Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-01-12

séfjének alapja tizette uieg. elvesztve egyeduralkodói állásár. Ama nagy tolyanm. amelyet közönségesen agi ár-krizisnek nevezünk, Németországban öltött legélesebb alakot,, de Európa egyéb államaira is döntő hatású volt a német gazdatársadalom támadó fellépése, jóllehet a gazdasági fej lódé* az ipar ét a mezőgazdaság közötti elleut-teket. sehol sem hegyezte Iii olj mértekben, mint a németeknél. Angliában, hol a német, agrárfejlődés mai Stádiuma a uui't század 40-es éveiben jelentke" zatt s ahol Cobdeu és pártja a gabonavámok megszűntetéaéá s a .szabadkereskedelmi irány recepciójut fél századdal ezelőtt kivívta, a meBŐgazdaság érdeke többé nein irányadó. logföl« jebb a gyarmatok agrár érdekeinek védelméről lehet szc, amint azt Chamberlain propagt >. Ks iiz ir-biilben az agrárizmiis legfontosabb ér« d«k- az elmúlt év folyamán még itt is kielégi|itt nv MÍ. Jc'iaiivutoidz;igban a Méline, által inaugurált védv.iuics politika hajótörést szenvedett ugyan, de a jntrasztpuljtika oiy mertekben t'oly ik tovább, hogy azt • szocialisták is kénytelenek programmjuklntu respektálni, éppen ugy mint az olasz szocialisták. Hazánkban az agrármosgalom a 80-ai évek végén kezdődik s a koi Hiánnyal vivőit nehéz csatákban megerősödve, Darányi alatt, I még inkább Széli kormányraléptével uralomra jut. Ezt az uralmat Tisza alatt is megtartotta, bár a vezető agráriusokuál bizonyos elkedveU lenedés vehető észre. A magyar agráriusuk te-1 rékeuység* kettői iránya. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület lóként a nagy- és középbirtok érdekében álló reformokat i határidő-üzlet, saabedrak tárak) ittrgeti 'bar a telepítési törvény 8 az uzsorát örvény megalkotásáért is sikra száll) és a vámtarifában és Ausztriával kötendő kiegyezébben a mezőgazdaság érdekeinek hathatós védelmére törekszik. A „Magyar (iazdaszöveteég* ellenb*n főként a kisjiarasztság érdakébi u működik, szövetkezeteket és gazdaköröket • pitvúu. A két egyesület egyébként köloaőnöaea támogatja egymást, inegköunyitvén ez által a társadalmi é» politikái akciót. Oly Bajos politikai sikerekre a magvai' agrárizmus nem hivatkozhatik, mint a német, de annál több történt a säendes munka torén. A A gaadakongresszusok, kiaiiitás > .,/.! célozták, hogy uz országban a meddő közjogi fölfogás bolyéba egéssségeaebb gaadaaági felfogás lepjen s hogy a gazdasági kérdések megítélése jobban érdekelje a közönséget, mint teszem a szegedi katonák koszoru-ügye. Sajnos, e tekintetben az eddigi eredmények korántsem vetekedhetnek a technika tökéletesítése és a vámtarifa, valamint a kiegyezés körül kivivott sikerekkel, de ebhen már nem az agrármozgalom hibás, hanem a közvélemény „vis inert.iae

a-ja. Az Hgrárniozgabnat a nagyközönség egy réaae hely telenttl itéli meg. Agrárizmus, klerikalizmus, konzervatizmus körülbelül egy jelentőségű a közvélemény bizonyos rétege előtt. Pedig az ngrármozgahuat alkotó hatalmas lolyam tápláló ereit kutatva, azonnal észrevehetjük, hogy itt nem egy. hanem két különböző mozgalom kapcsolódik egybe, amely ezidöszerint őket egy mederben hajtja ugyan, de a közösség mellett is nagy érdekellentéteket hord méhében. A parasztaág védelma, gazdasági és kulturtejlődésénok előmozdítása nem közvetlen érdeke a nagybirtokunk, sőt ezzel bizonyos tekintetben ellentétes, amennyiben magasabb munkabéreket jelent. Ma ennek ellenére a magyar agráriusok erőteljes parasatpolitikát is hinletnek, ez mutatja, bogyók a mezőgazdaság fontos érdekei mellett a szociális szempontoknak is képviselői kivannak ienni. Hogy ez a mozgalom később nem fog-e alkotelemeire bomlani, a nagybirtok és a parasztság érdekei nem-e két ellentétes társadalmi és politikai egyesülés keretében nyernek kielégítést, az a jövő titka. De ma még az agrárizmust, töként a magyar agrárizmust, kizárólag a nagybirtok letéteményeséül csak tájékozatlan ember tekintheti. A külföld politikai viszonyaiban tájékozatlanokat ugyanis az erösitette meg ezen hitökbon, h )g\ Németországban, az agranzmus szülotöldjén, a konzervatív nagybirtokosság és a klerikális centrum Volt leghívebb szószólója a mezőgazdaság érdekeinek, a szabadelvű kereskedőkkel s nagyiparosokkal szentben. Azt pedig igen kevesen tudják, hogy Franciaországban,; hol a parasztság liberális, az agrár irány erösebb, íuint bárhol. De azért Jaurés pártját agrárprogí'ummjáért senki sem lógja klerikálisnak é» konzervativnek tekinteni. ^ Az agraiizmtis nem "egyes támadó. LU fellépő jelenségeiben, de mint nagy gazdaságiiársadalmi mozgalom, hadat iizeii ai egyéni, a szabad versenyen alapuló gazdaságpolitikai rendszernek. Állami beavatkozást, vagy társadalmi szervezkedést kíván a verseny túlkapásai ellen s ez által a gazdasági alakulás megváltoztatására törekszik. IIa ezen törekvése egyes termelő osztályokat kellemetlenül érint s ha a harcoló agrárizmus túllép is a jogos önvédelem határán, azért e mozgalmat konzervativuek feltüntetni nem lehet. Az agrárizmus nem a íuult reudi intézményeit törekszik visszaállítani, de szociálpolitikai és gazdasági reformokat óhajt s igy egy erős gazdasági közvélemény kialakulására jótékony befolyással van. Természetesen a termelési ágak egyensúlya érdekében a kereskedőknek és iparosoknak is szervezkedniök kell, mert csak igy jöhet létre tartós gazdasági béke, (bármily ellentmondásnak lássék is ez) aminthogy az általános felfegyverzés legerősebb biztosítéka az európai békének. Az egyéni hsre kora gazdasági téren is megszűnt s észrevétlenül haladunk ama korszak felé, amidőn a termelők legtont', suhl, érdekeiket együttesen védelmezik. E fejlődésnek egyik alaposzlopa a tiszián polgári agraiizinus. Dr. Cz. /. Riportok. A reális tudományok úttörése. Kü:^iizda>á,í>i irányok a középiskolában. — Nagyou sok híve vau már annak a (elfogásnak, hogy az ország gazdasági megerösödósét, ipari és kereskedelmi életének lendületesebb lejlödését főként a legifjabb generáció sorompóba állítása utján érheti el. Nem uj eszmo, hogy az ország jövőjének erős, teherbíró fundamentumát az iljuságuak a materiális tudományok elé való irányítása által lehet es kell megalapozni, és nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a népjólét, a haladás, a vagyonosodás és mindnyájunk boldogulása felé kivált az nevezhet, hogy a középiskolai életben, a nevelésben is utat nyitunk a közgazdasági eszméknek és a kövttkezo nemzedék számára teltárjuk a reális életet. Mindeddig azonban — sajnos — alig szólhatunk lényeges lépésekről, amelyek ennek a teltogásnak érvényesüléséhez vezettek volna. Es mialatt a mindennapi életben egyre növekvő tömegeket szólit csatasorba TÍZ a gyarapodás, aiiielv ii városi elet kert tébOn az ipar és a kereskedelem terén észlelhető — emellett a fölfogás mellett: az ifjúság oktatási és a jövőre való előkészítése javarészben a régi vetésekben megy végbe. Kint az életben diadalt diadalra aratnak a közgazdasági irányok: — a középiskolákban pedig ezalatt régi eszközökkel szabják a tódéi és útját alják a reális tudományoknak . .. útvesztőjébe.. A \.-r leánya vajúdott, kínosan nyöszörgött, közel volt ai őiüiethez, mer( unszolta a véranva már és ott volt a küszöb előtt, amelyet ál kell lépnie, a kiiszöbh előtt, amelyeu őrjöngő, alaktalan érzéki figurák veszett táncot jártak, a küszöb előtt, aliol megvakult, ahol megsi etült, inert nem lehet látni, nem lehet hallani, csak sejteni lehet, isteni se lés, ami nincs is, csak az, izgatott képzelet adja, mert igy teremtődött, hamis hamis liazudozással. — Nem bt rom tovább! ... — zokogott a ver leánya, amint erezte, hogy izmai mindjárt szétpattannak és hogy e,,res rángatja minden porcát, amitől mindjárt elernyed, szétmálik. vagy megvadul és harapni fogjh annak teiltet, a l'riss emherhnst é* szívni fogja annak vérét, a friss embervért, ő n Vél leánya. — N'eiti lmom tovább! ... — sóhajt fel a tili láztól kieserepesedel t ajakkal, eltompult ugy velőve!, aineiyeii gonosz szőnivii lidérc ült, nyonijs minden agysejtjét, kérlelhetetlenül facsarja minden i•-eppjét, egyetlen tudat el benne, ösztönszerű féléiéin, az a tüzes lángoszlop, mely égeti, emészti mindkéttőjiik lelkét, testét, nj szikiácskát lobbanthat Most már nem is szorították egymást, hanem lépték, Ráaggatták, marcangolták egymást, mert i véranya háborgott, feldühödt a vértől és a vér csak ujy ver HZ enilierlieii. mint ver az állathan. — Most ' . . . — sikoltott a leány és ránga^ tiíd/.ott leite a földön. — Nem ! . . . — bődült fel a fiu, mert éli benne az. egyetlen tudat, a/, ösztöuszeru félelmi) él ti leány, mert hajszolta őt is A lélek, inert neki isi volt vére, ha nem is oly sok, oly erőszakos és vörös vére mint a leánynak, a vér leányának. Kijött az erdőbe A tiatal szép, üde leánnyal, mert etette ANNAK melegét, tuzét A vér leánya vérét, amit még nem ismert csak sejtett, illatosnak és édesnek. .Jött BS erdőbe és reszketett AZ ismeretlenség bájatói, félve, vágyakozva, áhítozott utána és a gondolatok is megrázkódtatták egész testét, amelyet tüzelt A vér leánya kozebéte, veiének örült keringése lüktt tése. — Tied vagyok! ... — mondotta a leány és hófehér kaijaivai átfogta a tiu nyakát, nj.%sit odaszorította annak ajkához, hogy átjárja vérének minden ereje. Mind a ketten vonaglottak, ím M • véianya fojtogatta őket. — Ktiyeiu vagy! ... — mondta A tiu í>s fogai vacogtak, reszketeti nagyon, pedig melege volt, majd fellángolt e- magához szorítót ta A lei nv l, hz.oritotlák egymást iiősen, mintha egy testté, lélekké akartak volna lenni. Nem szóltak többet, meit torkuk száraz volt • s a madarak olyan szerelmesen daloltak és a lak. bokrok, olyan lejtelmeeea susogtak valami felemelő kéjérzetről, amit majába rejt a meztelen természet, a fíii meg a lány. Szorítottak egymást; görcsösen •Mrkoltak egymás testein' a húsba, amiből van az ember, a nyeri bueba, amiből voltak mind a ketten, :t liu meg a leány. Ks dideregtek es melegük volt és halogattak és alig várták, hogy megnyíljon a parad.es .111 kapnia, hogy mehessenek a rózsaszínű illatba, • MIHI, e-ikoigó párakba ; bule az érzékiség ettől még nem tudóit megszabadulni, noha vére volt, ha uem is olyan sok, ha nem is olyau erőszakos és vörös vére mint a vér leányának. A szörnyűdére pedig jobban és jobban uehozedett agyvelejére, jobban ég jobban facsarta agysejtjeit, mire megroppant valami, az ésszerű, egyetlen élő tudat, az. ösztönszerű félelem és a vér feltódult, most már mind fel a tejébe, csak most, mert neki nem volt olyan vörös bőre, mint a leánynak. — Mösl ! . . . — lihegte a fin elfúló hangon és magához vonta a leányt. A leány pedig kábult volt és tehetet'cn, inert izmai elernyedtek, inert a vér kifáradt, slarőtlenodstt, megelégedett, mert megkapta amit kívánt, ha nem is oly természetesen, mint azt a természet rendelte. A leány hagyta magát vonni, mert neki adta magát a kielégített gyönyör bénulásának. Most össz.egomolyodtak zavaros tarka formátlansággá. A fin reszketett, szemei kidülledtek A ver leánya ereiben ekkor njra megvadult a vér és nagy rohana-sal keringett, zúgott, sistergett. A vér leánya kiszakította magát a rángatódzó karok feszes ölelései közül : — Utálatos! . . . A vér leánya felugrott és szűzies tisztaságával érintctleniil bukott, bele a jó öreg, türelmes, szerelmes erdő rejtek sünijébe . . . \