Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-04-27

közönségnek kell lefizetni. Az igazgató csak közvetíti a fizetéseket. Ismerjük pápaiainkat. Nem szorul­nak biztatásra akkor, mikor egy jó szín­társulat JÓ daraboka! ad. Megtöltik a színházat, ha lehet akár több estén át zsúfolásig, de képesek viszont arra is, hogy mintegy tüntetőleg elhidegülnek és a szó valóságos értelmében sztrájkol­nak a színészettel szemben. Mivel igy hát kölcsönös megbecsü­lései alapul a szini évad sikere és mi­vel erősen meg vagyunk győződve, hogy ez a köicsönös megbecsülés Pápa és közönsége meg Dr. Patek és társulata között megvan és meg lesz. az idei ta­vaszi szezon küsziibén a legszebb re­ményekkel eltelve üdvözöljük a színtár­sulatot, kívánva, hogy a nálunk töltendő 4—5 hét alatt jól érezze magát kö­rünkben. Isten hozott! Városi közgyűlés. — 1913. ápr 24. — Mult csütörtökön, épp axon S napon, melyen Papa város jelenlegi polgármestere ezelőtt 16 •évvel egyhangú lelkesedéssel megválasztatott a város első polgárává, mintegy 100 képviselő gyűlt össze a tanácsteremben, hogv végleg határozzon a muiikásházak már evek óta napirenden levő ügyében. Azt hinné az ember, hogy 2-3 év óta annyira meghányták-Vetették az ügyet, hogy most már tiszta képet nyújthat az előadó és a köz­gyűlés rögtön szavazhat telitte. Dehogy is. Több órai meddő vita után dr. Kende Adam indít­ványa fogadtatott, el, hogy t. i. adassék vissza — beszelt ti.»i.i a leány, a izeiuei tüzeltek, -lelke a feltámadás ünnepét ülte. — Igen Bálint most. . . — Nagyon-nagyon kém'.... Megfogja látni, milreu uagxou késő . . . Majd a végén . . . várjon ad Ug . .. Nem, nem lehet késő, én akarom, hogy ne jegyen kéaő. . . — és utolsó szavát csókkal mondta, amit a beteg itomlokára adott. Az csak a fejét rázta. Nem csodálkozott nem lepődött lueg és nem ÍS őrült, csak a fejét rázta. — Kenő, nagyou késő . . . Nem. nem lehet még akkor se ha erős Ituuék, ha éliietaék! . . , Mondom u. in lehet . . . Hallgatott egy kicsit. — Miért jött el Magda" . . . Bál ne jött volui «1, hogy ne kellett volua az egészet elölről végig gondolni, végig élni... Megborzadt. — Es eszembe jut a vad, betege* törtetés, a telhetetlen lüktető örök futam oda*, u folytonos vi­gaaakaraaéa, az éjjeltje, a halálba való lassú bele' temetkezés, ami roskadó erőm végleg kimentette éa belefektetett az ágyba, ide ... Es íuost fekszem tiéhány órát még - azután vége . .. Mondja miért'.'.. Mondja miért kellett ilyen hamar pontot tenui ai életem után. mondja miért?... A leányra nézett, aki as ajkát harapdálta é azután folytatta: — E etem egyetlen célja, tulajdonkép csal tiuc» volt Magda... Minden cselekedetemet, mm den gondolatomat maga irányította Magda . . Eletem minden fár.usát magához kötöttem, mert maga volt miudenem . . . Mindenben magát ••• i> ­lem, mindenben magát sejtettem és vártam Min dig vártam, ebben morzsolódott le egész életein . . Nagy csendesség feküdte meg a szobát, iur ( mindkettőjükéi, akik benne voltak. — K* mikor ezt igy végiggondoltam, a hal dokló józanságával, a bukott ember kétségbeesésé vei, ebben a hangtalan, nyugodt, homályos scobá az egész ügy a inunkásháxak külön bizottsága- j uak, ez pedig (most tessék ügyelni!): 1. tárgyal­tassa meg a pénzügyi bizottsággal a felveendő kdltség fedezetét, 2- targyaltassa meg a jogügyi bizottsággal a kötendő szerző.lések (a város ésj háztulajdonosok közti viszonyból származó; pont­jait, 3. hallgassa meg az építészeti bizottságot a házak tervei és költségvetései dolgában, 4. irjon fel a miniszterhez, hogy a 2% kamatot ne 35, hanem 50 évre terjessze ki, 5- kérje meg a ban­kot, hogy az adandó kölcsönt 50 év annuitásra i sdja és a többi, tudja Isten mi mindenféle tekin­tétben teljesen készítse elö az ügyet és újra ter­jessze a képviselőtestület elé. Már akárki hogyan vélekedik a dolog felöl,' ezt szó nélkül nem hagyhatjuk. Ilyen fontos kér­désben, mikor a város közel félmilliós obligót szándékozik vállalni, igazán helyén valö a foko­zottabb óvatosság; ilyenkor uem szabad a leg­kisebb, tán mellékkörülménynek tetsző dolgot som figyelmeu kivül hagyni s épp ezért nagyou kérjük a tanácsot még a leg-ürgösebb esetekben is a gondos előkészítésre, mert helyesebb inkább későn, mint rosszul elintézni egy ügyet. A közgyűlés lefolyása ez volt: Megnyitás. Mészáros Károly, polgáimester pont 3 óra­kor megnyitja az ülést mintegy 50 képviselő je­lenlétében, kiknek a száma a napirend előtti in­terpellációk ideje alatt (1 órán belül i UO-re. majd [iádig a napirend tárgyalása folyamán 100-ra sza­porodott. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Kalmár Károlyt. Wittnfann Mihályt, Böhm Samut, Keresztes Gyulát és Csaj thai Dánielt. A főjegyző felolvasta a mult ülés jegyzökönyvét. Napirend előtt a polgármester bejelenti, hogy a töldadóbizott­ságba, mely pénteken délután 2 órakor ül össze a képviselőtestület 4 tagot küldhet ki, ajánlatára A közgyűlés Gici Gábor, Kovács Sándor, Áofl Fe­renc es Keresztes Gyula képviselőket, küldi ki. Bejelenti továbbá, hogy a tárgysorozat végén a Sávoly-pusztára vonatkozó vadáaaati bérlet ár ban, az üdítő színektől, a lüktető, viruló élettől mentesen, elzárva a napsugártól, a kürdő. a szaladó nagyvárostól, miiid'iiló'l, ami hatassál lehet ránk, ami apró árnyékokkal boríthatja be lelkünket, ami körül lebegteti gondolkozásunkul, ami a friss, egész­séges életre emlékeztetne, ami bele szólhatna hideg számításunkba, iszonyodva látom, hogy nagyon, szörnyen, kétségbeejtően tévedtem. Minta köniives, aki az egész életén át épített nagy palotáuak utolsó tégláját készül lerakni és látja, hogy életének egyetlen alkotása, amibeu mindeue benne volt, a lelkéuek ezer szépsége, a legszebb eszméi, amik támadlak benne, egyszerre csak düledezni kezd és összeomlik, formát lau nagy rommá lesz. a verejté­kek, a köunyek árán felépített palota, — ilyeafélét éreztem én is, aimkur :•/ írogattam könyveimet é* rájöttem, hogy ráfizettem, sokat, mindent... Eletem utolsó tégláját rakom !e, aumtk az épületnek ai utolsó tégláját, amelynek maga volt az alapja éa látnom kell, hogy ez összeomlik, mert hamiskodtani magam előtt, mert tévedtem magamba, mer csalód­i.iiu nagyon . . . A leány kétkedve, húzódva nézett rá. — Magda, értseu meg engem jól. értsen meg engem : én érzem, én tudom, hogy sohase szerettem magát! . . . Értse meg ezt Magda : én aki őrjöng­tem magáért, egy pillánál ra aem szerertem magát!.. Higyje el ezt nekem Magda . . . A leány megbűvölve ült, látszott róla, hogj mondani szeretne valamit, uagyot, sikoltott, de sjka le voltak osukódva. — Először magam ae hittem, hogy es lehet és mindig jobban tudtam, hogy igy van. Mindij jobbau rájöttem, hogy ez a szerelem, csak bekép. zeltség volt, amit a sok eldöutetien osata jobbat és jobbau növelt, arai \églege»eu belem fészkelődött belém rögződött... Rögeszme volt, semmi más!.. Feje aláhanyatlott, leesett a párnára éi fázósan magára huzia a takarót, egészen t nyakáig. — Kellett, hogy valakit szeressek, a haugok akarták, amik muzsikáltak bennem, ások akarták i-erési feltételeit fogja tárgyaltatni. Az interpellációk soián Böhm Samu meg­juiliti, hogy épp ma Ki esztendeje, hogy