Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-03-24

XXXIX. évfolyam. Pápa, 1912. március 24. 12. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasi r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ooldberjr Gyula papirkereikedéae, Kő-tér -J.'S-ik szám. Hirdetéseket egyezséir szerint felvesz a kiadóhivatal. A szerkesztésért felelős laptulajdoiios: GOLDBERG GYULA. Klőlizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évro 12 kor., félévre 6 k., negyedévre .'i k Nvilt-tér soronként 40 fillér. — Kg-ves szám ára 80 fi 11" Választás után. Pápa városa ÜH2. év január l-étől az uj szervezeti szabályrendelet alapján rendezte be közigazgatását, esak éppen az újonnan szervezett állások voltak még betöltetlenek. Múlt csütörtökön végre, az év tavaszának a kalendárium szerint első napján az újonnan szervezett állásokra tisztviselőket is nyert s ezzel az egész vonalon megkezdődik az uj korszak, városunk fejlőtlésének tavasza. Arányosan a város fejlődésével a hivatalnoki karnak is kellett számban gyarapodnia. LTj, fontos állásokat kellett kreálni, a meglevőket (az egyes közigazgatási ágakban) szaporítani, hogy a munkatöbblettel arányos legyen a tisztviselők létszáma. A megejtett választás, melynek részleteiről alább bővebben beszámolunk, megnyugtat bennünket. Lgy szeretnők azonban, hogy ne csak bennünket, hanem a város minden polgárát nyugtassa meg a választás. A közigazgatási aljegyző Szokoly Viktor lett, ki Pápa város rendőrkapitányának a fia és legutóbb a pápai m. kir. dohánygyár gyakornokit volt. Jogvégzett ember, ki nemrég sikerrel tette le az államtudományi vizsgát. Az uj jegyző Pápán született, itt nevelkedett s itt kezdette meg pályáját. Kcdl, hogy ismerje Pápa városát; kell, hogy szeresse azt, mint szülővárosát; kell, hogy minden tudásával szolgálja minden polgártársát. Az adóügyi jegyző Ródei József lett, ki eddig, mint a város számvevője működött. Hivatalában poi.tos, lelkiismertes, előzékeny és szakképzett volt, reméljük, uj állásában is az lesz. Népszerűsége nagy: éveken át a Polgári Kör elnöke volt. Ezt különben az egyhangú megválasztása legfényesebben igazolta. Sok dolga lesz a leiekkel, igv hát a népszerűségének nagy fontossága lesz. Bizalmat kell gerjeszteni az adóügyekben sokszor járatlan és még löbbszö" kételkedő, bizalmatlankodó adófizetőkben s ebben népszerűsége igen jó segédeszköznek fog bizonyulni. Cseke Zoltán, az uj számvevő, kit ugyancsak egyhangúlag választottak meg fiatal, de képzett tisztviselője volt városunknak Jogj pályára készült B osak néhány éve lett v. adóhivatalnál írnok. Rátermettségét ugy látszik elöljárói és a nagyközönség hamarosan felismerték, mert soron kivid választották meg, a számtiszti állás átugrásával számvevőnek, Biztosra vesszük, hogy uj állásának is kitűnően meg fog felelni. Az uj számtiszti állásba Schloiszer I Ernő jutott be. Ugyancsak helybeli ember, egy közbecsült iparosnak a fia. Nemcsak megfelelő kvalifikációja, hanem, miután régebben a város szolgálatában állott ismeretsége is van. Nincs okunk kételkedni abban, hogy most, midőn újra visszakerült a városházára, még fokozottabb aranyban lógja szolgálni szülővárosát s annak polgárait. A három uj imok közű! Horváth Kálmán már régen szolgálja a várost dijnoki minőségben. Érettségi vizsgával jött a városházára, hol legutóbb a rendőrkapitánysághoz volt beosztva. Török Mihály uj erő. Rokonszenves külsejű, bizalmat gerjesztő, ugyancsak érettségivel biró fiatalember. Wohltnuth Lajos viszont szintén régen dijnokoskodott a városházán, hol mindazt, a mit rábíztak, szépen elvégezte. Emellett sokat fáradozott egyébb a nagyközönséget is szolgáló intézményeknél, igy többek között a tűzoltóságnál, hol mai napig is az egyetlen vizsgázott tiszt. Sokat szerepelt jóték'mYÍM'.IM ogycpültUektíGíi mint műkedvelő színész és szavaló igen jó névre tett szert. Ok hárman teliát szintén azok közül valók, kiktől a város küzönsége még sokat várhat. Nagy tévedés volna, ha olvasóink azt hinnék, hogy e sorainkkal a pályázó, de kibukott jelöltek képzettségét és rátermettségét kétségbe vonni akartuk. TÁRCA. Irta: Türr A. Viktor. I. < 'sak egy betű, csak egy hang, esak egy lelteiét és lilééin a vágyak, a remények egész világa, a szívnek minden álma van benne összpontosulva. Oíl Az. öröm, n gyönyör, a kéj édes-kedves érzete hatja át a szivet, midiin ajkunk azt a bűbájos B'ót mondja: „O." Kinek nem volt, kinek tünés és kinein lesz. egy drága »0"-je élete történetéipeti! A t'ijesült vagy tört remények, röpke álomképek e lonekeny délibábjai az. élet pusztájának, fűződnek ••>/. „Ő„ nevéhez, miből sokszor nem maiad lönn más, mint az édes. fájd emlékek. Ha ugy tetszik kedves barátnőm, elmondok egy rövid történetkét az .,<)" röi. Kernelem meghallgatja ? * Az x-i fürdő tánctermében a keringő utolsó akkordjai is elhangzottal;. A nap mosolyogva bukkant elő a távol bércek ormain. Hajnalodott! Milyen gyorsan repül el egy báli éj, azl osak az tudhatja, kinek pO^-je van vagy volt. < truiay Ivánnak a legdrágább _<)

J-je Vilma volt. Kjip most búcsúznak a legdrágább báhj után. Kgy 15 éves leányka és egy 20 éves ifjn lllottak egymással szemben. Iván megfogta a leány la kezét és igy szólt hozzá: — Holnap Parisba itatom. Éljen boldogul Vilma kisasszony. — Isten Önnel! Egy ev múlva tán íjra találkozunk. Xem<ie sokszor és sokat fog neiíin írni és nem feledkezik el a nagy világ zajában a kis Vilmáról? — Ugy bw, és (In sok kzorgaloimril f>g válaszolni. — ígérem. Ennyi volt az egész. Elváltak. Kgy biztató tekintet, egy gvengéd kézszorítás kisérték Ivánt utain. Messze, nagyon mess/e s/akadtak egmástól. Vilmát egy csendes kis l'ahicaka fogadU ölébe, Isant hivatása a nagy világvárosba vezutti II Három év mutt el. Ornnty Iván láülParist, fakadd kaeajával, féktelen szeszélyeivel, rohan élveivel, ezer csalijaival és Kehbnel-szehb bájaiul. 1 >e a eaábok örvénye nem nyelte el öt. Micken é. szilárdul állt köztük mint a pálma. Elűtteebegett mindig «,()," a kedven 1 tyka és a Oláhok ! kísértések visszapattantak róla . . . — Ha visszatérek, ha látni foglak, a karjaimba zárlak, mily büszkén fölemelt fővel mondhatom el, hogy méltó vagyok hozzád! Holdog idők, édes almok, oly csalogatók mint a délibáb, melyet a kóbor felhő, durva széltől űzetve még meg nem semmis-tett! » Vilma és Iváu levelezése mindig melegebb, mindig bizalmasabb lett. „ö" oly szépen, oly szorgalmasan válaszolt a levelekre. Iván látta, lelke fejlődését, látta amint a kis leánykából nagy leány lett, aki az elválásukkor még lepkét kergetett, ma már komolyabb dolgokkal foglalkozott. Messze, távol az édes otthontól, idegen népek és emberek között a legérdektelenebb levél is örömet okoz, hátha még „O* irja, ,()" beszél hozzáuk benne, azokkal a lágy, édes szavakkal, azokkal a piros mosolygó ajkakkal, azokkal a távolban is égető sziimekkel . . . E három év alatt sok szép napja volt Ivánnak. Egyszer csak meginvitálja a fiatal embert Vilma vőféiivnek, hamiskásan jegvezvén meg, hogy ezttttal nem ö a meiivasszonv, hanem nővére. Iván sietett haza a szép hazába, abba a kis faluba, alxil majd várni fogja ,,D" és majd elmondja „ Isten hozta !Mily távol is voltunk mi egymástól mondogatta a fiatalember' — Paris. Strassburg, München Reggelizés előtt félpohár Schmidbauerféle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvedőknek. Kaoható HPái^psi és vidékén minden nvónvszprtrNn keserűvíz A/, elrontott gyomról 2-'l óraalatt teljesen n'iidbcliozza. Kis üveg 40 filier Nagy üveg 60 fiil. jnhb Tt»c-»n»»"i"»Io*hnw