Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-04-18

XLII. évfolyam. . 1 Pápa, 1915. április 18. 16. szám PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s papa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősig és kiadóhivatal : Uoldberg Gyula papirkereiikeilése, I- fi-tér 'J.'i-ik szám. Telefon. 112 százzá. FelelAs azerkeaztS és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. KlSflzetéaek é» hirdetési dijak a lap kiadóhivataláhos küldendSk. A lao ár»: egész évro 12 kor., félévre ö k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Hagres sz&m ára 30 fül. Az Auguszta-alap azzal a kéréssel i fordul a főváros közönségéhez, hogy jezen a napon ne dohányozzék, hanem jazt az összeget, amelyet naponta dohányzásra költ, adja a rokkant alapnak. Aki pedig egy napra sem tud lemondani szenvedelméről, dohányozzék, de a rokkantakért. Fizessen füst-adót. Az Auguszta-alap 20, 50 filléres, 1, 2, 5 és 10 koronás füst-adó passé-partout bocsájt ki erre a cél^a. Május elseje eddig a tavasz örömünnepe és a szociáldemokraták agitációs napja volt. Az idén a háboru rokkantjaié lesz! Az ország fővárosa példái mutat a vidéknek, amelyet az egész országnak követni kellene. Alakuljon minden városban — nálunk?) is — bizottság, amely a rokkant-alaj javára rendezzen egy füsttelen napot. Hatóságaink lépjenek érintkezésbe az Auguszta-alappal a mozgalom egyöntetűsége érdekében. A rokkantak ügye országos üg3'. A mozgalomnak országos jeiiegünek kell lenni. ") Ismerve dr. Fürst SámlornA az Önképző leányegyesület elnökének agilitását, bizonyára 6 fogja kezélit; venni az ügyet. Szerk. Tavasz előtt. A szomorú, szürke fellegekkel telt téli hónapok után vidám, barátságos, napfényes . tavaszi ég mosolyog reánk. Ennek a drága, kedves, szeretett évszaknak, a tavasznak talán még sohasem örült annyira az emberiség, [mint az idei háborús évben. Amióta a tavasz első aranysárga sugara a magas égből letúndöklött hozzánk, azóta mintha valami boldogabb, kedvesebb hangulat fogta volna el az emberiséget. A háboru vérpatakja tovább hömpölyög, a kegyetlen véres harcok tovább dúlnak és mi, akik itthon vagyunk, ma mégis máskép nézzük a háboru hullámzó eseményeit, mint néztük a komor, szürke téli hónapokban. A tavasz lágy fuvalma, a tavaszi napsugár egy uj zsenge növénykét csal! ki a földből, a béke virágját. Az egész világon, mintha egy csapásra terjedt volna el, valami békehangulat lett úrrá. A nagy harc változatlan hevességgel folyik tovább és a népek e heves harcok alatt már érzik, hogy békére van szükségünk. Igaz. hogy mindenki más szempontból vágyik a békére, de az általános békehangulat mindinkább érezhetővé válik. A rokkantakért. A hősköltemények korát éljük. Minden napnak megvan a magi eposza és korunk minden népe bámu lattal csodálja a magyar nemzet hősies sógét. A jövő költőinek líráját a magjai vitézek dicsősége ihleti meg és min most a római félistenekről billázzuk i klasszikusokat, az elkövetkezendő korok generációi a mi katonáinkról zengő tan költeményeket szavalnak majdan. Az idő eltünteti élet-halál harcunk borzalmas tónusait. Symbolumnui nemesülve, históriai fényben fog ragyogni időtlen időkig. Nekünk azonban, akik ezt a csodái; történelmet csináljuk, a büszke öntudal eszméi gyönyörűségén kivül a valóság minden gyötrelmét is el kell szenvedni ugy, ahogy azt a háboru reánk zudilja. A diadalének akkordjaiba disszonáns hangok is vegyülnek. A sebesültek jajgatnak. Az özvegyek zokognak. A rokkantak panaszkodnak. A vért beissza