Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-06-15

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldlierg Gyula pa|>irkereakedése, Kíi-tér L'.'i-ik szám. Teiefcn. 112 szájao. A szerkesztésért íelct's lajitiilajdunos: GOLDBERG GYULA. KMMTsetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendSk. A lap ára : ej{ész évro 1- kor., félévre *i k., :tO|zyedévre .!, Nvilt-tér sorúnként 40 lillér. — l'.irves szá;n ár<» 50 rill. Kóros állapotok. Elszomorító jelenségeket láthatunk felbukkanni ugy aköz-miut társadalmi életünkben. Xem kell nagyon kutatni esetek után. garmadával nyújtja őket minden egyes nap. Az újságok révén osak a kiemelkedőbb eseményeket tud­juk meg, de százszámra hemzsegnek kö­rülöttük az élet nagy forgatagában a kisebbek. Nagy panama, kis panama, kémszol­gálat, vesztegetés, stb. változatokban mozgalmasan, gyorsan peregnek le előt­tünk, az élet nagy mozifilmjén a maguk megdöbbentően undorító voltában az igaz események. Rémregényes, fantasztikus és idegizgat'') történetek elevenednek meg és vonulnak fel szemeink előtt. Mindenben önző célok, főleg zseb­kérdések alkotják a mozgató erőt. A pénz ördöge még erősebben kikezdte, hatal­mába vette az akaratgyenge, neusztré­niás. hisztériás emberiséget, a közéletet és társadalmat. A pénz, a félelmetes, a hatalmas, a szuverén pénz a legkülönbözőbb eleme­ket együvé tudja kovácsolni, egy kalap alá gyűjteni, holott a mindennapi élet­ben nagy választóinak helyezkednek el közöttük. Hiányzik az a láncolat, mely az em­bereket együvé fűzne. A rangosztály, a polc, a fokozat kiélési ti az ellentéteket, a kasztrendszer megmaradt csorbítatlan hatalmában, de a pénznek nincs rangja, de rangot és tekintélyt ád. nincs foko­zata, de egy kép utána nyúl és szoron­gatja a keztyüs- és a k.'-rgeskezü. a pénz­nek nincs szaga és ettől eltekint olyan is, ki nem tud meglenni a legraffináltabb parlumok nélkül. Sajnos, ahelyett, hogy a civilizáció meghittebb kapcsolatul teremtett volna s ápolták volna az összhangzatos szelle­met és mind szorosabb kötelék létesült volna a társadalom minden osztálya kö­zött: mért föld es távolságokra elhúzódtak egymástól az emberek. Mindenki „elő­kelődnek tartja magát, meri alatta vél nálánál kisebbet, A felsőbb tízezrek el­zárkóznak az alsóbb százezrek elől, ezek meg elsáncolják magukat a legalsóbb milliókkal szemben. KbTjoT azt a követ­keztetést kell levonnunk, hogy a társa­dalom előtt vajmi kevés becsben áll a tisztességes munka, a becsületes kenyér­kereset. A munka - nyilván - szégyen, ha valamelyes alantasabb tormában vég­zik és a nagy nyilvánosság előtt folyik. A panamák és társaik — ha sikerülnek -- kevés fáradsággal sok pénzt jövedel­meznek és a főszereplők továbbra is pöffeszkedve járnak-kelnek. — ha rajtuk ütnek, vagy kivágják magukat, vagy el­tűnnek és elnémulnak. Nálunk az erős osztályozás megvan, mert mindenki ur akar lenni, mindenki annak tartja magát. Aki fölötte áll, iz imponál neki, bár tele irigységgel van iránta, akit pedig alatta vél, az semmi neki. annak az ő kegyét kell keresni. A multak megannyi példái; a jelen legfrissebb eseményei bezzeg fényesen illusztrálják azt. hogy nem minden em­ber ur és csak addig volt az. mig ma­igasau hordta a fejét, leereszkedöleg be­szél ember társaival, mig parancsokat osztogathatott, nagy lábon élt. megszédí­tett, lebilincselt beszédjével, ténykedé­seivel mindenkit, de egyszeriben valami váratlan fordulat következik. A felpuffantott és irigyelt nagyság semmivé zsugorodik <issze. Kisül róla, hogy csak látszólag volt ur, kifelé annak mutatta magát és annak is vélték és ime máról holnapra a legkeservesebb, nap­számban sínylődő se cserél vele. Es hasztalan kerülnek felszínre a TÁRCA., Irta : Arányi Lipót. A nevek mellékesek, a hely sem fontos. Csu­pán aunyit erre vonatkozólag, hogy nem Budapesten történt. Mert tíudapestcu nincsenek unalmas pro­fesszorok. Mondjuk tehát, valahol messze, messze az opereneiás tengertől volt egy egyetem, a melynek egyik tudós professzora arról volt nevezetes, hogy már a puszta megjelenésével is ásitásra lelkesítette a hallgatóit. De a mikor aztán a prelekeiójat meg­kezdette, akkor mar minden egyetemi polgár, aki OMR benn volt a] tereiében, ott gubbaszkodott, akár Jesak a fáu a veréb a nagy ködben. Mikor pedig vége lett az órának, azt nem annyira a ke­rekded mondat befejezés, mint inkább a pedelns esengbtése adta értésükre. Kz a csengetés több­nyire ébresztő is vo't egyszersmind. Egyszer az ilyen előadás alkalmával megtör­tént, hogy egv igen jő modora és illedelmes egye­temi polgár délelőtti tizenegy órára még uem tudott az egyetemig eljutni és egy negyedórával elkésett. A tanár ur mar megke/dte ar. előadást. Elkéseti barátunk vagy ót peréig ott tépelőd/.őtt a/ ajtó előtt vájjon beinenjen-e, vagy t.ívozzék? De aztán, felülkerekedett benne a tudás vagya és még ezen felül a katalogus-ol vas istól viló félelem. Kzért diszkrétül benyitotta az ujtót és óvatosan betoppant. A professzor uron kivül vagy li/.-iizenöt komor Iábrásat meredt feléje. Az ajtónyitás megzavarta a példás csendet. Az egyébként szelid, jólelkű pro­fesszor szeiuruliáiiyó n lördu t feléje: Miért zavarja uraságod a tanítást'.' Kérem, ez máskor elő ne forduljon. Tessék pontosan tizen­egy órakor megjelenni. Ifjú barátnak vezekelt és tisztességtudóau exkuzálta magái! — Bocsánatot kérek, tanár ur, belátom, hogy hibáztam. Ne testiek haragudni, de bizony nsoet megtörtént ar. velem, bogy elaludtam az időt és ezért elkéstem. Kzzel Herényen beult a negyedik padba. A tanár ur kiengesztelődve folytatta ar. előadást. Kl­késett barátunknak a diák-szomszédju jó reggelt! helyett ezt súgta a fülébe: — Te svindler, miéit füllentettél Hát te ott­hon is szoktál aludni ? * Valódi, hamisítatlan pesti élet. Ks szóról szóra megtörtént. Egy unnöuek néhány ezer kjrona megtakarított pén/.e volt. Azon töprengett, hogy mit csináljon a pénzével, a melyet nem Szándéko­zott barom és egy uugyed százalék mellett gyümöl­csöztetni. Ismerőseivel sokáig tanakodott a nőise­kéit szálltu célszerű-egek és ötletek felett. Végre elég meggondolatlanul elfogadta azt az ajánlatot, bogy vegyen meg u külvárosban egy mozit, mert az mostanában iguzi aranybánya. Az érvelés nagyon meggyőző volt. Az elmé­ket és u kedélyeket valósággal forradalmi szellem, dominálta. A régi elavult tormákat es irányzatokat lerombolják. A lelkek reneszánsza az uj, a meg­váltó eszméket immár megteremtette. A Shakes­peate-kultuszuuk vége, helyébe jő a mozi az uj kultúra töiuegmozgosiló és levegőt tisztító szél­vihara. Az ügylet megtörtént. A külvárosban levő mozi uj gazdát kapott. Az úrinő első napon be­ült a kasszához és — vasárnap lévén — várja a befektetés első, dus kamatját. Jöttek is látogatók szép számmal. Többek közt egy emelkedett hangu­latban levő elvtárs, aki lefizette a husi Ibiért és négy gyermekével betódult. Az uriasséony méltat­lankodott : — Kérem, iiusz fillér egy személy után ,tr nekem, nem öt u tun. Az elvtárs oda sem hallgatott, hanem elve­gyült a beUi tömegben. Az úrinő próbálkozott utána sietni, de amikor azt I tta. hogy tiltako/.a­FÖLDES és TÁRSA •ynllnh földméréseket, parcellázásokat, bir­I-IM'W • tok- és határrendezéseket, községi, okleveles mérnök mérnöki és építési irodája •••• köz- és dülő-ut kitűzéseket ésmin­D i3zcclieiivi-tcr 5 számj *Jff dennemü földmérési mérnöki mun­rap3,(^o*^L ^clolf-féle IxéJsá.) # kálatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom