Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-12-03

2. Pápai Lapok 1916. december 8. tem osztrák tisztek voltak, őket „Erzherzog Karl" aláírással tüntette ki. Mig az enyém így szólt: „Károly fhg." Ez a röpke papírlapra rákerült fenséges kózvonás is ékes dokumentuma nemzetünk jövő boldogságának. A fiatal, deli levente már most is tinóm ós nemes tapintattal kezeli a legnehezebb problémákat. Az ö szivének egyformán drága és kedves az osztrák ós a magyar. Hiszen mindannyian egyek vagyunk a dinasztikus hűségben, egymás megértésében és tán soha nem ragyogott még ugy a valóság zománcos fényében az| „egyesült erővel" harci szózata, mint éppen; manapság... | Károly főheroeget a mi felséges Haduiunk üdvözlő szózattal küldte hozzánk. A katonák megkapták az üzenetet és lelkesedéssel ós halál] megvetéssel mennek előre . .. mindig csak előre ... Ferenc József és a magyar politikusak. Néhány jellemző és kedves emlék elevenedik meg Fereno József királyunk elhunytával. Gróf Bánffy Dezső egykori miniszterelnökkel történt meg, hogy a király észrevette Bánffynak a német nyelvben való járatlanságát. Őfelsége tudta, hogy a magyar miniszter elnöke nagyon jól beszél franciául és természetesen magyarul. Miutáu megmosolyogta a gróf erős jzegedies accentusát, igy szólt hozzá magyaiul: .Kedves Bánffy beszéljen csak magyarul'* mire Bánffy így felelt: „Néni, Msjestet ik wiilüben!" „Nem, felség én gyakorolni akarom uifgamat". A király mosolyogva respektálta az izzadó Báuffyuak kérését és jóságosa átsegítette őt a germán nyelv nehézségein. Tisza Kálmánról szól tulajdonképpen ez a óízü apróság. Az udvari ebédeken az a szokás, hogy aibelyt a király abba hagyta az evést, az asztallal ülőknek is azont al abba kellett hagyni, őfelségéről köztudomású volt, hogy keveset és vagyon gyorsau evett. Tisza Kálmánt egy alkalommal sürgősen hívták fel Bécsbe uudeuciához Audencia után azonnal ebédhez ültek, melyre természetesen a kedvelt Tisza Kálmán is megvolt hiva. A magyar miniszterelnök farkas étvággyal kezdett enni, de a lakáj elakarta venni tányérját. Tisza nem engedte, észre vette ezt a király és mosolyogva odaszólt Tiszának: „Kedves Tisza ne egyen olyan sokat az Istenér, még elrontja a gyomrát. Ne féljen Felséges uram — telelte Tisza — egy magyar miniszterelnöknek jó gyomrának kell lennie". Ugyancsak Tisza Kálmánról szól a következő adoma is. Tisza néhányszor szemrehányást tett — természetesen illő formák között — a királynak, hogy ne hagyja magát olyan könuyeu rábeszélni adományokra, mert jóságával szinte visszaélnek. Egy alkalommal történt Gödöllőn, hogy egy földmíves egyszeribe a sétáló király előtt terem és alázatosan megkéli őfelségét, hogy adomáuyozzou a gödöllői királyi erdőből vagy négy szekérre való fat, mert a háza leégett és azt szeretné újra felépíteni. A király nagyon megsajnálta a szegény embert, de hirtelen eszébe jutott Tisza szónoklata, és gondolkodva válaszolta a kérvéuyezönek: „Fiam szívese., adnék magának fát, de higyje *1 tmm megy olyan könnyen mint azt maga gondolja. Hanem tudja mit, megígérem, rogy beszélek a miniss eremmel a maga erdeiében és majd rábeszélem őt is, hogy kiutalhassam a kért