évezredek óta nem tudtunk megtanulni: a tömegeknek erkölcsi erővel való fegyelmezését és rendben tartását." Hát ez furcsa, de mégsem furcsa. Mert a proletárok már évtizedek óta a szeretet és a szolidaritás erkölcsi erejével minden külső segítség, sőt minden külső akadályozás, erőszakos elnyomás, erős, de öntudatos fegyelmezettségen alapuló szervezetet tudott alapítani és fenntartani. Aki magát tudja fegyelmezni, az másokat is tud. Nem is fog Pápán sem a fegyelem felbomlani, míg a hatalom a Munkásés Katonatanács kezében lesz. Garancia erre nézve a direktórium tagjainak személye, kik értelmes, tehetséges, a kellő időben józan mérsékletet, szükség idejében megfelelő erélyt tudnak kifejteni. Az ő igazságosságukban, elfogulatlanságukban és tudásukban megbízhat a polgárság is. A polgárság néhány tekintélyes, tipikus képviselője e bizalmát dokumentálja, midőn a viszonyok hatása alatt csatlakozott a proietáriátushoz és belépett a szociáldemokrata pártba. Nem várjuk a polgári osztály többi részétől, hogy egy egész emberöltőn keresztül vallott viiágnézletüket egy kézfordulattal megváltoztassák, hanem elvárjuk tőlük, hogy legyenek nyugodtak, bízzanak meg bennünk és Pápa város és az ország érdekéért — igen nagy áldozatokat hozzanak, mert megmentésünkre, a fegyelem és rend fenntartására igen sok pénzre van szükségünk. v. i. Ternielö-szövetkezetekrol. A fölbirtokreformról szóló törvény megszünteti a nagybirtokokat és azok tulajdonába juttatja, akik azokat voltaképen művelték, szóval: a kisemberek és földnélküliek egyéni boldogulását akarja előmozdítani. A törvény értelmében ezekből a nagybirtokokból 5—10 holdas családi birtokok létesíthetők. A mai gazdálkodási viszonyokat tekintve, az ipari munkások szempontjából nem volna célszerű az összes nagybirtokokat szétdarabolni kisebb birtokokra, hanem a termelés folytonossága miatt helyesebb és célravezetőbb lesz minél több gazdaságot úgy átvenni, hogy az arra igényjogosultakat szociállsta termelőszövetkezetbe tömörítjük. Az ilyen szövetkezetet azonban nem úgy keli elképzelni, hogy 15—20 ember egyszerűen birtokába vesz egy nagyobb uradalmat, hanem a szövetkezetet a törvényes úton kell megalkotni és annyi egyént kell a szövetkezetbe tömöfíteni, amennyinek az illető nagybirtokhoz a törvény értelmében joga van. Ép azért tehát a a termelő-szövetkezet nem alakulhat kizárólag az uradalom állandó cselédségéből, hanem abba be kell vonni az arató- és időszaki munkásokat is, a zselléreket és egyéb földdel nem rendelkező egyéneket, sőt a rokkant iparosokat és ipari munkásokat is, különben szék rövidséget szenvednének. Ha termelő-szövetkezetet akarunk létesíteni, mérlegelnünk kel! azt, hogy e gazdaság viteléhez megfelelő tőkével is kell rendelkezni, különben a termelést helyesen és jól nem tudjuk végrehajtani. De tőkére szükség van a felszelés megegyezése végett is. Magáért a birtokért pénzt nem kell fizetni, mert a föld az állam tulajdona marad, a szövetkezetnek csak bért keil az állam részére fizetni, mivel azt jörökbérletbe kapja. A szükséges üzemi tőke egy részét összeadhatják a szövetkezet tagjai megfelelő üzletrészek jegyzésével, ha van pénzük, ha nincs, azért a szövetkezetben részt vehetnek és jegyezhetnek üzletrészt, melyet később^ lefizetnek, így azonban csak kevés tőke gyüine össze, szükséges tehát egyelőre a szövetkezetbe a tulajdonost vagy bérlőt is bevonni, hogy az állatállomány és egyéb felszerelés érintetlenül a birtokon megmaradjon, melyet aztán később a szövetkezet