Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916
1916-01-30
PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldherg <i\ >.l i papirkeruskHiléHt', Kő-tér 2'A-ik szAm. Telefúr. 112 szá-XM. t L Felelős szerkesztő és Uf (tulajdonos: GOLDBERG GYULA. l-:ii"ti-/ftési k és hiriletAai dijak a lap kiadóhivatalából 'denilők. A lap ara : egénz évro IS kor., felftvre 6 k., nefcye l.'vr • 3. Nyilt-tér soronként 40 lillér. — l''t?.ve« szám ára .'tu (III. Gabonarekvirálási jogviták. — Irta: dr. Trattnor Alhin. — A háború magával hozta az úgynevezett „háborús pereket". Ezek során ujabban igen érdekes és sokat vitatható kérdések vetődtek fel. Különösen a gabonarekvirálási eljárásból kifolyólag tá-j madt pereknél. Itt ugyanis nyilt kérdés még ma is, hogy kik tekintendők az egymással eladó és vevőként jogviszonyban álló leieknek. A kérdés megvilágítására szolgáljon az a közisnteri eset, amikor pl. egy városnak gabonára, illetve lisztre volt, szüksége és ennek kiutalását a löldmi-j velésügyi minisztériumtól kérte. A számos kormányrendelettel szabályozott eljárás ilyenkor az volt, bogy a földmivelésügyi miniszter az ügyet a minisztérium kebelében működő Országos gazdasági bizottsághoz utasította, ez utóbbi az intézkedést a Magyar ált. hitelbankra, illetve annak „Rekviráló központjára- bízta. Ez a központ maga nem igen foglalkozott a szállítással, hanem azzal egy „réget" bízott meg, amely „megbízott cég" azután saját megbízottja — az úgynevezett „miniszteri meghatalmazott" utján intézkedett, hogy a megvett, illetve kiutalt mennyiség a rekvirálási járásnak megbatározott községéből leszállittassék. Látni ebből, hogy az eladói oldalon a megbízottak, helyesen „kijelöltek" egész sorozata szerepel. Viszont a közvetleu vevő szintén nem a város maradt, hanem a gabona átvételével és kifizetésével rendszerint egy malmot Vágj gyárat bízott meg. Az egy ügyletnél ekként mindkét oldalon szereplő skálája a megbízottaknak teszi a kérdést jogilag is igen érdekessé. A gabonák leszállítása előtt ugyanis a Rekviráló központ (Hitelbank) a vételárat, a megbízott szállító cég pedig a zsákokat a kijelölt malomtól jóelőre bekérte. A malmok a pénzt a Rekviráló központnak, a zsákokat pedig a cégek utasítására a kijelölt községeknek be is küldték. Mondanom sem kell talán, hogy igen nagy összegekről és igen nagy értéket képviselő zsákmennyiségekről volt szó. Történt azután igen gok esetben, hogy :t kérdéses gabona valamely oknál íogva (a vevő hibáján kívül) nem került leszállításra (pl. a rekvirálás nem járt a kívánt eredménnyel) és a malmok annak rendje és módja szerint a Rekviráló központtól (Hitelbanktól) a pénzüket, a megbízott cégtől a zsákjaikat visszakövetelték. Fs mi történt? A Rekviráló központ a p»iuzt, a megbízott cég pedig a zsákokat sokszor csak 5-6 hónap múlva küldte vissza. A pénz kamat nélkül, a zsákok kicserélve, rongyosan jöttek meg. Miután pedig nézetünk szerint kétségtelen az, hogy a n'ilmot pénze után kamat — a zsákjai utfn pedig kártérítés, illetve zsákkölcsÖNdij illeti — az a kérdés merül fel, hog • ki felelős a malomnak ezekért? Mert bárkit is vonjunk felelősségre a fent ismertetett eladói - megbízotti — láncolatba! 