fát. FILLÉR A pápai huszárok karácsonya. Felhívás Pápa város és vidéke közönségéhez! A világháború harmadik karácsonya köszönt ránk a szeretet nemsokára eljövendő szent ünnepén. Harmadik karácsony éri a miértünk küzdő hős katonákat a hózivataros fagyos harctéren. A legszebb emberi gondolat a hálaérzós legfelemelöbb megnyilatkozása, hogy akkor amidőn a szivünkhöz közelállóknak ajándékokkal kedveskedünk, szeretetünk eme adományaival azokat is keressük fel, akik hazájukért, királyukért s miértünk életüket és vérüket áldozva, a dicsőségnek haláltosztogató mezején a téli hideg leírhatatlan nehézségei közepette küzdenek. Ezek részére az édes otthon, a boldog családi kör melegét oda varázsolni, valami csekély ajándék alakjában a szivükhöz férkőzni azzal a gondolattal, hogy lélekben velttk vagyuuk, hogy aggódva kísérjük dicsőséggel és küzdelemmel teü sorsukat: felemelő s az igazi jó cselekedet nyomán fakadó megnyugtató érzés. Erre — c*ak az igazán nemesen gondolkodó lélekben megfogarazó — érzésre apeláluuk, amidőn az elkövetkező karácsony alkalmából Pápa város és vidéke társadalmának kimeríthetetlen áldozatkészségéhez folyamodunk azzal a hazafias kérelemmel, hogy szives adományaikkal abbeli törekvéseinket, hogy a harctéreu küzdő bajtársainknak is legyen a lehetőség szerint boldog karácsonyuk, elősegíteni és támogatni méltóztassanak. A pápai huszárok, parancsnokuk útján azt a kívánságukat fejezték ki, hogy leginkább füstölni valót szeretnének, mert ez hiányzik nekik legjobban. Kívánságuknak eleget akarunk tenni. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy mauap a dohány gyártmányok beszerzése milyen keserveseu megy, azért nem is akarjuk az ajándékozás gyakorlását megnehezíteni azzal, hogy szivart és dohányt kérünk. Végtelenül hálásak lessünk ha valaki dohánynemttt küld, de ennek hiányában pénzbeli adományokért esedezünk I meg fogjuk találni a módját, hogy a felsőbb hatóságok jóindulatával a begyült pénzösszegnek megfelelő értékű dohány gyártmányokat kapjunk. A legcsekélyebb ajándékot is hálás köszönettel fogadjuk és hirlspilag nyugtázzuk. Pápáról december hó közepe táján megy föl a legközelebbi menetszázad a harctérre. Ezek a harcba indulók fogják magukkal vinni bajtársaik a pápai huszárok részére Pápa város és vidéke nemesen gondolkodó közönségének szeretet adományát, karácsonyi ajándékát. Közönségünk sokszor tapasztalt áldozatkészségében bízva kérjük, hogy szíves adományaikat e hó 12-ig a pápai m. kir. 7. honvéd huszár pótszázad segédtiszti irodájába küldeni méltóztassék! Hazafias tisztelettel Pápa, 1916. deoember hó elején a m. kir. pápai 7. honv. huszár pótszázad parancsnoksága. KatnaartM •••éü . karMSna khasokMél 4." • sMalákaa mlad.nkla«! alít lagjobb , fájdalomcsillapító jggggég Mtktlé* jstjjfe, Mg«g jflaym, «•«•*. «S halfaji« i Dr •iikUtétla Liniment. eapstci Horgony-Pain-Expeller ÜT*cj. K -•», ist, rKa nbl aa „Ar.ny oroítlánhot" cilniaa.1 Dr. Rlaíui-file KTösTnsrtáiksa, Prég* I, Elis.beU.tr. a llt.iiktirtl •rMtllSt«. w HYGfENIKUS SZIVARKAHÜVELY Wftom VCD - ^gj^f üEGY (70 LAP) ARA 12 FlttéR SS jáért hadba szállnak és vonuluak azon az u'on, melynek célja a dicsőséges babér. 1914. augusztus 4. Ma már várjuk a trónörököst. De nemcsak mi, hanem a rendőrség is. Nagy csapat egyenruhás és civil rendőr csinál rendet és az én derék magyar népfelkelőim nagyban sopáukoduak, bogy a nagy „rend" vissaszoiitja a könnyen lelkesedő civil közönséget, a katonavonatok pedig csak idegeu nemzetiségű legénységet hoznak. Hol vannak a jó magyar, nyilt arcú, derűs mosolyú, dalos kedvű huszárok, tüzérek, honvédek, kiknek lelkes, meleg danája szint és hangot ad a háború elébe robogó végeláthatatlan hosszú vonatok tompán kattogó zajának ? elmentek már mind ... elvitték a legények elejét... de akik most mennek, azokat is lelkes kedvre hangolta a fenséges urnák meleg, kedves, fiatalos kedélye ... És kijött délután is és itt volt egészen addig, míg az utolsó katonavonat ki nem robogott, a koromsötét éjszakába. Én is részesültem abban a kiváló szerencsében, hogy a Fenség megszólításával tüntetett ki. Tiszta magyar szóval kérdezett egyet-mást tőlem, és válaszomra könnyedén és teljesen fesztelenül megjegyzéseket tett. Hitet tehetek mellette, hogy tökéletesen és tisztán beszél magyarul és minden szaván rajta van az élő beszéd tudásának zománca. Itt volt az állomáson a feleségen és a kis ham is. Egyik hűséges katonám, kit még polgári életből ismerek és szeretek, néhány szál virágot kerített és kis fiamat felbiztatta, hogy nyújtsa át a fenséges úrnak. A gyermek a katonák és a közönség biztatására szepegve megindult. A Fenség észreveszi a kis legényt, elébe jön és kegyesen átveszi a néhány szál virágot. A kis 4 éves lurkónak és az apjának egyformán és örökké emlékezetes lesz a mai nap... 1914. augusztus 5 A fenség már kora reggel vendégünk. Mint régi jó ismerősöket köszönt bennünket és embereim közül többet megszólítással kitüntet. Nincs katonavonat az állomáson, de a fenség türelmesen várakozik. Végre bejöu a várt vonat és megiut egy osztrák zászlóalj száll ki belőle. De a német fiuk szép száll legények. A transzportkommandáns egy feszes, katonás tartású őrnagy, ki tisztjeinek élén kivont karddal közeledik. Háromszor villan meg kezében a penge és háromszor csendül fel a lelkesült „Hurrá" és „Hoch" kiáltás, melyet visszhangosan ver vissza és.mindenünnen felharsanó „éljen" riadal. A fenséges úr nyájas szavak kíséretében minden egyes tiszttel, zászlóssal és badapróddal kezet fog; majd megindul a kocsik mentén, hogy üdvözölje a legénységet. De csak néhány lépést tehet, mert hirtelen háta megett terem néháuy ifjú hadnagy és főhadnagy; egy pillanat és Magyarország jövendő trónörökösét a tisztek vállukra emelik. Diadalmenetben viszik körül és aztán mikor már a legénység is lelkesült felkiáltásokban kifejezte előtte hódolatát, a kardok isinett Iten kiröpülnek hüvelyükből ég megismétlődik újból a „pro rege nostro" halhatatlan és gyönyörű jelenete. A fenség szive mélyéből meghatva a katonák lelkesült ovációjától, kész örömmel minden tisztnek autogrammot osztogat. Mikor eléje járulok, külön megkérdi tőlem: Ugyebár, hadnagy úr honvéd ? — Igenis Népfelkelő tiszt vagyok, fenséges uram. ziemte nem tudtam: miért érdeklődött eziráut a fenség, de amikor az autogrammot megkaptam, világosság gyúlt az agyamban. Körülöt-