Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-12-06

keiteket, férjeteket, vőlegényeteket és nem isinertek rá. . ., ne leljetek, csak az arc változott meg és ami a fő, a sziv, a változatlan, sőt talán nemestül. Visszaemlékezés november líS-ra. Itt a becsi garnizonspitalban nagyon ráérek. Egy nagy teremben vagy öten fekszünk. Németek minden, folyton beszélnek nem igen érdekel, csak a legszükségesebbnél fordulok hozzájuk. Ugy látszik egyébként is ők nem szenvedhettek auuyit, mint. én, avagy talán már kipihenték magukat, mert nem vágynak ugy a nyugalom és csend után, mint én. Talán hiányzik is az a sajgó fájás, amely az én lábamat lolyton szaggatja. Most ráérek elvonultatni szemem előtt a valóságban talán gondolat nélkül átélt súlyos hetek és órák borzalmait. Ez a llS-ika. ez rettetites volt. Sötét hajnal volt még, amikor Váci István a bizalmasom ráz fel. hogy „kadét ur r

alarum" felkelni!" Fölugrottam rendbe hoztam holmimat és pár perc múlva szakaszommal az allarmplatzon jelentkeztem. A hó sürü, nagy pelyhekben hullt. A hideg hajnali levegő behatolt a legkisebb níluinyiláson. — Sucha-Nova felé indultunk a Szürkületben. Talán egy félórai menetel után elértük a falut, ahova mar tisztán hallatszott a fegyverropogás, a gépfegyverek kattogása és az ágyulövegekuek uj felállítási helyükről való sivitó légi utja. A falutól észak-nyugatra húzódtak jól kidolgozott fedezékeink, melyek valóban nagy kényelemmel és ügyességgel voltak elkészítve, hogy 2 méter mély, szalmával tedett és alul behányt árok. melyből hátrafelé húzódott helyenként egyegy oldal árok. Bent a 4S-asok és 12-esek kis tüzek mellett, tüzhelyszerü alkotmányon főznek hűségesen. Mit? Az egyik árokban látok a tüz fölé akasztva egy már igen sok elődöt számlált cserép fazekat, bent rotyogva föl valami, bele nézek, krumpli, egy másik kávét, harmadik rizst főz, odább most kopairtanak egy tyúkot. Igy oly végtelenül változatos képe látható az önsegélvezésnek. hogy csodálatos. Elvonulva a fedezékek mellett a mi célunk a jobbszárny meghosszabbítása. Óvatosan, rajvonalbau, nagy distosizokkal egymástól vonul előre ezredünk. Akadálytalanul nyomulhattunk előre majdnem addig, amig a 48-asokkal egy vonalban jutottunk, leszámítva azt a pár gránátot, amely élőnkben levágódott. Felértünk egy dombra abban a pillanatban azonban, amint az első raj vonalunk feltűnt a dombon, a srapnelok és gránátok oly borzasztó tömege zúdult ránk váratlanul, hogy minden része az ezreduek igyekezett a természetadta fedezékeket célszerűen kihasználni. Középen egy ut. én szakaszommal annak az árkában vontam meg magamat. Egyszerre rémes kiabálás vonta magára figyelmemet. Hátra nézek, látom, hogy egy alak a szántáson vérében fetrengve kiabál „szanitész, segítség, segítség!" Szegény ember, te már megkaptad! Gondoltam magamban. Két három bakát látok feléje rohanni, akik ruháját kibontva, kötözni kezdik. Figyelmein jobban odat.erelödött és elszörnyedve látom, hogy a szerencsétlen, aki *»11 hever, legjobb barátaim egyike, egy pozsonyi bankhivatalnok. Félre vetve mindent, otthagytam szakaszomat ésit rettenetes ágyutüzben rohantam hozzá... Nyakánál az ütőérből patakban folyt a vér. Rám emelte szemét, megismert. Szavaimra, hogy „ne lélj, nincs baj." halvány mosoly vonult el njkai felett és a következő pillanatban szeme elfordult és meg volt haha. Szivem tele volt fájdalommal, a legnagyobb Meghatottság közepette könnyek ki/zt hagytam ott. A hó sürü, nagy pelyhekben hulldogált. Az élettelenül, kihűlt testtel fekvőt lassankint, mind jobban és jobban bevonta fehér leplével. Még latom, amint előrenyomulván visszatekintek, i gj mozdulat lau teteme hogyan temetödik el... Szegény barátom! Néhány nappal ezelőtt mondta még uekeiu, hogy nem tudja magát elképzelni élettelenül, darab la módjára, meghalva heverni. Ma éu láttalak téged igy! Ki tudja, holnap uem az éu ólam ttt-e? „llodie mihi, cras tibi!" A hó sürü pelyhekben hull. A hulló hó növekvésével nő a fájdalom is a szivekben. Ma is eggyel több a száma az életben maradt szeuvedöknek. Ti is özvegy anya és menyasszony várhatjátok már vissza Pozsonyba szeretteteket!! A természet jótékony hóleplével eltakarta már ! ! . . . T. E. A háború krónikája. — 1914. — November 25 Kelet-Poroszországban a németek az összes orosz támadásokat visszaverték. Ingmegyéböl már kivertük az oroszokat. Az ujabb orosz foglyok száma: 2!1000. Szerbiában csapataink átlépték a Kolubara-völgyét. Sovember 2tí. Lovictiál 40.000 orosz került fogságba, azonkívül 100 ágyú, 100 lövöszei kocsi és 1(10 géptegyver a németek zsákmánya. A monarchia csapatai bevették a lazareváci hadállást. A Szuezicsatornát elzárták a törökök. November 27. Cernoviczból újra kivonultak a monarchia katonái. A törökök átlépték a Szuezi csatornát. A Bulvark angol csatahajót, levegőbe röpítették. November 28 A monarchia katonái bevonultak 1'zsicébe. Forradalom Egyiptomban : a bennszülöttek fellázadtak az angolok ellen. November 29. Lodz körül megint megverték az oroszokat. Az oroszok egy hét alatt 120.000 embert vesztettek. 2 angol hajó elsüiyedt. Töltik győzelmek a Kaukázusban. November 30. Lodz környékén 4500 foglyot és IS ágyút vesztettek az oroszok. Przemyslt szakadatlanul bombázzák az oroszok, llomoiináiiál nagy vereség érte az oroszokat. Szerbiában elfoglaltuk a Suvobor legmagasabb pontját : 12Ő4 szerb fogoly, 14 gépfegyver. Három szerb hadtest megsemmisült. Az angolok megint kikaptak a Szuezi-csatoniánal. December 1. Przemyslnél visszaverték az oroszokat.- A nyugati harctéren nincs semmi újság. Nagy öszszecsapás készül a Szuezi csatornánál. December 2. Ötödik hadseregünk csapatai bevonultak Belgrádba. Frank tábornok jelentést tesz a királynak. Az orosz-lengyelországi harcokban november 11-töl december l-ig SO.OOO-nél több az orosz foglyok száma. Hőseink e szóban forgó emlékművét — melyet Magyarország minden nyilvános könyves levéltára meg fog kapni — és amelynek kiadásából befolyó jövedelem u harcmezőn hősi halait haltak özvegyeit és árváit ellátó es a hadügy minisztérium felügyelete alatt álió hadsegelyzö hív,ital javára fordíttatik — egy bizottság adja jki, melynek élén lovag Krobatin Sándor hadügvmiuiszter ö excellenciája áll. E bizottság tagjai : gróf Beck Frigyes gyalogsági tábornok, báró ; rhonfeldi Dávid Emil gyalogsági tábornok, gróf Geldern-Eguiond Cusztáv táborszernagy, báró (ieorgi Frigyes cs. kir. honvédelmi miniszter, dr. nieuiiiugeri lovag Gruber .1. az osztrák-magyar bank alkormányzója, honit hali nemes llorj setzky Adolf gyalogsági tábornok, gróf Kiusky Ferdinand föistallóinester, gróf Nostitz-ltieneck (Albert altábornagy, lovag Pino Artúr gyalogsági i tábornok, báró Pitreich Henrik gyalogsági tábor| nok, dr. Popovics Sándor az osztrák-magyar bank [kormányzója, báró Schönaich Ferenc