Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)
1919-06-03 / 45. szám
2. oldal . Á Kerületi Ipari Termelési Tanács megalakulása. A kapitalista termelési rendszer az egész világgazdaságban csőd előtt áll. Bebizonyult, hogy a termelést nem a profit, hanem a tömegek szükséglete irányíthatja s egyedül ez az út alkalmas a tőkés termelési mód folytán előállott anarchia leküzdésére. A kommunista társadalomban úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termelés a mult tapasztalatain és hibáin okulva, kellő átszervezéssel új, megfelelően felépített, céltudatos rendszerrel történik. A szociális termelés végleges szervezetének megállapítása a tanácsok országos gyűlésének lesz a feladata. A mostani átmeneti állapotban az ipari szociálizálásnak az egész országban való tervszerű keresztülvitelére s a termelés folytonosságának biztosítására a Forradalmi Kormányzótanács 69. számú rendelete helyi és kerületi ipari termelési tanácsok felállítását rendelte el. A helyi termelési tanács Pápán, miként megírtuk, már régebben alakult. A kerületi tanács vasárnap délelőtt a Városháza nagytermében Pápa és Veszprém, valamint a pápai, veszprémi, zirczi, enyingi s devecseri járás összes községei kiküldötteinek részvételével tartott ülésen alakult meg. A gyűlést Hegedűs József, a szociális termelés népbiztosságának központi kiküldöttje nyitotta meg. Ambrózy veszprémi kiküldött azt vitatta, hogy a kerületi központ megalakítására nem Pápa, hanem Veszprém illetékes. Rítta Róbert dr., a pápai iKÍfeő-fcfrSHíág részéről azt indítványozta, hogy a vármegye területe osztassék meg ipari szempontból a két város között és mind a kettő külön ipari kerületet alkosson. Erre hosszabb vita fejlődött, különösen egyes községek hovatartozásának kérdésében, végül abban állapodtak meg, hogy a nehéz közlekedési viszonyok miatt és az egyes járások bejelentett kívánságainak kielégítése céljából kívánatos Veszprém vármegye ipari s gazdasági különválása és az erre irányuló kérelem felterjesztését a megválasztandó intéző-bizottság eszközölje. Ezután a Kerületi Ipari Termelési Tanács a vonatkozó rendeletek érteimében a következőképen alakult meg: Pápa: Varga Gyula, Tamás József, Kunt János, Forgács László, Klucsárics Lajos, Rózsa István, ifj. Pauer János, Rácz Gyula, dr. Rosti József. Veszprém: F.rdős Béla, Nagy Sándor, Hegedűs József és a még bejelentendők, továbbá az összes járások megbízottai, azonkívül meghívott kiváló szakemberek Veszprém és Pápa városokból, valamint a járásokból. Az intéző-bizottság tagjai Pápa részéről: dr. Rosti József, aki mint a helyi Ipari Termelési Tanács intéző-bizottságainak elnöke, egyben ideiglenesen a kerületi ipari termelési biztos teendőit is ellátja, Veszprém részéről: Hegedűs József, a pápai járás részéről: Szóld Manó, a veszprémi járás részéről: Meinhardt Vilmos. Be a Vörös Hadseregbe! MUNKÁS ÚJSÁ G A proletáregység vonatai. A háború véres vonatai után, amelyek az imperiálizmus sineit futották Berlin és Konstantinápoly, Páris és Szaloniki között, a magyar Tanácsköztársaság megindítja a proletáregység vonatait a falu és a város proletárjai között Az új élelmezési diktatórium iparvonatokat küld a falvakba, hogy elvigyék a falvak proletárjaihoz mindazt, amire megélhetésükhöz és a termelés fenntartásához szükségük van, a falvakból pedig földmives vonatok indulnak a városok felé, hogy eljuttassák az ipari munkássághoz a mezőgazdasági termelés feleslegeit. Ezek a vonatok, amelyeknek rendszeres járatását külön szervezet biztosítja és amelyeket a proletárállam a maga egész erejével fog biztosítani és fejleszteni, el kell, hogy oszlassák az aggályok és kételyek utolsó maradékait is, amelyek még talán a falu és a város proletárságát elválasztják egymástól. A kapitalista termelés lezüllése folytán nincsenek olyan gazdag készleteink, mint amilyenek szükségesek volnának ahhoz, hogy a falvak lakossága mindenhez olyan könnyen hozzájusson, mint a béke éveiben. A háborús évek ember- és anyagpazarlása lehetetlenné teszi azt is, hogy a mezőgazdasági termelés intenzitása hamarosan elérje azt a fokot, amelyen a béke éveiben állott. Kevés a nyersanyag, kevés az iparcikk, kevés a termelési eszköz és kisebb maga a mezőgazdasági termelés is, mint amennyi a zavartalan és dús elosztáshoz kellene. Ennek ellenére azonban meg fonrják kapni a falvak szegényei mindazt, amit joggal igényelnek egyrészt a maguk ekzisztenciájának, másrészt a termelés folytonosságának fenntartása végett. Az iparvonatok össze fogják gyűjteni a városi raktárak minden nélkülözhető készletét, a városi proletárok szívesen fognak lemondani mindarról, amiről egyáltalán