Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912
1912-04-28
1912« április js. l'ápai I apuk bogy az emeletes házakat á pótadó tizetése alól egy bizonyos ideig mentesítse. Kívánatos és szükséges volna ha a képviselőtestület ezzel a kérdéssel behatóim foglalkoznék. Egy adófizető polgár. Erkölcs és udvariasság. Azt mondják, hogy az udvariasság napjainkban nem terjed és hogy az udvarias emberek száma fogy. Kz azonban csak bizonyos értelemben igaz. A jó nevelés megteszi e tekintetben a magáét. Csakhogy minél jobban öregszik a társadalom, annál többet tapasztal, tanul és művelődik. Keresi az ujai és barátja a jövőnek. A műveltség néha állást foglal (leszokás ellen, melyet a goudoldozás elavultnak, vagy nevetségesnek nevez. Minden ember öntudatosan vagy öntudatlanul kisebb-nagyobb mertekben társadalomellenes lény. Két nagy tényező kényszeríti erre: az egyik az erkölcs és a másik az udvariasság követelménye. Az erkölcs azonban esak a feladatnak egyik részéi végzi el. Nem minden ember gondolkodása egyforma. Szomszédom, vagy barátom másképpen gondolkodik, mint ón és a közös érintkezésnél a vélemény és felfogás kiilöinbsége taláu brutálisan jutna kifejezésre, ha valami nemes fordulat ki nem simítaná a felfogások durva megnyilatkozásait. Ezt a nemes és fenséges fordulatot — mondjuk inkább eszközt - udvariasságnak nevezzük. Elvben ugyan áll a dolog, hogy minden vonás, amely mogkülömböztel másoktól, egyúttal össze is hoz. Nincs az az órzelenikifejézés, mely másoknak az érzelmét meg ne bántaná, nincs az a gondolat, mely másnak a gondolatával ne... ])«• egyszerre lattant, hogy tut tartott eddig ébren, mi kergetett bele a bolond virrasztásba és elibe a eéltalan hajszába, hamar szerettem volna szabadulni a kii óno- kepzelgötöl, aki egyre lázasabban beszelt. Kinin mar gyengén virradt. Szemben egy tűslal fehérlett 8 a hajnal mozdulatlanságából egyenesen arcunkra világítóit. Láttam, araiul a piszkos folyósé lámpája kütködött, fellélegzett éi meghall A csend szinte ijesztő volt. Kz a hajnalodó házak hangulata, amely dermesztően fekszik mindenkire, ugy hogy az ébrenlevők se mernek zaji eaapni s halkan járnak <•- halkan beszélnek, mintha igyekezm-nek az alvókhoz hasonlitaie. Megtöröltem a homlokomat. Ásítottam. — Feküdjön le, édes barátom. Aludja ki in:n;at Hiszen ezt, a mesét most gondolta ki. Aa öreg felrettent, tágra nyili -zeniekkel nézett rám. — Igen —• mondtam — maga sohase irta Uieg a táleal. Klhangzott a szavain. A végzetes szíj. Csend lett. A vendégem uem tiltakozott. Leült egy székre, az íróasztal mellé és szomorúan lógatta a fejét. ÍSohasi- láttam nála koldusaid) koldust, l'gy ült ott mint akinek semmije se volt már, kifacsarva, összegyűrve, megsemmisülten és siratta az életét, elmnlt, hiábavaló, ostoba éveit és a tárcát, az egyetlen "zen álmát, amit sohasem irt meg. l'Vjc az Íróasztalra bukott. Komm : pedig Ulla* potyogtak az italosra, az autraeéutiiita fr,-s foltjai mellé. Az itatós mohon felitta. nem állana ellentétben, nines az az akarat, melynek véghezvitele valakinek az akaratát nem érintené. Ennek a szimulációnak köszönhető, hogy a társadalom egyáltalán összetartható, mert oly társadalom, ahol minden egyes tagnak meg volna a maga nézete, személyes felfogása és érzelme, nemsokára a legvadabb anarchiának engedne tért. Kállaii lehet tehát állítani, hogy az erkölcs és az udvariasság ngyauszon cél felé törekednek, mely abból áll, hogy az ember durvaságát megszüntessék. Az erkölcs tulajdonképen nem egyéb, mint az udvariasság követelménye, inig az udvariasság a felületes erküles formájá! bau jelentkezik. Az ember százféleképpen lehet udj varias. Sokszor nyájas mosollyal üdvözöljük azokat, kiket legjobban utálunk. Meleg kézszorítást váltunk olyanokkal, [kiket lelkünk mélyéből utálunk és édes társalgásba bocsátkozunk sokszor anyagi előnyökért azokkal, akik nekünk ellenszenvesek. Elfogadunk meghívásokat ebédre, vagy vacsorára olyan emberektől, akiket gyűlölünk, de a társadalmi helyzet megköveteli, hogv haragunkul elnyomjuk. Nyájas areeal találkozunk olyan emberekkel, akiket legszívesebben mértföldnyi távolságról szeretnénk látni. Vannak nők és férfiak, akik éltük legnagyobb részét a konvencionális hazugságok jármában töltötték el s akikel a parádés élet szuagesztiója annyira ural. hogy a hazugság, illetve udvarias hazugság második természetükké vált. Némely ember ösztöuszerü tulajdonsága, hogv az egyetértést és mások véleményazonossigái keresse. Az ilyen emberről az! szokták mondani, hogy szeretetreméltó és kedves. Megvan az a határozott akarata, hogy tessék, hogy mások kívánságát teljesítse és másokat boldogítson. De az éleibe csak kevésszer van alkalmunk egy őszinte igaz barátra akadni, annak önfeláldozó barátságát és szolgálatait megismerni. Az udvariasság társadalmi erén}', mely az erkölcscsel párosulva az önzés állandó feláldozását követeli. A külsőségek társadalma. Ha valaki képzeletében egy léghajóra, vagy repülőgépre ülne é-< ina lártávlatból vizsgálná a un magyar tártadal munkát, akkor azt. a szomorú megállapítást tehetné, hogy egész társadalmunk a külsőségek társadalma. Sehol a világon annyira nem hajszolják a külsőségeket, mint minálunk. Mindenki keresetén, jövedelmén leiül költekezik, és költekezésével lehetőleg a város, a % megye, sőt ha birja az egész ni szag ügyeiméi magára akarja vonni Banki nincs megelégedve a maga pozíciójával, a maga társadalmi elhelyeződésével bármilyen magas legyen is az. Nálunk csendben nem dolgozik senki. A mi saellemi munkásaink nagyrésze, karöltve a kereskedelmi és ipari előkelőségeinkkel hangosan, telekiabálva a világot dolgoznak. Nálunk született meg az a kifejez,-, bogy valaki -hemzseg", de nem is születhetett meg más oraaágban, mert nálunk vaunak .sak olyan emberek, akik mindenütt jelenranuak. miudenüft, almi kiírják, adakoznak, mindemet reszt vesznek. Nálunk lehe'---ges az. hogy az újságolvasó már kívülről tudja egy néYSOf elolvasásának megkezdésekor, hogy a névsorban kiknek a neveivel log találkozni. Nálunk rendez minden osztály, minden gazdasági rend, minden kereskedelmi ag kül3u mulatságot, minden valami módon együvé tartozó hamu.