Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-07-26

ítéletidő. Valóságos próbaidő szakadt f. bó llj-én városunkra OÁ nagy vidékere, de, mint értesülünk, »•<knaz egész megyére is. Az emiitett napon, pénteken délután már igen esett az eső. du este 9 órakor ömleni kezdett és majdnem reggelig szakadt ugy, mintha víztömegével elnyelni akarta volna a világot. Hogy micsoda, messze vidékre terjed ki a kegyetleu felhőszakadás, mutatja az, bogy Nagygyiuiót, Vaszar. A.-Tevel, N.-szalók, Mezőlak, stb. községek határai mind vizsla kerültek s a földeken keresztbe rakott gabonájok úszott a hullámokon, egyik faluban pedig istállót ragadott • magával az ar, a benne levő jószágokkal együtt., S mint olvassuk, Veszprém városát is félkereste az ítéletidő s nemcsak az alacsouyabb fekvésű helyeit, de a magasabb részeit is a rettenetes ár veszéllyel fenyegette. A legöregebb emberek sem emlékszenek ilyeu, rendkívüli esőre. Papán is éreztette kiuiéletlen hatását a könyörtelen zápor. Különösen a Tisztviselőtelepen ós környékén, amelyet egy napon at több centi-[ méter magasan borított el egyes részeibeu az ár. S ennek a vizkiömlésuek is hatósági tóuj'kedés volt az oka. í'gyanis az említett hót első négy napján tömette be hatóságunk az u. n. holtbakonyeret, de nem végezte el a inunkat teljesen, majdnem 1

/

4 része, éppen a zsilipnél betöltetlen maradt és mivel a zsilip is nyitva volt, az esőtől rohamosan megduzzadt bakouyéri víz kitört és lassan elhelyezkedett a mellette levő lejtős területen. S mert a Bakony ér partjai is a ligeti kertek mellett a Hodoskáig meg vannak rongálva, ezeken H helyeken is átlépett az er s nagyobb tömegekben bocsátotta vizét a Liget-kerten át a Csuzyrótre. Szerencse, hogy ez a próba-nap nagyobb veszedelmet uem hozott ránk. Az igaz. hogy a víztől érintett és sok helyütt ellepett kertek veteményei elpusztultak, ami sok ezer koronára menő kart jelent s különösen a szegényebb osztályú kis földbérlök nagyon megérzik a csapást. Ámde, ha mi összehasonlítjuk Veszprém. Sopron varosok és egyébb községek hasonló esetéből eredő pusztításokat a mienkével, ínég mindig könnyebbült lélekkel sóhajthatunk fél. Azonban ez a szerencsésebb helyzet ne arra sodorjon, hogy ily kegyetleu meglepetések ellen városunk semmit sem tegyen, hanem ellenkezőleg, minden módot és eszközt meg kell ragadnunk e veszedelmes vendég orozva betörő támsdása ellen. Nem csak a Tisztviselőtelepnek és a vele szemben elterülő gyümölcsös és veteményes kerteknek érdeke parancsolja ezt, hanem az egész város emiueus közérdeke. Hogy milyen közérdeke ez az egész városnak, bizonyítja az 18'JS-iki esztendő azon ténye, amely szerint már ekkor kérte hatóságunk a Bakouyér mélyítését, illetve szabályozását, még pedig azért, mert a Gróti-uttól a Gyimóti-utig elhúzódó kertek és belföldek vizmentesitését sürgette a város fejlesztése. És ha már 10 évvel ezelőtt, amikor még talán egy ház sem állt ezen a vonalon, már jónak látta hatóságunk e terület értékesebbé tételét, hogy fölhasználható legyen, annál inkább kell ez irányban sürgető lépéseket és elhatározó tetteket sürgetnie most, amikor már egy szép utcatere épült fel ott, ahol már legelemibb kötelessége hatóságunknak gondoskodni az ott lakók vagyonáról is. Még azt *em szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a Jókai Mór-utcának eme részében két taniutézet emelkedik, amelyek közül az egyiknek kertje a bentlakó növendékek séta és üdülőhelye. Nem volt, gondatianság-e az is, hogy ezt a helyet a hatóság engedte vízzel elöntetni s ingoványossá lenni, holott, ha keresztül húzza rajta azt a régi régi, széles árkot, amely a tagosztályozás előtt arról is levezette a vizet, a kert mindig kellemes talajú és sétára és