Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-10-17

kat a nagy hibákat, amelyeket a szószátyár görögöket és ravasz angolokat utánzó, társadalmi harcokat és pártviszályokat folytató értelmiség az egységes magyar nemzeti állam hatalma, boldogulása, jövője ellen vétett. Ma tisztán áll a kérdés, hogy a magyar államnak is legfőbb érdeke, joga, sőt kötelessége immár az, miszerint egész társadalmának a megélhetését megvédje és biztosítsa a szükséges élelmiszereknek forgalomba hozatalát, tisztességes árakon. Most hiába beszélnek a külföldi tanácsokra hallgató nemzetközi és nemzetiségi társadalmasítok arról a zöld elméletről, hogy a szabadság mindenek fölött való s a nemzeti kötelességek rabszolgabilincsek, mert az olyan emberanyag, amelyet a közös védelem, összetartozandóság erkölcsi kötelességei nem kapcsolnak össze, hanem csak két cél vezet, a táplálkozás és vagyonszerzés (korlátlan szabadsággal) az a tömeg csak a csorda elnevezését érdemelné meg. Még pedig minél korlátlanabbak a szociális tömegek, allatösztöneik szabadsá-j gai: annál inkább rájuk illik a csorda elnevezés. Hiszen éppen a vadállatok csordáihoz hasonlókká válnak azok a társadalmak, ahol senki sem ösmeri a bajtársi szeretet kötelességeit, hanem az első koncdarabra a maga szabadságával pusztítja embertársát. A folytonos sztrájkok, az angol és görög demagógia szabadsága a kereskedelem terén, csak üres jelszó, mert valóságban az erösebbek zsarnoksága, amely alacsony fokra sülyesztette le a társadalmi szervezeteket s a nép alsó osztályait a legnagyobb nyomorba taszította mindenütt, ahol a szabad kereskedelem elve hangosan követeli ama jogának elismerését, hogy a polgárság egy részét kiéheztesse. Ez a jog — ez a szabadság, — amelynek az állam nem tudna határt szabni, immár a legnagyobb jogtalanság képében mutatta be magát a kiábrándult magyarság előtt is, amely eddig oly büszkén hivatkozott arra, hogy ő is a szabadelvű eszméknek hódol, mint az angolok. De első sorban a tisztességes magyar kereskedőket is nagy kiábrándulás érte. Azokat főleg, akik nem foglalalkoznak élelmiszerek árusításával. Ezek a kereskedők, ma már kénytelenek belátni, hogy őket is tönkre teszi a kereskedelmi szabadságnak az uzsorán tul terjedő s az egészséges versenyt kizáró nagykereskedők vakmerő fellépése a kartellek alakjában. A közvéleménynek be kell látnia, hogy a magyar kereskedőket félrevezették az angolok, a kiéheztetés tervezői a szabadság jelszavával, mert „minden" szabadság anynyi, mint „semmi" szabadság és teljesen ki vannak szolgáltatva a nagy tőkék felett rendelkező uzsorának. A német birodalom, Sveic és Németalföld kereskedelme a műveltség magas fokán áll, jobban is ösmerik a saját érdekeiket, mint a magyar kereskedők és osztatlan elismeréssel helyeselték kormányaiknak ama eljárását, amellyel gyorsan megvalósították a gabona monopólium eszméjét, félredobva az angol szabadkereskedelem elméletét a közélelmezés terén, mihelyt azt a kartellek tarthatanná tették. A németbirodalomban a szövetséges német államok részére július 29-én kiadott rendelet az árfelhajtást nemcsak szigorúan bünteti, de az árfelhajtást megelőző fondorlatokat, például az élelmiszereknek a forgalomból elvonását is lehetetlenné teszi, amennyiben felhatalmazza a törvény a helyi hatóságokat, hogy az ilyen árukat ők adják el szakértők által megállapított árak mellett s a befolyt pénzből a 15,000 márkáig terjedhető birság levonatik. Hasonló büntetés éri azokat is, akik árfelhajtás céljából megsemmisítik a készleteket, vagy bizonyos! cikkek gyártását vagy forgalomba hozatalát megakadályozzák. Hiába hangoztatják ennélfogva a szabad kereskedelem jelszavait az uzsorások, kartellek, mert az ő eljárásuk nem jóhiszemű tévedés, nem egyszerű kihágás, hanem az állam ellen intézett közbüntény, amelyért az illetőkön kívül a közreműködő üzleti személyzetet, sőt a vevőt is meg kellene büntetni, bünrészességük arányában. Remélhető tehát, miszerint ezentúl a magyar kereskedelem és ipar nem uzsorás tagjai nem vállalnak közösséget az Melmiszerárusokkal, hanem csatlakoznak a lagyközönséghez, melynek érdekei sürgősen <övetelik, hogy a pártokra szétbomlott magyar törvényhozás ne utánozza az angol .'S olasz elméleteket ezután, hanem a nagycözönség megélhetését, élelmezését biztosítsa s kötelezze arra a magyar közigazgatást is. Óhajtandó tehát, hogy a jövőben íe [ellenezzék a kereskedők a városokat ibban, hogy az élelmiszerek forgalombaíozatalával foglalkozzanak. Ellenben azt genis követelniök kellene, a kereskedelmi Kormány utján, hogy a közjogászok helyett kereskedőembereket állítson a kormány a közélelmezési ügyosztályok élére. Hiszen, ha a községek, városok, akták helyett a kereskedelem feladataival is foglalkoznak, majd akkor önmaguktól rákényszerül a magyar közigazgatás is arra, hogy a szakemberek kezébe adja a szakügyek vezetését. Most is erre kell elhatároznia magát. Ebben a kérdésben a kereskedelmi és és földművelési kormányokhoz kellene a magyar társadalomnak címeznie kérelmét, hogy a közóhajnak eleget tegyen. Ámde erre csak akkor lehetne a kereskedelmies földművelési kormányoknak magukat elhatározni, ha a fogyasztóközönség szövetkezetei, városok, községek és maguk a kereskedők, iparosok és gazdák országos egyesületei is magukévá teszik azt az eszmét, hogy a magyar közigazgatásban a vezetőszerepek a gyakorlati pályák férfiai számára is nyitva álljanak. Pedig, hogy ez az óhajtás mennyire jogosult, bizonyítja az a tény, miszerint ennek az eszmének éppen a közigazgatási szakemberek között vannak a legmelegebb pártolói, főleg a közigazgatási szakirodalommal és a gyakorlati közigazgatással foglalkozó férfiak körében, f. Városok Laviá *-ból.) VEGYES HÍREK. — A Tarnay-estóly. Erkölcsileg ugy, mint anyagilag fényesen sikerült estély keretében áldozott szombaton este a pápai közönség sziue-java a haza védelmében rokkanttá vált katonáknak. Eljött hozzánk országos kőrútjában Tárna)- Lajos, a neves zongoraművész, aki az ország összes nagyobb városaiban hangverse! nyéket rendez, melyek jövödelmót, a rokkant I katonák felsegit.ésének nemes céljára szánja. I Közönségünk tehát nem csupán egy vidéken ! igazán ritkaságszámba menő művészi eseménynek kivánt részese lenni, hanem a legnemesebb értelemben vett hazatias kötelességet teljesített akkor, amikor színültig megtöltötte a hangverseny színhelyéül szolgáló Grill'szálló nagytermét. A művész a legnevesebb magyar költő* versei-; hez irt saját szerzeményű dalait énekelte el saját zoiigorakisérete mellett. Sorban csendültek fel Farkas Imre, Kiss Józset', Makai Emil, Ueltai Jenő, Dayka Antal, Kisfaludy Atala, Liszt Márta, Szepessy László, Beöthy László, End'ödi Sándor, Szávay Zoltán, Molnár Jenő, Sajó Sándor, Ignotus, Draskóczy Ilma, Reichard Piroska, Duttka Akos szebbnél szebb dalai. A gyönyörű versek méltó megzenésitöt találtak Taruay ban és a pompás zenét ki tudta volna igazabb átérzéssel, megértetöbb művészettel iuönteni .az elbűvölt hallgatók lelkébe, mint a mesteri szerző maga? A gyönyörű dalkoszoruból különösen tetszettek: Ugy-e Jaui? (Farkas Imre), Fogytán a rim (Kis Józset), Szerenád (Ki. Jós*ef), Ezt a nagy várost (Ignotus), A vén kocsis (Heltai Jenő). Egyiket-másikat meg is kellett, a művésznek ismételnie : A legény, Gyöngyvirágok, A vén kocsis (miudahárom Heltaitól), Ezt a nagy várost (Ignotus 4 soros művészi verse). Végezetül vekriminációképeu csak annyit jegyzünk ide, hogy a művész által a hangverseny elején megígért 50 dalból (megolvastuk) csak 30-at hallottunk. Pedig de szívesen meghallgattuk volna azt az elmaradt 20-at is! — Mikor lesz az aj sorozás? Mult számunkban már jeleztük, hogy az eddig alkalmatlanoknak nyilvánított 19-42 éves népfelkelőknek pótszemlére kell jelentkezniük. A jelentkezések városunkban a hét folyamán már meg is történtek. Az e tárgyban kibocsátott miniszteri rendelet szerint az 1892-1894 és J878-1S90 évi születésű népfelkelők október 27-töl nov. 30-ig, az 1891, 1895, 189Ü ós 1873-1877 évi születésű néptelkelók pedig december G és 31-e között kerülnek sor alá. December 31-ig a sorozásokat az egész ország területén be kell fejezni. Az uj sorozáson alkalmasoknak nyilvánított 19-42 éves népfelkelők minden valószínűség szerint előbb tartoznak bevonulni, mint a nemrég sorozott 43-50 évesek. — Az 1916. évi költségvetés tárgyában hozott képviselőtestületi határozat jogerőre emelkedett, miért is a városi tauács a határozatot kiadta iöszámvevöuek a vármegye törvényhatósági bizottságához leendő felterjesztés céljából. Egyidejűleg felhívta a főmérnököt, hogy tegye vizsgálat tárgyává, hogy a kataszteri belsöségi és külsőségi térképen az összes kocsi és gyalogutak fel vannak-e véve s amennyiben nem volnának, erről tegyen a tanácsnak jelentést. — A hatóság figyelmébe! Több oldalról hallottunk panaszokat, hogy az u. u. köszegélyes járdák városszerte kriminális állapotban vaunak, évek óta nem javítják őket. Igy különösen rossz állapotban van a Csatorna utcai járda egy szakasza. Felhívjuk rá a hatóság figyelmét! — A rokkantak kertvárosa Győrött Győr városban a rokkantak számára egy kertvárost akarnak létesíteni. Az e célból kibocsájtott gyüjtöivekre máris több, mint 50000 K-t jegyeztek, a természetbeli értékekkel együtt pedig a jegyzés már 85000 K-t is meghalad. E célra a héten a Magyar ágyúgyár r. t. és Auspitz Vilmos és neje 3000-3000 K-t küldöttek Szotfridt József tőispánhoz.