Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912
1912-04-28
l'.MJ. április i>8. támogatásit, inert velük ÍI haza fentartás.it erősítjük. — nem lehet elképzelni, hogy azok ;i férfiak, kik 1848-ban saját elhatárolásokból, nagy anyagi áldozattal feloldozták a ílép kötelékeit, a népet szabaddá tették, ezen szabadság megtartására szolgáló anyagi jóiéi előmozdítására irányuló társadalmi levókeuysédből részt ne kérnének ! Ezzel azi akarjuk mondani, hogy, midőn nagyobb birtokok eladásáról, vug) bérbeadásáról van szó, ott a hol erre a vállalkozó kedv. akarat 8 egyébb kellék tneg van. azt a kisgazdáknak juttássák, még pedig kisehl. parcellákban, hogy igy minél nagyobb tömeg részesülhessen abból, minél löbb kisgazdát lehessen ez állal teremteni, s e haza kedves rögéhez a szeretet láncával oda tűzni. Nem kell ehhez más. esak eg.y*kis jóakarat, mert hisz az a bit tokos akkor, midőn földjét akár eladás, akár bérbeadás Utján a kisembereknek juttatja, nagyobb vételárt és nagyobb jövedelmet érhet el a maga részére és a másik oldalról is egy kis jó akarattal elismerést és a hála érzetét válthatja ki. Éppen ezen lap a legutóbbi számában közli, mit falusi gazdáink részéről én is megerősíthetek, hogy az eladni szándékolt Sávoly puszt.il i'/ adászleveli és nagygyimőli kisgazdák illó vélelárérl megvennék. A tulajdonos grófhoz kell tehát fordulnunk, hogy ezen birtokot adja az említett kis gazdáknak, kik azt hajlandók illő árban és kisebb parcellákban megvenni. Ezzel nagy eszközt adna ezen két község színmagyar lakossága kezébe. mely hivatva volna annak jólétét s a kis gazdákat emelni, s általa nem CSftk a vidék, hanem különösen Pápa város érdekeit is hathatósan előmozdítani. Teljes tisztelettel ('sót, 1912. ápr. 22. Fodor Gusztáv s. k. körjegyző. Inie igy találja megoldandótiak a kis gazdák ügyét a CSÓti jegyző, aki. miután ő a cikkben emiitett nagygyimótiakmik is jegyzője, az egész ügyben ideggé tájékozol! is. Ugy véljük : a parcellázás dolgában még nem hangzott el az utolsó szó. A magunk részéről szívesen támogatunk minden lépést a város és vidéke lakosságának érdekében, a mennyiben a tárgyilagos hozzászólásoknak szívesen bocsájtjuk rendelkezésre hasábjainkat és alkalomadtán mi is kifejezzük újra nézeteinkéi. Városunk fejlődése és építkezése. A legutóbbi közgyűlés alkalmával a város képviselőtestülete • most létesülő ti<ztviselötelepi háztulajdonosok kérelmét n legteljesebb mértékben teljesítette, vagvis az egész Liget utcán végig II vízvezetéki focsövet lefekteti, az egész uttestet modernül elkészítteti, amely munkálatok a városnak IttHHI koronájába kerülnek. A képviselőtestület ezen intézkedése helyeslé-üukkel találkozik, áuihár töb eihetuök a kérdést, hogy a Liget-utca korábbi háztulajdonosai részesültek volna-e ebben a dicséretreméltó áldozatkészségben, ha a tisztviselőtelep véletlen,il nem oda. hanem a város más pántjára épül? No de ezt hagyjuk, ezen már túlestünk és öiiilüllk. hogy a képviselőtestület a város utcáit modernné akarja tenni. Ks éppen ez a hirtelen jött moden ség az ami bennünket jelen sorainkban megszólaltat. A város okos és céltudatos fejlődése minden városi polgárnak egyformán a szivén tekszik. azonban mégis azt látjuk, hogy ez a fejlődés. Vagy belvesebben fejlesztés nem okos, nem helyes". Csupáll céltudatos, vagy helyes város fejlesztési politika-e az, amikor egyes utcák Valóságos ütött rúgott, mostoha gyermekei a varosnak, amikor vaunak olyan utcák, amelyek egy primitiv utcai csatornával sem dicsekedhetnek, mint pl. v iasz utca. amely amellett, hogy évszázados múltra tekinthet vissza még úgyszólván a város közepén is vau és amikor vaunak utcák, amelyek valóságos sártengerben úsznak és ezekkel szemben vannak olyan utcák, amelyeket még teljesen be sem építettek, amelyek teljesen uj keletkezésűéit és mégis horribilis költséggel létesít a város sziláid utca testet, modern vízvezetéket villanyvilágítást stb. stb. mint pl. az njonau uyilottZriti yi-uteában is. A régid a meglevő utcák lakosai évtizedek óta hozzájárulnak a város közterheihez és azok utcáik reudbehozására édes keveset kaptak, az uj utcák boldog lakosaik pedig minden lehető és elképzelhető modern eszközökkel ellátják, holott a pótadókhoz ezideig egy fillérei sem járultak hozzá. Nem tudjuk megérteni, hogy egyesek miért élveznek o'yau kiváltságokat amiket más utcabeli lakosoktol teljesen megtagadnak, vagy pedig megfizettetnek? Sok ember vau olyan, aki csak azt látja meg, amit akkor, de nem tudunk elképzelni embert, akinek ezek a viszás állapotok, ezek a minden polgárt anyagilag egyformán érdeklő kiválságos kedveskedések tol ne tűnnének, vagy többé kevésbbé ne bántanának. Amióta a külváros részekben az építkezés föllendült a belvárosban úgyszólván szünetel, pedig mint mindenütt ugy nálunk is e'.sö sorban a belváros rendezésére kellene fősúlyt fektetni. Ennek az építkezési hanyatlásnak a fő oka abban rejlik, hogy ha a tulajdonos számításba veszi a lelek ál át es az építési költségeket sehogyan sem találja meg számítását, vagyis'a befektetett tökéjének illendő kamatját. IIa azonb n a város elősegítuí óhajtja a belváros építkezésnek a föllendüléséi ugy az egyedüli mód az volna, A FŐVÁROSHOZ SZoKoTT KÉNYESEBB HiKNYÍ URAK ÍZLÉSÉNEK ME< ,IT.! .El.o RUHÁZATOT Pápán esBhi :.: ö ;r:.!!Krausz Arthur és Társa ===== \i,i"iik M>o! iiiustnniiii ni ide letelcpedeti papi-, uri- ós ogyonruha-szahoknul lohet megrendelni — Ulolérl;«l«l!«n szabásforma és kidcloozás ! Nag? válaszuk oalocll angol és sh,óU>rszáa.i k«lmél^b«n I — Lehetetlen. Akkor valószínűleg III-III i- itt jelent meg. A/- öreg mosolygott. — Delit >gv nem. Határozottan emlékszem ni. A napra is. A címére is. Mintha must is magam előtt látnám. Le volt nyomtatva. A májusi napfényben ragyoglak a fekete belük. Negyven éve leitet. Akkur lins/. évrs voltam. Az ajtó újra kinyílt és most éles, hideg légliu/.am söpört át a szobán s kigöugyöiitelte a lázas füstfellegeket, a porzó és a tinta savanyu szagai, a viiak visszhangját, ac átélt gondolatok és liareok fostlányait, amelyek még mindig körülöttünk lebegtek. Aliulni meni a szolga is. Egyedfii voltunk. A •tememből pedig egyszerre kiszállt az álom. Egy hirtelen elhatározás szegzett mla az iróas/.ial mellé, hogy véglete legyek ennek uz einhernek és dacra feszülő makkal, összeszorított szájjal, az erőfeszítés \é.'sö aii'l itábiii továhh vezessem valamilyen ismeretlen ]ioiit felé és nem tinlni miért, rgesz magamévá tegyem az ő titokzatos, kusza ügyét — IIa én azt megtalálnám! — sóhajtozott és összekulcsolta a kezel. — Nem tudja, mit minek érte. Az életemet is odaadnám. Ilyen szépet sohase irtuk. Suliit, soha! A fiatalságomat utam meg benne. Kvek óta járkálok mindenfelé. Éjjel, nappal kutatom. Most idejöttem. Kz az utolsó álioinás. Itt keil lennie. — I>e miről szolt n tárca? Az öreg kél nagy ivet irt a levegőbe, végtelen szerelettel, Lehunyta a szen.it. — Nem lehet elmondani. Szép volt. Nagyon szép. Gyönyörű. Pokoli éjszaka volt. Egvuiás után dobáltuk le a puffanó, porzó, füstölgő köteteket. Kezünk mollon, szinte buján turkált a lapok kötött és valami hihetetlen vnkbuzgalommal, az őrület lihegésével kerestfiR sárga lapok közt egy ember éltetőt, azt, ami még értékes neki az utolsó rongyol, az uloisó hazugságot. Siettünk, ügy, mint néha sötét lépesükön sietünk minden ok nélkül, a félelein ösztönével, saját árnyékunk elöl. Talán sítől téliünk, hogy a reggel nvomunkba lép. utolér és reii nevet eredménytelen munkánkra. Cigaretták és rongyosra mart szivarok sötét parázszsal buktak ki szájunkból. A percek pedig egyre inuitak. L-sovánvodt unk és elkoptunk eiiben a hajszában • szájunk és arcunk szürke és piszko-. I,-11 a hamu kesernyés esőkjaitői. Végre agyongyötörve hullottunk a pamlagra es a kudarctól pirulva néztünk magunk elé. A tartalomjegyzéket is átfutottuk. Nyoma se volt a novellánál;. \z öregre pillantottam. Szepegve és nagyon illedelmesen vart, mint egy félő gyerek. Arcáról eltűntek a piros la/toltok. — Menjen haza, öregem — mondtam csendesen. — Majd holnap. Vz öreg azonban meg se moccant. Meg kell találnom. Hissen emlékszem reá. Mosi már emlékszem. Eszembe jutott minden. Kíváncsian néztem reá. Beszélui kezdett. — A mese a kékszemű es u feketeszemű fiúról szóit . . . Kz a két liu a legjobb barát volt I De egyszer megszerette^ egy leányt. Kerti tudtak 'sokáig, minthogy mindaketten álomvilágban éltek. Finom és esendeaen meséit az öreg. A kékszemű mindent kéknek látott. Kéa volt elölte a* éjjel, a nap. az erdő, minden Ivekluk lát la még a lanvok föiél szemét is. A lekcte-/i mii pedig mindent feketének. Még a szőke leányok hajat is. Igy mentek egymás mellett az egyik a kék. a másik a fekete végtelenségben, inig egy esie egy kapu előtt álltak meg és megtudták, hogy meg kell halniuk, el kell búcsúzkodniuk örökre és elbujdostak a kis vidéki [varos éjszakájában. O'.t, a fáradt folyócska partjait ültek és sírtak. A lelkük, az ö picike, törékeny üvegielkecskéjűk pedig meghasadt, zenéive, sziporkázva, trillázva ezer darabra tört. Átöleltek egymást és a gyöngyvirágok között balták meg. — Szép — mondtam fáradtam. Az öreg lassanként lüzbe jött. Almo-an hallgattam. Most már láttam, hogy esak a mérges hajnal mutatja neki ezeket a képeket és hagytam beszélni. — < hl nem tudja, hogy milyen volt ez a leány. A baja rossdaszolce és • bőre poroellánfeliér. Ah. :i Murié. Szemei pedig melegek és bariii.K m miig c»odnlkozl:ik és hl rámeredtek valakire, gyengén kacsintottak. De ez csa, szebbé tette, Bs a gyeol'eil knesiiilas csak parfümé voll az aieinak, édes vaiiiiia-illat. ab a tő tömjén. A teje pedig fáradtan üli isteni nyakán, mintha sok-sok párna támasztotta volna és t'i is unna a fejét, a szép szemeit és az életet. Kisse ii-«zel'or/oiigi:iiii Kz az ember nem tudja, mii beszél. Valami emlék kergette ide, amelynek lltusl nelll tllllok II vécére iiírni Hi.íl.u - ..l-..r_
