Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914
1914-06-14
2. Pápai Lapok 1914. június 14. Egyről és másról. Közvetlen városi érdekű dolgokról akarunk röviden szólni. .Mindegyik dolog ugyan magában véve is niegcrdemlené a külöu cikkben való tárgyaltatast, ámde ez idejüleg elégnek tartván a közügyeiéül felkeltését, a hosszabb, érdemleges fejtegetéseket majd más alkalomra tartom lenn. Elsősorban a Tapolca-part hovátartozandóságát einiitem föl és pedig azért, mert az említett folyócskánk partjának tisztán és Jókaiban tartása ettől függ. Ha valaki végig akarna menni a grófi kerttől le a Gyimóti írig a Tapoloa-partjá n, több érthetetlen tapasztalatra bukkanna. Miudenekelött, a«: okozna az arra járónak szinte megoldhatatlan fejtörést, hogy ez a hosszú parti ut, illetve a közönség által használható rajta végigvonuló sétavonal, miért szakad meg a Ilii l-téri útnál egész az Uszodáig és mi okból folytatódik tovább az itt levő hídtól fogva egész ki a lent nevezett Gyimóti-utig. Hisz azt elképzelni is lehetetlen, mintha valamikor akar a hatóság, akár valamelyik Esterházy gróf akként adta volna át a közforgalomnak, amiut uz most ott éktelenkedik a part mentén. Tudtunkkal Lövy László dr. ur, a város képviselőtestületi gyűlésén, kiváltképpen a költségvetés előirányzat tárgyalásával kapcsolatban, interpellálni szokott a Tapo.ca-partjáu elmenő sétálóhely ügyében. Nagy köszönettel vennők, ha ebben a kérdésben, a nyilvánosság előtt is kifejtené álláspontját. Annyit már mi is megtudtunk, hogy a Tisztviselőteleppel szemközt tekvó kerteket a nagy tagosztályozás idején csatolták az ott fekvő háztelkekhez. Azonban azt kellene biztosan kikutatnunk, vájjon e kertek területe tulterjed-e az ottan végigtutó árok mesgyéjének nyugoti oldalán vagy nem. Ez a kérdés nem ősapán magánérdekeket érint, hanem elevenen érzi ezt a közérdek is. Tisztelet becsület a kivételt érdemlő telekrészleteknek, a legtöbb helyen a folyó partja gondozatlan, beomlott, mintha a törökhódoltság korában élnénk, a meder keleti oldalaival nem törődnek, hagyják a parti kerttulajdonosok bedőlni és már is oly lyukakkal vmi át meg át rostálva az egész part, hogy a Tapolca-vize azokon át tör ki a mellette fekvő keitekre, rétekre és csinál ősszel és tavasszal, sőt minden záporeső alkalmával valóságos hullámzó tengert a varos legszebb utcája, ;i Jókai-utca gyönyörűségére és anyagi előnyére, no meg a város, a Dunántúl Athénje, becsületére is. Mi akarunk 3-4 százezer koronás színházat, holott a Fő-utcánk mellett párhuzamosan elhúzódó keskeny területet, sem akarjuk vizmentesiteni. Egy ér és egy pataknál nem nag3'obb folyócska rendezése iránt, sincs kellő érzékünk. Csak mi ránk vallhat az említett part melletti kerttulajdonosok ama válasza, hogy azért nem hozzák Jókaiba a Tapolca medrének oldalát, mert nem tudják, hogy kié: a városé-e vagy az övék ? A város is valószínűleg ebből a felfogásból kiindulva nem törődik e, közegészségügyi szempontból is, lehetetlen állapottal. Nem volna-e tanácsos a képviselőtestület gyülisén szóvá tenni ezt, a gazdátlanságot. A másik ügy is vízügy. A Bakonyér ügye. Ha jól tudjuk. ínég lSÍH-ban elhatározták, az akkori polgármester elnöklése mellett, a bakouyéri parttulajdunosok, hogy az illetékes, hatóságoktól kérni lógják az ér mélyítését és rendezését magán- és közérdekből. Az előmunkálatokra be is fizettek, hallomásunk szerint, 10 ezer koronát, a kulturméruükség foglalkozott vele, de csak líllíO év tajau ígérheti a sürgetett, munka végrehajtását. Amit 1G évnek előtte oly bölcsen és gyakorlati érzékkel, a várost igazán szeretve elhatároztak hatóságunk és érdekelt lakosaink, azt miért nem tudjuk mi oly jóakarattal és kitartással a megvalósulhatáshoz közelebb juttatni? Ha egyszerre nem bírjuk, csináljuk meg részletekben. Igen okos és a városra nézve hasznos dolog volt a Hungaria-gyár mellett a Bakony-ere medrét mélyíteni és máshol meg kitisztítani. Természetesen a meder kitisztítás az esetben ér valamit, ha nem csupán lekaszálják a mederben levő sást, hanem a leülepedett, iszapot és piszkot egészen a tényleges meder faláig és alapjáig eltávolítják. A Bakony ere részleges mélyítése annál is inkább keresztül hajtható, mivel meglehetős meredek esésű. Es ha a város akár egy gyárat, akár más, közhasznot, szerző épületsort nyerhet a Bakonya* részletes mélyi'ésével. akkor attól elzárkóznia kicsinyes és értelmet len, legtölyebb akadékoskodó ellenvetések miatt nem szabad. Harmadik pontul már nem vízügyi, hanem padlás-ügyi théniát választottam. Még pedig a város első házának, a városháznak padlására irányítom ezúttal a közérdeklődést és a kíváncsi figyelmet. Megérdemli a betekintést ez a padlás. Külsőleg ugyan olyan mint a többi ház padlása, de belsőleg nem. Sokkal értékesebb azoknál. Legalább mi annak tartjuk. Var ugyan e házhéj. bau is sok kacat, talán több is mint máséban, ámde nem ez adja meg az értékét, hanem az • sok papiros, sok könyv, ami ottan a padlóra vetve és széthányva hever. A város több mint száz éves története, vagy történetének egy jó nagy része hever a tetők oltalma alatt, a rajtok keresztül járó-menő lábak áldozataként. Hogy egy városnak életében sok emlékezésre nem méltó esemény történik, azt nem vonjuk kétségbe. De, hogy minden rendszer és átrostálás nélkül, garmadába dobjanak tel a padlásra minden, nem is két évtizedes okmányokat, még régebbi végrendeleteket, jegyzökönyveket és sok érdekSl lajstromot stb. mást, — azt rendnek nem tarthatjuk. Ha egyáltalán értéktelen ós többé elő nem veendők azok uz iratok, akkor velők no szaporítsák a padlás tűzveszélyes anyagát, hanem semmisítsék meg valahol. Ha azonban lehet közöttök olyan darab is néhány, amely közigazgatási, kulturális és város fejlődési tekintetekből is még érdekes és szükséges adatot képez, annak nem a padláson van helye, hanem erre a célra fentartott és könnyen hozzáférhető helyen. Nem válnék jó hírnevünkre, ha most véletlenül egyrészt a mult századi és esetleg a 18-dik századi dolgaink iránt érdeklődő tudós keresné föl városunkat. Ha sikert akarna elérni, előbb meg kellene néki tanulnia a padlón hevvrö lapok között kotorászni és mire a dolga közepére érne. a háta meggörbedne. Talán az igazi Athénben is igy volt!? Figyelő. Pályaválasztás. Vége vau a tanévnek. Ilyenkor megindul a cikkek áradata, a tanácsok sojrozata a pályaválasztásról, de ezek a cikkek inkább ártanak, mint használnak • ós a nagy gondokkal gyötrődő szülő válláról egyáltalában nem veszik le a , terhet. A pályaválasztás ma ötletszerű s (ebből rengeteg baj támad, baj a szülőknek is és sokszor még nagyobb baj azoknak a gyermekeknek, akik számára a pályát keresik. Az elvesztett munkanapok és a fogyatékos munkakedv itt még a kisebbik baj, ezeknél sokkal nagyobb az a veszjteség emberanyagban, amely ugy áll 'elő, hogy a különben is beteg tüdejü &U, - mondjuk — szabóinasnak áll be, teret, hogy érezzem, amint több leszek, uiint eddig voltam." Édes gyermekem, ez a szó vagy azt jelenti, amit egészeu köznapi lelkű leányoknál, hogy ugyanis több mulatságot kívánnak és ez esetben ez nem lélektaui kérdés, amihez érdemes hozzászólni, egyedül pénzkérdés, amelyhez esak a szülei erszényének van köze. Vagy pedig igazi komoly vágyakozás vau önben valami emelkedés után és akkor, kedvesem, nem áll ön szemben semmi akadállyal. Mert kötelességet teljesíthet minden nap. minden órán es kötelességteljesítés nélkül nincs emelkedés. Mert nézzünk csak szembe azzal a kettős könyvviteli kérdéssel: megadja-e Ön is mindazt, amivei az életnek tartozik, például vegyük mindjárt a legközelebbi körét, a családot. Azt irja, szeretne tenni valamit a világ boldogulásáért, de ugyanezen a lapun irja ezt is: a mindennapi élet kötelességei untatnak és van valaki, akitől azt Iiiszem, igazán elvárhatom, hogy mindebbeu megértsen: hiszen édes anyáin. IgM? Ismeri ugye azt a bölcs mesét: a szilvafa és hernyók? Az önző kis hernyók is azért variak és követeltek iniudent a jóságos scilvafálól, unit azt mondták, hiszen édes anyánk vagy, de arra mar a szegény szilvafáuak kellett őket kérni: „de akkor ha uz vagyok, nem lehetnétek-e ti is egy kis gyermeki jóakarattal irántam". Nem gondolja, hogy édes anyjának az életeimult évei szintén adtak egy kis jogot arra hogy öntől várja az alkalmazkodást? Es azt hiszi, gyermekem, hogy az apró családbeli kötelességek akadályai a nagy hivatások betöltésének? Engedje, hogy valakire emlékeztessem; arra, akinél nagyobb hivatást a világ teremtése óta senki sem hordozott a lelkében: valakire, aki igazán egy egész világért tette, amit tett és akiről mégis azt olvassuk: „és aláméne szüleivel Názárethbe és engedelmes vala nékik mindenekben. 1 ' Lássa, a kötelességek olyanok, miut a téglasorok az épülő falban : a távolabbit nem rakhatjuk föl a közelebbi nélkül, de minden egyes fölrakott sor lépes egy magasabbhoz. Es, hogy az életnek ön iránt való tartozása ügyét rendezzük: esakugyau oly keveset adott meg önnek? Életmódja leírásából látom, hogy egészséges, hogy kényelmes otthona vau, jő és nagylelkű szülei, kellemes baráti köre, jó nevelése, amelyet atyja áldozatkészsége folytán ha akar. még gyárapithat is. Időtöltését, munkáját ugy választhatja, ahogy szereti, nincs bezárva embergyilkos gyári levegóbe, uiuos lekötve a fillérért varró gép vagy i tűzhely mellé. Véletlenül az ön levelével együt jött hozzám | egy másik: egy Mintái lizekilenc éves leányé. Nagv 1 beteg volt és szülei szegénysége folytán csak kö- j zepes ápolást kaphatott, ugy, hogy taláu sohasem fog jól járni többé. De a kórház kis kertjében, ahonnan nyugágyon fekve ir, tele van a szive ragyogó boldogsággal, mert ott, az eleven virágok láttán tanul uiüvirágot készíteni és igy meg bénán is megkeresheti majd kellemes módon a keuyerét. Elpirult most egy kicsit kedvesem? Kernelein, hogy igen, de ha nem, akkor azért piruljon el, hogy nem tette. Itt nálunk vau egy kezdetleges kis templomi ének, de en a mindennapi életre nem sok bölcsebb tanácsot ismerek az ének e két soránál: Couut yoiir blessiugs, name theiu oue by one, And it will siirpi ise you what Lord has done. líjzawold el az elei áldásait, sorold föl egyenkint és meglepetve látod, miiyen mérhetetlen sokat tett érted az Ur!; Es ha most, mikor bevégzem, ennek a levélnek csak egy szava is keménynek tetszik ön elölt, akkor csak ezt teszem hozzá: itt a kertben, ahová kinézek, vau a lobbi között két rózsabokor. As egyikben nem bíznak, hogy valaha is sokra vigye, azért langyos vízzel, thea-oldattal kényeztetik, foszfét-porral cukrozzák, mig a másik, amelyben a vadhajtások mellett is sok az érték és erő, kést, ollót is látott már, mert bíznak beuue, hogy ezek után dísze és öröme lesz a föld azon saikának, ahuva a Goudviselés helyezte.