gyalogsági tábornok, gróf [Jexküll-Gyllenbnnd Sándor lovassági tábornok, báró Varesanin Marian gyalogsági tábornok, gróf walserheimbi Walser Zeno gyalogsági tábornok és végül belolueskai Woinovicb Emil gyalogsági tábornok, a hadügyiniuisteriuin hadügyi levéltárának igazgatója. Ez Uton bírjak lel tehát a harctéren lévő. nemkülönben a megsebesült és elesett osztrákmagyar tiszteknek, altiszteknek és közkatonáknak hozzátartozóit, hogy azoknak az arcképeit, akik kiváló szolgálatukért a legmagasabb kitüntetésben részesültek .beleértve a vaskeresztet is), mielőbb küldjék be az alábbi cimre. írják a kép hátlapjára olvashatóan a kitüntetettnek vezetékes keresztnevét, katonai rangját és az ezrednek pontos megjelölését Amennyiben az újságok leírták annak idején % hőstettet, mellyel az illető a kitüntetést kiérdemelte és elnyerte, ugy ez is melléklendő. Az arckép beküldhető akkor is, ha az illetőt polgári ruhában ábrázolja. A kep és a reá vonatkozó adatok közlése teljesen dijtalau és ingyen kapják meg — mint emléket — hőseink vagy hoaztitnrtottóik a miinek ama részét, mely reájuk vonatkozik. A küldemények — melyeken a küldő neve és címe pontosan feltüntetendő kizárólag a következő cimre kéretnek : Verwaltung des Werkes „1914", Wien, I, Seitzergasse (j. VEGYES HIREK. iz öszlrak-aiaivir liaiserej liniiet nifiilisztelese. Ausztria-Magyarország hőseinek, akik szeretett hazánknak dicsőségéért és jólétéért küzdve, dicső tettek által a legmagasabb hadúrnak elismerését, vívták ki, kell hogy örök időkre szóló irodalmi emléket állítsunk. E célt szolgáljuk azzal, hogy egy »1914* címet viselő emlékűmben gyűjtjük össze a kitüntetet' hősök arcképei és haditetteit, melyekkai magukat kitüntetésre érdemessé tették; tartalmazni log ezenkívül ütközetleirásokat és jelesebb művészeinktől csataképeket és rajzokat. E/.zel nemcsak h ulseregünk egyes kimagasló hőseivel szemben óhajtjuk mélyen érzett hálánkat leróni, hanem oroszláni bátorsággal küzdő egész haderőnkkel szemben. — Antal Géza a képviselőházban. Héttőn tárgyalta a képviselőház a hadbavouultak gyámolitók nélkül maradt családtagjainak segélyezéséről szóló törvény módosítását. Az előadó dr. Antal Géza, vátosuuk nagynevű tudóst orsz. képviselője volt, az ismert nagy humanista és emberbarát. A nála megszokott kitűnő érveléssel bizonyította be. hogy a régi törvény módosításra szorul azért, hogy a segéiy kiadhatása gyorsabb legyen és hogy a támogatásra jogosultak számát lényegesen emelhessék. Rövid vita után a Ház minden módosítás néikül elfogadta a javaslatot, mely dr. Antal tíézának egy praktikus módosítási javaslata szerint, ha a segély felvételére jogosult egyén a bevonultnak segélyben részesített más családtagja ellátásáról nem gondoskodik kellőképpen, ugy az elsőfokú közigazgatási hatóság elrendelheti, hogy a segélynek a neggigált családtagra eso része ne a segély félvételére jogosult egyénnek, hanem magának az illető családtagnak, vagy esetleg egy olyan harmadik személynek fizettessék ki, aki hajlandó az illető családtagnak megtelelő ellátásáról goudoskodui. — A pápai polgárőrség, melynek ügyét lapunk legutolsó számában is szóvátettük, a hét folyamán végre megalakult. A szervezeti szabályzatot a miniszter jóváhagyásává] ellátva az alispán leküldött e, ennek folytán a polgárőrség tagjait Szokol\ Igná, rendörkapitánj I hó _'-áu szerdán délután alakuló gyűlésre hivta egybej