Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913
1913-04-27
XL. évfolyam. „ Pá P a ' 1913- á P rilis 27 i 17- szám PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több papai s papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Goldberg (jyv.la pepirkeresketléae, l<"-tér -_*:;-ik szám. Telefir. 112 szám A szerkesztésért feli'.'s lantiilajdonoa: GOLDBERG GYULA KlóTizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., íélévre <i k., negyedévre í N'vilt-tér «oronkent 4M fillér. — Kir ve* azám ára 30 fiit Isten hozott! Pápán, az egyesületek városában a télen át valóságos tülekedés megy végbe az egyes körök és egyesilletek között és alig van vasár- és ünnepnap, a melyen legalább is két-három egyesületben in: tartanának fólolvasóestélyt, hol tánccal, hol anélkül, hol délután, hol este és igazi versenygós folyik oly irányban, melyik tud a másiknál különb műsorral elűállani ése eimen több közönséget vonzani. Még szerencse, hogy euuek a nemes versenygésnek, vagy mint fennebb mondottuk — tülekedésnek van valami magja is. Elvégre is nem üres szalmacsóplés a versengés célja, hanem az ismeretterjesztés Akár komoly, akár humoros, akár száraz, akár szórakoztató formában, de valamiképpen mégis csak oktatók s a hallgatók nagyobbrószóre hasznosak ezek a felolvasőeslélyek. Megállapíthatjuk, hogy ezen a léreu évről-évre bizonyos mérvben fejlődés is mutatkozik annyiban, hogy mindig eggyel-eggyel szaporodik az egyesületek száma, ós szélesebb alapokra fektetik az évad műsorát. Ez a fejlődés természetszerűleg vonzza maga után azt is, • TÁRCA. Finita la comoedia. Irta Sas Láazló. Sikerült felűlnitt és most ma'r idboosájtotta a leánv kezét, amin piros nyomokat festett a szorítás. — Minden, amit alkottam, a magáé Magda . . . Amikor kábult tővel a zongorához ültein és szilaj dalokat játszottam rajta. Magának uui/sikalt:iin Magda ... K- amikor mindenki ujjongott, hogy övék a bangók, am. szivemből fakadtak, hogy nekik dalolom a lelkem, hogy nekik sirom el soksok szenvedésem, akkor is csak ép ugy nevettem, mint most és sirtam. hogy IIÍIICM igazuk . . . Ha mámorosan el/.okogtam minden vágyódásom, ha ereztem, hogv tele vagyok sok szomoru melődi.ivab mint a sirás iit.in, megköniivehülteiii. hogy eljatszliattam azt és mindent magának nj.íiidékii/taiii . . . És mag« tahin nem is tudott róla . . Ünnepeltél. Sok bideg pompával, de belső melegség nélkül; legalább maga eelmgyee Elunepell . . • Aranyakkal tizeitek meg művészetemet, maga Magda HCUIIIIÍI sem adott, mág'a magáiefc nlknttam miudeot.. . Nem tildtiiin nyugodni, a lázas gyors munka 1 a akartam beleölni iiiiiiil-u Iwjoitat, minden vágyó hogy a város lakosságának mindinkább több százaléka kereü és talál telén át szellemi táplálékot és nemes szórakozást. Kielégítést nyer a tudományszomjon kivül a művészetek különösen pedig a zene iránti érzék s igy tisztán e szempontból tekintve az illapotokat semmi kifogásolni valót nem találunk abban, bogy az egész hosszú télen át, sőt még a tavasz jórészében figyelmünk a felolvasó e s t é I y e k re tere lőd i k. Ámde legyenek ezek a szórakoztató és ismeretterjesztő estélyek még oly értékesek korántsem képesek annyira jkielégíteni bennünket, mint egyjólszer; vezeti, ambiciózus szintárstdat. E«rv derék színtársulatnak néhány héti játéka fölér a hónapokon át tartó estélyek minden szellemi értékével. Must. hogv tavaszi s/.iui évaduuk küszöbére jutottunk szinte természetszerűleg tolulnak előtérbe ezek az öszsz-evetések és jiahi^ illv.taüan ürüm Jog el berniünket mikor tudjuk, hogy holnap megkezdődik ajónevíi győri színtársulat [pápai működése. I >r. Patek színtársulatát már mint ismerőst üdvözölhetjük falaink között, a mult ősszel itt töltött néhány hét alatt ez a társulat oly szép jelét adta annak, dásomat. Ks igy támadtak