Mészá­ros Károly e város polgármestere. Kíván további működéséhez erőt, egészséget . . . stb. Egyben kérdi mi van a Geiringerüggyel. A munkások még mindig nem jutnak pénzükhöz, a mi extsz­lenciájukbau veszélyezteti őket. Polgármester fálaszábau h angoztatja, hogy mig a birói szemle egyzökönyvét meg nem kapja, addig nem intéz­kedhetik. A jubileumi megemlékezést köszöni. Dr. Scheiber Jenő oly irányban interpellál, nem ehetne-e a közgyűlési meghívókat 8 nappal előbb iézbesitein. Polgármester szerint sokszor nincs intiyi idő. de a törvény is csak 24 órát ir elő. Becsei Ferencnek bárom interpellációja volt. 1. \ vasárnapi munkaszünet betartásának jobb ellen­őrzését, sürgeti, 2. betegszállító kocsi beszerzését »jaulja, nehogy betegeket szemetes kocsikon szál­lítson a város, 3. a isiuhásnak vasárnapra való ntengedését kivánja legalább egy évben egyszer minden műkedvelői előadás számára egy-egy egyesület részére. Polgármester szerint az 1. pont a rkapitáuy dolga, ki úgyis S0 koronás bünteté­seket szokott kiszabni, a 2. és 3. pout pedig kü­lön indítvány alakjában a közgyűlés elé terjesz­tendő. Nagy Sándor interpellációja az alsóvárosi magán óvodára vonatkozik. Kívánja, hogy a vá­ros vegye át. Polgármester szerint a város segé­lyezi úgyis. Gici Gábor az úttest seprési köte­lezettsége ellen szólal tel. Rendőrkapitány felvilágosítja, hogy erre városi szabályrendelet vau és hogy külön mi­uiszteii rendelet értelmében is kötelesek a ház­tulajdonosok az úttest rajok eső részét öntözni és seperni. Polgármester ajánlja, hogy a költ­ségvetés tárgyalásánál hozza az interpelláló egy uj utcaseprő alkalmazását javaslatba. Ezzel kezdődött a napirend, A tiz pontból álló tárgysorozatból négyet elintéztek. Elfogadtak az Eötvös-utcai lakosok asztaltgyalogjaida iránti kérelmét, miután a költ­hogy magát szeressem . . . Meri maga véletlenül be!u tudott illeszkedni a zeués összhangba, mert magának épeu olyan volt a karja, a szeme, a teste, a haugja, hogy muzsikára késztetett: mert maga elrúgott magától és mert nekem folyton volt valami keresni valóm, amit magában akartain megtalálni; mert miudeube hódolt nekem, csak maga nem akart tudni róla; mert minden szürke volt, csak magá­ban volt valami fényesség; mert kell, hogy valami után fussunk, valamit sseressüuk, ami nem a mienk, ami soha se lehet a miénk : mint maga Magda. Es volt az egész, ez az én szerelmem. Erti-e már Magda .. . A térti már teljesen kimerült és uagyon lassan beszélt tovább. — Es amikor minden külsőséget le tudtam magamról rázni, amikor teljes meztelenségében lat* tam a lelkem, akkor jöttem rá, hogy soha se sze­rettem magát Magda. Bizouy mondom, soha su szerettem !.. . I — Szemét becsukta, mert már annyi ereje se volt és ugy beszélt tovább. — Miért jött el, mondja miért jött el> Magda ? . . . Nem mintha száuuám magát, hogy mindest igy végig kellett hallgatni, amikor taláu maga is rájött egy nagy tévedésre és arra, hogy maga is ráfizetett, hanem mert ismét felújult ben­| uem a sok kinró sajgás, ahogy igy végig gondol­I tam mindent, as egészet, elejétől végig . . . Csak es fáj, meg az is. hogy amikor itt van mellettem, , egésseu nielleiiein. akkor ae érzek már mast, uiint­' hogy nem szeretem . . . A leány nagyon sápadt volt, még a haldok­lónál is aápadtabb. — Ugy-e látja Magda, hogy ráfizettem . . . as életemre ... sokat ráfizettem ... mindent... A leány sirt. Bizony elég oka volt szegény­nek a sírásra. A haldokló pedig alig egy órával a halála előtt, mást se tudott, mint nevetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom