Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-01-20

2. Minden más tényező korrektiv mflkö désót megbénította a háború vis-major-ja A háború két első évének letelte után fordulat állott be; beküvotkezett a betelepülők ideözönlése s ezzei .. lak ár­keresők számának megnövekedése. Rö­viden olyan mértékű lett a népszaporo­dás, hogy az a távollevők számát majd­nem pótolta, — és ha az újszülöttek csekély többletét hozzászámítjuk - a létszám majdnem elérte a békés eszten­dők átlagos szaporulatát. Most az így megnövekedett szük­séglettel a lakásépítkezésnek is lépést kellett volna tartania, ámde ez nem kö­vetkezett be, hisz a háborús évek alatt számottevő építkezés nem volt — a katonai barakkokon kívül, amelyek pe­dig, mint a megbetegedett, megsebesült és átmenetileg megfigyelt katonaság haj­lékai — az állandó lakosság szempontjá­ból latba nem estek. E második háborús időszakban a lakáskeresők nagy száma miatt — a vállalati tőke már valószínűleg hajlandó lett volna építkezésekbe fogni; mert a felcsigázott anyagárak és munkabérek, nemkülömben a drága telek még nem riasztották volna vissza a befektetéstől, jól tudva, hogy az új házak hallatlanul drága lakásbórei ollenére a fennálló kormányrendelettel nem jutott volna ellentétbe ós csupán a pénz eléttéktele­itülését használta volna ki ügyesen. E kombinációt az építőtőke annyival in­kább'megkockáztathatta volna, mert a betelepülők zömét éppen olyan eleinek alkotják, kiknek semmi sem elég drága, sőt a háborús konjuklúrák lelkiismeret­len kihasználásából szerzett nagy va­gyonukat nagyon is hajlandók ingatla­nokba iéV.etni. Mindazonáltal az építő tevékenység eme kecsegtető konstellációk dacára sem tudott megindulni; mert sem a meg­drágult munkaerőt nem lehetett a had­kötelezettség békóiból kiszabadítani, sem építő anyagokhoz nem lehetett a hadi­szükségletek folytonos és minden mást háttérbe szorító szállítása miatt jutni. 3. Esek után általános tanulságként szögezhető az a tapasztalat, hogy a há­ború nem csupán az emberi élet oktalan pusztítója és megbénílója mindeu téren a produktív munkálkodásnak; hanem egyúttal a front mögötti városokban automatikusan lakásínséget idéz elő és pedig oly mértékben, mely a proletárnak nevezett vagyontalan társadalmi réteget hajléktalansággal fenyegeti. Ebből a megállapításból, amennyi­ben azt is láttuk, hogy a háború vis­majorja a gazdasági erők játékának ter­mészetes kiegyenlítődését megakadá­lyozza, önként következik, hogy a lakás­ínség megszüntetése elsősorban a köz­kormányzatot terheli. A bevezetésben említett országos lakásértekezlet más okfejtéssel ugyanezt as alapelvet mondotta ki, határozatának olyan kiegészítésével, hogy nemcsak a lakáskérdés helyes megoldása, de általa­P ápáig lapok ban az építőipar felleudítése céljából ál­lítson fel a kormány kiterjedt hatáskörű átmeneti ópítósgazdasági szervezetet. í 19i8. ja tmár 2fJ Dr. Kövi József. 1846 -1918. J nyes igényeket is a legmesszebbiuenőleg kielégí­tették, i Ugy látjuk nem a beléptidíj nagysága em el a művészi nivót, mert ezen szerény egylet meg­muiatta, hogy 2 K-ás és I K ás eutrée mellett is szabad é* lehet művészi szempontból elökelö-t produkálni. ' , A műsor, melyet előre szintén nem közöl­tek — a következő volt! Bogár Iztván tögymn. tanár tartott rövid, szellemesen szén telolvasást — már osak a rövid ­Egy egész ember tűnt el az élők sorából.,•ágért is külcn elismerést érdemel - melyben .Meghalt Kövi József dr. ,ügyesen vonatkoztatta Petőfi költészetét a mai I Ma, mikor a csatatereken az áldatlan világ- háborús időkre és evvel kapcsolatban Petőfit ué­, öldöklés közepette naponként ezrével hullanak AMlkrtve j, bemutatta, az ártatlan emberek, a fiatalság: a nemzet vi- , .. , , _ , . ' ; raga, igazán szokatlan, ha egy 72 éves öreg Utána következett. Lowenateni Szerus. Ne­1 ember elmúlásáról hosszabban emlékezünk meg. hány magyar ínüdalt énekelt (Molnár Kálmán­Azonban Kövi József dr.-t nem lehet kö- tolj érzéssel és Sztambul rózsájából részleteket, zöuséges mértékkei mérni s még ilyeu vérsivatar I mH ^ egy gyönyörű bordáit. közepette is meghökkenve állunk meg teteme, M . , _ TLa* i i i ••• t i i ««Iőfct ! Minden egyes szamát tele bajjal es olyan Ugy érezzük, mintha egy hirtelen támadt, temperamentummal adta elö és annyi veleszüle­vihar több évszázados büszke csert döntött volna le. Az n nagyságát. — mert tagadhatatlan nem k<miat>i egyéniség volt — páratlanul idealisz­tikus humanitása, mély valláserkölcsi telfogása és érzülete, mindenki iránt tanúsított szivjósága, orvosi tudása és az utolsó pillanatig családja minden egyes tagja iránt táplált rajongó szere­tete és közismert sziporkázó szellemessége alkot­ták. Kz-n kiváló tulajdonságai miatt meleg ba­rátság tűzte közéletünk: miudeii számottevő tag­jához. Nagymi sokan élveztük szellemességet tár. sas összejövetelek alkalmával s hálával emlé­kezünk meg róla azon derűs percekért, melyeket nekünk szerzett Nem szeretett ssomorkodót látni s azt sze­rette volna, ha az egész környezete, az egész világ örül. Sok-sok ismeretlen s csak a gyászjelentés­ből olvasott hőst megsiratott, utálta és gyűlölte e háború okosóit s ahel lehetett, enyhítette az ütött sebeket úgyis mint ember, úgyis mint orvos. Sok száz, mondhatnók sok ezer harcosunk­nak adta vissza egészségét, akiket még a tőle megszokott pedantériájáuál is külöuösebb figye­lemmel éa szeretet tel-késelt, ée ápolt. Kötelességtudása mintaszerű és páratlan volt a ennek is esett áldozatául. A különben sem erős szervezet ü testet alig egy hete egy betegénél kocsin történt látoga­tása alkalmával ágyba döntötte a hideg okozta meghűlés és a gyilkos kór a kórok uidusójét sem kímélte meg. Összes kartársai iparkodtak őt nekünk meg­menteni, de — a végzet máskép határozott. A Teremtő szent akaratában megnyugodva bucsnzunk tőle: a „csupa-ssiv" embertől, a pu­ritán igazi gentlemantói, a kiváló orvostól, aki csaknem 50 évig élt hivatásának - és lapunk régi barátjától és mnnkatársától. Adjon az Isten­neki örök nyugodalmat! A gyászoló család a következő gyászjelen­tést adta ki: Ösv. dr. Kövi Józsefué, Kövi Dolors fér­jezett Révész Arnoldné, Kövi Angela térjezett R tett. tudással, hogy önkénteleuül is azt kérdezzük, miért nem egy elsőrendű operett színpadon lát­juk őt?! Miuden kelléke megvan hozzá: fiatalsága, szépsége, énekbeli tudása — ami iskoláztatással még fokozható is — és temperamentuma. Ezen keret kicsiny volt. részére. Egy egész operett­szerepben sz-retin'ik látni! Utána az egylet tehetséges tagja: Kohn Irma következett. Villányi Andornak „az önkén­tes" rí mii párbeszédét adván elö. Szépen mutat­kozott be mellette kis szerepében Kibensüts Olga. Azt hiszem nem követek el sértést a többi szereplő művésszel szemben, ha azt mondom, hogy most következett az est. fénypontja: Wellner Armin béosi operaénekes, aki a következőket énekelte: 1. Schubert: A kíváncsi. 