Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-10-17

PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ooldberg üj\.la vajárkereHkeiléHO, K6-tér 'J.'!-ik Bzám. Teleftn 112 szám Felelős "zerkesztő és iai.tulajdonos: ÜOLDBERG GYULA. 1

!•::"(:/• !.'«.•!< és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ira' egész évre 12 kor., félévre 6 k.. uoirycdévre 3. Nyilt-tér soronként 4U tillér. — Egyes »zám ára M üli. A harmadik hadikölcsön. Soha jobb és szebb auspiciumok között nemzeti vagy államkölcsön jegy zési felhívása még nem jelent meg, mim a harmadik hadikölcsöné. Az első ké magyar hadikölcsön sikere és a mos befejezést nyert tizenhárom és fél mii liárdos német hadikölcsön példája biz tató előjelek a jövőre, a harmadik ha dikölcsönre nézve. Ha ezenkívül még az oly fontos és oly mértékadó harctéri helyzetet is számbavesszük, akkor va lóban a legszebb reményekkel nézhe tünk a harmadik hadikölcsön elébe. A magyar köznép általában kon zervativ. Ez a konzervatizmus abbai: nyilvánult meg, hogy gondolkodásának és gazdálkodásának mindig a. föld voll a központja és a vezető momentuma A pénzt csak ugy tekintette, mini közvetítő eszközt a földnélküliség álla potából a földhöz. Nem volt benne pénz ügyi gondolkodás, hanem csak mező gazdasági gondolhozás vezette. Ennek a mezőgazdasági gondolko zásnak az eredménye pedig az volt hogy a francia kistőkéssel el lentétbei soha papírokat, járadékokat nem vásá rolt, hanem pénzét mindig a tartalékbí tette és ott gyümölcsöztette. Ennek kel tős következménye volt. Az első az volt hogy a magyar járadékokat igen gyak ran. sőt majdnem mindig nagyrészbei] külföldön kellett elhelyezni, ami az ár folyamkülönbségeket előidézte, mert járadékaink árfolyamai idegen belpolitikai és külpolitikai eseményektől iüggtek, A másik következménye a betétállomány túltengése volt. Az utolsó husz év alatt Magyarországon nagyon megnövekedett a takarékbetétállomány, ami bizonyos körülmények között igen kellemetlen következményeket idézett elő. Teleszky János pénzügyminiszter merész próbálkozása, hogy a hadikölcsönt — már az elsőt — mint nemzeti kölcsönt bocsátotta ki. Az első hadikölcsönnél még a magyar köznép nem törődött az állammal és nagyon kismértékben vett részt a kölcsön jegyzésében. Azonban már az első hadikölcsön nagy változást idézett elő a magyar köznép lelkében. Azok, akik mégis jegyeztek kölcsönt, ugy érezték magukat &M A7.t is mondták, hoirv kölcsön adtak az államnak. Mikor pedig látták, hogy félévenként a takarékbetétekre kapott kamatnál jóval többet — 6 százalékot — pontosan megkapnak az adóhivatalnál, jakkor egyszerre megnőtt a bizalom az j állampapírok iránt. Kezdték belátni, hogy a jó papir ér annyit, mint a takarékkönyv. Ennek a változásnak az eredménye nagyon jól volt érezhető már a második hadikölcsönnél. A kistőkések, a köznép, a második hadikölcsönnél már jelentékeny mértékben járultak hozzá a [jegyzéshez, ugy hogy bizonyos, hogy a harmadik hadikölcsönnél már az előbbinél is érezhetőbb mértékben fognak szerepelni a kis jegyzések. A földbirtokosok a háború alatt a különböző nehézségek ellenére is na'gyon szépen fenn tudtak maradni a felszínen, sőt gyarapodtak is. A magyar I állam tehát elvárhatja tőlük, akik a háború eshetőségeinek legkcvésbbé k'itett földet birják és annak jövedelmét húzzák, hogy nagy mértékben