Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-08-10

Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik in i n cl e n vasárnap. Szerkesztőség ét kiadóhivatal : Goldherg Gyv.la pa|.irkereske.lése. Kii-tér l'.'i-ik szám. Telefcn. liE «zaxaa. A szerkesztésért felelős laptuJajdonos; GOLDBERG GYULA. !-'!'ti7.-!.'-s..|í és hirrletési dijak a ;»t kiadóhivataléhoz kaldondSk. A lap ara: egész évre IS kor., félévre G k., nPiryeJévra :$. Nvilt-tér sorúnként 40 lillér. — Kir.ves szám ára !'» tili. i Yármoci imwMi refoiia. A kereset minden ágazatában erős fejlődés indáit az utóbbi években. A merre tekintünk a technika terén, a mező­gazdaságban, a kereskedelemben és az ipari foglalkozások között mindenütt erős törletést tapasztalunk olyan irány leié, a mely a közre és a kereseti közületek vezetői és a vele foglalkozók számára előnyös. Minden téren újításokat látunk, látjuk, hogy az üzleti és üzemi körze­tek mint tágulnak, mint alakulnak, mint javulnak. Az állam is, különösen azo­kon a pontokon, ahol gazdasági érdekei forognak kockán, lépést tart a magán­üzemmel és intézményeiben mindenütt odatörekszik, hogv hatalmas apparátu­sával versenyezzen a magánosok ügyes­ségével, ötletességével és vállalkozó ked­vével. Monopóliumai, kincstári birtokai, bányái és közlekedési szervezkedése megannyi hatalmas vállalkozás, mely fej­lődik, hígul, reformálódik és nein engedi maiját háttérbe szorítani a külföld ha­sonló üzemei által. Másként áll az ügy a közigazgatás terén. A technika és mindaz, amiben az emberi agyvelő és kéz hasznosat és prak­tikusat alkotott, ezen a téren nem jutott érvényre. Nem törődött vele sokat sem az állam, sem a közvélemény és azért a közigazgatás inai állapotában nem kü­lötnb, mint amilyen volt egy évszázad" dal azelőtt. Pedig szemünk előtt játszó­dott le a nagyszerű átalakulási processus mindeu téren ; nyomai ott vannak a leg­TARCÄ» Riporter-bravúrok. (Viss zacmlékezésck ). Irta : Qelléri Mór. A sokszor emlegetett „régi jó időkben' 1 az újságírók a nagyobb lapok Bál vég'gsxolgálták va­lainei 'ívi rovatot, ami MM e/t jelenti. hogy sok­szor vezércikket és tu'roiit is kellett irni, hanem azt. hogy semmiféle feladatot és megbi/.ást sem volt szabad kicsinyelni. Kétségte'en, hogy a zsur­nalisztikái modern fellendülés legerősebb nyomai éppen ÍM évvel ezelőtt az Egyetértésben nyilvá­nultak, ezt az időszakot számos érdekes epizód tegr.i — legalább r:ím nézve - emlékezetessé. Hogy például toiiri estélyeken nekem kellett a liipot képviselnem, ennek M volt egyedüli oka, bogy a ezivil- (#fiwi 1 nem képviseli munka­társak körül egyedül nekem volt kifogástalan frak kom. Hogv volt idő, amikor kél. kolumnát kellett egymagámnak megunom és pedig riportom tárgyá­ról -országos inargyiüés) vezércikket, tárcát, njdon­sn'g utáni cikket IS7".». június 1.) és rendkívül ala­pos és részletes tudósítást, ez sem tartozott a rit­kaságok közé: de akkor már divatban voltak uz ötletek és bravúrok bizonyos reláe ziókhan, amelyek lel ha gyottabb faluban is, éppen csak i 'közigazgatásban maradt még meg a rég jó táblabírói idők szelleme, lassúsága Koraázasa es az uj korba való beillesz j téstől való félelme. Csakhogy az idők folyását megáili • tani a legnehezebb dolgok egyike. A; egyetlen érv a régi állapotok mellett hogy nem engedhetjük megcsorbitani a; autonómiánkat, nem engedhetjük, bogj Ügyeinkben kinevezett, állami tiszivise 'lők döntsenek, nem tűrhetjük, hogy min Idénre felsőbb helyről jöjjön a szankció Nohát ez egy nagyon gyönge fegyvert j közigazgatási ortoxia mellett. Mert a: [ egyáltalában nem baj, hogy ki dönt ügyes bajos dolgainkban: kinevezett vagy vá Iasztott tisztviselő-e. Ez csak a tisztvi iselő szempontjából fontos és rá nézvt iaz előbbi állapot, a kinevezettség min denesetre előnyösebb. mert biztosítja a; exisztenciáját, nem teszi ki a törvény hatósági bizottsági tag urak kénye-ked j vének, nem kell választások előtt meg 1 ai.izkoova kihneseimé a szavazatokéri De a közvélemény szempontjából is fon itos, hogy szilárd egzisztenciák irányit sák a közigazgatást Akiknek- uincsenel Iprotektorjaik és nem reszketnek az ál lásuk miatt. Aki nem protektor és ak nem bizottsági tay. is nyerje el az iga zát. És mindenekelőtt fontos, hogy gyort i lebonyolítás legyen a közigazgatásban amit mostanában bizony keservesen uél kUlözünk. Nem egészen uj az a kívánság ét fönt a belügyminisztériumban már eg,\ lelni magán sem tudta tu kitérni. Back kosfii kivá nok néhányat följegyezni, annál is inkább, ner I egviknek-másiknak egy-egy nem egészen jól értesül röpke I öljcgvzésben akadt már más gazdája is. Ma még vannak laniiim az újságírók régi gár (híjából, de mert nagyon ritkulnak a soraink, lehet hogy holnap, holnapután már nem tudnék kire Ili' vat kőzni. A lecsukott riporter. A székesfehérvári kiállításon, ]S7'.» uyarái József főherceg suliin telt be nem jelentett látoga­[tatokat és kevés emberből álló kíséretével alapé* san megnézett mindéül. 1 yenkor fesztelen jókedv vei tette tőzsgyökeres, zamatos megjegyzéseit ai egves kiállított tárgyakról, de egyebekről is. Kg> szép nnpon Zichy .lenö gróf, a kiállítás elnöke figyel ine/.tetelt • föheroeg siMivomban bejelentett látó gátasára. Klipem csuk a/ teszélvezett, hogy ugyana; ; nap lent volt tg* német lapnak igen ügyes ripor terc, aki mint ilyen, abban az időben nz első sol élén állott Megkenem le bét a grófot, hogy kezd jtik a sétát a fenséges uiral a kocsipiivilionban. Im is történt. Ar. én riportéi '-kollégáin feltűnő buzgó I•ággal kezdett jegyezgetni De nem sokait'. A reis« 'fordulónál ug.anis egy uj szerkezetű kocsihox ér tünk. KII sem volium valami nagyon szemérmeséi elég közel voltam ii főherceghez, amit a fensége, „ r — ugy látszik — ée/.ie is vett. Valószínű, bogi {évtizede foglalkoznak intenziven ezzel !a kérdéssel. Javaslatot javaslat után kó­'szitetlek. Tisztviselők egyesületei ÍÖli­'ratoztak. határozati javaslatokat és tör­! vénytervezeteket nyujtottak be, do az ügy kellő lépést előre nem tett. Nem tett azért, mert a vidéken még mindig !uralkodik a copf Báró Herényi Zsig­fnond államtitkár, aki hivatalába lépése­kor már programmszerüen foglalkozott [a közigazgatás reformjával, a vidéki ren­dőrség és a közjegyzők államosításával egy ponton megakadt. Tudniillik a tör­vényhatóságok autonómián, amelyre me­gyéink és városaink féltékenyen őr­ködnek. Amikor a minapában egy újságíró a belügyi államtitkárnál érdeklődött a közigazgatás államosítása felől, bán') Pe­rényi e kérdésre, hogy milyen irányban történik az autonómia fejlesztése, ezeket mondta: „Tervbe van véve, hogy a jövőben sok olyan ügy, a melyben eddig a végső szót a betügyiuitiissftpíuBi saondoita ki. ezentúl magábau a törvényhatóságban végérvényes befejezést nyerhessen, va­gyis a törvényhatóság határozata ezek­ben az esetekben nem igónyleué a mi­niszteri jóváhagyást. Ezenkívül tervbe vau véve a „járás­bizottsága szervezése. Ennek a bizott­ságnak, a mely mintegy közbeeső lórum lesz a községi képviselő-testületek és a vármegyei közgyűlés között, hatáskörébe lennének utalva a kulturális, az iskola-, az uttlgyek és ezenkívül a községek I le akart főzni, mikor hirtelen hozzám fordult s min­den átmenet uélkül azt kérdezte: — Hét mondja incg, mi ennek a hitárii.ik tnlujdonképcni előnye ? KII első percben meglehetősen meg voltam za­varodva, de hirtelen egész nagyságában állott előt­' te ni az eredeti tervem és ravasz fondorlat! «I beül­i tettem P. riporter kollégáinál a kocsiba, melynek az volt az egyetlen ügynevezett előnye, hogy az aj­tókat kulccsal le lehetett zárni. Kollégáin látván, bogy a főherceg szemei rá vannak függesztve, nagy grándézzával helyezkedett el a kupéban, mire én rázártam az ajtót, hogy a kocsi „előnyét" ad Odi­los demonstráljam. Ks itt jöu a tragikum. A hintó kulcsa „véletlenül" betört a zárba A másik oldal pedig már jó előre, kellő óvatossággal le volt zárva s igy az én kétíves kollégám nem tudott .« batár­ból kimenekülni Persze ilyenkor lakatos is nehezen akad és mire a kis l'.-t kiszabadítottak kényelmet­len helyzetéből, addig a főhere g már befejezte kör­sétáját. Még aznap egy rendkívül érdekes, kéthasábos tudósításban számoltam be a főherceg látogatásáról, jóizü kiszólásairól, találó megjegyzéseiről, melyek oly feltűnést keltettek, hogv azok megjeb né e nap­ján három tekiutélyes nagy laptól kaptam szerző­idési ajánlatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom