Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-01-20

PÁPAI LAPOK Pápa Tárol hatóságának és több pápai s pápA-videki egyesületnek megvalasstott köslönye. Hegjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ooldberg Gyula papírkereskedés*, FO-tér T«lefon HA —f— ss Am. Felelős sserkosstS és laptulajdunos: OOLDBERG GYULA Eléfizetések éa hirdetési dijak a lap kiadehiratelakos küldendő*. A lap ára: egész érre 13 K., félévre 6 K., negyedévre 3 K. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes asAm Ara 80 fillér. Vidéki városok lakáskérdéséről. Lippsi Bélé-tél.* Nemcsak Budapesten, hu uem a nagyobb vidéki városokban is kiütött a lakásínség. Ennek az állapotnak orvoslásával nemcsak hirlapi cikkek keretében, hanem komoly tanácskozásokon is foglalkoztak. Ezek közül csak a legfontosabbat említem fel. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kezdésére múlt évi május hó 31-én Wekerle Sándor dr. elnöklete alatt országos lakásépítési értekezletet tartottak, melyen összesen 47 különféle testület, egyesület s hivatal kiküldöttei vettek részt. Az értekezlet határozataképpen a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet javaslatát, csekély bővítéssel egyhangúlag elfogadták. Ilyen előzmények után kívánt foglalkozni a mi Osztályunk is a szóbanforgó kérdéssel. as. LA lakáskérdés szociológia vizsgálata. A mai lakáskérdés keletkezését elsősorban — szociológiai nézőpontból óhajtom megvilágítani. Erre több körülmény késztet A közgazdasági élet minden megnyilvánulása és minden ágazata szoros kapcsolatban áll egymással, a szociális vonatkozást tulajdonképpen egyiknél sem lehet tagadni, de sehol sem domborodik ki ez olyannyira mint az elsőrendű, elemi életszükségletet jelentő élelmicikkeknél — és a lakáskérdésnél. Másfelől éppen a szociológia törvényeinek figyelembevételével lehet a lakáskérdés megoldásánál a kölönfóle spekulánsok haszonleső üzérkedéseit kizárni; aminthogy a mostani lakáskérdésben a háború kezdete óta felmerült ellentétes fázisokat is csak szociológiai alapon lehet megfejteni. Ilyen ellenmondásra bukkanunk, ha a mostani lakásínség előidézője gyanánt — előzetesen elfogadván a háborút — megemlékezünk arról a tényről, hogy a háború két első évében itt Miskolcon, — de a háború színteréhez közeleső más vidéki városokban sem volt lakáshiány tapasztalható, - sőt a hivatalos úton (pénzügyigazgatósághoz) megüresedettnek bejelentett lakások száma közel kétszer akkora volt, mint az 1913. évben, minek következményeképpen a * Kelolvasta a Magyar Mérnök éa Épltéss-Egylet inlskolc-diosgyori osstAirAaak 1917 okt 20. azakülésében a általiaosan közfrdeku voltánál fogva mi is iskottüjuk házbórek ós a telkek értéke ószrevehetőleg leszállottak, a telekvásárlás s az építkezés szüneteltek. Az 1916. év közepe táján ez állapotok ellenkezőre fordultak; úgy hogy a lakásüiesedések bejelentése az 1917. évbeu már esak 6%-kára szálltak le az 1913. évinek, — ami gyakorlatilag, a kínálat megszűnésével, azonosnak mondható. Az első időszak eredményét nem lehet pusztán azzal magyarázni, hogy az orosz invázió elől sokan elmenekültek, mert ez az állapot — hála az égnek - egy-két hónapig tartott s a menekültek visszaszivárogtak. Akkor még inkább figyelembe vehoie az a körülmény, hogy a lakások a hadbavonultak nagy tömege miatt üresedtek meg. Ámde a háború 3. évében a behívottak száma még mindig nagyobbodót, holott ebben az időszakban a lakáshiány már kezd jelentkezni. E látszólagos újabb ellenmondás miatt, csakugyan nnMyebben gyökerező szociológiai okok után kell kutatnunk a lakásszükség megfejtésekor. Ezek pedig: a városi népességnek hirtelen beállott növekedése és másrészt a lakástermelésnek egyidejűleg bekövetkezett megcsappanása. 1. Ami a háborús évek népesedési statisztikáját illeti, az országszerte elszomorító. A természetes szaporodás alig képes ellensúlyozni az elhaltak számát, de még a betelepülők, s az internált hadifoglyok száma sem múlja felül a hadbavéreink okozta veszteséget. Különben a hadifoglyok száma a lakáskérdésnél alig vehető figyelembe, mert ezeket fogolytáborokban vagy kaszárnyaszerű tömeglakásokban helyezik el. Miskolc város bevándorlási statisztikája ugyan még nincsen feldolgozva, de közelítő becslésekkel főbb eredményei meghatározhatók. A polgármester helyettesének nyilatkozata szerint a háború folyamán betelepültek száma az összes lakosság KK-ra tehető, ami kereken 6000 főt jelent. Ellenben a háború kezdete óta hadbaszólítottak és hiányzók összes számát a katonai ügyosztály többre becsüli rO.000 főnél, mivel számos hadbahívottak családtagjai átköltöztek. Ha most ebből leszámítjuk |a helyiés segódszolgálatra itthon marudottak, valamint a rokkantak ós időközben felmentettek számát, még akkor is 7000-8000 főre becsülhető a távollevők száma. Ez a körUlméuy egyedül tehát nem idézhette elő Miskolcon a mai lakásszükséget. 2. Már nagyobb nyomatékkal esik mérlegbe a lakástermelés kérdése. Azt mindnyájan tudjuk, hogy ahol a közgazdasági élet rendes mederben mozog: a termelés lépést szokott tartani a fogyasztással. Ahol pedig .bizonyos időszakokban túltermelés lép fel: ott a közgazdasági élet oly tényezőket mozdít meg, melyek előbb-utóbb képesek a megbillent egyensúlyt helyreállítani. Viszont túlfogyasztás esetén a különben parlagon heverő vállalati tőkék működnek közre a társadalmi szükségletek kielégítése körül. A fogyasztás és termelés közötti egyensúly szükségképpeni szabályozója a lakáskérdésnek is. A lakástermelésnek közgazdaságilag helyes eszköze a telkek beépítésében nyilvánul meg egyedül; még pedig olyan terjedelmű tevékenységben, mely a népesség tényleges növekedésével mindenkor lépést tart. A túltengő építkezés ugyauis már az üzérkedés céljait szolgálja ós ezenfelül elvonja a vállalati tőke bizonyos hányadát a másféle szükségesnek mutatkozó termeléstől. a lakástermelés és fogyasztás viszonyának alakulásaiból azonban már meg lehet magyarázni a háború negyedik évében fellépő lakásszükség társadalomgazdasági okait. Igaz, hogy a háborút közvetlenül megelőző években sem voltak teljesen normálisok a lakásviszonyok. Már akkor is túlcsigázott munka- és anyagárak mellet, valamint a telkek drágasága miatt nem volt valami bőséges a lakáskínálat. A folyton szaporodó lakosság mindazonáltal egyelőre még -- bárha drágán, s jogos igényeinek lefokozása árán — mégis jutott Miskolcon lakáshoz. A háborúnak első évében a bevonulások következtében tetemesen megcsök kent a lakáskeresők száma. Ezek helyét lakkor még nem pótolták a betelepülők, {mert a háborús helyzet bizonytalanná tette az ittlakást. Sőt Miskolcról a hadbavonultak családtagjai is elég nagy számban elköltöztek. Hogy a lakásépítés megszűnt: az nagyon természetes; mert tt vállalati tőke uem csupán a lakáskeresőkre, hanem az építkezéshez szükséges munkaerőre sem számíthatott. A lakásokban átmenetileg beállott nagy kínálatot nem lehetett ellensúlyozni sem telepítéssel, sem visszatelepítéssel, mert: nem engedte a hadihelyzet.