Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-06-15

legrettenetesebb galádságok, híAbn iiye•égeti a Bzorgos nyilvánosság U< "ja ezeket a fattyuhtijtásokat, ujabb és ujabb ágakat hajtanak, vadul lelburjáuzanak inog vakmerőbb bitangságok. E modern rákfene fertőzi az egészséges társadalmi szervezetei a vészes baktériumok beleveszik magukul erősen és romboló munkájukat irgalmatlanul, végzik, fel kell rázni meu idejében a társadalmat mélységes lethargiájából, j hogy segitst-n eleltartózhatlannak látszó, züllésnek útját vágni. Tisztának kell látni j és tudni a közéletet és a társadalmi életet melyekben vezető szerepnek nem a ravaszság, gazság, az alattomosság ós erőszakosságnak szabad jutni, hanem a hamisítatlan tisztességnek és csalhatatlan becsületességnek. A vidék Erzsébet-szobrai A magyar nemzetnek Erzsébet királyné iránt érzeti imádata Budapestre tervezeti szobra javára, olyan nagy ó»»zeget. három milliót hordott össze, amilyenre nemcsak nálunk nincs pél la, de hatalmas, gazdag nemzeteknél is alig akadunk párjára. Alig teremthet a művészet olyan monumentális alkotást, amely eltudná nyelni az óriási ö<*/.ee..r. Ha teremtenének 1» valami mérhetetlenül nagy emiéket, akkor nem fejezué ki a nagy királyné szerénységet, linóm nőiességét, zajtalan, csendes életé'. A szoborra ké: millió valóban elég lenne. A szobor-bizottságnak nagy fejtörést okos most, hogy az összegnek fölös részét milyen celia fordítsak. Gar.nadával teremnek a tervek, amelyekből megt.egedében láthatjuk, hogy a i.agyasszony emlékéhez füzödó intézményekre kívánják fordítani. Magyarországon élünk, mi »ein természetesebb tehát mint az. hogy ezeket az intézmenyeket ismét a fővárosban akarják közpolito-it un v agy az a pénz. amelyet minden kis falucskának, mm len kis kunyhója és áldozatának tekiut, ismét a főváros emelésére akarják költeni. •Sokat panaszolt, régi átka ennek az országnak, hogy benne teljesen e.hanyagolják a sának lel perces időtartama alatt vagy húszan betódultak ingyen, inkább lemondott a további akcióiéi. Másfél óra intilva a műsornak vége lett is a nyájas kütöuség kdeié tódult. Az clvtáis azonban * n

*gy gyermekkel együtt elébe állott a pénztárnál filS nőnek és haragosan megszólalt: — A műsor tiz. szamot ígért és maga csakkilenoel mutogatott. — Az. úrinő a hangtól megrémülve, mentegetődzött. — Igen. Mert a tizediknek a szerkezete ma bomlott. Az elvtára érts az tirinőt szembeköpte és t//ti uoháuy szívélyes üdvözlet utáu négy gyei :,c. .. •• . el együtt távozott. Bs történi vasárnap. Hétfőn IN ír egy hirdetés hogy egy kitünö forgalmú ..aranybánya'' asaládi okokból átadandó. * A szókimondó uraság. Mehet 1 - kiáltja a konduktor és a budapesti gyorsvonat elindul az aranykalászos és Is lei.i.diiti AI, Ire. Key másodosztályú fülkédet két régi. jó ismerős egeszén véletlenül egymás melk kerülnek es ürülvén a szerencsének, elrendezgeti! a csomagjukat. Az egyikuck a csomagja esupái egy esernyő és a gondosan becsomagolt villásreggeli. A másik nagy bőrönddel utazik és a kon • luktoi őrizetért es öntözésén bízza azt a gyö ideket. Mn.

den aldoSOtOt, minden befektetést, linden fényt, pompát, ipart, kereskedelmet, adományoi iutézraényeket, művészi alkotásokat »ak Budapestre akarnak rissaekordooi, mintha, z ország csupán egyetlen városból állana, iiiitha a kultúra áldásaira csak egy város népei hito/iiék. Budapestnek elfogult, portáláé* úgyszólván j -ije-en tölszívja u vidék életerejét. Mig Badapes-i MI. a/, egész ország közpénzeiből létrehozott, «inte túlságosan ragyogó állapotokat látunk,addig | vidék kultúrája fénytelen maiad. A vidék elhanyagolását un sem jelloinai >bbau mint az. hogy a fölösleg miként való: dhaszuálasánál egyetlenegy szó sem hallatszott., vidék ériekeben. Már pedig talán mondhatjuk, ogy az összeghez a v. I dinek is volt egy . IS köze. Tagadhatatlan, hogy a fővaroabau állítandó | zoboruak tökéletesnek kell lenni, azon az adulányok felosztásának, a begyült összeg reduká-. isariak nem szabad meg atszam. Mikor azonban tudjuk, hogy lólösleges IOIIZ, minden körülmények között marad, mert ppeu a művészi finomság erdekében kell ma-j adui. akkor igenis joggal megkövetelhetjük, iogy a fölösleget vidéki művészeti célok javára ordítsák, hiszen olyan szegény Magyarországi ideke modern művészi alkotásukban. Miért keilen a vidéknek Budapestre zarándokolni, ka nagyainak emléke előtt, ukaijii lelket a mindennapiiss.igbol fölemelni '< Hiszen a hazafias érzést az imlékeztetö szoborinüvekkol fejleszteui és ápolni teli az Alföld metropolisaiban, a Kárpátok alatt, árdél^ bércei között, a uegy folyam nieiitéu és i Baiatou vidéken is. Végre nzt sem tagadhatjuk, logy u művészi érzék fejlesztését nemcsak azok izámára ken biztosítani, akik a művészi objektumokkal egyébként is bőven megáldott föváros•au laknak vagy akik in ha napján oda föl rándullak. Egy-egy szép szobormű miért ne gyönyörködtethetné a vidék emberének a lelket is ; miért ne tanítgathatná <i vidéki nagy városba sütün bejáró falusi embert is azoknak a nagy cselekedeteknek megbeosülésére es követésére amelyet \z érőbe öntött vagy márványba faragott szobor kifejez ? A vidéki társadalom tehát álljon talpra é< erélyesen követelje, hogy u fölös pénzből hu-'Z vidéki varosban is állítsanak szobrot. Annyi pénz vau, hogy egy-egy varos, igy is ötvenezer koronás szobrot nyerhet, tehát abszolat becsű uyörii szép csokrot, amelyet magával visz. Est az utóbbi utast nevezzük egyszerűen rajongónak, az esernyőset pedig gorombának, E* inert goromba, természetesen egyszersmind szókimondó is. A kupóbeli párbeszédet a rajongó kezdi meg, mert a mogorva inkább aludni szeretne. A rajongó: Pompás, hogy együtt utazunk, régen láttalak. Valóban szerencsémnek tartom, hogy véletlenül összekerültem veled. A goromba: Ítészemről a szerencsit. Akáressk négylevelü lóherét találtam volua, olyan szerencsésnek értem magamat. A rajongó: Hova utazol kedves barátom'.' A goromba: megyek Erdélybe a esuz.ouiat füröszteni egy sóstóban. Pártolom a hasai fürdőket, mert külföldi útra uem telik. A rajongó: En pedig Debrecenbe utazom, leánykérőbe. Egy tekintélyes hizlalda tulajdonú sáliak a leányát veszem el. A Jövő hónapban taláu már a laksit is megtartjuk. A goromba: jól teszed, legalább lesz. sok naturáléd. l'eston úgyis drága a hús. A rajongó: Barátom, magasabb szemponttá)! kell az ilyesmikről beszélni. A leiiny igen bájos kedves és mii veit. A goromba: Szóval, ugy beszél franciául mint a viz. A rajongó: Mn, franciául V érti az ancol, ai o asz nyelvet is. A goromba: l>e azért, mégis csak a füstöli nyelv a fődolog. műemlékkel gazdagodik. Ne költsék el az egész összeget a rendeltetésének meg nem felelő holmi tóvárosi utcaföltiotttáara. szabályozásra, 0 szóimnál összeépített irgatlau könfivesmuukára. A vi lek oly szépen kivette a részét a királyné fölött való gyászból, emlékére olyan szép áldozatokat, hozott, hogy nem érdemli meg a me'dözéset. Ne is említsd ik mást. mint azokat i ligeteket, srdőcskéket, amelyeket a királyné emlékére ültettek. Hisz ezek a parkok szinte vám.'* egy-egy szobrot. E szobor igazán csak a királyué szobra lehet. A mi vármegyénk méltán számithat az Erzsébet-szoborra. Fölhívjuk elsősorban uuegyesüiet unket arra, hogy sürgősen összehívott gyüleseikeu, a szobor-bizottsághoz intézett iratbau, jelentsék be azt az óhajukat, bogy vármegyénk területén szeretnék az egyik Erzsébet-szobrot látni, Varosaink cselekedjenek ugyauigy, keressék meg országgyűlési képviselőiket, befolyásos közéleti u tgysagikat; hassanak oda, hogy ezúttal is ue kizárólag Budapest művészete számára foglalják le az egész összegei, \ budapesti.szobor csak egy művészt foglalkoztatna. Ha azonban a v idéken is állítanának szobrokat, akkor a. müveszek egész táborát támogatnánk, a nálunk elég tövises pályájukon. A hazai művész-t kiszámíthatatlan mértékben nyerne, mert hiszen igy művészi nemes verseny fejlődnek ki s uem lehetetlen, hogy a vidéken néhány olyan szobor teremne, amely taláu művészi értékbeu sikerültebb is lenne, mint a fővárosi, mert hiszen a kisebb szobor mtimsége közelebb áll a királyné nemes egyéniségéI hes. A szobor nevezetességet kölcsönözve a vidékuek, és bizonyára hatással lenne az idegenforgalomra, különösen a/, olyan idegenek látogatására, akik művészeti tanulmányok végett mindig szívesen indultak körútra. A városok versengéséből, a szobrok nagy számából a mindenkori magyar kiraiyné nemes példát láthatna arra, hogy ez a nemzet jó szíva ] örökké laugdo szeretetébe zárja azokat, akik. igaz {ügyében nem hagyták el öt s akik fölemelték : mellette jóságos szavukat - — — A rajongó: Barátom, na látnád, még te is elragadtatással szemlélnéd. Milyen karcsú, milyen sikkes, mennyire graee. minő szóböség és gondolatgazdagság. Tudod, barátom, a hásasságkös veti tők mindig túloznak, amikor egy pártit ajánlanak. Ez érthető is, tuen hissen ők érdekeltek. De hidd el, az én közvetítőin még keveset mondott róla < )t meglátni és megszeretni, egy és ugyanazon dolog. Nálam van az arcképe. Akarod látni? A goromba: Aludni akarok. Tiz perc szünet A goromba végignyújtózik az egyik oldalon. A rajongó az arcképet előkeresi, azt csókolgatja, majd a netoszét veszi elö és gondolatokba merülve ir valamit. Aztán leteszi a m teszt és ismét megszólal: A rajongót: Kérlek alássan, a budapesti nagyobb bankok a belételi utáu mennyi kamatot tizeinek eridöszeriut ? A goromba: Ugy tudom, hogy 3.15 s/,I/.alékot. A rajongó : Egy sziveségre kérlek, édes barátom. Mn gyenge számoló vagyok, főleg a törtszámokkal uem tudok bánni. Légy olyan szive-, számítsd ki én nékem, hogy harmincötezer korona tökének mennyi nz évi 3 ló százalék kamatja'.' A goromba: gorombán. Ugyan, hagyj már aludni és ne molesztálj engem tovább a te szívbeli ügyeiddel !