tagjai maguknak megszerezhetnek. Ez egyébként a viszonyok mikénti alakulásától is függ. Az így létesített termelő-szövetkezet szépen virágozhat. A termelés folytonossága biztosítva van, a gazdaság továbbra is termelheti mindazt, amit eddig termelt, termelhet nagyban és így olcsón láthatja el a városi fogyasztókat a szükségesekkel, 'elhasználhatja mindazokat a gépeket, melyeket a gazdaság eddig is használt s így a termelést teszi olcsóbbá és intenzivebbé. Addig is azonban, míg a termelőszövetkezetek a nagybirtokokon annak rendje és módja szerint megalakulhatnak, a termelés biztosítása érdekében szükséges volna, ha a Munkástanács védelmébe venné a környékbeli nagyobb gazdaságokat és karhatalommal megakadályozná azt, hogy egyesek a nagyobb birtokokat egyszerűen elfoglalják. Kívánatos volna ezekbe a gazdaságokba bizalmiférfiakat kiküldeni, akik egyrészt ellenőriznék a rendes gazdálkodást és azt, hogy bevetetlen terület ne maradjon, másrészt, a népet felvilágosítanák, hogy nem lehet a birtokokat csak úgy önkényesen elfoglalni. Ilyen és egyéb gazdasági ügyek elintézésére célszerű volna, ha a Munkástanács saját kebelében egy szükebbkörü gazdasági bizottságot létesíténe. inét Lajos. A közegészségügy érdekében, Pápa városában 20 tagból álló közegészségügyi osztag szervezendő. Feladata lesz: 1. Egészségügyi kerületeket alakítva, kipuhatolni a lázas betegeket és az orvosnak azonnal bejelenteni. 2. Felkutatni a piszkos, közegészségi szempontból veszélyes lakásokat, hogy a járvány elhárítása érdekében a szükséges óvintézkedések kellő időben megtétessenek, szükség esetén az általános fertőtlenítés végrehajtassák. 3. Hat ember most azonnal kiképzendő a fertőtlenítő gépekkel való bánásra és az általános fertőtlenítés elvégzésére, mert az is az ő feladatuk lesz, hogy akárcsak a tüzoítók, —• adott utasításra a veszélyeztetett helyekre kivonuljanak. 4. Az ő feladatuk lesz, kikutatni azon személyeket, akik adott alkalommal fertőző beteggel érintkezésbe jöhettek, hogy lakásaik és ruháik fertőtleníttessenek. Munkások! Elvtársak! Jelentkezzetek ezen szép, nemes hivatás betöltésére nálam. Dr. Sugár Jenő egészségügyi népbiztos. H ÍRE Kt Földmunkások és kisgazdák! Ti, akiket mi minden időben a társadalom egyik leghasznosabb tagjának elismertünk sötét lelkű népbutítókra hallgatva, eddig távol maradtatok mitőlünk. Nem láttátok be azt, hogy ti is olyan egyszerű munkások vagytok, mint az ipari munkások, be engedtétek csapni magatokat. Ahelyett, hogy elfoglaltátok volna helyeiteket az osztálytudatos munkásság harcos soraiban, be engedtétek fogni magatokat a klérus megrekedt szekere elé. Az idők, ezt most már lássátok be, nekünk adtak igazat. Az ipari munkásság, mely, mikor a saját boldogulásáért küzdött, sohasem feledkezett meg rólatok, nem a ti bűnötökül rója fel azt a sok bántalmazást, melyekkel igaz ügyéért folytatott harcában gáncsolni igyekeztetek. Jól tudjuk azt, hogy ti csak eszköznek voltatok jók és vezéreiteket terheli a mult minden bűnéért a felelősség. Éppen ezért szólunk most hozzátok. Lássátok be, hogy eddig rossz úton haladtatok. Holtig tanul az ember. Ne rösteljetek hát ti sem most tanulni jönni mi közénk. Látogassatok el gyűléseinkre és mi biztosra vesszük, hogyha most tisztult aggyal csak egyszer is meghallgattok bennünket, lelkes katonáivá fogtok szegődni a szociálizmus igaz ügyének. Jertek közénk földmunkások és kisgazdák, a mi általunk hirdetett testvéri szeretettel várunk benneteket!!! Pártoljuk a proletárirodalmat!