üdülésre pompásan használható hellyé válik. De ennek az ároknak vissza állitása hasznos lett volna a többi érdekelt kerttulajdonosokra is, mert az eső- és csapadék vizet levezetvén kertjeik gyümölcstermelésre, veteményezésre, sokkal inkább volnának felhasználhatok mint most. Mi emlékszünk jól azokra az újságcikkekre, a melyek nem is olyan nagyon r"gen arra buzdították a várost, hogy egyrészt a mai tisztviselötelepi másrészt, a mellette levő s most is bérbe adott uradalmi földeket, a gróftól, ha lehet, szerezze meg egy és más közcélra. Mellőzöm ezúttal az akkor kifejtett közcélok felsorolását ós helyes megokolása'. Azonban arra mégis emlékeztetnünk kell: hogyha a város az ö kulturális közcéljára megvehette volna azokat a földterületeket, valószínűleg nem tűrte volna meg eddig sem az emiitett kerteken keresztül menő árok A viz feketén hullámzott és a túlsó partról nagy fekete árnyékok fúródtak a mélységbe. A fekete árnyak olyanok voltak a vízben, mint l hallgató nagy és sötét város, melynek palotái árnyékpaloták, földje víz és a fényessége fekete. Háta mögött ott zúgott tompán és egyenletesen a város. \ alatui gyönyörűen mélvséges szomorúság terült el mindenen és Ság Mihály lelkéből is gyö< nyörüeu szomorú melódiák fakadtak, amik halk simu'ó szárnyalással terültek el • nagy csillogó éi fekete tükrön és zokogó muzsikával kerültek a háti mögé és körülölelték a Várost, amelyik ott feküd és zúgott Ság Mihály háta mögött. Majd előre ter jedtek szárnyaikkai és megcsókolták a Gellérthegy ormát es ugy terjedtek el a fekete égen es otínai vizhangzottak Ság Mihály lelkében is, stuelyik zo' kogni szeretett volna gyönyörűségtől. És ez az éjszaka megmondotta Ság Mihálynak, hogy az a szép és az a boldogság, ha a lelkünk szépeséges szülőanyja. Valami fönséges boldogság töltötte el, mikoi megérezte, hogy ez a hangtalan melódia, ami a. egész mindent eltölti, ami belesimul a városba, a: ő lelkéből, ar. ő diadalmas és nagy lelkéből fakadt Nehezen kelt föl a hideg lépcsőről es meg hajlott háttal, zugó lialáutékkal és a boldogságul reszkető lélekkel indult haza, hogy niegprobalji hangokba csalni a melódiát, ami már meghódított: a várost és amiben benne van az ő lelke, a várói lelke és az Este lelke . . . Es ezen az estén szent lett, szük hónapié betömését, sem a Bikonyere partjának a Ligetkert feletti megrongálását és a part, földjének elhordását, sem a Tapolca folyó partjának olyan elhanyagolását, amelyet egy falu sem nézne el hosszabb ideig. Hisz ennek, a város belsörésze közvetlen szomszédos területének, már régen rendezve ós szabályozva kellene lennie. Ha más nem, a ref. leányinternátus és a ref. elemi iskola, bencéslögimnázium és a Jókai-utcán elhelyezkedő összes iskolák érdeke követelte volna már régen ennek az artézi területnek beépítésre alkalmassá tételét. Szinte érthetetlen az a gondatlanság, amellyel hatóságunk annyi időn át elnézte a Tapolca-partjának eltulajdonítását és elrongálását, hasonlóképpen a Bakouyere partjának is elhordatását. Mint a Csáky-szalmájával, ugy bántak ezen, a városra nézve oly fontos parttal a lakósok. Az is érthetetlen, hogy annyi ideig ott hagyták a Jókai-utca közvetlen, közelében a szőlőhegyekre és a ligeti kertekbe vivő ut mellett büzleni a holtbakonyeret, holott régi feladatat már nem teljesítette, mert partjait eltüntették valakik, medre iszappal és sással telítve egyedül békatauyákuak lett alkalmas. Egyesek védőgátnak, mások vízlevezető medencének tartották még most is. Miért ? Mi cimeu ? Próbáljunk ezzel a kérdéssel egy kissé bővebben foglalkozni. Megérdemli. Szegény holtbakonyér ! Már be vau temetve ! S mint a halottról sok mindenfélét bnszéluek a temetése után: hogy ilyen volt — hogy olyan volt az istenadta, —• erről az elmúlt pocEolyanagyságról is sok jót-rosszat, emlegetnek most már az emberek. De egyik sem alaposan, csak ugy hallomás után. amit a nagyapjától vett át s azt is elfelejtette. Legérdemesebb a hoitbakonyérre szóló ráfogások közül a védőgát elnevezés. Eddig ezt a uevét nem ismertük. De nem is ismerhettük, mert olyan védőgátat még nem láttunk, amelyik csak félig véd meg valamit és amelyik középen is meg van szakítva. Az ilyen védőgát nem menthette meg a nagy vizektől sem a ligeti ut melletti földeket sem feljebb a Jókaiutcai háztulajdonosok kertjeit. íme a bizonyságunk ! l'.lll aug. hóban a nagyon is száraz esztendőben, a Jókai-utcai háztulajdonosok közül többen (névsseriut Kis József, ref. lelkész az egyházközség nevében. Kluge Endre dr. ügyvéd, Saáry Lajos ügyvéd. Ilajnóczky Béla stb.i mind előkelő s vezetóférfiak, kérték a várost, hogy a kertjük közepetelé menő, régi árkot ássa meg a város, nehogy kertjeik az szobája a melódiáktól, u miket a zongoráján csalt hangokba, éa amelyek Ság Mihály lelkének szomorúan szent végtelenjében születtek meg és hangzottak cl. Mert szent minden hely, ahol születik valami. Es ezeD az éjjelen ott aludt Ság Mihály a zongorájára hajolva és soha boldogabb éjszakája uem volt. Amint másnap lázasan, kapkodva fölébredt, alig tudta rend beszedni gondolatait. — Mi is volt ez? Hogyan is? Aztán rátévedt a szeme a zongorán heverő kottapapirosra és amint meglátta az odajegyzett fekete pontokat, egy futó pillandás alatt átélte újra az egész lázas tegnapi éjszakát, a gondolat diadalmas vajúdását é» a lelke újra megtel azzal a gyönyörű melódiával, ami benne született és benne hangzott el először : a Város dalával, az Este himnuszával. Maga elé tette a kottát és eljátszotta újra. Széles és lassú szárnyalás s szárnyaltak körülötte a melódiák, mintha ki akartak volna tömi I belőle és Ság Mihály szivébe újra belélopódzott a fájás. A melódiákkal lopózott bele és mct'kinozU újra. Majd egy nagyot, hosszat sóhajtott s hirtelen elszánással zsebre tette a kottát s ment le az utcára. Erezte, tudta, hogy most nem jót tesz, hogy j bűn a szépséget az emberek szemei elé rinn", hogy In szépségen csak addig szépek, mig rejtve marsdnak, de jaj, sose azt csináljuk un, amit. akarunk éá Ság Mihály is vitte a kottáját, hogy megmutassa, hogy elbüszkélkedjen vele: ezt én csiuáltam. rózsaszínű ét* kivételes uapnak az árnyéka és elgondolta átérezte njra azt a nagy fájó és diadalmasan boldog fájdalmat, amit az Este lopott a szivébe. Most lecsendesedett egy kissé és a járása is lassabb lett s ember sem járkált már az utcán csak fi ment magányosan, egyedül és a szive tele! volt valami nagyszerű fájdalommal és uéha meg-! megreszkettette valami határozatlan sejtés, hogy! most, ebben at éjszakában valami nagy dolog, nagyobb, miut amiket eddig megélt és szentebb, szomorúbb várakozik rá. ftáoat már egészen lassau ment az utcán én amint fölnézett a házakra, sírni tudott volna a gon louittól, li igy ime : cz a sok ház, mint megannj i titokerdő áll előtte é» mögötte és ez a sok-sok ablak, amely mögött emberek, ostrps ember, küzdő, akaró ember él. alssik, küld es akar, mind, mind titok ablaka, amikbe nem lehet belenézni, amiket nem lehet megfejteni. Ks ez fájl neki eH nyomta a lelkét és ugy érezte, iiogy léiekzik, et az utca és szaiadt előre ki, mert félt benne lenni, lén a titkaitól és szal.idt a Duna !ele. Egv ter mehet t inéin el es Iáit az ir. neki, hogy a [indokon a sötét bokrok aljáa lányokkal uliieK :iz emberek és elképzelte, hogyan oiclik korul a férfikarok a gyönge lánytesteket, hogyan örülnek es nevetnek az emberek. Kiért a 1 )iinapartra. Leölt a legalsó lépes re, hátrahajtotta fejét és ugy nézte a Dunát.