Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-01-27

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának éa több pápai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőiéi és kiadóhivatal: Ooldberg Gyula papirkereskedéee, F8-tér 23. ssám. TOlef oa IIA. PelelSa szerkeszti és laptulajdonos: GOLDBERG OTÜLA. ElOflüotéaek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 13 K., félévre 6 K., negyedévre 3 K. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egres szám ara 80 fillér. Vidéki városok lakáskérdéséről. Lippai Bélától. II. II. A lakúúntíg orvo$lá$dnak módozatai. Ezzel elérkeztünk a már tiizeteseu is­mertetett lakásszükséglet elhárításának fejtegetéséhez. Szükségesnek vélem előrebocsátani, hogy a szóbauforgó ha­tározati javaslat végrehajtása az átme­neti időszakhoz vau kötve, de részem­ről az akció megkezdését — mihelyt lehetővé válik — még a háború befe­jezése előtt óhajtanám megvalósíttatni, mert a mai lakásszüksóglet elhárítása van olyau sürgős természetű, mint a háborús közélelmezésó és amiképpen ez utóbbit hosszas vajúdások után mégis sikerült valamiképp ez idő szerint a kormány és hatóságok ieladatává tenni: akképp a háborús idők rendkívüli esz­közeivel lehetségesnek tartom a jelen­legi lakásínség orvoslását is. Már a szociológiai okfejtés fonalán u italt mik arra, hogy ez idő szerint a társadalmi gazdasági tevékenység nem képes automatikusan szabályozni a há­borús kényszerhelyzet miatt a lakás­válságot. Ezért, és mivel a társadalom köz­gazdasági tevékenysége a hadicélok szolgálatában van lekötve: oly reudkí­vüli helyzet állott be, melyben csak a kivételes hatalmi eszközök segíthetnek. És vau még egy igeu iontos szempont, mely hasonlóképpen ugyanezeknek az eszközöknek használatát diktálja. Ez pedig: a konjunktúrákat lelkiismeretlen módon kizsákmányoló üzérkedésnek tá­voltartása a mai lakáskérdés megoldá­sától. Intő például szolgál e tekintetbeu a közólelmezés kérdése. Hány ezer munkás és szellemi proletár jutott saját hibáján kívül az elszegóuyodés lejtőjére, umig a nélkülözhetetlen élelmicikkek — annyi idő eltelte után — az árúfel­halmozó, lejtegető és árdrágító közve­títők és nagyvállalatok kezéből végre a kormány és a hatóságok kezelésébe kerültek? A méregdrága leckepéuzt még sokáig nyögik majd, a pusztán fogyasztókból kialakult társadalmi ré­tegek. A lakáskérdés megoldásától az uzsorát csak úgy kapcsolhatjuk ki, ha a vidéki városokban most szükségesnek mutatkozó lakásépítkezések végrehajtó munkáját a városi közhatóságokra ru­házza át a kormány, fenntartván egyéb­ként magának as egyöntetű vezetést és felügyeletet egy-egy kinevezett kormány­biztos működése útján. Kimondandó volna továbbá az esetleg felmerülő ki­játszások és visszaélések meggátlása okáért az, hogy a városi kommunitások az átmeneti időszak különben is rövid tartamára a lakásépítkezést teljesen házi kezelésben tartozzanak végrehajtani. (Folytatása következik.) Kérelem a vármegye közönségéhez! A művelt államok, a nagy nemzetek világ rengető viaskodásában elérkeztünk végre a véres háború ötödik naptári évé­ben azon határkőhöz, amelynél milliók kiáltják: ne tovább! Visszhangra talál-e a miiliók kiál­tása a tízezrek szívében, az még a jövő titka, de annyi már bizonyos, hogy Isten kegyelméből a béke szelíd ga'rambja felet­tünk lebeg s most már csak az Embertől függ, hogy a béke-galamb közöttünk ál­landó tunyára leljen. Akár meg le.-A a béke, akár még tovább kell vívni a Titánok harcát: a magyar nemzet fiai tudják kötelességü­ké*, kitartanak a lövészárokban s egyik csapást a másik után mérik az ellen­ségre, egyik hitszegőt a másik után sújt­ják a porba; az itthon küzdők pedig munkájukkal s ha kell nélkülözések árán is elősegítik azt, hogy a magyar basa sértetlenségéért küzdő vitéz katonáink szükséget ne szenvedjenek. Férjek, több gyermekes családapák mentek és mennek oda: ahol a halálnak bő aratása van, elmentek, - itthonhagyva aggódó nőt és ellátatlan gyermeket, kiket többé nem látnak viszont és mégis friss csapatok mennek, mert tudják, hogy a magyar társadalom a hősök árváit fel­karolja, hogy a hősi halált haltak gyer­mekeinek maga a haza, maga az áldoza­tokra mindig kész magyar társadalom lesz atyja és gondviselője. Magyarország, a magyar nemzet az eltiprását célzó nagy és véres háborút megnyerte, bebizonyította ós kiküzdötte, hogy magyar földön osak magyar lehet az úr! t Most már csak az a nemes feladat vár a magyar társadalomra, hogy a nagy világküzdelem okozta romokat eltaka­rítsa, a fájdalom és veszteségek sajtolta könnyeket felszárítsa, hogy a romok he­lyét a nagy és független Magyarország, a gyászt és fájdalmat az öröm, a vigasz­talás szent érzései váltsák fel. Nehéz, súlyos időket élünk, a meg­élhetési viszonyok napról-napra újabo és nagyobb megpróbáltatásokat raknak reánk és mégis mikor taláu a saját ma­gunk portáján is a nélkülözés réme ko­pogtat, önkénytelenül is a haza árváinak sorsára kell figyelmünket fordítani, mert ezek a kisdedek az értünk vívott ered­ményes harcok áldozatainak, a haza vér­tanúinak a hátrahagyottai, tehát addig, míg e hazában kenyér, ruha, cipő vau, azokat elsősorban a haza gyermekeivel, a hadiárvákkal kell megosztani. he nemcsak az anyagi támogatás kötelessége hárul a társadalomra a hadi­árvák irányában, hanem elsősorban az a nemes törekvés, hogy az apát vesztett hadiárva lehetőleg olyau környezetbe, egy gondos család körébe jusson, mely­nek keretében a család gyermeket, a hadiárva pedig szerető apát talál. Erre a célra szolgál az örökbefoga­dús. Már magában az a tudat, hogy a hazáért hősi halált balt apának a gyerme­két vehetjük magunkhoz, a legfeleme lőbb érzés és a hősök cmlékéuek leg­megfelelőbb, s ezt tehetik azok, kiket a gondviselés nem áldott meg gyermek­kel, és anyagi helyzetük megengedi, hogy legalább egy hadiárvát magukra vállal­nak s azt örök befogadják. A második módja a felkarolásnak az ingyen tartásra és nevelésre való vál­lalkozás, ezt pedig azok a fenukölt gon­dolkozású családok valósíthatják meg legjobban, akiknek háztartásában az, hogy egy gyermekkel több ül az asztal­hoz külömbséget nem tesz. A harmadik mód a pénzbeli segél}'. Nagyon sokan vaunak, kik éppen a há­ború tartama alatt jutottak jelentékeny vagyonhoz és igen sokau kiknek jöve­delme a háború okozta rendkívüli viszo­nyok miatt nagyban fokozódott. Ezt mu­tatja a hadikölcsöuök világra szóló sikere és az, hogy a pénzintézetek kölcsöueinek apadásával szemben a betétek ország­szerte nagy emelkedést mutatnak. Melegen érző szívet és áldozatkész­séget kérünk ! a legcsekélyebb adományt is köszönettel fogadunk, s mindenkinek, aki bármely irányban gyakorolui kivánja jótékonyságát, azonnal útbaigazítást ós felvilágosítást fogunk adni. A közreműködésre felkérjük a lel­készkedő papság, a tantestület, a birto­kos osztály érdemes tagjait és minden nemes szívű emberbarátot, hogy vállal­ják a megbízatást, karolják fel a hadi­árvák szent ügyét, legyenek irgalmas

Next

/
Oldalképek
Tartalom