- ember külön kört. klub,.', vagy kaszinót alapit éa nincs soha tiz ember, akinek kedve volna együtt dolgozni, együtt, munkálkodni valaminek az én lekében. Nálunk mennek karonfogva az utcán azok aa emberek, akik mikor elválnak, kezdik lenni a hurkot egymás nyakára, nálunk ülnek pe/sgö mellett, a kávéházban ások, akik két. krajcárt nem bíznának egymásra, nálunk ragasztanak bankót a cigány homlokán azért, li igy lássák. Szinte azt lehetne hinni, hogy uáluulc winden ember szeretné minden krajcárra, minden bankóra ráírni a nevét, hogy bárki, akinek a kezébe kerül, tudja, hogy ki nd ki egyszerre 'Íven nagy pénzeket. Ks mindez azért, hogy lássák. A kávéházak ugy a fővárosban, mint a vidéken sokkal jobb ni prosperálnak, mint más vállalkozások, mert otl sokan látják az embereket. Ha -gy kis vidéki városból felmegy valaki Budapestre és eey előkelő ixáilóba száli. már egy het múlva mindenki odamegy, nehogy lenézzek. Egész társadalmi életünk a külsőségekre van alapítva. Kzért vau az. hogy nálunk minden: a divat szabályoz. Irodalmi divatok, politikai divatok és gazda-ági divatok kergetik egymást, nálunk meri. hiszen azt. a ki diva'is nagyon jol megoltja. észre\e S /.i mindenki. Ha egy irót felkapnak, akkor — mint mondani szokás — minden előkelő család asztalán helyet fogtál annak az. Írónak egy könyve, esetleg, sót valóttziuuleg olvasatlanul, ha egv politikust divatba hoznak, akkor ;i iegközeiebbi családi va -során azt a politikus: ott látjuk a divat' a uraknál, és hogy valamilyen sorsjegynek vagy részvénynek a vétele divatos lesz. akk'-r az egész ország iiiiiid-*ii részen azt « részvényt veszik az. emberek, tekintet nélkül annak realitására. Minden jázisát a mi életünknek a divatok éa külsőségek szabályozzák. Ks az a nagyon Inresa szabályosé akasztja megaa ursság igazi fejlődését. b'ejlödéa cs«U tervszerűen történhetik. Tervszerűen es céltudatosan. Kire a legjobb p»dda Német ország, ah-d a divat uem hatalinosodott el, ugy mint Franciaországban, amelynek sorsa csak nagy gazdasága és belső eleganciája miatt vau biztosítva. Nálunk ma mar ép ugy uralkodnak a divatok, a külsőségek mmt Franciaországban, d*» Franciaország gazdagsága nélkül. A divatok es külsőségek pedig sohasem tervszerünk és céltudatosak. Nem szabad tehát divatokat követnünk, külsőségekre adnunk, hanem a külső lá'sy.a' helyett a belső tartalom nívóját kell mindig s/.,.ui ••lőtt tartanunk. A társadalom mostohái. Vajmi sokszor összetévesztik a asegéuyttgyet a jótékonyság gyakorlásával s azt. hiszik, hogy az elsőt szolgálták, mikor bármilyen avatatlanul is a másikat gyakorolják. A bibliának azt a parancsát, hogy: „Adass étket az éhezőknek a ruházd a mezitleneke-szem előtt, tartva, ennek tökéletesen megfelelni vélnek azzal, ha a szegénynek, vagy annak, ki olyannak mondja magát, a körülmény-ékhez képest kisebb vagy nagyöbű pénzbeli segélyt juttatnák s aztán rájuk bízzák, hogy miképen tudnak • ii segéllyel igazi vagy i-sak látszólagos szorult helyzetükön segíteni. A szegényügy és a jótékonyság azonban két kiilöinbözö fogalom, niuely nem tedi. \ ágyúéba ki is zárja egymást l'gy viáxonylauak egymáshoz, mint az ész meg a kedély. A helyeseti alkalmazott szegényügvnek miniig a gyakorlati felebaráti szeretet elvén kell ugyan alapulnia — mint külöinben az észnek müveit is a kedélynek kellene befolyásolnia — de a tervszerűtlen és céltalan jótékonyság nemcsak hogy elégtelen éa nem kielégítő, liánéin egyittal igazságtalan i«,
