Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916
1916-08-20
XLÍII. évfolyam. Pápa. 1916. augusztus 20. 34. szám. PÁPAI LAPOK Papa város hatóságának os több pápai s papa-vidoki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a i i r SzerkeszlóséK es kiadóhivatal Ooldliorj- (1 \ t.IH | H| n Kei enne l£ae, KS-lér 'S.\-ik szám Telefon 13.2 szám ''jjJiV ^r'i'U'lííH izarkeaztS és laptulsjdonos: GOLDBEUG GYULA. KlfdlzetAimk *» hirdetési dijnk a lap kiadóhivatalához k llldendffk. A lap ára: i-jrész évre l'J kor., félévro fi k., negyedévre : J . Nyilt-tér loronként 40 lillór. — Ktrye* száia ára ISO tili. A jövő legnagyobb problémája. A jövő legnagyobb problémája kétségkívül a jövő nemzedék nevelésének kérdése. A mai nemzedék ezt minden álszemérem, vagy rosszindulat nélkül kimondhatjuk, nagyobbrészt elpusztult, más része pedig nyomorék és részben munkaképtelen lett. Az országnak és a nemzetnek teb.it gondoskodnia kell arról, hogy legyenek olyan utódok, akik mindazokat a helyeket betülthetik, ahonnan most a nagy háborúban kidőltek a munkaerők. Bizonyos, hogy nagyon nehéz probléma ez. A legutóbbi években például, mint tudjuk nagy volt a tolongás az értelmiségi, különösen a hivatalnoki és ügyvédi pályára. Ezt a krízist az ország akkor, amikor minden munkaerőből i volt elég. kibírta, hiszen a többi munkaalkálinak, pályák Bem voltak teljesen elhagyatottak. Azonban a háború utáu ez uem b'sz így. Még pedig nem lesz így igen bosszú ideig. Gondoskodnunk kell arról, hogy a jövőben, a háború utáni időkben egyik pálya se szenvedjen hiányt munkaerőben, mindenüvé jussanak emberek, és ne legyen egyetlen pálya sem túlzsúfolt, mert nem lesz olyan pálya, ahol ne kellene megfeszített munkával helyrepótolni azt. amit e nagy háború alatt egyéb elfoglaltságunk révén elmulasztottunk. Megvagyunk győződve róla, például, hogy a háború utáu a kereskedelmi és mérnöki pályára sokkal nagyobb lesz a a tódulás, mint eddig volt. Mindenesetre üdvös lesz. mert szük-, ség lesz kereskedőkre és mérnökökre. 1 de lesz sok ipari pálya, amely ma munkás nélkül maradt, és amelynek szüksége lesz munkaerőre. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy az illetékes kormányhatóságok ne találnák, vagy legalább is ne keresnének módot arra. hogy elosszák, és minden pályára juttassanak a jövő nemzedék most felnövő és most fejlődő tagjaiból. Bizonyos, hogy ez a probléma már foglalkoztatja az illetékes köröket és meg vagyunk győződve róla, hogy az illetékes körök is nagy meglepetéssel vették tudomásul az ország legelső és legnagyobb megyéjének azt a megállapítását, hogy sokkal helyesebb ha a tanulók napszámba járna!-', mintha az iskolát látogatják. Eddig még csak vallhatták egynémelyek ilyen nézetet, az iskoláról és a tanulásról, nui azonban már megszűnt ez az idő. mert a legoklatátiBabban ez a háború bizonyította be. hogy mennyivel nagyobb fokú az ellenálló és harcképessége, intelligens es tanult nemzetnek, mint a csárdáknak. 'fény az. hogy a központi hatalmak intelligencia és tanulság, sőt az életpályák megszervezettsége tekintetében is óriási fölényben vannak például orosz ellenfelükkel szemben es így természetes, hogy sokkal kisebb erőt kell szembeállítaniuk a nagy orosz hordákkal szemben, ahhoz, hogy eredményesen harcolhassanak. A tanulóknak tehát nagyobb szükségük van a tanulásra, mint a napszámra, de különösen nagyobb szüksége van az ő tanulásukra és tanulságukra a nemzetnek, az országnak és az államnak. 1 )e ennek a tanultságnak valóban megkell szervezve lennie. Az ország illetékes hatóságainak kell gondoskodnia arról, hogy a gyermekek már most bizonyos megosztás szerint készüljenek a/, egyes pályákra, hogy akkor, amikor a nagy munka, a béke és a helyreállítás nagy munkája elkezdődik, minden helyen, minden pályán legyen megfelelő mennyiségű és megfelelő képzettségű munkaerő. Dr. Antal Géza beszéde a várisi adóztatás reformjáról az Országházban. T. ház! Eziel a reformkérdéssel fájdalom, ágy vagyunk, mint Magyarországon igen sok reformkérdéssel: nagyon hosszú múltja van. Hiszen ha nem is akarok a mult század 90-es évei elüt ti időre visszanyúlni, amikor egy igazi szerves adóreformnak a kérdése először felmerült : l,S9íl-ban Wekerle Sándor, mint akkori pénzügyminiszter, az e tárgyban összehívandó izaktanácskozmáuy elé terjesztett emlékiratában nagyon nyomatékosan hangoztatta, hogy „tisztában kell lennünk aszal, hogy az egyenesadóbeszolgáltatásnak relorinalasa. ha gyökei ükben likarjuk a bajokat orvosolni, korántsem az állami adók megváltoztatásában all egyedül, söt l bajnak legtöbb kútforrása nem is ebben van". Ha ugyanis azt vesszük figyelembe, hogy a ki'i/szolgaltatasoknak milyen mértéke jut az állami és minő egyéb közszolgáltatásokra, arra \z eredményre jut ind;, hogy nem az állami szolgáltatások nagyságában, hinein az egyéb szolgaitatások sokaságában rejlik az adózás télies súlypontja. „Arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy vsak fél rendszabály Itt*, volna. »z egyenes adók reformjára gondolni, a többi közszolgáltatásokat pedig óriutetlenUl hagyni, iiaueni ki kell terjesztenünk a reformot ezekre s, különben »zeit, hogy ezen helyhatósági szolgáltatásokat korlátozzuk, kezelésükéi egy* izeritsük, ellenőrzésüket hatályosabbá t-'gvük és az állami szolgáltatások kezelésével szerves összbangba és kapcsolatba hozzuk". T. ház ! Körülbelül egy negyedszázada mult el annak, hogy azok a ma is teltétlenül érvényes szavak ebben az emlékiratban a magyar képviselőház tagjainak tudomására hozattak. Azóta megtörtént az adóknak Wekerle által tervezett reformja. Äz lílOS. illetőleg 1909-i adóreformokkal kapcsolatban azonban nem láttuk szoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyek megoldását Werkele Sándor ezelőtt 2.'1 esztendővel még az egyenes állami adók reformjánál is bizonyos tekintetben sürgősebbnek és fontosabbnak tartotta. Hát, t. ház, a mi szerencsétlen pilitikai helyzetünk és általában a mi szerencsétlen belpolitikánk az. atni bizonyos lókig állandóan kerékkötője volt annak, hogy az állam egyetemes érdekében álló fontos, szükséges, elodázhatatlannak érzett reformjavaslatuk napirendre kerüljenek, ez volt az oka annak, hogy csak 2'2, "!.'] esztendő múlva kerül e kérdés is újra elő. amikor egy negyedszázadot vesztettünk, amely ennek, a nemzetnek életében helyrehozhatatlanul mult el. A világháborúnak kellett következnie, a világháború okozta összes nyomorúságnak, hogy újra érezzük ennek a kérdésnek rendkívüli fontosságát és hordereje! és ex.i-.el a kérdéssel újra ioglulkozzuuk és megoldására keressük az ekszpedieust. Mert ha nehéz volt a községi háztartus helyzete a viiágI háború előtt, méltóztassanak meggyőződve lenni, bogy hasonlíthatatlanul nehezebb most a világháború alatt és még súlyosabb lesz a világháboiú után. Hiszen, t. ház, törvényhozási intézkedéseink a lefolyt negyedszázad alatt bizonyos fokig magának a községi adóztatásnak a hely' zetet rosszabbá tették, mint azelőtt volt. A regaleI megváltás következtében az addig élvezett jövedelmek emelkedésétől a közégek bizonyos részben eleitek es az 1899: VI. t.-c.. amelyegyes fogyasztási cikkekre a községek által 'addig kivetett pótlékok további szedését megszüntette és a községek által addig éhezett jövedelmek összege fejében helyezett csak állami szubvenciót kilátásba, ismét, a fokozódó emelkedéstől fosztotta meg a községi háztrrtást. mert a kontingentált összeget csak az lSít.} — i)7. évek jövedelmében állapi'otta meg és csak ezt volt hajlandó az állam a községi háztartási szükségletek fedezésére mgtéríteni. Igy a községek mindinkább arra szorultak, bogy a meglévő adókra községi pótlékot vetve fedezzék a maguk szükségleteit. De ezek a meglévő adók szintén majdnem mind kontingentálva vaunak, úgy hogy tulajdouképen csak a házbéradó az, amely kontingentálva nincs, amelynek egyre emelkedő jövedelme egyrészt az állampénztárt is igen kedvezően érinti, de másrészt a községeknek alkalmat szolgáltat arra. hogy egyre nagyobb adóalap utáu vethessék ki a maguk pótlékát. A házbéradó azonban a városok lakosságának megterhelését jelenti: minél nagyobbá hátbér-adóalap, annál nagyobb a városi lakosság megterheltetése. Ks ha a nagyobb megterheltetett jelentő nagyobb adóalap után rovatnak ki a na r yobb községi pótlékok, akkor ez állandóan fokozódó megterheltet ••sót. jelenti a városi lakosságnak. Az a két adójavaslat, amely előttünk lékszik a jövedelemadóról és u vagyonadóról szóló
