Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-12-03

PAPAI LAPOK Pápa varos hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Qoldborg Uvula pspirkereskeJésc, l<ő tér 23-ik szám. Telefon 10.2 szám FeleISs szerkesztő éa laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. KlOnsetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: ogéss évre 12 kor., félérre 6 k., negyedévre 3 Nyilt-tér soronként 40 lillér. — Ügyes szám ára 30 fill' Trónváltoztatás. Azok az emberek, akik szeretnek általában nagy bangón beszélnek és nagy szavakat .használni, már amióta a háború kitört, azt mondják, hogy történelmi nagy időket élünk. De arra még ezek az emberek sem számítoltak, hogy egy valóban szomorú gyászeset kapcsán egy váratlan történelmi aktusnak, a trónváltozásnak is szemtanúi lesznek. Bármennyire véges az emberi élet, bármennyire tudtuk, hogy Őfelsége I. Ferenc József erejének, életének fogytán van, mindnyájan, a magyar nemzet fiai ugy éreztük, hogy ősz uralkodónk szinte hozzátartozik életünkhöz, amelyből nem szabad eltűnnie, kimaradnia. Károly Ferenc József főherceget pedig mindig és mindnyájan ugy tekintettük, mint trónörökösünket, a magyar királyfit, hozzánőtt szivünkhöz, különösen a háború alatt, de szinte szem előtt tévesztettük azt, hogy belőle, a fiatal főheroegből valaha komoly, fenkölt uralkodó lesz. És Isten akaratából íme elkövetkezett a perc, mikor egy ősz, fáradt fej örök álomra hunyta le a szemét, hogy mellette egyszerre kimagasodjék, ki emelkedjék egy fiatal fő, amely várja, hogy Szent István koronája ékesíthesse homlokát. IV. Károly, Magyarország* uj uralkodója, olyan időbon lép a trónra, amely nagyon hasonlít dicső elődjének trónraléptéhez. Akkor is vértenger borította Európát, de akkor a forradalmak szele száguldott végig a vén Európa földjén, ma azonban a népek csatája folyik, és ma nem belpolitikusnak kell lennie az uj uralkodónak, hanem külpolitikusnak, ami még nehezebb helyzetet teremt számára a trónralépés pillanatában. I. Ferenc Józsefre is nehéz feladatokat jelentett a trón és a korona és ugyanolyan nehéz feladatokat jeleni IV. Károlyra. De ahogy I. Fereuc Józsel megbirkózott ezekkel a feladatokkal, ugy fog megbirkózni, egész bizonyosan IV. Károly is. És uj uralkodónknak a helyzete valamennyire könnyebb is mint volt fenkölt elődjének, IV. Károly a maga szemévei, a maga lelkével látta a magyar nemzetet, amikor Sopronban nevelkedett, és a mikor a harctereken megedződött. Magyar katonák, magyai honvédek vették őt körül a harctéren és nem képzelhetünk el olyau férfiú olyan uralkodói, katonai lelkületot amely ne Tette volna észre künn P harcterekon, hogy mi az a magyar lólek, mi az a magyar katona. És amint Erzsébet királynét egykoron szinte előlegezett bizalommal fogadta a magyar nemzet és az előlegezett bizalmában nem is csalatkozott, ugy előlegezi bizalmát az ország ós a nemzet ma, nemcsak az uralkodónak, hanem Zita főhercegnőnek mai királynőjének is. A mai uralkodópár a nemzet szemében J mindig a legnagyobb szeretetnek örj vendett, már házassága idején is, de a háború alatt ez a szeretet és népszerűség valósággal meghatványozódott. A trónváltozás pillanatában, mikor a hódolat egyik koronás főről átszáll a megkoronázandó másik főre, a nemzet egy pillanatra gondolkodni kezdett, és e gondolkodás az ötömben és az üdvözlésben olvadt fel. És az uj uralkodó ért hozzá, hogy ezt az örömet, ezt az üdvözlést, és ezt az előleges bizalmat már első kormányzati és uralkodói ténykedésével megszolgálja, honorálja és jutalmazza. Amit eddig tett, amii eddig végzett, mindazt bizonyítja, hogj csak az ország aikotmányáuak szeu előtt tartásával, tiszteletben tartásává fog uralkodni ós nagy súlyt fektet rá hogy a magyar nemzetnek, amelyek t csaták tüzében, gránátok süvítése köz Iben ismert meg igaz, hű nemzeti uralkodója legyen. A magyar korona viselője szent ós sérthetetlen és minden kritikán felül áll, de azt a kritikát, amelyben örömünket fejezi ki, csak a hódolat diktálja, é.ez a hódolat ma igazáu őszinte, meleg és igaz. Károly főherceg trónörökös. Irta: Dr. Földes Artúr.*) (Az illusztris iró a cikket még jelenlegi uralkodónk tróuörökös korában írta.) Naplórészlet. \ 1914. augusztus 2 Ma délután 6 órakor keresztülrobog állomáshelyünkön a tróuörökös vonata. Vasárnap van. Be szeretnék menni a városba, hogy e trónörököst váró közönség sorába vegyülve megláthassam annak a férfiúnak arcát, kinek homloka mögött borong a Monarchia jövője, és k hivatva lészen egykor kalászba kötni miudaint reménységnek dús aratását, mely kizökken abbó az áldott humusból, melyet talán már e perc ben ezer és ezer fiatal férfiúnak hűséges, meleg píros vére öntöz. Azonban a szolgálat helyem bez köt és mikor itt van a vonat átrobogásánal *) As Író az olvasótól e subjektiv bangu irásér pardont kir. Nem azért kézli, mert vele törtónt, hanen mert megtörtént ós így törtint: a háborús idAk értékei dokumentuminak tekinti. ideje, felállók bajtársaimmal a siuek mentén és dobogó szívvel várom azt az egyetlen pillanatot, mikor megláthatom a fenséges urat. Elhangzott a jelzés kongása és már dübörögve közeledik az udvari vonat. A gyorsrobogás egy szempillantás alatt röpíti el előttünk a termes kocsikat. Néhány fiatal tisztnek sziluettje az ablakokban feltűnik, de hogy melyik a tróuörökös, azt már nem tudjuk kivenui. Bele kall törődni a változhatatlauba, mi már nem láthatjuk meg a trónörököst. 1914- auguszsus 3. A vasúti veudéglö szük étkezőjében reggelizem. Körülöttem hangos, zűrzavaros lárma. Egy átvonuló tréncsapatuak a tisztjei sürögnek forognak körülöttem. Csak néhány percig áll a vonat, és ez alig elégséges ahhoz, hogy egy csésze meleg kávét elfogyasszanak. Kint a pályaudvaron már felharsan a trombitaszó, még egy hörpintés, majd elfojtott sóhaj és bosszúság, aztán már üres a szoba és csak én ülök nyugodtan tovább helyemen. Egyszerre csak meglátok az asztalon egy gazdátlan pénztárcát, Valamelyik itt hagyta tán aa egész vagyonát és meg lehet, hogy a vonat már ki is haladt az állomásról. Felugrók helyemről és a pénztárcát felkapva rohanok megkeresni a talált tárgy jogos tulajdonosat Nehéz munka. Éppen berobog egy új katona-vonat drága terhével és as én trén-tisztjeimet sehol sem látom. Megkesdődik az örült ide-oda íutkozás és kérdezősködés. Majd felkapaszkodtam az előttem álló vonat egyik kocsijára és a másik oldalon leszállva végre rábukkauok a keresett tisztekre. Egy perc és a vonat már elindul, de szerencsére a legutolsó pillanatban megtaláltam a pénztárca tulajdonosát. Forró kézszorítás, őszinte szivból jövő jókívánság a hosszú útra és a szerencsés, boldog és egészséges visszatérésre ... és a lelkes, víg fiuk már indulnak a győzelem vagy halál elébe . . . Amikor visszatértem az előbbi uton az állomás épület elé, előttem nem messze hatalmas ' embergomolyagot láttam. Civil, katona, tiszt, ' közlegény egymást taposva és lökdösve követett - ,y daliás ifjút, szőke leventét. Magyar huszáre/reJosi egyenruha fedte termetét és az egetverő éljenzésből végre megértettem, hogy a mi píros, piszkos kőszéufüsttel és egyébb terhes illatokkal megmérgezett állomásunkat választotta ki trónörökösttuk arra, hogy e helyen búcsúzzék a hadbameuő katonáktól. Én láttam ezt a búcsúzást és azóta tele van a lelkem meghatottsággal, a szemem könnyel és a szivein lelkesedéssel. Amit én láttam: as már a történelem, a jövő törtéuelme. Magyarországnak és az egész Monarchiának jövő boldogsága. Károly főherceg ölensége végtelenül kedves, lekötelező modorával és finom tapintatáAal rohammal vette be a sziveket. Minden tisztnek kivétel nélkül melegen és bensőséges bajtársi érzéssel rázta meg a kezét. Végigjárta a katona vonatok összes kocsijait és a derék, hü katonáknak lelkes kitöréseit folytonos tisztelgéssel és kézlegyintéssel köszönte meg. Megvárta, mig a vonat kimegy sz állomásról és ismételten tisztelgéssel, kézlegyintéssel, mosollyal és bátorító szóval, szinte különkülön mindenkinek megköszönte, hogy a királyért, hazáért, a dinasztiáért és as ő jövő trón-