1 ., mindegyi-U ali>er"<* uz/al fog védekezni, hogy ő a malommal jogviszonyban nem áll, csak mint megbízott járt el s igy saját személyében nem vonható felelősségre. Egy ilyen perben pl. a budapesti központi járásbíróság egy malmot zsákkölcsöndij iránt támasztott keresetével elutasított és helyt adott az alperes megbízott szállító cég azon kifogásának, hogy ő csak „megbízottként járt el, noha nem volt vitás, hogy a kérdéses zsákokat a perbevont „megbízott szállító cég" disponálta a kijelölt rekvirálási járás egyik községébe, ahonnan csak 5 hónap múlva juttatta vissza a malomhoz. A malmok tehát úgyszólván kénytelenek jogos követeléseik behajtásától elállani hacsak nem akarják magukat a perek egész sorozatának kitenni, mindaddig, amig az igazi alperest fel nem fedezik. A kérdés megfejtését komplikálja az a körülmény, hogy kormányrendeletet tényleg „megbízottak"-ról beszélnek, holott az egész rekvirálási eljárás ellen szól annak, hogy itt akár a szó mindennapi, akár szűkebb jogi értelmében vett megbízásokról szó lehetne. Nézetem szerint — s ezt megerősíti a rekvirálási rendeletek intenciója — a földmivelésügyi minisztertől le a rekvirált gabona tulajdonosáig, felülről lefelé nem megbízás, hanem „kijelölés" történik. A kijelölt bank, cég vagy személy pedig saját nevében cselekszik, intézkezik, reudeikedik ós ennélfogva saját mulasztásáért vagy késedelméért saját személyében felelős. Jogilag tehát igen agyszerü a felelősség kérdésének megoldásaiba nem ragaszkodunk a rendeletek hibás terminológiájához, hanem a lényeget tekintve: a szállító céget nem megbízott cégnek, hanem kijelölt cégnek minősítjük. Igen kívánatos lenne, ha a földmivelésügyi miniszter akár rendeletileg,, akár elvi nyilatkozatban mielőbb megállapítaná, bogy a rekvirálás során kik állanak egymással szemben mint vevő és eladó, illetve felelősek-e a „megbízottak" saját személyükben az általuk okozott károkért és ha nem, kit kell felelősségre vonni, kit kell „megbízónak" tekinteni. A miniszter állásfoglalása noha kétség férhet ahhoz, hogy a bíróságot kötelezi-e, minden esetre alkálimul volna a kérdés tisztázására. Már pedig ezt a kérdést mielőbb tisztázni kell, mert a malmok és más vállalatok kamat, zsákkölcsöndij és hasonló követelései milliókra rúgnak. A rokkant katonák jövőjének biztosítása. Irta : I 'soknyay Károly. Mikép békében kell készülnünk a habomra, ugy a liaboru tartama alatt kell .'lókés/iteni mindazokat az intézkedéseket, melyek a bekövetkező béke után lesznek f'oganatositandók. Ilyen sürgőseit megoldandó egyik fontos probléma a rokkant katonáink ellátása. Minthogy tinink védik házi tűzhelyeinket, vagyonunkat, családjainkat, hazánkat a,legszentebb javuk, életük önzetlen feláldozásával, tehát joggal számithatnak arra, hogy ha a háború borzalmai között munkaképességük csökkent, vagy teljesen megszűnt, ellátásukról az állam éi társadalom gondoskodni fog. Ellátásuk pedig a következő módon történhetik : 1. Amennyiben rokkantságuk a külső munkát, nem zárja ki, minden város, község tartoznék részükre megfelelő inunkat biztosítani. i>. Ha a rokkantságuk nagyobb fokú ÉS külső alkalmaztatásra alkalmatlanná teszik óket, ugy minden vármegye egyik legforgalmasabb Vászonáru és tiszta gyapjúból készült kelme újdonságainkat, mert korábbi vételeinkből erednek, előnyös áron ajánlhatjuk. KRAU5Z és KORÉIN divatárunagykereskedők. Alapítási év 1848
