Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-04-07

fedelét éppen, hogy lecsukhattuk, aminek igen örültünk, mert igy legalább nem lötyögött benne. Est elintézve megvizsgáltuk a bátorokat. Találtunk hatszáz frank aranyat a fiókban, aztán még .vagy husz ötforintost ráztunk ki egy elegána Szürke csizmából, ahová az eredeti öreg­asszony elrejtette őket. Egy teáskannában érinek, éksaerek s érthetetlen szövegű angol értékpapírok voltak. Ezeket szintén zsebretettük. A munka, a kutatás, a jobbra-balra nézelő­dés, aztán az eltakarítás bajossá teszi mindarra gondolni, ami megtörténhetik. Amikor levittük a ládát a pályaudvarra a feladtuk a vonatra, már nem is gondoltunk arra, hogy mi van beuue. Asért akartuk vasúton szállítani, mert egy pajtá­som volt az északi pályaudvarban, Fiietet, akinek segítségével minden kellemetlenséget elkerülhet­tünk a vámvizsgálónál, mert elengedte volna vinni a podgyászt megnézetlenül is. Oompiégneben elbúcsúztam Boscotól. ö Terguier felé utazott, hogy ottlévö családját meg­lepje látogatásával. Az özvegy házában valame­lyik sarokban egy kedves kis porcellán babát talált, azt akarta elvinni a kis uuokahugának. Mikor az ember a vonatban ül és semmit Bem csinál, az idegek elpetyhüdnek, az izgalom hiányában a bátorság is lankad. Saint Denis mel­lett elhaladva éreztem, hogy közeledünk az északi pályaudvarhoz a a mozdulatlan ülésben elfáradva türelmetlenül kezdtem járkálni a szűk kupéban. A vonat megállt La Ghapelleuél, mintha nem is akarna tovább menni... Végre aztán mégis megérkeztünk. Mialatt a podgy ászokat be­vitték a nagy terembe, kiszaladtam az utoára, hogy egy koosit csípjek el. De ezen a napon úgy látszik lóverseny volt talán Enghi< nben. Egy csomó vonat érkezett ugyanakkor s az állomás előtt ácsorgó kocsik mind el voltak foglalva. Egész a Gare del' Estig kellett futnom, míg fel­hajszoltam egyet. Mikor visszameu.ein a pod­gyászterembe már kiváltották. Mindössze csak hét-nyolc darab volt még az iroda előtt, hol a podgy ász vizsgálatot tartották. Egy csomag ing és egy kosár között észrevettem az én fekete ládámat. De hol van Fiietet, az én fiuánc-pajtásoui ? Kérdezősködtem utána egy kollégájánál. Fiietet beteg volt, már két napja uem jött be. Megkértem ezt a hivatalnokot, hogy bélye­gezze le a csomagomat és engedje el vinnem. Odamentem a ládához, ö mögém állt, kezében egy darab krétát tartva, amikor éazrevettem az iroda másik oldalán egy ellenőrt, paszomántes sapkával. Fontoskodott és komolykodott, meit éppen most csípett meg egy asszonyt, aki el akart osonni. Kezemet a podgyássouira tettem. Zordan kérdezte, nincs-e valami elvámolni valóm s uem is várva be válaszomat, azt mondta nyissam ki a ládát. A tarkómon egész furcsa bizsegést éreztem, mintha a bőr összehuzóduék. Karom reszketett a kabátujamban. Gépiesen tapogatóztam a zse­beiben, mintha a kulcsot keresuém, amit szeret­tem volna meg nem találni. De egy alkalmazott odajött már nagy kulcscsomójával. Egy pillan­tást vetettem a kijárat felé: aa egész helyiség tele volt finánccal, kettő a kijáratot is elállta s a kulcsos ember már próbálgatta a ládára la­katját kinyitni. Ott maradtam, nem is tudva már, hogy hol vagyok s már egyáltalán semmire sem gon­doltam. Egy kulcs belepassaoit a zárba, amely kinyílt a a láda tetejét felemelték. Akkorát nevettem, mint egy bolond: a lá­dában három gyerektrikót, harisuyákat, szappant meg gallérokat találtak. Mig a fináncok dühösen turkáltak a fehérneműben, gondolkozni kezdtem, azon, vájjon ki vihette el az én értékes csoma­gomat a vájjon ki viszi Paris valamelyik utoáján a kocsis mellett, V.-ué öuagysága becsomagolt bolttestét. A legsikerültebb a dologbau az, hogy soha­sem hallottam egy szót sem étről az Ügyről be­szélni. Az idegen talán félt elmesélni a dolgot, nehogy kellemetlensége lehessen belőle. Semmit sem sejtek róla, de gyakran mulatok azon, hogy milyen arcot vághatott a jó ember, amikor ki­nyitotta a ládát. Ezt a gyapjuraellényt as ö podgyászában találtam. Már három télen hordom és cudarul meleget tart. i. Csak lehetne. Mint egy sóhaj hűlt akkordja, Olyan múló ez az élet; S a szívedbe mind ki oltja, Sorba a kis raécsecskéket. Gsak lehetne visszahozni Azokat a szép időket, — Tündérkertben álmodozni, Galambokra várakozni, Olvasni a hős regéket, Aratni a dicsőséget. Dalolgatni ifjú szivve\. Szerelemtől ittasultan ; Ölelgetni ifjú hévvel. S uem elmenni miuden évvel. Öregedve, ráncosultan, Az élettől megfásultam Ne kellene eltemetni Gyöngyvirágos álmainkat, Csak lehetne visszahozni Élve a halottainkat. Budapest. saitai 8alu • • látván. VEGYES HÍREK. — Városi közgyűlés. Nagyfontos­ságú közgyűlése volt városunk képvi­selőtestületének tegnap, szombaton. Dél­előtt 10 órakor volt részben újonnan választott képviselőtestület alakuló köz­gyűlése, délután pedig több nagyjelentő­ségű pontot magában foglaló tárgysoro­zatot tárgyalt le a képviselőtestület. Mind­két közgyűlésről — technikai okok miatt — csak legközelebbi számunkban közöl­hetünk részletes reíerádát. — A polgármester fegyelmije. A héten érkezett je a városhoz az alispán­nak a polgármester saját maga ellen kért fegyelmi ügyében hozott határozata. A határozat — mint előre látható volt — a teljes felmentést moudja ki. — Dr. Dienes Valéria előadása. Ma délelőtt 11 órakor fogja dr. Dienes Valéria, as országos nevü itónö, a magyar nőmozgalom egyik legkiválóbb reprezentása a jövő asszonyá­ról szóló előadását a Griff-ssálló nagytermében megtaitani. A város egész intelligens közönsége a legfezzultebb érdeklődéssel tekint az előadás elé, amit csak fokoz az a körülmény, hogy az illusztris előadót azoros családi kötelékek tűzik városunkhoz. — Szabadságolások. A szabadságolásokra nézve a következő általános érdekű rendelkezé­sek történtek: A honvédelmi miniszter a tavasai mezőgazdasági szabadságolásokra vonatkozó ren­delkezéseit a következő uyilt rendelkezéssel egé­szítette ki: A szabadságra igénnyel bíró arc­vonalbeli szolgálatra alkalmas 1900. évi születé­sűek csak hat heti kiképzés után, a többi év­folyamba tartozó ugyanígy oaztályozottak közül az önálló mezőgazdák, bérlők és ezek legköze­lebbi hozzátartozói azonban tekintet nélkül a kiképzési időre, szabadságolhatok. Kivételt ké­peznek a 2000-elnöki 4—1918. azámu rendelet értelmében a felmentés hatálytalanítása folytán bevonult összes felmentettek, tekintet nélkül al­kalmassági fokukra, kiknek szabadságolására a következóa mérvadók: A maróra.