Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-04-07

XLV. évfolyam. Pápa, 1918 április 7. 14. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának éa több pápai i pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Feleifit szerkeszti éi laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. KISfizetéiek éa hirdeteai (Ujak a lap kiadóhivatalához — ' kftldendSk. A lap ára: egész érre 11 K., félém 6 K., negyedéyre 8 K. Nyilt-tór soronként 40 fillér. — Egyes aaám ára 30 fillér. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztő***- éa kiadóhivatal: tloldberg Gyula papirkereakedéae, Fö-tér 23. iiám. Telefon 11Q, •nem Levél a „jó" vidékről. A feminizmus mint intézmény, kiváló nők ideális törekvéséből létesült és a nőknek a „nőért" jelszóval vált élő valósággá. A feminizmus célja a női jogok kiterjesztése, hogy a világ haladásával a mult legnagyobb igazságtalansága megszűnjön, annyira átment a köztudatba, hogy már nem szorul bizonyításra. A feminizmus szervezete és lényegére nines szándékom kitérni. Eléggé ismeretes úgyis mindazok előtt, kik korunk eszméit megértik, üdvös újításait kövelik. Akik az emberiség jövőjével önzetlenül foglalkoznak és boldogulásuk előmozdításán fáradoznak. Ismerik azok is, akik kritika tárgyává teszik a női törekvéseket, akik gúnyolnak és nyíltan vagy burkoltan ellenfelek. Akik irigykednek, fáznak a nőnek mindig jobban kialakuló nemes és diadallal biztató, jogos versengésétől. Úgyszólván még hála illeti őket, mert ellenségéé magatartásuk inkább küzdelemre serkentett Ok ártani akarnak, mégis segítségünkre vannak mert állandóan felszínen tartják a nőkérdést és módot nyújtanak annak az igazolására, hogy van nőkérdés és ledisputálni többé nem lehet, megszüntetni még kevésbbé. A feminizmus tehát él, virágzik és egyik legfontosabb tényezője a modern kulturtörekvéseknek. És mégis: bár paradoxonnak látszik, mégis úgy van, hogy nagyon sok nő és a jobb társasághoz tartozó nő nem ismeri a feminizmus lényegét, vagy nem érdeklődik és nem törődik vele. A magyar nők organisatiója az utóbbi időben, gyönyörűen fejlődött. Es azt, hogy as eszme testet öltött, hogy az ügyből eredmény lett, azt annak a lelkes áldozatkész tábornak köszönhetjük, mely a nőért zászlót bontott. De a szervezés még nem teljes. Arabár igaz, hogy minden kulturális haladásnak, minden üdvös mozgalomnak a szíve is csak akkor működhetik, ha kellő számú vérsejt, elegendő táplálékot küld a szívbe, úgy a feminizmus szíve is akkor doboghat elég hangosan — hogy mindenek meghallják, — ha gazdag erek futnak össze a középpontban és meleg, lüktető, friss életet visznek oda. Magas kultúrájú, ősrégi vidéki városban élek, ahol a társadalmi élet csupa tradíció, de az előkelő felfogás és gondolkodás patinája nélkül. Van sok iskola, szokatlanul sok irodalmi kör, és más kultúregyesület és minden eszköz meg van ahhoz — a fővároshoz is közel van — hegy fontos erőssége legyen a feminizmusnak. És ime mi történik? Az hogy nem történik semmi. Itt nincs feminizmus. Nálunk hivők vannak, de akció nincs. A háború negyedik esztendejében, a demokrácia idejébeu, itt még mindig kicsinyes osztálygőg, apró hiúságok, a külsőségek keresése járja, ahelyett, hogy megértenék a kor szavát. Az értékek átértékelése itt még nem kezdődött meg. Azt, ami 25 évvel ezelőtt dicséretes, jó szándék volt: önképzőkörökkel előbbre vinni a kultúrát — de ahonnan a munkásosztály teljesen ki vau zárva — ma már túlhaladott álláspont, arra a mostani nehéz időkben szükség nincs. Elszomorító, hogy a revolució. mely most kiforgatja sarkából a világot, itt alig érezteti hatását. Vallások és társadalmi osztályok szerint, különböző vezetőség és más-más cégér alatt, de ugyanaz a publikum. \mindig ugyanazokban a „helyi művészekben" gyönyörködik. Az irodalomnak és a művészetnek alkalmasint elég volna téve, ha egy kizárólagosan számukra kijelölt oltáron hoznánk áldozatot, míg így a sok hasonló cólu intézmény által túltengés támad, mely inproduktiv eredményekhez vezet. Osak mély keserűséggel nézhetem, hogy amikor nagy problémák megfejtése, égő kérdőjel gyanánt mered elénk, mi könnyed társasjátékot játszunk és míg az egész világon történelmet írnak, mi az ábécét forgatjuk és tudatlan kisgyermek álmát alusszuk ... Aminthogy egy csepp vízben, ha nagyító üvegen vizsgáljuk, megtaláljuk az egész elem alkatrészét és egy remegő harmatos fűszálban a csodás természet egész rejtelmes nagyszerű működése nyilatkozik meg úgy nagy vonásokban bár, de a saját kis városunk ismertetői képe ráillik a többi „jó" vidéki váróra is. Azért a legsürgősebben fiók egyesületeket kell nyitni mindenhol az országban. A nők összességét kell megnyerni és állandó gyűlésekkel ébren tartani az érdeklődést. Miuden városban akad tettrekész és önfeláldozó vezetőség. A nőt, minden nőt be kell vonni a feminista törekvésekbe és a kételkedőkkel, vagy akik a nőiesség kultuszát iéltik, meg kell értetni, hogy az ideális zománc nem kopik le a nőről, hogy a rózsának akkor is lesz illata, a szívnek melege, a szerelemnek szava, ha a nő a férfivel egyenlően ember is lehet. . A nő, aki minden szép és jó iránt fogékony, szívós és vasakaratu és minden téren megállja a helyét, ha mindannyi tömörül, akkor hiába minden, a szociális törekvések egyik legeszményibb hatása. Örök virulással élni fog és „bennünket a poklok kapui sem dönthetnek meg!" D. Sa. A láda titka. — Jó egy pár éve történt — metélte a kis Tabac. Valami fnafakoaarakat áruló öreg adta meg ai ötletet GompiAgne környékén háaalva vette észre a magányosan álló házat, hol özvegy V-né lakott, egy hóbortot öregasszony, aki sohasem mozdult ki hazulról. Még a szállítókat sem engedte be masáhos. A kertben volt egy pad, arra tették le a csomagokat, a faszert, vajat, tojást a ott találták meg kikészítve a pénzt. Bosco ast mondta, amint as öregtől megtudtuk a helyzetet, hogy fölösleget mást is beavatni a dologba, mi ketten is el togjuk végezni. As ó négy frankjával vet tünk kéz alatt egy utazóláda), teletömtek egy elhanyagolt helyen fadarabokkal, kövekkel, hogy nehés legyen, hogy ne üressen vigyük a podgyászt Compiégttebe. ami esetleg gyanút kelthetett volna. Úgy állapodtunk meg, hogy a ládát inkább visszahozzuk Pártába, minthogy itt hagyjuk a házbau, vagy eldugjuk valahol a szabadban. A házat bezárjuk s azt fogják majd hinni, hogy az özvegy elutazott valahová. Minél később kezdenek el gyanakodni, annál jobb lesz reánk nézve, Parisban semmi sem akadályoz meg abban, hogy hamar megszabaduljunk a holttesttől. Volt egy pajtásunk, aki azonnal elégetné. Majdnem sötét éjssaka lett, mire a faluba értünk. Úgy állítottunk be, mintha bormintát hoztunk volna. Tudtuk, hogy nagyon elzárkózott s téltank is, hogy nem fogadja kedvesen ajánlatunkat s be sem enged a házba. Félelmünk alaptalannak bizonyult. A szalonba lépve, aztán már rövidesen végeztünk a dolgunkkal. Gyakran láttam Boscót dolgozni, de soha igy, amint eaen a napon. Egy szempillantás alatt megmarkolta a kövér asisonyság nyakát s lenyomta a kanapéra. Mesésen dolgozott es a kis púpos. Igaz, hogy csakis dolgosni tudott, minden kigondolás, elővigyázat engem terhelt. EB jó volt igy, mert én nem voltam alkalmas a durva munkára - hányingert kaptam már attól is, hogy as öreg lábát kellett lefognom, amig Bosco nyugodtan ssorítgatta a nyakát. Mikor as özvegy nem léleksett már, kitűnt, hogy igen kövér volt. Benyomtuk a ládába, a