Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-04-18

Kina kincsei. Japánországnak az az igyekezete, hogy Kinát a mostani belyset kihasználásával egeszén hatalmába keritse, csak logikai következménye annak a politikának, a melyet a fölkelő nap birodalma már régóta folytat a mennyei birodalom ellen. Oroszország leverése óta egyre jobban kidomborodik a Nagyjapánország iránt való vágyódás s egyre jobban kicsúcsosodik az ellentét Kina es Japáuország között, már pedig Japánország «sak erőszakkal biztosíthatja befolyását Kinában. Ifackay bárótól a minap egy könyv jelent meg Kínáról, a íuelybeu megvilágítja azt. a rettenetes gyűlöletet, a mellyel a két nemzet egymás iránt viselkedik és bizonyítja, hogy a kinai köztársaság megalapítása egyáltalában nem kedvezett a két nemzet békés viszonyának; sőt ellenkezőleg, ez a forradalom előmozdította a válságot, a melyet a mikádó allamfértiai most erőszakkal kihasználni igyekeznek. Japánország vezető arisztokratái meg voltak botránkozva a miatt, hogy a mandsuk császári házával oly kegyetlenül bántak és saját tekintélyük megcsorbításának vették, hogy az uralkodó isteni lényének eszméjét akkora csorba érte. Gyűlöletük első sorban Juánsikáj elnök ellen irányult, aki az alattvalói hűségről való azeut meggyőződést annyira arculütötte és uralkodóját letaszította a trónról. De Japáuország polgári körei sziutén haragusznak Juáusikájra, mert, politikájában nem ad helyet a demokrata elemeknek. Az uj kínai kormány ellen való gyűlölet hozzájárult ahhoz, hogy a Japánok most erőszakkal kísérlik meg azt, a mit békésen sehogy sem tudtak volna elérni, különösen miután a másik két legfőbb érdekeltnek, Angliának és Oroszországnak ez idő szerint meg van kötve a keze. Mert Japánországnak szüksége van Kínára, a mely mindazokban az árucikkekben és gyártmányokban, a melyeket Japánországban állítanak elő, legjelentékenyebb vevője és gyakorlati, jó szemnél látja a fejlődésnek mindama óriási lehetőségét, a melyet a mennyei birodalom nyújt. Mackay háró nagyon érdekesen írja le azokat az óriási kincseket, a melyek a kinai földben nyugszanak és egykor hatalmas szerepet fognak játszani a világiparban. A széuböséget, a mely Jüunan, Kveigu és Kvangszi tartományokban van, harminc millió tonnára becsülik, tehát négyszer akkora, mint a világ legnagyobb széuterületéé, Penszilvániáé, sőt a fekete gyémántnak, az antracitnak mennyiségét hatszázharminc milliárd tonnára teszik. Ezekhez a hatalmas szénterületekhez csatlakoznak más ércterületek, a melyek mérhetetlen mennyiségű vasat, rezet, ólmot és ónt tartalmaznak. Már éleibe lépett néhány nagy bá yavállalat, a melyek évenkint több millió tonna ércet termelnek, igy a llupeh tartományban levő szénás ércbányák, melyek naponkint ezer tonnát termelnek és a kiangszi tartományban levő bányák, a melyek naponkint háromszor-négyszer annyit produkálnak. Ezekben a bányákban beszemeracélt és finomabb vasgyártmányokat is készítenek. A tő acélgyár Hanjangban van, a hol szerkezetvasakat, lövegeket, vassíneket és vasúti kocsikat is gyártanak. Azonban ezek a telepek, a melyek német ós japán vezetés alatt állnak, ahhoz a gazdasághoz képest, a melyek még föltárásra várnak, igazán csak aránylagos jelentőségűek. A kinai kiviteli kereskedés négyszáz millió lakos mellett alig harmadtól milliót ért el, ellenben a hatvanöt millió lakóju Németországnak külső kereskedelme tizenöt milliárdra mg. Kina vasúti hálózata ina tízezer kilométer hosszú, a mi ebben az óriás birodalomban majdnem teljesen elenyészik. Még nagyon sok idő fog tehát beletelni, a míg a meunyei birodalom modern ijiarállammá alakul át, de megvan rá a kilátás és Anglia Oroszország, Japánország és az Egyesült-Államok azért nyujtották ki a kezüket, hogy ezt a birodalmat megfosszák önállóságától. Különösen Japánország nagyon energikusan és nagyon brutálisan lát hozzá a dologhoz. Az Országos Hadsegélyző Bizottság Felhívása. „Fémet a hadseregnek/' Hazánk lakossága páratlan áldozatkészséget tantusitott és tanusit a háború kitörése óta a jótékonyság terén, méltán sorakozva hős fiaink mellé, akik vérük outásával, életük feláldozásával, erős karral tartják vissza az ellenséges veszedelmet mindnyájunktól. A háború ismét áldozatot kivan tőlünk! Köztudomású, hogy miután ellenségeink fegyvertáraadásai dicső szövetségesünk és a mi seregeink hősiességén mindenütt megtörnek, most arra törekszenek, hogy államainkat minden élelmiszer és nyersterméuy behozatalától elvágják. Kormányunk bölcs intézkedései és Hazánk fejlett mezőgazdasága meghiusitaudja az élelmiszer hiányára fektetett számítást, de meg kell hiúsítanunk azt a törekvést is, amely a hadi célokra szükséges nyers anyakok behozatalának meggátlásával lladvezet ősegünk cselekvő képességét akarja megbénítani. Habár Hadvezetöségünk eleve gondoskodott is a szükséges fémekről és azok nagy mennyiségben állanak is ez idő szerint rendelkezésére, mégis elöreláthatóknak kell lennünk, nehogy azoknak esetleges hiánya meggátolja akcióképességüuket. Szerencsére nagy mennyiségű ilyen fém vau Hazánkban a magánosok birtokában, amelyet Hazafias Közönségünk bizonyára készséggel fog a Hadvezetőség rendelkezésére bocsátani és ezzel keresztül húzzak elleuségeiuk ádáz törekvését. Az Országos Hadsegélyző Bizottság e cél érdekébeu lovag Krobatiu Sándor Közös Hadügyminiszter ur Védnökségével és báró Hazai Samu m. kir. Honvédelmi miniszter ur Diszelnökségével országos mozgalmat indít s azzal a sürgős kérelemmel fordul a Hazafias Közönséghez, hogy — a vas és acél kivételével — minden birtokában levő és nélkülözhető házi-, konyhaés egyéb fémtárgyakat, nevezetesen : sütőket, lábasokat, fazekokat, tartáuyokat, merő- és más kaualakat, szűröket, korsókat, kannákat, mozsarakat, mosó- és mozsdóedényeket, poharakat, csészéket, súlyokat, szitákat, vödröket, kádakat, csöveket, jég- és virágtartókat, lakatokat, kulcsokat, kilincseket, ablakredönyöket, hamutartókat, bográcsokat, diszszegeket, butordiszeket, szegeket, játékokat, lámpákat, dísztárgyakat, staniolt, üveg- és pipakupakokat, ón és ólom tartáuyokat és mindezeknek törmelékeit — vagyis mindazokat a tárgyakat, amelyek kizárólag vörösrézből, sárgarézből, bronzból, nikkelből, ón- és ólomból vagy ezen fémek felhasználásával készültek — már most gyűjtse össze, hogy azokat a jelzett célra — a későbben megjelölendő gyűjtő helyekre — a közrebocsátandó ily irányú felhívás után — haladéktalanul és díjtalanul beszolgáltathassa. Meg vagyunk győződve, hogy a nagyfontosságú cél nem szorul bővebb megokolásra és Hazafias Közönségünk ismét készséggel teeudi a<lomátiyait a Haza oltárára, — aunál is inkább mert a cél fontosságától eltekintve, egyúttal jótékonyságot is fog gyakorolni, mert a begyüleudö fémeket a Hadvezetőség a becsár 50 százalékában megfizeti és ezt az összeget az Országos Hadsegélyző Bizottság rendelkezésére fogja bocsátani ; e Bizottság pedig ezeu összegből első sorban a háborúban elesett vagy rokkanttá