2. A „Bajazzó" opera prologját. 3. A tavaszt: Hildack-tól. 4. C. M. v. Webertöl: Ariette aus der Opér, „Die drei Pintos". ö. Weylas Geaaug: Wolf Hugótól. U. Valentin imáját: Faust operából. A még csak 24 éves fiatal ember olyan tökéletes énekművész, olyan hanganyaggal és tudással rendelkezik s olyan természetesen és könnyeden énekli a legnehezebb áriákat, hogy nem tudjuk mit bámuljunk rajta jobban a hang­ját, as orgánumát (bariton) vagy a tudásút?! Mindhárom elsőrendű; együttvéve pedig igazán alkalmasabb kifejezést nem is találhatunk: művészien tökéletes. Csak azt sajnáljuk, hogy — Pápáról és így az országból elszármazváu édesapja is, ő is ma­gyar állampolgárok s bár magyarul nem tud — soviniszta magyarnak vallja magát — Bécs ölelte magához, elharácsolván tőlünk az osztrák, mint ahogy minden értékes dolgunkkal tess » hogy dr. Friedler Ernöné, dr. Kövi Aristid, Kevesz Arnold, dr. Friedler Ernő, Révész Tibor és »•"> » magyal Operanal van. De reméljük, hogy Friedler Kornél, mint a rövid szenvedés után tervezett külföldi körútja után diadalainak osuce­t. hó 17-én 72 éves korában, boldog házassá-1 pontján vissza fogjuk öt nyerni a magyar gának 40-ik és orvosi működésén k Iti-ik évében elhunyt dr. Kövi József járásorvos, tb. várme­gyei főorvos, a Rozália-Franciska városi női kórház és az Esterházy hadi kórház, valamint, ugy bizonyosan megcselekedte volna ezt Kaloosay az Ilona hadi árvaház főorvosa s több jótékony Zoltáu zongoraművész igazáu vérbeli művészre zenének. Ha nem váltotta volna ki belőlünk a lelkesedés legmagasabb tokát Weltner Ármin úr, egylet orvosa, hozzátartozói lájdalmssau tudat­juk, hogy a legideálisabb férj, családját rajon­gásig szerető apa, após és nagyapa temetését Pápán, f. hó 20-án tartjuk meg a Jókai Mór­utca 5- számú (Irgalmasok bérháza) gyászházból. Pápa, 1918 január 18-án. A „Pápai Önképző Leány egyesület" folyó hó 12-én a Griff-szál ló nagytermében tar­totta meg egyáltalán nem reklámozott estélyét, amely azonban annál nagyobb hatást váltott ki a meglepett és ilyen magas müvéssi nívón alló számokat nem váró közönségben. Bátran elmondhatjuk, hogy az idei szezon legjobban sikerült hangverseuye volt; néhány olyau számmal, melyek a hozzáértő fővárosi fé­valló játéka. Ilyeu technikai készséget és szí­nezni tudást ritkán hallunk. Mangues sonátáit. és ráadásul ('avalleria Kustilanából játszott. Az előbb említettekkel külföldi művészi körútjáu is (München, Paris, New-York j óriási sikert ara­tott. De meg is érdemli! Végül Hirsch Jenő dr. mutatkozott be előt­tünk, eddig nem ismert oldaláról. A Modern Színpad két sikerűit Boros-kupléját ad elő igen kellemesen csengő hangon és kitűnő mimikával. Vétenénk az igazság ellen, ha a legnagyobb elismerés hangján meg nem emlékeznénk a mi kedves házi művészeinkről: Kiss Józsefről és Révész Arnolduéról. akik mesteri kíséretükkel simultak ez énekekhez. Kis József Weltner opera énekest, Révészné pedig Löwenetein k. a, t. kísérte

Next

/
Oldalképek
Tartalom