Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-12-06

XLI. évfolyam, Pápa. 1911. december 6. 49. szám PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség e> kiadóhivatal : Qoldborg (iv\,la papírkereskedés^, Kő-tér ü;i-ik szám. Felelős szerkesztő és Uptnlajdnno*: GOLDBERG GYULA. Előfizetések é« hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egéM évru l'J km'., félévre «1 k., negyedévre 3. I Nyilt-tér soronként 4'l lillér. — Níyya* szirn Ara '•'<) tili Gabonaárak. Mialatt a határszélekéi) zavartalan hevességgel folyik egy becsületes, igaz küzdelem, addig itt benn az országban — valljuk be -•• egy épp oly heves de annál indokolatlanabb harc folyik idebenn az országban. Ennek a küzde leninek sem jogos alapja, sem becsüle tes indoka nincs. Ez a küzdelem a ter melŐk és a fogyasztók között folyik « termelők állandó előnyomulásával és győzelmével. Az élelmiszerek árai éppen az utóbbi időben hallatlanul emelkedtek ma már nemcsak — mint mondani szo kás az élemiszeruzsora határán va­gyunk, hanem egyenesen benn vagyunk a legvadabb élelmiszeruzsorában. Mindennek szabad történnie egy há­borús országban, hiszen a háború sok elrejtett és lenyűgözött szenvedélyt, sza­badit fel, esak éppen élelmiszer és ga­bonauzsoráuak nem szabad előfdroulnta. Mert ahhoz éppen a háború k • •<­kezményei által amúgy is sújtott népnek teljes joga van. hogy legalább élelme­zéséről azok, akiknek ez hivatali köte­lessége, olcsón és megfelelően gondos­kodjanak. Különösen lehetetlen állapotok ural­kodnak a gabonaárak körül. Teljesen indokolatlanul és jogtalanul történt az az áriéiemelés, amelyet ma sinylünk. A liszt hallatlanul magas áru, a kenyér megfizethetetlenül drága és a szegény embereknek valósággal örülniük kell, hogy pusztán a mindennapi kenyérre valót megkeresik. Az utóbbi napokban végre megmoz­dult a kettős monarchia két kormánya. És .alighogy megmozdult, alighogy hire kerekedett, a megállapítandó ármaximu­moknak a buza ára máris lejebb szállt. A kormányok közbelépésének tehát, van jogosultsága és — mint ebből az egyetlenegy esetből láttuk, van ered­ménye is. Ha a buza jogosan érte volna el jelenlegi rengeteg árát, ha nem lenne készlet, akkor az ára minden vihar el­lenére is megmaradt volna ott, a hová felszökött. Azonban az igazság az, hogy a buza s a többi gabonanemü és nyers­termény árát fölkergették, föltaszigálták, tisztátalan, zord spekulációval fölkény­szeritették minden igazság és szükség nélkül. Elbben a bűnben mindenkinek része van, aki a búzával foglalkozik. Földmivelő, gazdálkodó ország va­gyunk és mégis uzsorát lehet űzni a kenyér, a tej. a hus, a főzelék, a só, jszóval az elsőrendű élelmiszerek árával. !Nagy répatermelők vagyunk, az idei ré­Ipatermés mennyiségben, és minőségben | rekordot ért el, s a cukor mégis naptól* l napra természetellenes arányban drágul. 'Azonban most, hogy a kormány razzi­Jára szánta el magát, az élelmiszerekára között, a buza példájára okvetlen jön az olcsóbbodás. A kormány nem engedheti meg, jhogy a lelkileg oly súlyosan megpróbált országot a koplalás testi sanyarusága is kínozza. A gyomor a test gépezetének ikazánja, azt táplálni kell fűtőanyaggal, j mert különben elsorvad, megáll az egész • komplikált üzem. A kenyérnek és főze­léknek egy asztalról (rem szabad hiá­nyozni. A buza áresésén láthatja a kor­mány, hogy a mai elavult árak nem : igazságosak, nem a szükségtől ,megnö­I veitek. Hisszük, hogy a gondoskodó ha­talom ennek belátásában minden szegény 'éhezőt hozzásegít napikenyeréhez, a mely a Miatvánk szervt is mindenki­nek kijár. Egy sebesült levele. Melyen Tisztelt Szerkesztő Ur f November 17 röl. Ljság nem fordul elö. Minden történet amelyet mi Írhatunk oly hasonló egymáshoz, csak a személyek és a hely változik a történettel. Napilapot nem láttam egy hónap óta. igy nem tudom mi van azokban, de az én körülmé­nyeimnek is hasonlóaknak kell lenni azokhoz. Ezredemnél majd mindannyian földiek va­gyunk. Az egész társaság Veszprém és Győr megyei, minden második jóbarát, rokon, jó is­merős, sógor stb. Ezeknek az erényeknek oly keveset talán seholsem lehet áldozni, mint épen i a háborúban. De este, mikor