lemondhatnak, hogy proletártestvéreik a falvakban ne nélkülözzenek és a mezőgazdasági termelés fel ne boruljon. Viszont a városi munkásság is joggal számíthat arra, hogy azokon a gyűjtőhelyeken, amelyeket a falvakban állítanak fel avégből, hogy a falusi proletárság fölös élelmiszereit a földmives vonatok részére beszolgáltassa, teljes mértékben meg fog nyilvánulni a földmivesszegények szolidaritása. A megyei és helyi direktóriumok ma már mindenütt szabályozták a mezőgazdasági munkásság javadalmazását, munkaidejét, jogait és kötelességeit, most már a termelőszövetkezetek munkáját nem hátráltathatják azok az osztályellentétek, amelyek a kizsákmányolás idején a földmives-szegényeket szembeállíthatták kizsákmányolóikkal. A proletár állam gondoskodott arról, hogy a földmivesszegények minden tekintetben egyenértékű munkásai legyenek a proletártársadalomnak és mindazt, amit évtizedek alatt még csak megközelíteni sem tudtak, most teljes egészében biztosítja számukra az új rend. A mezőgazdasági termelés haszna nem esik a grófok, nagybérlők és dzsentrik ölébe: mindenki a proletárállam javára és proletártestvérei megélhetésének biztosítására dolgozik. Lehetetlen, hogy a földmives-szegények, akik ezentúl cipőt, petróleumot, sót, zsineget, ponyvát, mezőgazdasági eszközöket bőven 1919 junius 3. kapnak, ne érezzék azt a kötelezettséget, amellyel az ipari munkásságnak tartoznak. A jogok és kötelességek arányosítása és az értékek rendszeres cseréje meg fogja teremteni azt a proletáregységet, amelyen a proletárállam felépül és szilárdan áll. A Marx=Szinház beszámolója. A régi hat heti sziniszezon helyett ezúttal több mint öt hónapig voltak színielőadások a pápai szinházban. A társulat, amelynek igazgatója Heltai Hugó volt, januárban érkezett hozzánk. A márciusi második forradalom után mihamar megtörtént a szinház szociálizálása is. E két havi működéséről a Marx Szinház direktóriuma a következőkben számol be: Április 6-án vette át a társulat a volt Heltai Hugó-féle konzorciumot a kinevezett hattagú direktórium vezetésével. A társulat eleinte sok nehézséggel küzdött meg, egyesek nehezen törődtek bele az új, a színészek számára ideális állapotokba. A direktórium három fizetési osztályt állított feli: I. 1000, II. 1200, III. 1500 K havi fizetéssel. A kis társaság dicsősége, hogy ezt, az előbbihez képest horribilis gázsit bevette és fizetni tudta. Az első előadás április 7-én a Trilby volt. Szinre került az idény folyamán 10 dráma, ezek közül újdonság: Szókimondó asszonyság (4 este), 50 éves férfi (egy este), reprizek voltak: Trilby, Liliom, Takarodó, Vengerkák, Dada (2 este), Királynőm meghalok érted, Kaméliás hölgy (2 este), Féltékenység Tolvaj. Vígjátéki újdonság volt a Francia négyes (2 este), Bohózat-újdonság: Tessék szellőztetni! (3 este). .Népszínművek közül adták a Próbaházasságot, A cigányt és Nánit (2 előadás). Operett-műsoron szerepelt újdonságként A csavargóleány (3 előadás), Gróf Rinaldó (4 előadás), Pillangó főhadnagy (3 előadás), Hejehuja báró (2 előadás), Cigányprímás (4 előadás), Sztambul rózsája (2 előadás), Csárdáskirálynő (2 előadás), Gül Baba (2 este), Pacsirta (2 előadás), Leányvásár (2 este), Legénybucsu (3 előadás), Lengyelvér (3 előadás). Ezeken kivül adták adták a Forradalom (3 előadás) és a Világ proletárjai egyesüljetek cimü zenés képet (3 előadás). Proletár-előadás volt 7, változatos műsorral. Május vége felé megjelentek a társulatnál Fodor Oszkár és Szegő Endre elvtársak, hogy a színházat államosítsák. Az előadásokról elragadtatással nyilatkoztak. Rövid működésünk fényes anyagi és — amennyiben szűkös viszonyaink megengedték — ugyanolyan erkölcsi sikerrel is végződött. Még néhány szavunk volna azokhoz, akik Pápa város kulturális ügyeit intézni fogják. A városnak módfelett érdekében áll, hogy a diszlettárat alaposan felfrissítse és kiegészítse, továbbá, hogy a színpadot megfelelő bútorzattal lássa el, a világítást a színpadon javítsa (oldalvilágitások, reflektorok) és végül némi átalakításra szorulnak az öltözők és mellékhelyiségek, valamint a fűtőkészülék. Ezeket jólélekkel ajánljuk a város vezetőségének figyelmébe. Akár mi lennénk a kiválasztott társulat, akár más, a közügynek mindenesetre csak használnának az általunk kért változtatások. Beszámolónk végén lehetetlen elfojtanunk a hála és meghatottság érzésének szavait, amellyel Pápa város proletár közönségéhez fordulunk, mikor a lelkes és meleg pártolásért igaz köszönetet mondunk. Forró köszönetünket fejezzük ki egyúttal a pápai Direktórium nemes érzésű tagjainak, kik ügyünket teljesen m agukévá téve, azt diadalra segítették. A pápai Marx-Szinház Direktóriuma.