vált kai'inaknak azokat a hozzátartozóit fogja segélyezni, akiknek sem állami segélyre, sem katonai ellátásra törvényes igényük nincsen, — másod sorban pedig a rokkant és megvakult katonákat. Budapest, 1915. év március havában. Az Országos Hadsegélyző Bizottság neveben: Simontsits s. k. ügyvezető alelnök. VEGYES HÍREK. — Személyi hir. Dr. Véghely Kálmán, vármegyénk alispánja, f. hó 21-én szerdán városunkba érkezik és a másnap megtartandó tisztújító közgyűlésen fog elnökölni. — A város gabonája. A közélelmezési bizottság legutóbbi ülésén a polgármester bejelentette, hogy az országos gabouarekviráló központ értesítése szerint a Pápa város részére kiutalt gabona a napokbau meg fog érkezni. Ez ideig megérkezett már 20 waggon teugeri, 10 waggou rozs és 4 waggon búza. A buza és rozs a rajkai járásban rekvirált gabonából utaltatott ki városunk részére. — Pápai katonák halála. A belügyminiszter 7 pápai illetőségű katona haláláról kttl| dött értesitést az anyakönyvi hivatalnak. Közülök l-nek: Mező Ignácuak, Németh Józsefnek, Buti Mihálynak és Fábián Dánielnek haláláról i már megemlékeztünk. A három ujabbi halott: | Kricker Ignác, Máté István ós Mész Ferenc. — Nincs juh hU8. Megírtuk annak idején, hogy polgármester megkeresést intézett Krassószörényniegye főispánjához, hogy nem volna-e ott a város számára juh hus beszerezhető. A napokban érkezett meg a főispán válasza, melyben sajnálattal közli, hogy Krassó-szörény megyében juh hus nem szerezhető be. — A lisztelárusitás ellenőrzése. A váI rosi közélelmezési bizottság elhatározta, hogy annak ellenőrzésével, hogy a liszt kereskedők miként árusítják a lisztet, milyen liszt kerül forgalomba s általában a lisztelárusitás fölött való felügyelettel a fogyasztási adókezelöséget bízta meg. — Kitüntetett honvédhuszárok. A hadsereg főparancsnokság az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül Csüdör Gyula 7. hon \ ed huszárezredhez tartalékos zászlóst az 1. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntette ki, 2- osztályú ezüst vitézségi érmet kaptak Geiszter György tizedes és Kupui János huszár mindkettő a 7. houvédhuszárezredben. — Gondoskodjék a város tüzelőanyagról ! Soha szegény embernek nagyobb gondokkal nem kellett küzköduie, mint a mai [rettenetes drágaság mellett. A legszükségesebb élelmi s egyéb cikkek ára oly horribilis magas, hogy igen széles rétegeknek a szó legszorosabb értelmében nyomorogniuk kell. Ily körülmények között örömmel kell üdvözölnünk Fischer Gyula v. képviselő indítványát, hogy a lakosság szénszűkségletéröl sürgősen gondoskodjék a városi tanács, szerezzen be ajánlatokat a lakosság részére szükséges szénre, és fára vonatkozólag. Mint a veszprémi lapokban olvassuk, dr. Komjáthy I .ászlo polgármester az ország különböző szénnagykereskedöitöl már szerzett is be ajánlott mintegy 400 waggon porosz szén és 100 waggon koksz szállítására, az egyik bakonyi uradalomban pedig biztosított a város számára közel 1000 köbméter tűzifát — Gépeszek felmentése. A honvédelmi miniszter elrendelete, hogy a közönséges munkásokkal nem helyettesíthető, népfelkelésre kötelezett íjiialifikált gazdasági gépkezelök igépészek) feltétlen szükségesség esetén, amennyiben behiva nincsenek vag}- pótalakuláshoz vannak beosztva, az elkerülhetetlen szükség tartamára a népfelkelési tényleges szolgálat alól felmentessenek. A felmentés iránti kérvények az előirt „foluieutési javaslat" kíséretében a vármegye főispánjához nyújtandók be.|