az ágyuk elhhallgatnak, amikor az est fehér hóleplével takarja be a napi küzdelemben elesett hősök tetemét, csak a fe­dezékünktől 500 lépésnyire levő orosz fedezék­től hallatszik felváltva eg3'-egy lövés, jelezvén hogy „ébren vagyok ám u , amelyre a mi őrünk, visszatelel egy lövéssel „én is résen vagyok". Ez a két, kleken nyelvű, egymástól pár 1000 kl­mterre lakó egyén ezen a közös nyelven ol}- szé­pen megérti egymást. — Ilyenkor, az éj leple alatt, löleg ha a hó esés a látást, akadályozza lehet kissé „sógorozni­. Egyedül ültem 17-én este én is két méter mély, — ülőhellyel berendezett fedezékemben; álmosan nézegettem a nagy pelyhekben hulló havat, amely talán már holnap rám is szemfedőt borit. Talán jobb is volna ! — Erre egy hippa­nás és egy test csúszik be lábaim elé Első pil­lanatban nem tudtam mire vélni a dolgot és ugy' talált, de megőrzött kitűnő kis karabélyomhoz kaptam, azonban a feléin lihegett „szervusz"-!a •{OZZlott minden kételyem. Egy szál gyufa fényé­meggyőződhettem kihez van szerencsém Kg» fekete szakállas, hosszti- lelógó bajuszú, magas alak á |f. előttem Művész bátran hiuiniázhat róla a typikns harcost. „Hallottam, hogy itt vagy, hát meglátogat­talak, — szólalt m-g mély hangon — de egyéb is hozott Kdes Öt egem, tudod, hogv barom nap óta nagyon soványan inenazsi/.unk. tinéktek no-gi* több jut, hogy áll a brotxsákod?* „Már nyitva is n kenyeresek, amelyből csodál, csudája előkerül egy, az utolsó előtti, még Zágrábban in igámhoz .vtt szardínia. „Te ezt. miud nekem adod? Hiszen nagy „szaga" vau niős' az ilyesminek J a kérdezte bá­mul'* arooal és meleg hálás tekintettel bajtársam. .Neked bat" Öregein, hiszen maiad még nekem "gy. u A doboz felbontod.iv és a társalgás meg­indul. „Mikorkap'ál hirl hasúiról öregem?* Mind­két részről egyidejűleg hangzott el s í.étdés. Ti­lán min letttttt ez az első kérdés, amelyet két egymással találkozó bajtárs egymáshoz intéz, Mert ni no* kedvesebb, nincs boldogabb pillauat, mint midőn azok a pisakos, szakadt szélű, félig elmosódott kis vörös lapok ké/hez kapódnak. — Ezt viszi magává! sokszor pár ezer lépésre mászva, a nagv hóban, a fagyni földön az egyik „födi a másik „tődihez". Ezen lordul «zutau a beszéd egész rendje. „Tegnap én is kaptam egy lapot mondja ö, az*, akartam neked megmutatni, de eltettem a borjúmba és otthon felejtettem. A mamád egészséges irták hazulról'." A boldog gyermekkorról, az elsuhant szép „békeévekről", a vég halvány reményéről folyik a társalgás hoSSZU-hossZU Ídeí AI hiszen ez a téma kimerít hetetlen. Egy a tőlünk talán tíz lépésre a löibe vá­gódó gránát ügy címeztet azonban, hogy tettekre fel újra, itt a reggel! Vége a társalgásnak, vége az érzelmes béke­időkre való beszédnek. Óvatosan kimászik tehát füldiin a ledezékemböl, léiig már kint van. ami­kor egy csattanás és zm. zm . . . tenyérnyire a fejem felett repült el egy golyó utána a többi. Észre vették az oroszok a látogatást! Aggódva nézek a barátom után, látom, ott fekszik hosszau elnyújtózva a töltés szélén . . . A ver megfagyott eremben, épen ugrani akartam már ki fedezékemből, hogy behúzzam magamhoz, amikor megmozdul, „szervusz, majd el talált a muszka, pedig nem könnyű ám egy ilyen „öreg bakát." eltalálni. Most már csak a rekruták hullanak," súgta felém és mászva eltűnt a töltés szélén. Egy kő esett le a szivemről. — Egyedül maradtam ismét a kellemesen eltöltött éj utáu. Csak a hó száldogált még mindig nagy pelyhek­ben. Nem tudott, azonban eltakarni teljesen szemem elöl egy papirt, melyet felvévén, látom, hogy tábori levelező lap. Olvasom. Rám is vonatkozik valami ebben. „Az E . . . után sokat sir a ma­mája!" Ez az egész. Most volt világos előttem minden. Ez jelenti tehát azt, hogf anyáin egész­séges. Ez jelenti a levelező lap titkolását, e/.ért voltak azok a vad tényben fénylő szemek ned­vesek, mikor a „mamád egészséges" szavakat, mondták. Most. értek mindent. Ks ti is láthatjá­tok anyák, hogy az a vad külső, amelybe szeli 1 Etáitok átöltözködtek az idők folyamán, milyen milyen nemes szivet takar. Ne féljetek, ha egy­szer — talán, talán . . . viszontlátjátok gye'iue-

Next

/
Oldalképek
Tartalom