Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-08-10

költségelőirányzatának ós zárszámadii sainak felülvizsgálata. Kzek a község előirányzatok és számadások eddig jó fórnál) csak számszakilag lettek felül vizsgálva; maga a megyei közgyüléi legtöbb esetben en bloc,, végzett a köz ségi számadásokkal, A jövőben a járás bizottságnak lesz a feladata a község számadásoknak behatóbb lelülvizágálása A járásbizottság tagjai ugyanis, ismer vén a körzetükbe tartozó községekuoí ügyeit, nemcsak érdeklődéssel \iseltet nének azok iránt, hanem közvetlen M pasztalataik alánján behatóbban is tud nák mérlegelni a községek igényeit éí szükségleteit." Tehát mégis történik valami ezen a téren. Nem sok. Csak egy terv. Ajá RÉSBIZOTTSÁG szervezése UGY aü uiég nem lehet betetőzése a teljes reformnak, dc MINDENESETRE egy olyan fokozata ez az előrehaladásnak, amit örömmel kell I további fejlődés érdekében üdvözölni, Az időpontra vonatkozólag természete­sen még nem lehetett nyilatkoznia az államtitkárnak és bizonyos, hogy jó né­hány év MULTÁN lehet csak szó a tör­vény teljes keresztülviteléről. Egyelőre várjuk be a telje? konszolidáltságot, a nyugalmat, az üzletek rendes meneteléi, a pénzpiac MEGJAVULÁSÁT. Majd csak azu­tán lehet szó a vármegye megrendszabá­lyozásáról. Tisztes ipar. Városnak tahd között ma szép ünnepség folyik le. Amiről már hetekkel ezelöu mi is több izben en>litést tettünk s amiről fővárosi lapok, továbbá a megyebeli hetilapok ugyancsak ismételten megemlékeztek: a Pápai Kathoiikus Legényegylet há/.felavatása és zás/.lószentelése ma les/.. Dicséretükre legyen mondva, bárkinek az érdeme, de a zaszlószenteléssel kapcsolatos ün­nepségek reklámozásához kitűnően értettek és ugyancsak nem sok nagyitás voltra abban, ha A belügyminiszter halála Nemsokára ezután nekem kellett a/, „újdon­dászt" helyettesítenem. A főszerkesztő cgvazerüeii kiteu lelt a szabadságra ment Korda Imre helyére, Ment is valahogy a munka, pedig akkor sok mellék­: ivat tartóz 'tt még az újdonságok lőrovatáhot. Egy szép napon ilsT'.t szeptember '.». beróhat li izzani a főszerkesztő : — Olvasta-e • Pesti Napló estilapját? — Még ne in. — Hát nézze meg. l'enne van, hogy Knjnei Pal voll beltigyniiuin/ici iontói birtokán 5ngyilkoi int. Sseresten akárhonnen, ha a fold alól is ress* - tudős'tást. Krti: réaaletes tudósítást. Mindenfelé eleaalajtottam • segédcsapatokat, magam is lótottam-Uitottain az illetékes minisztériu­mokból, politikai kliibboklio/. rokonukhoz, ismerő­aőkbóz: mind hiába. S.nki se tudott egy kukkot se. í'-iik a szoinoni tenvt magát tudták konstatálni, L •ütő Bont meg \ eben egy akkor csak keletkezőben lévő község volt, távíró állomás nélkül; oda tehát hiába fordultára volna. Hamm Bsp is betellik vala, míg va'asz megérkezett volna. Már-már elérkezett • lapzárás ideje, a többi szerkesztőségek •*> iu kaptak semmitéle ét tii• sí e­igy ne,,, is adhattak. Kkknr nekiálltam és i \ abrupto kaeból Irtan egy részletes tudősiiast. Leírtam a sz il'.inak a iiereielezéset. a lioldogull Utolsó beszél­getését a házvezetőnővel, leírtam, miként rendezte iratait, az íróasztal melyik tiókjába helyezte vég­rendeletét., végre hogyan vánszorgott kimerülten a pamlaghoz, mily meghatottsággal búcsúzott el a* • . azt áilitanók, hogy országvilág szeme ma Pápára j van irányítva. Annyi azonban tény és valóság, hogy az egylet szervezetéből kifolyó két nevezetes tár­"isadalmi tényező, a kathoiikus társadalom és az I iparosvilág, városunk összlakosságának e két. - számottevő rétege, melyet az ünneplő egyesü­-íléthez annyi kötelék füz, annvira bele vau vonva [[az érdekeltségbe, hogy legkevésbbé sem szabad {csodálkoznunk a lefolytatandó ünnepségek szo­|kottásai nagy méretein és a biztosra bejósol-1 iható óriási sikerén. Fényt, díszt és súlyt kölcsönöz egyébbkéut: a zászlóauyai tisztséget vállalt Esterházy Pálné | 'grófnő és a veszprémi piispokhelyett.es személyes' Ijelenléte és szereplése. E két méltóság körétisz-' tes intelligencia csoportosul, továbbá sziiiejava. az iparososztályuak s csak azután következik' maga az egyesület, melynek tagjai a inai napon j öröm mámorba n úsznak. Felületes bírálattal az események fölött 'hamarosan napirendre térhetnénk, do ha jóaka­Iróan és eltogulatlauul vesszük kezünkbe a tollat, 'lehetetlen, hogy ne szépet és ne jót írjunk az |abg 18 éves, de igen viharos múlttal rendelkező ! Pápai Kathoiikus Legényegyletről. Nincs meg két évtizede, 1895 május 96-áa voh. hogy Neger Ágost, most veszprémi kano­nok az egyesületet megalakította. Beiügyminisz­jterileg jósahagyott, dapasabályob szerint ólt (azóta a mai napig ezen egyesület, melynek tör­Itéuete látszólag egyszerű és sablonos, a valóság­j bau azonban változatos és jellegzetes, hogy abból Ibizony sok tanulságot vonhat le magának az, 'a ki akar. Nem szabad elfelejtenüuk, hogy azok az (alapelvek, melyek szerint a kath. legényegyletek felépültek és melyek szerint azok élnek, nem holmi gyorsgondoikozóknak szappanbuborékáé' ötletei hanem egy, korának a legnagyobb tehet-j ségei között is előkelő helyen állott világhírül filozófus és emberbarát lángelméjének a gyü­mölcsei. Nem nagy bangón kiabáló stréber, hanem J janibor gondolkozású bölcs agyában szülemlettek meg azok az irányelvek, melyek az egész világ kath. iparositjiiit vaio ak hivatva egy táborba vonni, hogy innét vehessék fel a küzdelmet az egész világrendet felforgatni akaró erőszakos s' Iépp azért veszedelmes ellenálamlattal, a szocial­Idemokráciával szemben. A milyen messze van­nak egymástól Kolping és Marx, oly távol álla­nak egymástól a kathoiikus legényegyletek és a demokraták. Tán egy oélt szolgálnak, hisz mind­Jfölött log«') női arcképtől s miiy gyorsan, miféle revolverrel végzett magával stl>. A hasálxM tudósítás óriási szenzációt kelteti, a viliig valamennyi lopjanak ruegtelegrafálták. A főszerkesztő nagyon me^ volt elégedve. Egy hét múlva megjelent egy hir ugyancsak ia Pesti Hírlap esti lepj bau. Azt akarta a világgal i í elhitetni, hogy Raj ser Pál a kertben, a körtefa alatt lőtte magát agyou. Persze senki se hederített rá. i El se hitték. Hiszen akkor ez az ügy már le volt tárgyalva s az én tudósításom alapján véglegesen I elintézve . . . Kossuth Lajos hires turini beszéde. Az 1889. párisi világkiállítás alkalmából ai í régi írók és művészek köre testületi kirándulást I i tervezeti, melynek Pái,s csak niellekeelja voll. A főcél Kossuth Lajos meglátogatása Turinban. Ter­mészetes ll igN i||. i, kita'tllllllasra lolliegese.il j... leutkezttk a magyarok. Nyolcrzáznegyvenöt ember­rel indultunk utunk, két hosszu-hosszu vonalon. Utunk diadalul volt, I iriubau üuui pélyeaen foga-1 ' dott bennünket a varos, de a magyarokat, mindez csak mellékesen érdekelte. Mindenki lázán tiirel­metlcedtedeseel varia a Kossuthaál való láinaeláet llis/en alig volumk ötrii-hatan. akik szerencsések voltunk a via dei inillc i házban már több más al­kalommal is tiszteleghetni. •árnap a Pő pultján elterülő óriási kiailitási • •-ai nokliaii nagy bankett volt Kos.-nlh tiszteletére. Ismétlődött a magyarok lelkesedése, rajongása, melv­. Ivel a „szent öregei" korál vettek. Es a hivatalos tt ikos/.öiitü után felállott Kossuth és tartott egy kettő az iparosifjuság helyzetéuek a javítását célozza, de eszközeikben oly merően ellentétesek, hogy a közeledés, pláne találkozás lehetőségének már a gondolata is ki vau zárva. Vegyük mind­ezekhez, hogy még az ujabban keletkezett u. u. keresztény muukásegyesületek, a politikailag is izolált, másszőval különálló keresztényszocializ­musnak a folyton erősbödő hajtásai minden ha­sonlatosságuk mellett is annyira elütnek a kath. legényegyletektől, mintha nem is test vérek, hanem riválisak volnának, előttünk áll a kép j egyedül vau a kath. legényegylet, magara vau hagyatva. Árvaságában küzdenie, szenvednie és tűrnie kell. A létléutai tás küzdelmei között elszenvedui azt a sok méltatlan mellőzést és eltűrni azt a sok gúnyt, mellyel untalau illetik. Hazafísága, vallásossága miatt szinte lesaj­nálják a mai világboldogitók, sőt még ennél ie szomorúbb, hogy minden hazafísága és vallásos­sága mellett meg akarják ölni. Nohát gúnyoljak ki, sajnálják le a kath. legényegyleteket a mint tetszik, de őket meg­ölni, az igazán kár volna. Hiszen ha uem vol­nának ilyen kath legényegyletek, hát ma, most, tüstént és hirtelen teremteni kellene őket, mert soha nagyobb szükség nem volt arra mint ko­runkban, hogy ideálisabb és célravezetőbb gon­dolkodás uralkodjék az iparososztályban, hogy ne a széthúzás, hanem az összetartás, nem a nemzetellenes pogány, hanem hazafias vallásos érzés üssön tanyát az iparosok szivében, s ne politika, hanem társadalmi szükségletek irányít­sák minden lépésüket. Lesz idő, mikor az álta­lános kavarodásban, melynek folyamán a leg­es kártyavárak össze fognak omlani, erős szirt­ként egyedül a kathoiikus legényegyletek tud­nak csak megállani s a jövendő fejlődéshez in­nét, fogják meríteni az anyagot. Ámde tegyük félre ma ezeket a sötét gon­dolatokat. A mai nap legyen az öröm napja. Üdvö­zöljük városunk falni között a vendégeket, na­gyokat, kicsinyeket, elökelöeket és egyszerűe­ket egyaránt! Érezzék magukat köriinkbau jól, távozásukkor pedig vigyek magukkal innét a legszebb emlékeket! Isten áldja a tisztes ipart! Sz.— A vidéki sajtó feladata. Bámulatos, mily rohamos haladás­nak indult a mult század második telé­közel másfél óráig terjedő fenomenális beszédet. Mi újságírók körülfogtuk, hogy egy szavat se veszítsük el. Mindnyájan megcsináltuk a magunk jegyzeteit. Mikor a beszédnek vége volt, én, aki az Egyetér­tést képviseltem a kirándulásban, rohantam haza a szállodámon és nekifogtam a uagysrabásu beszéd leírásának Az első részt németül küldöttem a láviró­liivatailia, de küldöncöm azzal hozta vissza, hogy a távirótisztck nem tudnak németül, szívesebben ve­szik, hu magyar nyelven küldöm n szöveget, mert igy legalább a szerkesztőségben sokban megköiinveb­bül a munka. Délután négy órától este fél !>ig sza­kadatlan ügy elmés munkával feldolgoztam Kossuth beszédét közel ezer lira költséggel. Fel is adtain a távirőliivntalba, ahol különös kérelmemre sietve továbbították az öt telegrammra felosztott nagy be­szédet. Sietnem kellelt ezzel a munkával, mert este 9 őráia volt kiii'uve a tutin; ("avoiir-páholy dísz­munkája a magyar „testvérek" tiszteletére, melyen nekem is részt kellett veunein. Hajnali 4 órakor erős r.örgctés vert tol ál­momból a Diiano-szállodabau. A távíróból jóit egy sürgős üzeuet, hogy egyik táviratnál egv lira éa m-i lany cculcsimőval kevesebbel fizettem, tehát tes­sék pótolni. Oda voltam és ast hitlem, hogv fáiad­ságos munkám kárbaviszett. távirataim egv ré-se ittmaradt és njságiró-kollégáiin lefőztek. Parisig nem láttam magyar lapot. Ott tudtam meg, hogy mind az öt táviratom, az akkoii nagy Egyetéétésbrn közel két koluiunányi terjedelemben megjeleat. Es hogy milyet szenzáció volt a Kossuth

Next

/
Oldalképek
Tartalom