Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-12-13

XLI. évfolyam. Pápa. 1914. december 13. 50. szara PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Oyvda papirkereskedése, Kő-tér ü.'i-ik azáin. Telefúr. 13.2 uám Felelős szerkesztő ós laptulajdonog: GOLDBERG GYULA '•""izetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A iap ára: egész évre llí kor., félévre (> k., negyedévre 3. NyiU-tér soronként 40 tillér. — I'.gyes szánt ára 'M dll Jótékonyság és hazafiaság. A háború, midőn útjára szabadítja a féktelen vad szenvedelmet, ugyanakkor nagy erények forrását nyitja meg. A békében különvált, közömbös, sőt egymással szemben gőgös ellenségességgel elzárkózó társadalmi osztályok tagjaiban egyszerre megrezdül a szivek mélységében rejtőző emberi érzés. Ez egyszerre közös fájdalomba, közös szeretetbe és lelkesedésbe fonja az egész nemzetet. A megkövesült lelkekbe zárt szikrát kicsiholja a harci kard, hogy jótékony tüzet gyújtson vele a hazaszeretet és emberiség oltárán. Nem kell ügyet vetnünk azokra, akik még ma is kitérnek e láng melege elől és nem ébrednek kötelességük tudatára. Ilyen betegesen egoista alakok mindig voltak és lesznek bármely országban és bármely nemzetben. Ezeknek saját lelkiismeretük és később megérdemelt kirekesztésük Tesz á megtorlójuk. Sokkal lelkesitőbb az a példa, amelyek a milliók föllángoló és könyörületes szivének megnyilatkozása tár elénk. A háború megfeszített munkájában, fölemelő lelki mozgalmában hősies jeleneteiben, gyászos borzalmaiban és nyomasztó lerheiben részt vesz a sok-sok millió külömbség nélkül. A katona, aki nemzetének javáért küzd és vérzik, az itthonmaradt öreg vagy még éretlen ifju. aki munkáját, lemondását, nyugalmát és élvezetére szánt filléreit viszi az áldozat oltárára, a nő, aki egyszerre erősnek mutatkozik, s mig szemével a sziI véhez nőtt hős halottakat siratja, gyönjgéd és szorgos kezével a sebeket körözi, a rettegőket vigasztalja, az árvákat és elhagyottakat táplálja. De magasztalás nélkül is éreznünk [kell a legnagyobb, legörvendöbb megelégedést azon, hogy ez a háború mily egységes és fenséges óizést szült Magyarországon. A magyar haza vérigcsontig ható fogalma, a szent korona I varázsa, viselőjének a népek szeretetéjtől és igazi gyermeki hódolatától körül| ragyogóit tekintélye eggyé és nemessé olvasztott mindent a veszedelem pillanatában. Csodálatosnak mondják; de mi •nem csodás, hanem történeti és pszichológiai igazságot látunk ebben, mindig is vallottuk és hirdettek ámultak tanuságaiból. Amikora véráztatta harctereken életét és egészségét teszi kockára férfinemzedékiiuk virága; itthon az eirész társadalom azon fáradozik közérzéssel és akarással, hogy i* háború iszonyatosságait enyhíthesse ós megszüntethesse. Ezúttal az állam is jópéldával jár elől. Törvény biztosit ja ugyan a hadbavouultak, hátrahagyott családtagok és a harcképtelenné váltak segítségét, és ezt a törvényt még jobban kiterjesztik: de a törvényes kötelezettségen is tulment a kormány és megerősítette igazi szociális elvű gondoskodását azzal is, hogy bele tudta kapcsolni nagyobb arányban a társadalom sokalaku működését a maga jótékonysági akciójába. Szolgálatába tudta állítani a jótékonyságnak a társadalom minden rendjét ós nemét. A hadsegilő iroda szervezésének épen a különböző jótékonysági szükséglelek helyes kielégítésében nyilatkozik meg. A sebesültek testi épségének helyreállítása melleit kiváló gondot fordít immár a hivatalos vezetés mellet a társadalom a katonák lelki szükségletére is. Lelki erősítés lesz mindenesetre a karácsonyi ajándék is, amely láthatatlan tündéi-szálakkal fogja összt'kütni a harcmező sok viszontagságát, téli keserveit törhetetlen erővel és bizalommal ál ló hősök szivét az itthonievőkkei és megacélozza erejüket, hogy kivívják a dicsőséges viszontlátás örömét. A hazafiságnak áldozata a nemzeti hadikölosön nagy sikere is. Azokat a kis embereket, akik tömegesen siettek résztvenni az aláírásból, épen nem vezetheti*! anyagi érdek. Hisz a kedvezőnek Ígérkező kamatozás különbözete jigazán nem érinti a kis embert. Meg ;sem érzi azt, s nem is szokott hozzá, hogy néhány korona különbözetet értékeljen, mert az háztartásában nem számit. Ennek értékét csak nagyobb töke tulajdonosa ismeri és érzi. A kis ember ellenben valóban még áldozatot is hozott, mert hiszen nem kevés esetben napi szükségleteinek rovására erőltette meg magát, belső hazalias kötelességének tudatától indíttatva, hogy mint a bibliai szegény asszony, odaadja filléreit a haza oltárára. Midőn a háborúnak ezt a hatását TÄRCÄ» ELŐSZÓ. Hajdan a költő és a katona jó bajtársak voltak, mert kölosönösen megtalálták egymás palackjában az italt, amelyre szomjaztak. A költő hősiességre, a katona hírnévre szomjazott. A háború volt a költő igazi nagy thémája. A tüzes forgószél, amely kiragadta a nyárspolgárt az élet hipályailníl, ötiuiaga és mások fölé emelte, harcok lovagjává és énekek hősévé szentelte. A háború osodálatossá tette a valóságot és a költő a csatatér fölött vonuló felhőkön gigantikus istenárnyékokat látott ágálni. A mai háborúnak is vaunak csodái és azok különbek a régieknél. A modern háború istenei azonban nem vezéri sátrak, hanem a lövőárkok lakóit, nem az egyént, hanem a tömeget avatják bőssé. A gép szerepe a háborubun demokratizálta • vitézséget. 8zászezer ember egy megvető gesztussal el tudja magában csitítani az önfentartási ösztönt, százezer élni és élvezni vágyó, szerelmes és éhes ifju ember, — et olyan csoda, ainelyhcu Homér és Vergil nem tudott volna hinni. A közkatona áldozatkészsége nagyabb nz eposz hősénél, mert hiszen a hős égi és földi kincsekért, hatalomért, dicsőségért, szereleméit küzd, a katona pedig egy gondolatért hal meg. Haza, király : egy gondolat; kötelesség, fegyelem is az. A halálba induló katona artikulálatlan hurrákiáltása a legmélyebb szó, amit emberi száj kimondhat. Mélyebb a költő és a tudós szavánál. A katona, aki a szuronyok elé dobja ifju életének verőfényes gazdagságát, a leguagyobbat áldozza embertársaiuak. Értsék meg az atitimilitnristák : a katonát nem azért tiszteljük, mert embert ölni képes, hanem azért, mert meghalni képes. Fájdalmas kegyelettel nézzük mostanában utcáinkon a gyürüt, szürke katonaárnyékokat. A ködszinü ruhájukhoz idegen föld iszapja tapad. A tekintetük merev és üres, mintha a pupillájukat kitágította volna véres borzalmak látása. Ami élet, tüz, erő, ifjúság volt bennük, az mind Lelefolyt a nagy kohóba, a háború tüzesen bömbölő kohójába, ahol most egy uj világot öntenek formába. Miféle jutalmat adhat ezeknek a hősöknek a in•in/,et'.' Semmifélét, mert amit adni akartok nekik, azt előbb tőlük kell elvennetek, hiszen ők maguk a nemzet. Es mit adhat nénik az irodalom? Halhatatlanságot? A tömeg ép olyan halhatatlan, akár a tenger vagy a hegy lánc. Az irodalom, legyünk őszinték, egyelőre tehetétlenül all szemben az uj háborúval. Ma nincs irodalom, valamiül élet sincsen. Ma csak bábom van. A nemzetek rettenetes erőkifejtése megremegteti lábunk alatt a főidet és vérs/.inüre festi fejünk fölött az eget. Ki tudná ezt most versbe szedni? Nem költő, csak egy műkedvelő császár volt, aki a lantját pengette, midőu Kóma lángban állott. As irodalom várja a holnapot. A dicsőség reggeli fényében égő holnapot, amely egy uj és itju magyar nemzetet fog besugározni. Mert barmi yen hosszú és bármilyen sötét lesz is az éjszaka: egyszer ránk fog virradui és a v-rradat dicsőséges lesz. A magyar nemzet megifjodva, megerősödve, győztesen fog kilépni a homályból. Már győzött abban a pillanatban midőn ledobta a királyi testéről a közömbösség, a kételkedés, a pártoskodás és az idegen-iinádas koldus rongyait. Ha eljön a holnap: egy uj ifjúság pirja fog égni a nemzet an-án. Lesznek munkásaink és lesznek költőink; dolgozni és énekelni fognak. Ks a költök között lesznek azok is, akik méltók arra, hogy hahért és virágot nyújtsanak a nagy haboru szürke hőseinek. Akkor majd a szürke hősök hajlott dereka délcegen ki fog megint egyenesedni és a szemükben, amely most üres és szomorú, tJBjry uj élet visszfénye fog ragyogni. Majd holnap! A szerkesztő.