képviseltessék magukat a hadikölcsön jegyzésénél. Az előjelek arra mutatnak, hogy ez a várakozás teljesedni fog és az okt. 18-án kezdődő hadikölcsönjegyzés még az eddigieknél is szebb eredménnyel fog végződni. Szabad kereskedelem vagy tisztességes kereskedelem? (A közigazgatás 69 társadalom küteleaaégei a kozőlelmezés terén.) Irta. Dr. Hollósy István. Már a világháború kezdete előtt — Európa úgynevezett éléstára arról volt nevezetes, — hogy itt az utolsó 3 évtized alatt rut, belső háborút folytatnak az élelmiszerekkel kereskedők és háztulajdonosok a magyar közönséggel. A magyar Kánaánt belső ellenségei pusztították, kezdték elnépteleníteni. Most látszik, hogy mindez tervszerüleg történt, külföldi ügynökök közreműködésével, tanácsával, akik kihasználták a magyar közvetítők kapzsiságát és közönségünk hallatlan türelmét. A világháborúban aztán meg is látszott ennek az eljárásnak eredménye, mikor azt láttuk, hogy magában az ipari államban, Angolországban, vagy Francia, Német- és Olaszországban s mindenütt a világon olcsóbb volt a közélelmezés, mint nálunk, a földmiivelő Magyarországban, amely nagy szerencséjének tartotta, hogyha kivihette élelmicikkeit külföldre olcsón, kedvezményes vasúti fuvar-díjtételekkel — a hazai piacokkal pedig senki sem törődött. Legkevésbbé a magyar közigazgatás, amely eltűrte, a hallatlanul magas árakat. Mert nem voltunk tisztában azzal, hogy mik a kötelességeink e téren. Hiszen látjuk, hogy szobatudósaink, az úgynevezett törvénygyűjtemények szerzői és egyetemi tanáraink egy szóval sem említették azt, hogy a tejhamisitást közegészség elleni vétségnek kell és lehet minősíteni súlyosabb esetben. A közélelmezés kérdéseivel közjogászaink, közigazgatási jogunk kitűnőségei alig foglalkoztak. Nem is gondoltak arra soha államférfiaink, hogy a hazai piacokon rendet kellene csinálni, hogy a belfogyasztást valamikor veszélyeztetni fogja a túlságba vitt kivitel s vétkes könnyelműségnek fog bizonyulni az, hogy elmulasztottuk az élelmiszerkereskedelem szervezését és a kiéheztetésnek kitett népnek a kivándorlástól vagy elpusztulástól olcsóbb élelmezéssel való megmentését. Büntető határozatokkal sem a kivándorlást, sem a magas halálozási arányszámot nem lehet korlátozni. Itt elodázhatlan kötelesség, hogy egész közigazgatásunkat visszaállítsuk arra a természetes alapra, amelyet az államalkotás remekeként adtak honalapító őseink a Hungár birodalomnak. Szerintök az államszervezet lényege az a bajtársi, testvéri összetartás, amelynek szétbontását halállal büntették, ma ellenben a magna charta a pártszervezetre épített parlamentarizmus forrásává tették,. Hogy ez a forrás méregital, azt Lengyel- és Törökország sorsa és hazánk bizonyítják. Őseink másik alapelve volt az, hogy az állam legnagyobb értéke a nemzet fiainak erkölcsi és testi ereje, amelyeket mindenek fölé helyeztek, ellenben a szószátyárkodásf, az üres jelszavakat, a holt elméleteket háttérbe szorították, mint olyan játékszereket, amelyeknek gyakorlati komoly és harcedzett férfiak kevés hasznukat vehetik. Nálunk még ma is fordítva áll a dolog; iskoláinkban, a szószátyárkodást istenitjük, de a gyakorlati élet tárgyaival nem foglalkozunk, tehát közéletünk is ennek a hibás rendszernek lett áldozata egészen a mai világháborúig, amikor a magyar nép vitézsége, gyakorlati képessége helyrehozta azo-