a szomjas löld, 11 nyomort és szenvedést azonban nekünk kell megszüntetnünk. A kultúra két szervezetet adott az emberiségnek, hogy az élet terhét i közösség erőegyesítésével megoszthassa. Az állam és a társadalom szervezetét. Erre a két szervezetre szakad minden probléma, amelyet a háboru felidéz. Ennek a két szervezetnek kell minden kérdést megoldani, minden zavaró motívumot elrendezni. Az állam szervezetét most még az állam létének megvédelmezése foglalja el, de a társadalmi szervezet már megkezdette a bonyodalmakat elrendező munkáját. Az állani és a társadalom jövőjét ez idő szerint a legsúlyosabban terheli a rokkant-ügy. Azoknak a hősöknek a dolga, akik a hazáért, az államért, a társadalomért küzdve, megrokkantak, munkaképtelenekké lettek. Az Auguszta-alap amely Auguszta királyi hercegasszony fővédnökségével és Lónyay Sándorné igazgatásával a magyar társadalmat a háboru terheinek könnyű elviselésére szervezi, kezébe vett* a rokkantak ügyének intézését és országos rokkant alapot létesít. A nagy cél felé május elsején teszi meg az első lépést. Mudapesten május elsején f ü s 11 e le n-n apo t rendez, l'j ötlet, érdekes és a nagyidők szelleme: az áldozatkészség és önmegtartóztatás nyilvánul meg benne. Ellenségeinknek kell a béke, mert más érzik, hogy a harcot, amit kezdtek, nem soká bírják. Oroszország hadserege már muníció és fegyverhiányban szenved. A hires rohamok, melyeket öthatszoros rajvonalla! !:óéz ellenünk az jorosz, ma mar* 'urai gyengébbek, mint I eleinte azért, mert a hátsó sorok fegyiver nélkül 'indulnak rohamra és csak jaz elesettek és sebesültek fegyvereivel [tudják felszerelni magukat. FranciaorI szagnak muníciója még csak volna, de 'emberanyaga nincs már több, hiszen a francia kamara már a 17 évesek behívását is elrendelte. Anglia viszont nagy csalódása miatt szeretné már a békét. Anglia ugyanis azt hitte, hogy a háborút páholyból fogja nézni, de a német blokád folytán saját testén érzi a háború veszedelmeit. Az entente három nagyhatalma tehát megelégelhette a háborút, azért hajlik a békére. De mi is nyugodt öntudattal és felemelt fővel barátkozhatunk meg a béke gondolatával. Mi nem akartuk ezt a háborút. Ezt csak ránk kényszeritették. Sem mi, sem német szövetségeseink hódítani nem akartunk és nem is akarunk. A világháborút nem mi kezdtük, nem mi akartuk, nem mi idéztük lel, de a helyünket megállottuk. liebizonyitottuk, hogy a kettős szövetségnek elegendő ereje és igy elegendő joga is van ahhoz, hogy lennálljon, hogy önálló politikát űzzön, hogy éljen és pétiig függetlenül éljen. Nemcsak feltartóztattuk a két oldalról jövő hatalmas támadásokat, hanem mélyen benyomultunk ellenséges területre, birtokunkba vettük termékeny és értékes részeket az ellenség földjéből és ezzel a háború mérlegét a mi javunkra billentettük. Fgyebet pedig nem akartunk. Nekünk tehát joírunk is van beszélni a békéről. A harc itt már céltalan. Az entente beláthatta, hogy minden erőfeszítése hiábavaló, bennünket megtörni, kiéheztetni nem tud. Igazi őszinte emberi gondolkodás és érzés tehát az, amely ma a békét kívánja, a békét óhajtja. Nekünk, akik a kultúra nevében, a kuliura zászlójával mentünk a harcba, nekünk ma már szabad a békéről beszélni. De ha ellenfeleink még tovább akarnak kísérletezni, még ismételni akarják hiábavaló próbálkozásaikat, ám tessék, mi bátran és nyugodtan állunk elébe. Tavaszi szellők járnak felettünk, tavaszi napsugár süt le reánk, talán e sugarak világosságot derítenek ellenségeink agyára is.