Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913
1913-01-05
és negyedik pontját Opler Klza, budapesti ának* művésznő töltötte ki nagyrészt német szövegü, •le nagyértékü műdalok előadásával. Műsorában egyébként nemcsak német, hanem olasz, sőt, magyar műdalok is szerepeltek. Manapság neu: olyan eyyszerii dolog már még vidéki városka bau sein, énekiuüvészettel teltüuést kelteni. Ilikor már Pálmai Ilkák, Sviirdströmök s más világhírű dalmüvésznök tbrdultak meg valahol, ott már csak elsőrendű nagyságok érhetnek el frenetikus hatást. KS Onlor Elza eléri P. De meg is érdenielte. A ki oly künnyen bátit el Itubinsíein, Puccini. Prahms, továbbá Mozart, Tauber és Wolf nehéz műdalaival. melyekben oktávákat meghaladó ugrások, A legszokatlanabb hangközök s a legellentétesebb dinamikai jelzések siirüen, úgyszólván folytonosan váltakozva kergetik egymást, szóval ki mindezt A nehézséget A legnyugodtabb, legbiztosabb fölény tudatával birja leküzdeni, az számot tarthat nemcsak a könnyen megnyerhető laikus, de a műértő Ínyenc, sőt, még <t legszigorúbb kritikus osztatlan elismerésére is. Az óriási siker kivívásában egyaránt versenyre keltek A művésznő szépen csengő, erős, hajlékony, színtiszta hunija valóban mesteri előadóképessége, bámulatosan értelmes szövegkiejtése és vonzó, rokonszenves megjelenése. Nemkülönben Fligl József mesteri zong'irakisérete is hozzájárult a nagy sikerhez, Kligl József zongoraművész egyébként külön műsorszámot is töltött ki. Kubinsteinou és Kation kívül saját, szerzeményét is játszta, ráadásul pedig Mozart, A. dur szonátájának „Alla turca" részét mutatta be. SWINes fülkápráztató, csillogó teknikával párosult remek nüanszirozó képessége nyilván csodáUtba ejtett, minden zongorajátékost. Mennyi érzés a játékban! Szinte megelevenedik előttünk a hangszer, melyből feltartóztathatatlan IÁvafolyainként ömlenek a szebbnél-szebb, szin-azdag d illamok, gyöny örü hangzatköiések. csillogó futamok,trillák, tiemolók s mindazok a zenei szépségek, mikkel a neves zeneszeizök müveiket teldiszitik. Az ötödik pontot, Dienzl Oszkár daljátéka képezte, í'iin: Két bábu története. A szín egy babakereskeilo raktárhelyisége, tele automiitagépezettel ellátott, szóval felhúzható s mindenféle táncokat lejtő, énekelni, beszélni tudó babákkal. A több, mint jó félórát igénybe vevő előadás folyamán szépen váltakoznak magán- és karénekek, magánés cstiporttáncok, vidám és komoly párbeszédek; a közben lejátszódó szerelmi regény, a magyar húszai- (babai és japáni lány (baba) szomorú története mindezeket, rendkívül érdekesre varázsolja. Ez utóbbi két főszerepet Stadler Trudy és Véssey Piroska játszták. Mesébe valók és enni valók voltak. E különben is bájos fiatal hölgyek gyönyörű jelmezükben elragadó látványosságok voltak. Játékuk közvetlensége, kedvesen csengő énekük behízelgő melegsége, tündéri táncuknak elbájoló, sót vérpezsditö forrósaga a közönséget valóságos extázisba hozta, hisz' meg is ismételtetett velük egy-két szép részletet. Nyilt szinen. de küsöuösen a darab végső jelenetével zugó tapsorkán keletkezett fényes bizonyítékánl annak, hogy a nagyközönség elismeréssel adózik a rendezőség fáradozásaiéit, tudván azt. hogy ily nehéz es költséges előadásokban nem igen sokszor gyönyörködhetik. A közönség elismerésében a rendezőségen kívül méltán osztozkodhatunk Rosenkranz Márton, győri tánctanító és Szentgyörgyi Sándor, pápai karnagy, mint kik a daljáték betanítását végezték s az előadásban szemwveseii is részt vettek, előbbi mint szereplő babukereskedö. utóbbi mint dirigens és kísérő. Bankett és tánc Vasárnap este, a fa •uigverseny után a Urititerembeii közös vacsorára g.vült össze az ünneplő leányegyiet s annak a sok tisztelője. A bankett folyamán Haldaul (iusztáv szép tclköszöut oben emlékezett meg a szereplőkről s lí ISEUThálóéról. Dr. Fehér Dezső viszont, gyönyörű tószlot mondott a leányegylet jelenlegi elnökére Dr. fürst •Sándornéra. Kosenthálné is szólásra emelkedett s szép szavakban köszönte meg a szerinte meg U"in érdemelt ovációkat, melyekkel napokon keresztül elhalmozták, l'gy • jfélleié az étteremből táncterem l.-tt s a Aataleág hamarosan belekapott a táncba, meiynek bizony jó későn lett vége. Ezzel átlépett a P.tpai Leánvegvesület az egyik korszak végéből a következő korszak kezdetébe. Vezérelje lépteit továbbra is az, ki eddigi útjában támogatta! Az egyesület felvirágoztatása ina már közérdeket képez t már csak ezért kell. hogy mindnyájunk legforróbb óhaja \legyen. De az is ! CSA HNO K Esőkor. Az eső nagyon eset'. Ezüstvonaiu eső volt. | mely egyenes sorokat húzott a levegőbe. Olyan szép volt nézni ezt. ablaküvegen átbámulni egy1 más mellett állva, de félőn a testeket nem érinteni s a sötétben t-lcsilhiuó villám pillanatnyi fényénei egymás szemeit csodálni és mikor luur a szemekbe is lassú csöppek jöttek, újra az esőre nézni és arra gondolni, hogy mi van ott lenn, ahonnan jöniieK a cseppek I és mi van ott benn t) .és mi van ott lenn, ahová átszivárognak és arra gondolni, hogy ott fenn a csendes semmiség van és ott lenn a még csendesebb sírok és a sir szónál sirni kezdeni . . . Eu álltam az ablaknál és Joláu. Igen ujra Jolán. Mi ketten néztünk ki a csukott ablakon, kissé előrehajtott volt a i.yakunk, de remegéstelen a kezünk és res/.ketéstelen I testünk. lEzen az estén azt hittem, hogy a semmibe fogok nézni és megenyhülni fog a seminitlátus nyugalma alatt. De valahonnan előjött Jolán es ugy ölelte körül, mintha búcsúzni jött volna vissza, pedig es mar elbúcsúztam tőle, hisz régen elhagyott és én duódon este emlékeztem, i Sokáig volt a kibainulás s az eső még mindi'' e*ett. Most inái nem volt vonalas eső, most már apro különálló, gömbölyű cseppek hullottak és oly fur/ía volt, h.i egy madár is került a cseppek köz- :. «rgy nagy oseppé lett • sok kis csepp semmi-viz között él olyan furcsa »olt, ha ez a madár .ez ablakhoz verődött, ahol két emberarny között nagyon vékony fénysugár csalogatt a. Fénysugár. Lassan ránksöt.étedett, és mi észre sem vettük, hogy már nem láthatjuk az esőt, mi azért csak néztük tovább és azt se vettük észre, hogy a láni()a felragyogott fényével mögöttünk és sárgán a hátunkat nézte és a/t se, hogy 1111 most, most is még, szeretjük ] egymást — semmit, semmit nem vettünk észív, még a sötétet sem láttuk, még egymást sem. azt sem, hogy éj borult reánk. De felgyúlt a sárga lámpa s árnya ránk feküdt, amikor felénk ténye nem mert odanézni és megtört egy másik lánynak asztalra állított képén, csak akkor ébreitünk mámoros fásultságból, amikor ledőlt a kép és akarat lau is ránk esett a lámpa lángja, és akkor felé fordultunk, bámultuk sokáig. Csendesek voltunk, mint két. j az őszben elhaló virág. Nem szóltunk, mert téltünk, hogy illatunk és szavunk hervadt lesz. ós alig, alig fog emlékezteti i minket anyáira. Búcsúztunk szótlanul és szemünk csendesen AverMariát zongorázott. Ks belső tüzek gynttak < beuiiök s a sárga lámpa IS mind fényesebb lett. Azután kinyílt íróasztalom legfelső liókja is nagy csendességgel és előjöttek belőle a fekete sorokkal megbántott szűz papírok : éjszakák lélekfajásai s e lélekfajások alatt megírt versek : csak nagy jajok és án lattan egy sarokban húzódtam és kezembe esett a fejem és csendesen moudani-inondaiii kezdtem őket. Lassú sorba, és csak moiidtam őket, és 8 a fiinál állott, egyenesen s a fal kék színe egybevegyült, ruhájának csodás kékjével, csak az arca, a fehér, nézett komoly, lehunyt szemekkel rám es fekete haja az éjjel folyt egybe. Hallgatta, vagy ma-rt gondolt, de más szú nem volt köztünk, -sak en mondtam a vemk-t és ezek mind zengök voltak, bár fáradt volt a hangom és minden rim volt. bár a aorok vegén lecsuklott szavam. Hallgatta ja látott is engeia táu maskep, mintahogy voltam: teher kezekbe csuklott fehér fejjel, lassú versmorniolá.ssal, talán nem is hallotta, de valószínűleg hallotta, mert sirt. mellből szakadó sírással zokogott ugy a tálnál állva es még a keze sem ert az aicahoz, nehogy megbontsa a mozdulatlan némaságot, meg a kez« is csendben csüngött a vállból le és nagyon fehéren — nem is zokogoit, csak a könnyei folytak. Amikor HZ ember egy nagy temetőből találomra egy sírnál megáll es siratja magát, akkor ilyen. Az en szemeim szárazan meredtek a papírokra, nein láttam a szárazságtól a betűket, osak nagy tekét eséget, egy tengerit kinai tusból es nagy fehérséget, egy erdőt japán krizantémból. Mégis mondtam a verseket, pedig sosem tuiitam, hogy milyenek azok a szeszélyes betürakások, meiyeket egy szoinoiu pillanatomban ugy odadobtam. Talán egész mások voltak. De én csak olvastam. S nagyon késő éjen mégis elment Jolált, akkor sem szolt és én se szóltam, végső, utolsó, fájdalmas szavakat mi nem tudtunk mondani. Ks mikor már rég lenn járhatott, akkor is csak mondtam hangosan es mondtam és mondtam a \ ei *eket. Amikor abbahagytam, Oltk akkor kezdett jönni a nap. Korvin Ottó. mm BS — Magyar nemesség. A hivatalos mp dec. JU-i Mamában olvastuk, hogy a király Ofvös Imre vezérőrnagynak és tör\-nyes utódainak átányi előnévvel a magyar nemességet adomanyozta. Mi papaiak az uj nem-*: még abból az időből ismerjük, midőn, mint a pápai houvé 1huszarezred pápai osztályának parancsnoka közöttünk élt. Kz az izigvérig katona, ki igazán közkatonából lett vezérőrnagy, nemcsak mint katona, de tudtunkkal társadalmi tekintet b-n is akkor is már nemes ember volt. — Képviselőtestületünk 1912-ben. E cím alatt lapunk más helyén található hosszabb cikkünk ki-gészitések-ut megírhatják, hogy [913* beii Pápa város képviselőtestületének 14 közgyűlése volt. Ezek közül egy. melyen az alispán elnökölt, tisztújító, 3 rendes U pedig rendkívüli volt. Utóbbiak egyikét Lampert Lajos, h-i\—-s polgármester, v. tanácsnok v-zette. inig a tdbbin Mészáros Károly, polgármester elnökölt. — Utcatór. Mérnöki javaslatra a tanács elhatározta, hogy a Szondy-utca rendezése -uljából a Vakbotiyán-utcából, illetve Polgár Józsel telkéből néhány négyzetölet megvásárol. Úgyszintén alkudozás folyik Téglás Németh József telke egy részének kisajátítására. — Egy kis statisztika. Az elmúlt évben Pápa városában született 600 (191 l-ben 500) gyermek, meghalt ,'{20 (IUIl-ben 969) egyén, s házaságra lépett 147 1.191 l-ben 149> pár. A természetes szaporodás tehát 180 101 l-ben HíO 1 , nova) a tavalikoa képest kedvetöbb. ( fsssebason« litás szempontjából megemlítjük, hogy ezekből I számadatokból a r. k. hitközségre mint legnép-sebbre esik 2'M születés. 191 haláleset én t'sküvö. Tekintettel kell azonban venni, hogy a város területe és a r. k. plébánia területe nem f>gy és ugyanaz, miután a plébániából Acs.i.l. Matyusháza és Pusztagyimót is tartoznak. Sfég részletesebb adatokat egyik legközcl- -Mij száinuiikliati hozhatunk. — A papai vouÓ8ötösröl. igazán a ion szeszélyes játékának kell mlnösitenünk azokat az eseményeket, melyek az ősszel oly szépen megindult von<'oii"itöstársaság működésébe éppen nz •lsö szereplés küszöbén belejátMottak s ,iz ..;,Ö szereplés elé szinte l-küzdh«tleu akadályokat
