Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-06-14

101 t. június 11. Pápai Lapok mert gyenge és ott aztán végzetesen prédául esik a tüdővésznek. Rengeteg az eíajta veszteség és ez a legnagyobb veszedelme a helytelen és reudszertelen pályaválasztásnak. Ma a merő véletlen szerepet játszik a tájékozatlan pályaválasztásnál, a gyermek, de még a szülő is teljesen támasz nélkül van itt és ez idézi elő a rengeteg sok kárt. Innen van, hogy az egyre nagyobb jelentőségre vergődő ipari és kereskedelmi pályákat még mindig lenézik ós elhanyagolják, a lateiner pályákat pedig megtömik. Tennie kell itt az államnak és a városoknak egyaránt, de tennie kell az iparos és kereskedővilágnak is. Ma a pályaválasztás csak lutri. Körültekintő vizsgálódásnak és higgadt számitásnak kellene megelőznie a pályaválasztás életbevágó fontosságú kérdését. Fontos a pályaválasztás a társadalom szempontjából is. A nem megiélelően választókból kerülnek ki nagyrészt a munkakerülők és a bűnözők is. Ebbe a kérdésbe tehát bele kell avatkoznia minden illetékes tényezőnek. Es ebben a kérdésben minden tényező illetékes, ha komolyan akar hozzáfogni. Budapest főváros már megmutatta a példát, hogy miképen kell a városoknak a polgárság segítségére lennie. A főváros egy pályaválasztási tanácsadót nevezett ki, amely a hozzája forduló budapesti üu és leánytanulóknak teljesen díjtalanul ad tanácsot előzetes kikérdezés és orvosi vizsgálat alapján arra vonatkozóan, hogy az illetők szervezetüknek és hajlandóságaiknak megfelelően mely pályákat mellőzzék, illetőleg mely pályák közül válasszanak. Ugyanilyen intézményt alapíthatna bármelyik vidéki város is és ezzel ennek a nagyfontosságú kérdésnek a megoldásában segédkezhetnének a polgárságnak. T T T • É É — Az eo. ügyein. — Irta : Szentgyörgyi Sándor. Nem térhetek ki az alól. hogy a Pápai Lapok legutóbbi számában ? ? P, Főmunkatársunk ügye cini alatt megjelent vezércikkben a magam mouilani valóját is hozzá ne tűzzem, nem pedig még akkor sem. ha azért szószegéssel vádoltatom is meg. Mondhatom, hogy a lehető legroszabb szolgálatot tette nekem az, a ki a mult számban ezt a cikket megirta. Eltekintve ugyanis attól, hogy, mini hallom, egyesek egyenesen nekem imputálják a megírását, mások pedig szentül megvannak győződve arról, hogy én sugalmaztam, vagy legalább is én szolgáltattam az adatokat hozzá, mondom, ettől eltekintve, oly térre vitte át a harcot a cikkíró, melyről győzedelmeset, visszatérni vajmi bajos lesz. Megmondom miért? Kriszt Jenő esperes urnák ugy a saját állítása, mint másoktól nyert információim, de a magam meggyőződése szerint is az ismertetett iskolaszéki határozat meghozatalában csak éppen annyi része volt, hogy ama bizonyos ülésen elnökölt. Mire jó tehát erőszakos következtetések levonásával ugy állítani oda a dolgokat, mintha abban az iskolaszéki ülésben mintegy ki kellett neki erőszakolnia a határozatot? Tartozom az igazságnak, de saját őszinteségemnek is azzal, hogy e méltatlan támadásért a kellő elégtételt megadjam. Elismerem, hogy a határozat vétele után lelkem mélyéig el voltam keseredve s az vagyok ma is. Hozzá járult az elkeseredés fokozásákoz az, hogy lépten-nyomon, naponkint, óránkint eszembe juttatták a történteket azok, kik mint ismerősök, vagy jó barátok részvétteljesen érdeklődtek sorsom iránt. Nincs az az államférfiú, kit egy nap annyiszor és annyian meginterjavolnak, mint a hányszor és a hányan engem faggattak a részletekért. De aljon elő csak egy ember is, kinek csak egyszer mondtam volna azt, hogy ez — Kriszt Jenő müve. Mondtam igenis, de mondom is, sőt, ime, Írásban adom ki, hogy az esperes tán megakadályozhatta volna, ha jónak látta volna, ama bizonyos határozat meghozatalát. Az igazság az, hogy az esperes magára is, rám is, meg az egész katholikus ügyre is elönyüsebbnek találta eugem a Pápai Lapoktói elvonni, jobban mondva elvonatni, sőt. még helyesebben kifejezve : az elvonáshoz hozzájárulni. Kár volt tehát az ón jó barátomnak, (e percben még ugyan magam sem tudom, hogy melyik Volt,) tán jóhiszeműséggel, de szerencsétlen kézzel védelmemre kelni; kár volt a puskaporos toronyba üszköt vetni; kár volt hadat izeuni: mert mindezzel csak ártott nekem is, meg a katholikus ügynek is Mivel pedig nem tudom mikor nyilik ismét alkalmam nyílt sisakkal vallomást tenni, felhasználom ezt a, lohet hogy utolsót, és kérdőre vonom, a lámpák elé hivom vadlómat. Két perccel e cikk megírása utáu Írásban adtam be a papai r. k. hitközség egyházi elnökéhez kérvényemet, melyben az ominózus ügyben magam ellen a tegyelmi eljárást kérem. Nem fogok belőle titkot csinálni mikor és hogyan fog az lefolyni. Akkor tessék előállni es vádolni! Egyet előre bejelentek; védekezni lógok körinömszakadtáig az ellen a vád ellen, hogy én valaha katholikus ügyet, pláne papot Írásban vagy szóban bántottam volna. — viszont azonban a legmesszebb menő megtorlással fogok élni a hamis vádak kovácsai ellen. Hát, ezért dolgozom ín s exponálom magamat mindenért, a mi előttem tiszteletre méltó és szent ? Nem csodálnám, ha kötelességeim teljesítésében lanyha volnék, vagy azok ellátásában járatlan. Nem csodálnám, ha egyházam nyílt parancsai ellen cselekednék, pl. pénteki napon valamelyik növendékemmel borjupörkültet vitetnék az iskola szentelt falai közé, ha elválva élnék feleségemtől, ha nyíltan kétségbe vonnám pl. a szeplőtelen fogantatás dogmáját, ha felszentelt pap apoztáziáját segítettéin volna elő stb. Mondom, nem csodálnám akkor, hogy más egyébbel is megvádolhatnak engem. De azok után, hogy kötelességeim pontos teljesítésén kívül immár 14 év óta a kötelezett heti 4 óra helyett. 5 órát tartok a hitközség polgári iskolájában, hogy minden néven nevezeudö alkalommal rendelkezésre álltam a hangversenyrendezőknek, az egyesületeknek, köröknek, hogy ma is két kath. egyletnek vagyok a titkára, százakra menő zenekonipozieiómat ellenérték nélkül* bocsátom a kórus rendelkezésére, végre türelmesen vártam 1*5 évig nyugdíjügyem elintézésére. — azok után, azt hiszem, méltányosabb megítélést várhatok azoktól, kiket Isten kegyelnie, vagy a polgárság bizalma elöljáróimnak rendelt. Ezzel aztán ezt az ügyet. - • értve a hírlapi okoskodást — a magam részéről befejeztem, * * A sajtó — nyitott könyv. Nem kell hozzá más, csak egy kis elfogulatlanság, egy kis józan gondolkozás, egy kis értelem — és minden olvasó, hacsak tud és szokott olvasni, rögtön tisztában van KMal, hogy különösen egy helyi lap kit mikor, vagy mit mikor támad, vagy védelmez. Volt főmunkatársunk immár ismeretes ügyéből kifolyólag ma. hogy leközöljük ügyére vonatkozó nyilatkozatát, szinte felesleges volna a magunk részéről nyilatkozni s hogy mégis megtesszük, nem azért, történik az, mintha t. előfizetőinket és t. olvasóinkat féltetlök attól, miként nem értik meg anélkül tulajdonképen mi történt? Szentgyörgyi Sándor jelen cikkében jelzi, hogy fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen. Lehetetlennek tartjuk, hogy a fegyeitni vizsgálat folyamán ki ne.tűnjék az, miszerint éppen ö volt az, a mi volt főmunkatársunk, aki a kath. ügyek mellett harcolt e tisztében és végül a felettes hatóság egy puszta kérdésére, tehát nem is pressziójáia — félre állt. Vau azonban fenti cikkben vád is, még pedig olyan, melyet szó nélkül nem hagyhatunk. A lehető legrosszabb szolgálatot, tettük — szerinte — mikor mult heti cikkünkben ügyével foglalkoztunk. Ez alól a vád alól pusztán ugy kívánunk védekezni: A sajtó nyitott könyv ugyan, de szükség esetén rendelkezésére állanak a legmesszebb menő bizonyítékok. Majdan el következik a mi időnk is! Akkorra tesszük el az utolsó kártyát, a mikor nagyot üthetünk vele. Szerk. Néhány gondolat az Empress of Ireland katasztrófájához. Valószínűen olvastuk az Empress oí Ireland borzalmas katasztrófáját. Hozták a lapok száraz tárgyilagossággal azokat a nagyon nedves I egyeseket borzalmasan érintő személyi szikrahireket, az egyetemleges emberiség gyászos tájdalmát. Csak ugy dobálóznak a számokkal! Elpusztult 10.5:2 ember, megmenekült "5Ö:>. Nekem ugy tűnik elő, mintha meglettek volna számozva azok a szerencsétlen áldozatok, akik oly nyomorultul elveszni kényszerültek. 1*587 darab ember volt a hajón. Elpusztult 1082, megmenekült "{öö darab. Kész a számadás. Egy pár napig még hoznak részleteket, a hitlapok, vagy az elmúlt, részletek variációit. — azután olyan némaság borul a hátborzongató katasztrófa hirére. mint az elsülyedr Empress oi Ireland személyszállítóra a csendes tenger sima tükre, vagy ha ugy tetszik, — a habos tenger tarajos hullámai. Ahelyett, hogy itt megadna az egész, emberiség s tölemelné tiltakozó szavát a tapasztalt döntő körülmények viszassága ellen ! A lapok versengenek, hogv melyiknek sikerül iiiiuél ujabb s minél borzalmasabb hireket leadni. Megkülönböztetéssel hozzák a pénzvilág valamely milliárdos nagyságának tengerbe vesztet. Mintha bizony az a szegény horvát munkás nem éppen ugy állotta volna ki a halálfélelem szörnyű érzelmeit, mint az a pénz-, vagy az a szellemi kitűnőség. Alomnak, rettentő álomnak tűnik tel e szörnyű katasztrófa. Jobb is ha alomnak tekintjük, mert, ha a borzalmas valóság szomorú életképe gyanánt lebegne előttünk. — átélnok az elpusztult szerencsétlenek kétségbeesett vergődéseit s éppen ugy venne rajtunk erőt az elpusztult, hirtelen őrülete, mint a megmenekülteken a hisztérikus roham, Szörnyű — elképzelni az egész katasztrólát — előjátékától kezdve a gyászos végig. Egy hajó nyugodtan mozog célja felé, hátán s belsejében egy tálura való embert, hordozva, — rendeltetésének komoly tudatában. A késő est éjszakában hallik, az utasok pihenni térnek, olyan nyugodtan, mintha a szárazföld biztos talaját, éreznék — bizonytalan maguk alatt. Az utasok alusznak, egyesek — szokás szerint talán hortyognak s édesen pihennek a következő derűs reggel rózsás remény ében .. . A mogorva gyilkos tudatlanul közeledik s belelurakodik ennek oldalába. A szernélvszullitÓ derékon leped . . .