* 11-ón, illetve április 8-au bevonuló, katonailag ki n. m képzet­tek, vagyis aaok, akik eddigi összes szolgálatuk alatt 12 hétnél rövidebb ideig szolgál-ák. mezö­gazdaaági szabadságbsn uem részesülhetnek, ha­nem katonai kiképzés alá vonandók. A katonai kiképzetteket mezőgazdasági szabadságban ré­szesíteni kell, még pedig az 1899., 1898. és 1897. évi születésű évfolyamokba tartozókat má­jus 6-tól május 26-ig, az 1896., 1895. és 1894. évfolyamokba tartozókat pedig június 5-től jú­nius 25-ig bezárólag. (150678. Mg. A-1918.) Illetékes helyről közlik, hogy katonai egyének hozzátartozói a mezőgazdasági szabadságolására vonatkozó kérvényeket a hadügyminisztériumba céltalanul nyújtják be. A póttestek parancsnokai­nak joguk van a szabadaágolásra. A hadügymi­nisztérium az esetleges szabadságolásnál előbb úgyis e parancsnokok véleményét kéri ki. Ha tehát a kérvényt a hadügyminiszterhez, nyújtják be, ez osak késedelemre vezet. Teljesen céltalan oly egyének szabadságolását kérni, akik a hadra­kelt sereghez tartoznak. — Halálozás. A Perutz Testvérek czég társfőnöke: Perutz Frigyes, a Fe­rencz József rend lovagja; császári taná­csos; kereskedelmi tanácsos; a prágai kereskedelmi és iparkamara tagja; a vámértókmegállapító bizottság tagja; a prágai gyáriparosok szövetségének al­elnöke stb. április hó 1-ón elhunyt. Te­metése a társadalmi és Közgazdasági előkelőségek részvételével óriási részvét mellett f. hó 2-án Prágában meni végbe. Nagy közgazdasági tevékenysége nem­csak Ausztriára, hanem az egész monar­chiára is kiterjedt. A czég alkalmazottjai egy nemesszívü, felejthetetleu jó főnököt veszítettek az elhunytban. — Felemeltek a menhely! gyermekek tartásdíját. A belügyminiszter az állami gyer­mekmenhely kötelékébe tartozó gyermekek után az eddig megállapított dijak helyett 1917 no­vember hó 1-től kezdve visszamenőleg a háború tartamára az 1—2 év közötti gyermekek tartás­diját 10 korona helyett 14 koronában, a 2—8 éves gyermekek tartásdíját 8 K helyett 10 koro­nában állapította meg és feljogosítja a telep igazgrvtófőorvosát, hogy olyan esetekben, ami­kor a gyermek egészségi vagy szellemi állapota folytán szükséges fokozottabb gondozás indo­kolttá teszi, a díjak másfélszeresét utalhassa ki. — Borellenőrsö bizottsági tagok. A vármegye törvényhatósági bizottsága a Pápa városi Imi ellenőrző bizottságba Bottka Jenőt és dr. Kluge Endrét, a pápai járási bizottságba pedig Tar Gyulát és Bottka Jenőt választotta meg 1917—1918- évekre terjedő megbízatással. — Még a vis is megdrágul. Az általá­nos drágaságra való tekintettel a város tárgya­lásokba bocsátkozott a helybeli m. kir. dohány­gyárral a gyár által fizetendő vizdij felemelése ügyében. E tárgyalások során a városi tanács a gyárban visóra felállítását rendelte el és azon javaslattal járul a képviselőtestület, elé, hogy n vízvezetéki szabályzat módosításával a víz árát m'-kéut a/, eddigi 20 fillérről 40 fillérre emelje fel. — Al Brasebet-liget őrévé a polgár­mester Varga Károlyt nevezte ki f. évi április­tól kezdve havi 85 K díjazással. Minthogy a szép tavaszi napok már beköszöntöttek, felhív­juk hatóságunk figyelmét, hogy a szükséges pa­dokat a ligetbe minél előbb szállíttassa ki. — Hatvanezer új csendőr Az ország­szerte rohamosan hanyatló közbiztonsági állapo­tok szükségessé tették a csendőrségi létszám je­lentős fölemelését. A létszámot 80000 emberrel lógják megszaporítani. Amint illetékes helyről értesülünk, ebből a legközelebbi időben 60000 csendőrt fognak beállítani. A osendörséghes ki­zárólag harcteret megjárt, kitüntetésben része­sült, megbízhat., katonákat fognak átvenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom