Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-03-30

Pápai Lapok 191'?. március 80. Midőn feltörtem azt a kis levélkét. Olyan csodásan dobbant meg szivem. Iiis/, annak bús, de, lángoló inját Már olyan régen, régen ismerem. A forgó, nyüzsgő einberáradatbau Rég észrevettem azt a két szemet. Mely rajtam csüngött mindig áhítattal. — A íiii ezt. látja mindenek felett!! Minden szavával megcsapott a forró. A szép jövendő lágy fuvallata, A céluuk egy s ,ui egyesült, erővel Dalolva, játszva eljutunk oda . . . Mily boldogság lesz mámor ó> dicsőség S ha mar elég volt. elrejtőzni ott. IIo! ket szerelmes, búgó gerlice F'gymást megértve fészket is rakott. IIa majd a kályha pattogó tüzénél M^big szobánkban felhomály dereng S csapongó lelkünk ébrenálmodoava Kzer meg száz tündérmesét teremt, Egymásnak ajkén lessük altatónkat S örök vidámság less kicsiny tanyánk. Összebújunk és suttogunk a menyről. Melynek sugara szállt als reánk S ha tan az élet, zsarnok, vad szeszélye Vagy áskaiódo, apró emberek KelyhUukbe ürmöt lopnának titokban, IIa boldogságunk tiszta nem leint. oh, akkor is megosztanánk mi ketten, Megosztanánk mi minden bánatot. Ks mégis, mégis boldogabbak lennénk. Miként ott fenn az. összes angyalok. Kn érzem azt, ha nélkülözni kell is, Mosolygom rajt. s ürömmel megteszem ; Ki vergődött, még nagyra itt a földön A művészpályán szenvedéstelen 'í! Lesz részünk benne, ámde nem sokáig. Mert van jövőnk, azt én tudom, hiszem, Kiles poéta lesz egykor magából S ünneplik majd az. éu művészetem. I >e miért is várakoznánk addig arra. Amig szerencsénk hírt is ád, Szeresse addig is egész szivének Minden tüzével szőke angyalát. — Utóirat: Majd elfeledtem. Ami legeslegtolltosabb : Várjon vasárnap alkonyattal Az illatos hársfák alatt. A HARMADIK I.KYKL. A legszebb, legszőkébb kis kardalosnőnek. .leiige Nincs ffát. i,

u „lvs látszón tőled. Kdes Cicáin! Már tudja, nálunk Kz ősidőktől igy szokás: Beoéezük azt, kiben van egy-két Csiklandozó, kecses vonás. — De térjünk át a tárgyra gyorsan, Amiért betiutáz.om kezem, Mert irni ritkán szoktam én, csak Kényszerből, hogyha megteszem. Színházban voltam tegnap este Ks páholyomnak rejtekén Unatkoztam, a játék ross volt S a tárgy ebiekben oly szegény. Már éppen menni készülődtem, Hogy egy mtilatóhh helyet. Kutassak fel, midöu elejbém Apró kis baba tévedett. Utánna jártam. Pénzem arán Megtudtam csakhamar nevét, Megtudtam sorsát, küzködését. Egész élettörténetét. Nagyon sajnáltam! Szép alakja. Tüzesen csillogó szeme, Arany haja, piros két arca Jobb életet érdemelne. Kgy pillanat s kész volt a tervem : Magáért, mindent megteszek. Ha meggondolja, úgy bizonnyal Megérti majd a helyzetet. Ajánlom azt, hogy hagyja végre Magára azt az ostobát, Kinek talán a szive tágas, Krsz.onye annál mostohább. mutatta, hogy zeneegylet alapítási kedve volna, máról-holnapra meg egyszerre nagy zenepártolóvá vedlett át. Felvetődött azonban az a terv. hogy valamelyik egyesillet, vagy kör adná az egyletnek ingyen a termet, s igy lakbért sem fizetne, akkor a kiadások természetesen redukálódnak. Hozzá vehetjük még, hogy néhány hangverseny beléptidijából a pártolótagoknak nyújtott kedvezmény dacára is csak marad néhány korona, a mi számitásunk szerint akkor még mindig legalább 40(1 körömit kell a pártoló tagsági dijból bevenni. Vagyis vagy 1<M) tag évi 4 korona, vagy: 135 tag évi 3 korona, vagy 200 tag évi 2 korona, vagy 400 tag évi 1 korona mellett. Nos. ennek a négy feltételnek egyikét se.ni tartjuk kivihetőnek. Az a bi-| zonyos 10 uri ember, a ki a mi szervezőnket biztosította a legmesszebbmenő támogatásról ugyan meg lógja fizetni az évi 4 koronát, még talán éveken keresztül is. sőt talán a hangversenyi beléptidijak kedvezményéről is lemond, de hogy azonkívül mindegyik még 10: hasonló gondolkozású és szándékú embert tudjon fogni Pápán, azt már kötve hisszük, mert ha volna Pápán 100 olyan iérfiu a ki a zeneegylettől nem sajnál, évi 4 koronát, akkor a zeneegylel nem most alakulna, hanem az idén ülné fennállása 50 éves jubileumát. Nem folytatjuk azonban tovább a következtetéseket. Szeretnők, ha csalódtunk volna. Nem az volna a világ l».<v. nagyobb csodája, ha egy város intelligenciájának egy jó része, pláne egy népszerű, szervezési hajlammal rendelkező, lelkes uri ember agitációja következtében máról-holnapra átváltoznék s mondjuk olyan ügyet, melyet eddig tökéletesen negligált, ezentúl, mint valami felkezdett divatot, tüutetésszerüen felkarolna. Miért ne történhetnék ez meg? Vagy.,tát) nem ezen az alapon álltunk-e mindig, mikor már vagy tiz év óta évenkint egyszer-kétszer szóvátettük mai témánkat? Megmondottuk, hogy nem lehetetlen, de nem hitték el nekünk. Most már mi lettünk azokká, a kik nem hiszik el a nagy Pálfordulást. A napokban megindul majd a toborozás nagy munkája, a kilincselés házról-házra. Aktuálisnak tartottuk, kissé megvilágítani a helyzetet, mert a tökéletes számítások és fontosabb megbeszélések úgyis egy tartandó alakulógyülésnek lesznek a tárgysorozatán. Micsoda nagy örömmel fogjuk bevallani, hogy tévedtünk! Azoknak pedig, kik erre a sziszifuszi munkára vállalkoztak, kívánjuk ezek után a legnagyobb sí-kert. Hangverseny. — 1913 március 23 Az elmúlt húsvéti ünnepek ünnepi hangulatába igen szépen illeszkedett be a pápai izr. nőegyletnek a Griff-szálló nagytermében rendezett hangversenye. Hz a régi. tekintélyes es népszerű egy. let évről-évre kitesz magáért s mondhatni, hogv hangversenyei, miket időnkint rendezni szokott, magukon viselik a művészi előkelőség jellegét s e mellett bizonyos benső meleget árasztanak, mert rokonszenvet keltenek még pedig azáltal, hogy nem töröl metszett idegenek, hanem kedves ismerősök, hozzánk közel álló földieink, majd csaknem saját véreink által állíttatják ki a műsort. Annyi tehát bizonyos, hogy idén is a legjobb alapokra voll fektetve a hangverseny rendezése, a miért is nem az egylet vezetőségén múlt. hogy a terem nem telt meg egészen a zsúfolásig. Hamarosan nem is tudnók megállapítani, mi okozhatta azt, hogy nem keltek el az összes jegyek. Tán az ünnepnap, vagy sokaknak Pápáról való távolléte . . . A mi tisztünk egyébbként csak a hangverseny erkölcsi sikeréről való beszámolás lévén, nem is keressük tovább némelyek távolmaradásának az okait, hanem megállapítjuk, hogy a mindamellett szépszámú, előkelő, díszes közönség végtelen gyönyörűséggel hallgathatta a szebbnél-szebb műsorszámokat, mikben három pápai művész, a Schlesinger családból származó Sziráki Hóra énekesnő, dr. Kechuitz lia. dr. líáez Dezső, zongorista és a közismert Steiner Hugó hegedűs (no meg a mi Kis Józsefünk, mint kísérő) ragyogtatta egyenkint csillogó művészetét. Igaz ugyan, hogy Sviirdströmök, Mailének és Szántók után a pápai közönség nem könnyen ragadtatja el magát, mert aki ismeri az igazi drágaköveket, annak bajos csehüveget a nyakába varrni, de viszont az is igaz, hogy lennemlitett művészeink Sziráki, Steiner és Rácz dr. friss nyomon követik a világhírre vergődött nagyokat és a legjobb uton vaunak, hogy valamikor ők is nemcsak szűkebb hazájokban. Pápán, vagy jelenlegi tartózkodási helyükön, a fővárosban és nemcsak Magyarországban, de annak határain tul is, maholnap világszerte ünnepeltessenek. Irigykedve szemléltem a hangverseny folyamán a művészek volt első tanítómestereinek örömtől és büszkeségtől csillogó arcát és gyönyörködtem a boldog szülők és rokonok látszólag visszatartott, elfojtott, de a szembe, mint a lélek tükrébe örömkönny alakjában tolult büszkeségében. Dr. Rácz Dezső zongorajátéka határozottan meglepett. Hogy nem kezdő, azt ugyan tudtam, de hogy e fiatal művészünk a tökély ekkora magaslatán álljon, hogy mi pápaiak teje lelett oly könnyedén elláthaason, az váratlanul érintett. Tgylátszik tehát, hogy művészeténél csak szerénysége nagyobb. Nem üti dobra, mit tud . . ., hiszen nem ez a kenyere, nem e pályára készült. Ugy ám, d>> egy-két ilyen szereplés révén minden tiltakozása vagy kívánsága ellen mégis csak kire megy gyönyörű, bravúros teknikájáuak ós