az addig ismeretlen hangok, amiért az emberek megcsodáltak, pedig lia't volt-e valami oaodá'ni való rajta, amikor én •aerettem, magái szerettem... Tekintete most elinéláaott, ránézett a leányra, vagy különben ki tudji, h.)gy hová nézett. Az pedig most már nem léit visszafojtott, iélek/ettei hallgatta — (ivőzni akartam!. . . Nyerni, sokat tiverni . . . mindent' . • • Azt hittem, hogy sikerült is, hogv nyert* |>e«lig eaak most látom, hogy nem . . . nagyon ráfizettem . . . Ili res, gazdag akartam lenni ... és most híres is vagyok, gazdag is vagyok . . . moit ai vagyok ... és maga is eljött hozzám . . . Fojtogat a kacagás, mert nevetnem kellene az én hírességemen, aa én gazdaság >iuoti, meg azon is, hogy maga eljött. ... 1 Kí yi csurogtak. Melle uuy jáit mint egy fujtató. , ' — Pokoli röhej törne ki belőlem, ha elgon-. i dolom, hogy csuk azért iiKuilam hírnevet, a gazda-! •áltól, - nein inoiih i e/./.el-ízerelmét akartam volna 1 megvásárolni, ha n «sak azért, hogy maga azt | 1 tudja... Semmi másért, ««ak azért, hogy maga beszelni haiijon rólam és hogyha muzsikát hall, j ram tfoudoboa . . . Oh milyen b»!ond ábrándosa is • ' i voltam : . . . A leány tekintete lassan átmelegedett és moit | hogy a vele szemben támasztható igényeknek nemcsak tud, de akar is megfelelni, s ennek következtében városunk elég nagy színházlátogató közönsége oly állandó és meleg rokonszenvvel vette körül, miként jósl.isi tehetség nélkül is biztosra vehetjük, hogy a tavaszi szini évad kölcsönös megelégedéssel fog záródni. Maga az előleges színházi jelentés, melyet már mult számunkban ismertettünk, különösen pedig a közölt munkaterv az ő 8f)f»' újdonságával előre is felkölti érdeklődésünket és előre tölt >] bennünket a megnyugvás édes érzetével. Jól tudjuk, hogy a fővárosiszinpalokon bemutatott összes újdonságok megszerzése rengeteg pénzáldozatba kerül, de épp azért bizonyos fokú elismeréssel adózunk \h-. Patekuek, a ki nem átadottá e pénzáldozatok meghozatalát pusztán azért, hogy a vidék kíváncsi népe is megismerkedhessek minoizzal. melyet a fővárosi lapok utján es.óc lirből ismer. De rajtunk is áll a sor ezt a dolgol llően honorálni. Jó színtársulatnak a fenntartása egy ísotnó pénzbe kerül, ezt pedig a :iagyuár ö nyúlt a beteg karja után. — Minden kiröppeni sóhajom, mely a !ei_- \ laugsaereken át repült világgá, szivem egy«egy dhullajt >tt véreseppje volt . . . Igy fogyott lassan, liaba és most ezerszer kérdezem magamtól. _ | aiéri ? . . . És nem tudok rá t'eieletet adni . . . Hangja elfulladt, ugy, hogy oeak egy * • tibetié* Után tudta folytatni. — Maga oeak olyan hideg és kegyetlen v ót uiebe siró dalaimmal szemben, mint amikor engem liizötl; maga eaak olyan közönyösen hallgatta a mngok vallomásai, mint amikor en esengtem ma^a iőtt; azokna'. sem mondott mást, mint nekem: 1tIIjoII előlem, ne tolakodjék bele az. eletemije . . . Is én mégia mindég azt gondoltam, bogy maga lyankor lopva önmaga előtt, mégis csak rám gond >lt s ee elég volt nekem . . . A leány la-sau közelebb liuzt.i a széket az. gyhoz, egészen oda, hogy illatos haja m tgérinte^te beteg Hivat. —• Várja be a végét Magdi... majd akkor leglátja, bogy nincs igaza . . majd akkor táv dabb uzódik t'"'leiu ... a véget v arja be . . . — lt.iíint ! . . — szólt lágyan, csengőén. Kt megértette: Mont már, most . . . I'gvau Magda, bát neai itja * . . . Most . . . nem ... A véget várja be . . Igen most ! . . . Még nem ké-.i . . . Most ! . . mmm^\ T —m**—^ Ar, HT 1 Á T5 G. A rm S) ' töldméréseket. parcellázásokat, bir£ (aJJ-jJJÄö SS i. -É^-ATLÖA LIVd a , tok . és határrendezéseket, községi. okleveles mérnök mérnöki és épitési irodája köz- és dülö-ut kitűzéseket ésminF) ' /Ssécli.é3^L3^i-tér 5 szám\ dennemü földmérési mérnöki munJrap3e(jco^.sx Jm.őLol±-±élm Da.teJ kálatokat.
