Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-08-20

javaslat, kimondja, hogy ezen adók után község pótlék nein szedhető. Nem szólok értői: annak teoretikus é­adótechnikai szempont Ind is nagy akadálya volnának, hogy éppen a jövedelmi ós a vagyon adó után. amely mind a kettő személyi adó községi pótlókok vetessenek ki. Erről azonbai nem szolok, csak a tényt akartam megállapi tani. Viszont azzal, hogy a III. osztályú kereset adót is kontingentáljuk, éppen úgy, mini annál idején a földadó volt kontingentálva, termesze tes, hogy az emelkedő jövedelem révén előállót adóalap többletét szintén elvonjuk a községei adókivetése alól és igy a községek aira vaunál utalva, hogy a fennmaradt néhány adóra ves sem-k ki mennél nagyobb községi potf-kot úgy hogy nem csodálkozunk, ha ennek követ keztében a községi adópótlekok magassága igei sok helyen a rendezett tanácsú és tői vény ható sági varosoknál, több mint felében e városoknak a községeknél körülbelül pedig szintén ez a: arány áll fenn. eléri az állami adók ?(• -S(J% at söt igen sok olyan község van, ahol lOO^-ol I meghaladja. Már pedig ez nemcsak abból a szempont hói hátrányos, hogy igy a község lakossági túlon-túl van terhelve bizonyos adópótlékokkal hanem abból a szempontból is, bogy a in egyenesadóink', kivéve éppen a tervezett ke adot, a jövedelemadót és a vagyonadót, meg lehetősen igazságtalan adóalapot nyújtanak, úgy hogy az az igazságtalanság, amely ezekben a> egyenesadókbau rejlik, ha a községi pótlékokra ezek szolgálnak alapul, csak fokozódik azokkal a százalékokkal, amelyeket a község a maga háztartása érdekében azokra kivetni kénytelen. Ugyanazok az okok. amelyek kiváuasossá tették, hogy ezeket a rendkívüli szükségleteket az állani De az eddig meglevő adók pótlékolásával próbálja fedezni, mert ez a meglevő igazság­talanságokat fokozta volna, ugyanazok az okok szolgainak természetszerűen arra is, hogy gon­doskodnunk kell arról, hogy a községek is ne ezekre a meglevő adókra legyenek kénytelenek a pótlékot kivetni, mert ez ép úgy (okozná a/ igazságtalanságokat, mintha a pótlékolás az állani céljaira történnek. Tisztelt ház! Budapest székeslováros ab­ban az emlékiratban, amelyet a ház ele terjesz­tett, felhívta a ház ügyeimét azokra a bajokra amelyek a községi adóztat.cs terén fennforognak Azt mondja (olvassa): „A kormánynak és a képviselőháznak a ügyeimét aira kívánjuk irá­nyi'ani, hogy az államháztaitás pénzügyi egyen­súlyának rendezése mellett ugyancsak a köz­gazdasági konszolidáció másik követelménye az hogy a városok háztartása, amely a háború következtében megrendült, szintén rendeztessék Kétségtelen, — mondja Budapest főváros köz­sége — hogy az országos adókérdésekkel kapcsolatban a varos háztartásának és adózási rendszerének kérdését is szabályozni kell". Ez föltétlenül igy van és éppeu azért, bár az ido nem alkalmas arra, hogy egy !lyen organikus reform miuél rövidebb idő alatt meg­valósitassék, abban a megyözödésbeu vagvok, hogy a törvényhozás nem zárkózhatik el e kívánalmak elöl, nem zárkózhatik el az elöl. hogy ezeket a kívánalmakat olyan alakban es olyan irányban teljesítse, amely irányban és alakban ezek ma a háborús időkben honorál­hatok, hogy t. i. egy jobb jövőnek előkészíté­sére adja meg most az utasítást, a községi ház­tartások szempontjából jobb jövőnek előkészí­tésére, amely mindazokat a mizériákat, amelyek a községi háztartás terén uralkodnak, megszün­t-tiii hivatva vau. Azonban, t. ház, nem szeretnék egyoldalú lenni. Fájdalom, az a meggyőződésem, és a varosak háztartásának tanulmányozásából ta­pasztalati lelátókkal támogatott meggyőződésem, ' lu f0 "A VN s "k esetben maguk a városok is hibásak azoknak az állapotoknak . Iöidézésében,| amelyek ma a maguk pénzügyi nyomasztó súlya-J val a varosokra nehezednék, mert különösen a községi beruházások terén, ha azt kérdezzük, hogy van-e a városokban rendszer, akkor azt teleljük, hogy a rendszer a teljes rendszertelen* ségben van Egy megállapított programúi, amely­nek alapján egyes városok a szükségesebbet es jövedelmezőbbet előre téve és a kevésbbé szük­ségeset hátratolva, amazt megvalósítani igyekez llének. a kevésbé jövedelmező, a fényűzési, vagy kényelmi célokat, s/.dgi'tio int •zmények meg valósítását pedig háttérbe s/.oiít mák. ilyen egész­séges községi programúi >t. fájd i om, nem talál­t un a magyarországi városok életében. Ks e tekintetben ismét azt mondom, hogy A törvény­hozást is terheli a mulasztís, mert azokra a font s feladatokra tekintettel, amelyek varo­sainkra várnak, a törvéyli izásuak ebben a tekin­tetben legen kellett volna intézkedéseket foganat isítani, hogy a városok ne álljanak egész tanácstalanul, ötletszerűen, minden tervszelü-ég nélkül, hanem az igazi városfejlesztési politika mesgyéjén haladva érjék el a magyarországi városid,' a felvirágozás magas lókat. T. ház! Akárhány város van. ahol a város vezető embere Schiller l»ou Carlosával azt mondja, bogy „noch nichts tür die Unsterbichkeit getan", és csinál egy nagy alkotást, amelynek tnlajdonképen a város szempontjából nincs I semmi értéke, de amely legalább mutatja, hogy alkotó tehetség, amelyre meg a késő nemzedé­kek is büszkén fognak nézni. Söt akárhány szór talán nem is a vezet i az oka, de a varosban télmerült egy tetszetős idea, és a közönség oly nagy szeretettei csügg ennek az ideának meg­valósításán, hogy tekintet nélkül aira, vájjon '• célszerüe-e, hasznos e, a város jövő fejlődésé­nek erdekében áll-e, auuak mielőbbi megvalósí­tásit sürgetik és kikényszerítik. Ily körülmények közi a törvényhozásra lés magára a belügyi kormányra vár, kőzik a nagy teladat, liogy a varosoknak e téren segít­ségére siessen es i!" engedje, bogy mig egy­részt a városi jövedelmi fonások fokozásáról gondoskodik, e jövedelmi források improduktív célokra, lukszuriózus célokra foidittassauak, hogy amikor aztán szükség van INRA. hogy a városok haladhassanak a jó let, a gazdagodás, a fejlődés útján ne léuyüzési célokat lássunk megváló-J gítvvB, amelyek a városok javát nem szolgálják,! hauem csak a maguk fényűzésükkel a polgáiok és a társadalom igényeit fokozzak cs beviszik' ja fényűzés vágyát oda is. I Nem akarok példákra hivatkozni, nominal sunt odiosa, de többé kevésbbé, mondhatom,! , hibás minden magyarországi város, es amelyik! nem hibás, az igaz 01 fehér holló e tekintetben.! úgy hogy ez egy egyetemes kérdés, amelynek' megoldása éppen azért az ország egyetemének! áll érdekében. Nem kipellengérezni akarom az egyes városokat, vagy vezetőiket, csak egyszerűen konstatálom a tényt, hogy a magyarországi varosok lejlödésében nem latjuk a jogosan meg­követelt elöhaladást, hauem bizonyos ötletszerű­séget, tervszerűtlenseget látunk, tetszetős eszme-! áramlatok követését latjuk, amelyek divatoknak hódolnak és ennek a városok adjak meg az arat. Azokkal az okfejtésekkel, amelyeket aj városi adózásra vonatkozólag tegnap Vázsouvi Vilmos és .Springer Ferenc t. képviselőtársaiul hangoztattak, teljesen egyetértek. Szükségesnek tartom, amint az voltam szerencsés előrebocsá­tani, a községi háztartás reformjának munkába­vételéi, de mégsem csatlakozhatom ahhoz a határozati javas'athoz, amelyet Spri.lger Ferenc t. képviselő úr előterjesztett, aki utasíttatni kéri a kormányt, illetőleg a pénzügyminisztert, hogy a jövő évi költségvetéssel kap. lolatban terjesz­sze elő a városok háztartásának rendezéséről • s ezzel kapcsolatban a községi adóreform megoldásától szólt t rvényjavaslaloi ,s. Hiszen ma igazan egy k ás< az, amiben pénzügyi tekintetheti is vagyunk. Ma nem tudjuk meg. hogy az állam pénzügyeinek végleges rendezése mily módon történhetik meg. Ily körülmények között, mikor még uem ekiutbeto at sem a habot ús kiadásuk egy ie okozódé mérve, sem a háború után előadó szükségletek méi .e és mindaz, ami e téren ermés/.eieseu az a latina mint felad I várakozik, .ein tat t.máin célszerűnek egy ily termiuussal zt a i' ntis itioimot -- mm megvalósítani, mert hiszen megvalósítani nem lehet, — de bizonyos tekintetben, hogy úgy m indjatn, kom­promittálni, mert sem az idő, sem az alkalom nem megfelelő arra. hogy ily fontos, sok elő­tanulmányt és minden meglévő adat tekintetbe­vételét igénylő törvényjavaslatot a ház elé lehessen terjesztetik Éppen eze t méltóztassék megengedni, hogy azon nagy fontosságra való tekint 'ttel, amelyet a községi háztartás a nemzet egyeteme szempontjából képvisel, erre a nagy fontosságra való tekintettel a következő határo­zati javaslatot nyújtsam be: „A ház utasítja a kormányt, hogy az ái ami pénzügyeknek a háború folytan szükségessé váló végleges rendezésével kapcsolatban a községi cs árosi adózás rende­zésére vonatkozólag is terjesszen elöjavaslatot". T. ház! Amidőn magam részéről a sző­nyegen lévő törvényjavaslatokat, mint adórend­szerünket jövendő kiépítésére igazán alkalmas pilléreit a legteljesebb megnyugvással elfogadóin ».•rem egyúttal a benyújtott határozati javaslat dlogadasát. Kis Károly. Több, mini két éve folytatja már borzai­nas „kiválasztó" munkáját a minden idők leg­•ettenetesebb háborúja. Mikor két évvel ezelőtt •irtelen, mintegy varázsszóra kigyulladt a világ, ikadtak megkel gült „filozófusok", akasztófára •aló „elmélkedök", kik újságokban, könyvekben nagasztalui kezdték a háborút, mint az emberi­(ég hatalmas ..kiválas/.tóját", amely elpusztítja i salakot, a nemtelent i-s diadalra juttatja u riivalót. az életre érdemeset; elhallgattatja az inzés iút érzelmeit s valami fenséges altruizmust jnt az emberi lelkekbe. Égbekiáltóbb hazugsá­gokat még nem vetettek soha papírra. Altruizmus'. Mihió meg millió békés, munkás polgár gyil­»o,ja egyniást nap-nap u' an. Megszűnt az önzés ? \ csalók és uzsorások siserahada igazolja, A „ki­,-álasztás" munkáját tényleg végzi a háború: i megfordított kiválasztás hátborzongatóan ret­íietes munkáját. Oiaiól-oiara pusztulnak, buk­iák a jók, a kiválók, a testileg-lelkileg épek s tt maradnak és pusztítanak a test és lélek nvo­uorékjai. Kiragadta a borzalmas „kiválasztó" Kis \arit is. Ezúttal „jó" munkál végzett. Valóban uiudeu tekintetben kiváló ifjul döntött ki a sor­>ól. A természet kevés halandói áldott meg iiiiivi jelességgel, amennyivel ö ékeskedett. Va­ódi „mens saua in corpore sano". Legkisebb gyermekkorától messzire kimagaslott kortársai lözül. A legelső mindenkor a játszótéren, az okola padjaiban, a tornaszereken, a zongora nellett, a nyelvmester elöt'. Teive a megpatta­lásig feszülő ambícióval. Ezzel az ambícióval ;cz i e meg a pályáját : a gépészmérnökit az rettségi után. A ná mik fejlettebb iparú külföld lirneves iskoláiban akarta elsajátítani mindazt, mit a tudomány e téreu nyújtani tud. l>e a körzőt és ceruzát csakhamar fegyver­ei keh ,t felváltania. A ;]. vártüzérezredhez ouull be, ott is mindig első maradt. Barátai aondják: miniig sürgette, hogy vigyék a harc érre. Mikor ez év június havában végre telje­ült ez óhaja, kijelenté te, hogy vitézségi érem clkül nem fog hazajönni. A vitézségi érmet: nagy ezüstöt meg is kapta, de ö magi nem itt haza s élve nem is jön haza többé soha. l 'igl>"8)' '* harctérre ért. juuius 18-án Asiago leltett. az e,lenség egy buta golyója a tejébe .íródott. Csaknem ket hónapig küzdött érte a

Next

/
Oldalképek
Tartalom